2010. október 13., szerda

Utazás, első napok, welcome buli, mosoly teszt

Sziasztok!
Köszönök minden kommentet! Aranyosak vagytok, hogy izgultatok értem és én is sajnálom, hogy hamarosan véget ér a blog, bár ez még nem az utolsó bejegyzés. Viszont van egy jó hírem! "ViviS", aki szokott kommentelni, kint van New Jersey államban au pairként, kb. 1 hónapja érkezett. Sajnos nem tudtunk találkozni személyesen, de beszéltem vele telefonon és nagyon kedves, jófej lánynak tűnik :) De amitől az egész jó, hogy ír blogot!!! Tehát kedves olvasók, nem maradtok amerikai au pair blog nélkül, egy új sorozat kezdődik - vagyis már elkezdődött. Vivi megengedte, hogy közzétegyem a blogjának a címét, úgyhogy oldalt fogjátok megtalálni a többi blog között. Köszi Vivi!!! Most már csak az a dolgotok, hogy rákattintsatok és egy-egy kommenttel tudassátok, ha olvasók lesztek - én is ezt fogom tenni, ha lesz egy kis szabadidőm.

New York - Amszterdam - Budapest
A szerda délutánnal fejeztem be az előző bejegyzést. Átjött Siobhan és Lacey, kaptam tőlük ajándékot, majd hamarosan B. és O. is megérkezett a suliból - az új babysitter csaj vette fel őket. A kívánságomra pizzát sütöttünk, olyan vékony tésztás, ropogósat, paradicsomos-bazsalikomos-fokhagymás szósszal, a tetején mozzarellaszeletekkel. Ez O. "specialitása". :) Sokat nevettünk, viccelődtünk. 6 körül megjött a host anyám, hívott egy taxit nekem, mert egy találkozója miatt nem tudott kivinni a reptérre. Átmentem még utoljára Sparky-hoz, a kutyikához akit sétáltattam. Bemutattam a gazdájának Michelle-t, a babysittert, aki sétáltatni fogja. Olyan kis cuki volt Sparky... Vissza a házba, gyorsan elköszöntem az épp hazaérkező szomszéd nőtől is, majd még kis pakolás következett. Mindent sikerült elraknom, amit szerettem volna. Megjött a taxi, egy kicsit korábban is érkezett, kivittük a bőröndjeimet a ház elé. O. már nem volt otthon, mert egy rajzszakkörön volt, a host fiam suliban volt, host apám Japánban :), ezért csak anyukától és B-től búcsúztam el. Megöleltük egymást és megbeszéltünk, hogy én is és ők is bármikor jöhetnek látogatóba. Beszálltam a taxiba és ekkor következett a legszomorúbb pillanata az egész 1,5 évemnek: B. odaszaladt anyukához és elkezdett torka szakadtából sírni, félig engem nézett, félig anyukát. A szívem megszakadt, a szemeim könnyesek lettek ahogy néztem őt. Nekem ő volt a kis tündérkém itt, a legkisebb, akit még lehetett valamennyire babusgatni, az aki mindig kedves volt hozzám és egy rossz szava nem volt soha. Rengeteg szót tanultam tőle, még utolsó nap is. Anyuka azt mondta, mielőtt még elmentem, hogy B. kezd hozzám hasonlítani. Ezt biztosan ő vette észre, én nem tudom, de ez még mindig jobb, mintha rá hasonlítana temperamentumában :) A sofőr közben lassan elindult, és egész úton B-n gondolkoztam és azon hogy MOST hagyom itt New Yorkot. Eljött az én időm is, a csajok már otthon vannak. Gondoltam az ottmaradt barátokra is, de ők már akkor is hiányoztak, mikor a búcsúvacsit ettük.
Megérkeztem a reptérre, lemértem a bőröndjeimet, sikerült úgy átpakolni egy-két dolgot, hogy mindkét bőrönd pont a súlyhatáron legyen (23kg), de a másodikért még így is kellett fizetnem 55 dolcsit, mert csak egy ingyenes. Átmentem a detektoros kapun is és meglepő, de most nem volt semmi gyanús :) Ezután még mindig volt 1,5 órám és netezni akartam, de nem volt ingyenes internet...úgyhogy elmentem egy parfümériába parfümöket próbálgatni. Lassan megkezdődött a boardingolás, akkor láttam az ablakból, hogy egy két szintes óriásgéppel megyünk. Én az első szinten voltam, szerintem az emeleten a business, ill. első osztályosok utaztak. Az Au Pair in America foglalta a jegyem és középen volt az ülésem...."hála" nekik. A jobb oldalamon egy pasi ült, a bal oldalon egy csaj vagy pasi, nem tudtam eldönteni a nemét. A székek nem voltak elég szélesek, viszont mindenkinek volt külön kis TV-je ahonnan rengeteg film/sorozat közül lehetett választani egy kis távirányítóval. Én kitaláltam, hogy nem TV-zek, hanem aludni fogok. Ez a reményem szertefoszlott, mikor a pasi mellettem egyszer csak elkezdtett horkolással egybekötve kiabálni, azt hittem, hogy csak rosszat álmodik és még röhögtem is magamban, hogy ez milyen vicces :) Kiderült, hogy szimplán rosszul lett, majd átmászott rajtunk és kiment a mosdóba. A mosdóban nem jó a hangszigetelés ezért 4-5 sor azt hallgatta, ahogy a pasi rókázik bent... Az egyik holland utas szólt is egy légikísérőnek. Ezután a pasi eltűnt, majd visszajött, aztán megint kiment...stb, stb. Úristen. Kb. 1,5 órát tudtam aludni, de csak félálomban. Leszállás előtt még néztem egy kis Született feleségeket :) Időben landoltunk, lekaptam a kis gurulós kézipoggyászomat a fenti csomagtartóról, majd kisétáltam és az amszterdami reptér tulipánjai fogadtak. Lehet hogy már írtam, én imádom Hollandiát, volt szerencsém egy hetet it tölteni 16 évesen a sulival, amikor holland családoknál laktunk (előtte levő évben ők jöttek hozzánk). Azóta a kedvenc virágom a tulipán és az ország is a szívembe zárta magát. Legszívesebben itt maradtam volna még egy hétre körülnézni. Amúgy van egy ilyen furcsa kötődésem Hollandiához, Dániához és a Skandináv országokhoz...nem tudom megmagyarázni, hogy miért. A hideget nem szeretem, úgyhogy fogalmam sincs. Lehet hogy itt laktam előző életemben :) A lényeg az, hogy nagyon szép volt a reptér, volt olyan kávézó, ahol kávéscsésze formára voltak kialakítva a székek, nemzeti motívumokkal, egy csomó csokibolt. Én szeretem a reptereket, tök jó, hogy mindenki más nyelven beszél. :) Az órámat előre állítottam 6 órával - megvolt az októberi "időutazásom" is. Át kellett haladnom egy kapun, ahol két sorban álltak az emberek: EU-s és nem EU-sok. Itt éreztem először, hogy már közel vagyok Magyarországhoz, jó volt az EU-s sorba beállni :) Áthaladtam újra a detektoros kapun is, majd elindultam és megkerestem a C8-as kaput. Innen indult a budapesti gép, de én voltam az első aki odaért, mert még elég korán volt. Megkerestem a mosdót, aztán visszaültem a kapuhoz. Elkezdtek szállingózni az emberek, volt egy csaj, aki egyedül jött, és tuti biztos voltam benne, hogy ő magyar. Ez be is igazolódott, mert aztán megkért egy holland idős nénit angolul - erős magyar akcentussal - hogy vigyázna-e a táskájára amíg elmegy wc-re. Egyre több magyar lett, furcsa volt hallani, ahogy beszélgettek. Egy kis késéssel szálltunk fel, mert elhúzódott a csomagok gépre pakolása. Mikor beléptem a repülő ajtaján a légikísérő ezzel üdvözölt: "Jó napot kívánok!". Hatalmas mosollyal az arcomon én is jó napot kívántam neki. Végre az első ember, aki így üdvözöl 1,5 év után és nem az ismerősöm. :) Nem hiába, egy Malév géppel utaztam.
Ez a fejtámlám, más képet nem csináltam

A vészkijáratnál kaptam helyet az ablak mellett, aminek nagyon örültem, mellettem nem ült senki, csak eggyel arrébb egy holland bácsi, aki nem volt beszédes. De nem is bántam, mert elég álmos voltam, a felszállásra nem is nagyon emlékszem, mert bealudtam egy fél órára. Aztán megébredtem, mert jött a sajtos szendvics, narancslé, tejeskávé, tök jó volt magyarul kérni :) De a stewardess először angolul kérdezte tőlem, hogy mit kérek... Már nem is nézek ki magyarnak?! Ja, és ezt nem bántásból írom, de a magyar légikísérők angolja nem volt valami jó, pedig én mindig azt hittem, hogy nekik 2-3 nyelven kell folyékonyan és szépen beszélniük. Kiderült, hogy nem. 2 óra volt az út, és kb. 15 perccel a landolás előtt megpillantottam a Dunakanyart, nagyon szép volt fentről! Ezt akkor is láttam, mikor mentem ki. Budapest egy részét is láttam, de pont a másik oldalon ültem, így a Parlament..stb kimaradtak. Leszálltunk, elindultam a bőröndökért és elég hamar fel is tudtam venni őket, nagyon örültem, hogy nem keveredtek el. Egymás után,kb. 5 mp különbséggel rántottam le két 23 kg-os bőröndöt, biztos vicces volt a többi embernek :) Kimentem egy kapun, ahol volt egy vámos rész, de szerencsére nem állítottak félre, így nem kellett félnem hogy belekötnek a 15 db hűtőmágnesembe, bögréimbe és laptopomba :) Megérkeztem arra a részre, ahol a családtagok, barátok várják az érkezőket, persze engem senki nem várt, gondoltam anyuék késnek. Hát, ez van. Félrehúzódtam a bőröndjeimmel és táskáimmal egy oszlop mellé, ahol egy taxis rögtön meg is kérdezte, hogy nem kell-e taxi. Mondtam neki, hogy nem, de a telefonja kellene kölcsönbe fél percre, ha lehet, fizetek érte :) Kérdezte, hogy miért kell, mondtam, hogy anyumat akarom felhívni, hogy megérkeztem és megmondani neki, hogy pontosan hol állok. Azt mondta, hogy még sosem adta kölcsön senkinek a telefonját, de legyen. Megnyugtattam, hogy nem fogok elfutni és én is adtam mér kölcsön a mobilom pár évvel ezelőtt 2 embernek. Erre csak annyit mondott: na látod, akkor most visszakaptad a jó tettedért jár jutalmat :) Felhívtam anyut, kiderült, hogy már itt vannak, de egy szinttel feljebb (az induló járatoknál), de már épp indult lefelé. Fél perc múlva meg is láttam, megölteltük egymást, felhúztuk a bőröndöket és 1,5 óra múlva már otthon voltunk. Nem volt sírás-rívás, olyan mintha tegnapelőtt találkoztunk volna utoljára. Sajnálom, hogy nem szolgálhatok csöpögős sztorival :) Az kocsiban már az intersparos sajtos roló várt, ami 1,5 év után is ugyanolyan finom és laktató. Ez volt az uzsim. Csinált egy túrótortát tele mazsolával, eperrel a tetején és egy felirattal: WELCOM HOME. Nem elírás, anyu lehagyott egy E betűt, de ez így aranyosabb is volt, mintha helyesen lenne. :) Beültem egy forró fürdőbe, ami maga a mennyország volt 1,5 év után. Az is jó volt, hogy a zuhanyrózsát el lehet mozdítani a helyéről - én nem is értem, hogy az USA-ban miért nem lehet, miért nem divat... Hamar elaludtam.

Magyarok mindenhol!!! :)
Pénteken reggel a körmösömhöz vezetett az első utam, már egy hónappal ezelőtt időpontot kértem tőle. Kimentem a buszmegállóba és ahogy Évi, Zsófi és Dóri is mondták: mindenki magyarul beszélt, és ez nagyon furcsa volt. Magamban röhögtem, hogy úristen, itt tényleg mindenki magyarul beszél, jött Pista bácsi a paprikával és kolbásszal, aztán megbeszélte Gizi nénivel, hogy ma még milyen piacra fog elmenni. Úristen :) Ez csak azoknak ilyen "vicces" akik már éltek külföldön hosszabb ideig. Felszálltam a buszra, ott is hallgattam az embereket. :) Leszálltam, bementem a körmöshöz, 2 óra múlva kisétáltam az új körmeimmel - jaj de jó érzés volt. Nem kell többet festegetnem és úgy aludni el az ágyban mint egy múmia, hogy bele ne nyúljak :) Az nem volt furcsa, hogy a körmösöm magyarul beszél, vagy az ismerősök, de hogy az emberek az utcán! :) Visszafelé a buszon egy nő ült mellettem az ablaknál.
Ő: Le tetszik szállni a következő megállónál?
Én: No. Nem. (ezt a kettőt így egyben mondtam)
Szerencsére halkan mondtam a "no"-t, de nagyon hülyén éreztem magam emiatt. Azóta nagyon-nagyon figyelek erre, hogy véletlenül se mondjak angol szavakat másoknak. Csak amikor 1,5 évig az utcán, metrón, buszon "no"-t kellett mondani, akkor ez rögzült. De pl sosem kezdem el beszélni senkihez angolul, tudom hogy Magyarországon vagyok és magyarok az emberek. "Thank you"-t sem mondtam még. Ez volt az első és remélem utolsó. Dóri is mondta, hogy tudatos figyel rá, én is ezt próbálom. Amúgy azóta 1 hét eltelt és már nem furcsa a magyar beszéd az utcán. :) De annak örülnék, ha angolul kellene beszélnem, ezért tervezek egy Skype-ozást a NY-ban maradt barátaimmal. Ezen a napon még ide-oda járkáltam, az első "sokk" az volt, mikor a DM-ben a kasszáscsaj valaki mással beszélgetett, miközben húzta át a cuccaimat - ezzel még semmi gond, tőlem az egész családja ott lehetett volna. De az hogy köszöntem neki, és egy "Hello"-t sem dobott, rám se nézett...az gáz. Hát mindegy, én azért fülig érő mosollyal elköszöntem tőle. :)

Welcome party
Szombaton későn keltem, beszéltem Dórival telefonon és kitaláltuk, hogy együtt megyünk Budapestre, egy vonattal. Ezen a napon volt a welcome bulink. Dorothy ki is nézett egy vonatot és mivel hamarabb érkezett, megvette a jegyemet is. Ekkor taliztunk életünkben először Magyarországon :) Elsétáltunk az állomásra és a 15:56-os vonattal mentünk, ami mellé RAILJET volt kiírva. Mondtam is Dórinak, hogy milyen jól hangzik már hogy railjet, nem gyorsvonat mint régen..."fancy" neve lett :) Jött is időben, felszálltunk, és meglepően szép volt, IC-re hasonlító belsővel. Kérdeztem Dórit, hogy ez biztosan gyorsvonat-e, ő állította, hogy igen, a neten nem volt melléírva hogy pótjegy kell. Nekem akkor lett gyanús az egész, mikor bemondták, hogy Tatabánya után rögtön Kelenföld jön. A gyorsvonatok régen megálltak Bicskén is. Illetve egy csomó osztrák és német utas is volt. Ekkor sétált el egy kalauz mellettünk, de hála az égieknek, hogy nem kérte el a jegyet, ugyanis utólag kiderült, hogy ez bizony egy IC (vagy EC) és baromira kellett volna a 4OO Ft-os pótjegy, csak Dorothy ezt valamiért nem látta a MÁV oldalán, pedig OTT VAN!!! :) Így végül hipergyorsan megérkeztünk a Keletibe és büntetést sem kaptunk. Ti ezt azért ne próbáljátok ki :) Megérkeztünk a Keletibe, hát nem olyan szép mint a Grand Central, de legalább magyar és mi ugye szeretjük az országunkat. :) Lementünk a metróhoz, meglöktem egy fiút véletlenül a bőröndömmel (igen, én 2 napra is kisbőrönddel megyek) és már majdnem a "sorry"-t mondtam ki, mikor 1 tizedmásodperc alatt lejátszódott a fejemben, hogy "Nem, itt bocsi van a sorry helyett", ezért bocsit mondtam. Huh... Felszálltunk a metróra. Különbség: a mozgólépcső baromi hosszú és sokkal gyorsabb mint a new yorki és a metró ajtajai bevágódnak, míg a new yorki csak szépen becsukódik. Itt tuti nem próbálkoznék az utolsó pillanatban való felszállással. Viszontegy picit mintha nagyobb lenne a hely, és olyan "magyaros" :) Átszálltunk a HÉV-re, kettőt mentünk, leszálltunk, és bementünk egy pékségbe. Mindketten vettünk egy sós és egy édes péksütit, amit út közben elkezdtünk enni. Dóri csinált egy képet és a sajtos rúdról és rólam :)
Csilli and the cheese stick @ Szépvölgyi St, Hungary :)

Ja, ami furcsa még, hogy a gyalogos átkelőknél piros és zöld az emberke, aki világít és pici :) Egy kis séta után megérkeztünk Zsófihoz. Mi voltunk az elsők 6-kor, a többiek csak 7-8-9 körül jöttek. Kaptam ajándékokat Anditól, Verától és Szabinától, amiket még egyszer nagyon szépen köszönök!!!
Csináltunk csoportképeket:

Éjfél után indultunk el csak bulizni a JAM nevű helyre, ahol 9O-es évek zenéi voltak aznap éjjel. Ami meglepő volt, hogy az alkohol annyiba kerül, mint New Yorkban, egy vodka narancs (tuti vizezett vodkával) 14OO Ft. Hm... Azért jól éreztük magunkat, Zsófi, Dóri, Melinda és én fél 6 körül estünk haza.
Vasárnap reggel 8-kor Dórinak el kellett mennie, én délután keltem, reggeliztem egyet Zsófival, majd kimentem a HÉV-hez. Mivel nem volt jegyautomata a HÉV megállóban, ezért nem tudtam jegyet venni. Szerintem ez gáz...úgyhogy 2 megállót mentem ingyen és csak a Batthyány-n vettem jegyet. Átmentem Teo-hoz, hogy megnézzem az albérletét, amit amúgy már láttam Skype-on :) Nagyon szép és kiderült, hogy Évitől nem messze laknak egymástól. Délután 5 körül mentünk ki a Keletibe, én leszálltam Tatabányán, Teo továbbment Győrig.

Mosoly teszt
Kedden, vagyis tegnap időpontom volt a bőrgyógyászaton. Egy krémet akartam csak feliratni és egy anyajegyet megnézetni. Bementem az épületbe, ahol rögtön az ajtóval szemben volt a "betegfelvételi asztal". Egy fiatal, kb 3O-35 éves nő ült ott, köszöntem neki mosolygva. (Ja, ezen a napon mosoly tesztet/vizsgálatot végeztem a városban járkálás közben.) Tehát, ott ült a nőci, és rám se hederídett mikor köszöntem, valami lapot nézett az asztalán, de az is lehet hogy keresztrejtvényt fejtett, ezt már sosem fogjuk megtudni :) Kb. fél perc után felnéz rám, még mindig semmi üdvözlés, meg sem kérdezni hogy mi van, miért jöttem, ki vagyok, ezért elmondtam neki szépen, kedvesen, hogy időpontra jöttem a bőrgyógyászatra. Odanyújtottam a TAJ kártyát, hogy megspóroljam neki ezt a kérdést is, biztosan nagyon fáradt volt szegénykém az egész napi ücsörgéstől. Elvette a TAJ kártyámat, semmit nem mondott, bepötyögött valamit a gépbe, majd felnézett és elég bunkó hangon ennyit mondott: "Első emelet". Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, ezért mosolygva válaszoltam: "Köszönöm". Hi-he-tet-len. Felmentem az elsőre, leültem a váróba, meglepően kevesen voltak. Hallottam, hogy a rendelőben az orvos és az asszisztens nevetgélnek, gondoltam biztosan egy kedves, vidám doktor nő lesz, aki végre mosolyogni fog. 1O perc nevetgélés után behívtak és Colgate mosollyal az arcomon besétáltam, köszöntem. A kacarászó nénik többé nemhogy nem nevettek, de nem is mosolyogtak. Tudom, Évi megmondta előre... Nem baj, én továbbra is kedves voltam. A krémet a homlokomra levő ekcémámra irattam fel (mostmár ezt is tudjátok rólam), de aznap pont szép volt a bőröm és alig látszódott a tünet, ezért mondtam a doktornőnek, hogy most pont szép, periodikusan változik, ennél szokott rosszabb is lenni. Kb. ez a párbeszéd zajlott:
Doktornő: - Miért nem akkor jött, amikor látszódik is a tünet?
Én: - 3 hete kaptam időpontot és akkor még nem tudtam előre, hogy milyen lesz a bőröm.
Doktornő: - Most látom, hogy másfél éve volt itt utoljára, miért nem jött hamarabb?
Én: - Külföldön voltam, ezért nem tudtam jönni. (amúgy meg miért kellene magyarázkodnom?!)
Doktornő: - Hol volt? (ezt a kérdést nem akartam hallani, mert nem szeretem mondani, hogy Amerikában voltam...)
Én: - Az Egyesült Államokban.
Asszisztens: - Akkor biztos azért szebb a bőre, mert hazajött. (kicsit gúnyosan, egyáltalán nem viccesen)
Hát, Ámen. Gondoltam, ha ők ezt annyira tudják, akkor el is megyek, megvan a diagnózis. :) Legközelebb komolyan diktafonnal megyek dokihoz és hivatalos ügyet intézni, hogy megörökíthessem az ilyen párbeszédeket :) Amúgy ha a válaszom Uganda, Afrika lett volna, akkor is ezt mondta volna, de mindegy. Szeretem mikor az emberek okoskodnak olyan dolgokban, amiről semmit sem tudnak. Lényeg a lényeg, felírta a krémet, lecsekkolta az anyajegyemet, szerencsére azt mondta, hogy szép és minden rendben. Kifelé menet azért még megdobtam őket egy "További szép napot kívánok"-kal és egy újabb Colgate mosollyal, erre szerencsére mindketten egyszerre mondják, hogy "Köszönjük!". Az biztos, hogy többet hozzá nem megyek. Ezutén elmentem az Intersparba beszerezni pár cuccot a quesadillához és guacamole-hoz, amit ma vacsira fogok csinálni. A pénztáros néni, 6O év körüli, egy angyal volt, mosolygott, én is mosolyogtam, kedvesen szólt hozzám mikor megkérdezte, hogy gyűjtöm-e a pontokat, és mosolyogva köszöntünk el egymástól. Hallelujah!!! :) Ezután meglátogattam az Intersparral szemben dolgozó barátnőmet, Krisztit, aki néha kommentelni is szokott a blogba. Ő is mosolygott mikor meglátott, ez már 2 ember egy nap!!! :) Beszélgettünk egy kicsit, de most szombaton vele és a többi környéken lakó barátnőmmel is fogok talizni, akkor többet fogunk tudni dumcsizni! Ő is mondta, hogy olyan, mintha múlt héten láttuk volna egymást utoljára. De jó :) Hazafelé még bementem egy DM-be vegán pástétomot venni (isteni finom). Ekkor sem mosolygott a kasszás nő, pedig ő egy másik volt, nem a múltkori. Bementem a gyógyszertárba, hogy kiváltsam a felírt krémet, amit a doktornő felírt. Kiderült, hogy nem írta rá, hogy a hatóanyagből mennyi kell az 5Og-ba és a patikás nő meg is jegyezte, hogy ezzel a dokinővel mindig ez a probléma. Hazamentem, felhívtam a bőrgyógyászatot, nagy nehezen kapcsolták őt. Mondtam neki, hogy ki vagyok és hogy elfelejtette ráírni hogy hány g kell az X hatóanyagból, 15 vagy 3O. Annyit mondott, hogy a 15g-os elég. Semmi elnézést. Úgyhogy ma (szerda) anyu reggel lement a háziorvoshoz és feliratta vele ugyanezt a receptet, csak mostmár benne van a 15g. Enélkül a gyógyszertárban nem keverhette volna ki a krémet a gyógyszerész. Kész tortúra. Most oké, hogy itthon vagyok, de mi van ha dolgozom?! Akkor mikor viszem el a receptet újra?

A mosoly mindig ingyen volt, van és lesz!!!
Tehát, az összegzésem: nagyon kevés ember mosolyog vissza, ha rámosolyogsz. Nem azt szeretném, hogy az utcán csak mosolygó emberek sétáljanak, mert az tényleg nem normális :) Azt tudjuk, hogy mindenkinek megvan a saját baja, gondja, válság van, stb, de a mosoly nem ezen múlik. Vannak nálunk sokkal szegényebb országok, ahol mégis ki tudják csikarni a mosolyt az arcukon az emberek, optimistábban néznek a világra és emiatt boldogabbak. Egy barátnőm mesélte aki Balin volt, hogy az emberek ott nagyon szegények, nincs semmijük egy bambuszházikón kívül és mégis vidámabbak, mosolygósabbak egymással. Itt meg sír az, akinek nem telik kajára, de hajfestékre, manikűrösre vagy épp cigire igen. (Apropó, cigi: rengetegen dohányoznak Magyarországon, és katasztrófa hogy a szórakozóhelyeken is. Ilyen büdös, mint múlt szombaton, már rég nem voltam. Undorító. Aki cigizni akar, az menjen ki az utcára és akkor nem az én hajamba és ruhámba, hanem az övébe száll a füst. Bevezethetnék itthon is ezt a törvényt, mert sok országban már régóta működik.)
Igaz, amit Csernus doktor mondott, hogy Magyarország a mosolytalan emberek országa. Depresszióban is a TOP3-ban vagyunk. Volt egy vizsgálat a 7O-es években, amit Hankiss Elemér végzett. A világ 5O himnuszát hasonlította össze. Az összes az örömről szól, a miénk és az argentín nem - és ha igaz az info, akkor az argentín himnuszt is egy magyar írta. Szóval tuti, hogy ez a búskomorság már beleivódott a magyar emberekbe az évszázadok alatt. Mégis, néhány ember úgy gondolja, hogy inkább mosolyog, akkor is, ha közben problémák tucatjai veszi őt körül. Mindig a negatív megmérettetés mutatja meg, hogy mennyi erőnk van. Erő ahhoz, hogy kilábalj abból a helyzetből amiben vagy. Ehhez kell a pozitív gondolkodás, a nyitottság és pl. az, hogy tudj mosolyogni az emberekre.
Nem is rizsázok erről többet, inkább megkérlek benneteket, hogy mosolyogjatok mindig ha beléptek valahova és köszöntök és tök jó lesz, mikor visszamosolyognak. És ha ti is mosolyogtok, akkor több ember lesz, aki mosolyog, vagyis nektek is több sanszotok lesz, hogy belefuttok egy mosolygós emberbe. Got it?! :) De csinálhattok egy tesztet ti is, remélem jobb eredmények fognak születni.
Ps: a pedikűrös mondta múlt pénteken: "Tudod hogy mi volt furcsa, mikor beléptél az üzletbe?! Hogy mosolyogtál." Lehet hogy ő is olvassa, úgyhogy ezért is írtam le :)
Évi ki fogja írni a blogjára hamarosan a blogíró-blogolvasó tali időpontját és helyszínét, remélem sokan el fogtok tudni jönni!
Puszedli

16 megjegyzés:

  1. Szia Csilli!!
    juhúúú első vagyok :))
    hát nagyon tartalmas volt, ahogy már megszokhattuk tőled. érdekes dolgokat írtál. mindet kommentelni is fogom majd máskor, de sajnos most kevés az időm, a helyzetet viszont nem hagyhattam ki, hogy elsőnek kommenteljek :DD
    a Bea-s résznél azért elárulom,elbőgtem magam :)
    welcome home Csilli!!!!

    Fruzsi

    VálaszTörlés
  2. De örülök, hogy írtál! Mindig egy kis erőt ad az élethez való hozzáállásod. Nem azért mert én tök más vagyok, hanem inkább hasonló, de jobban elképeszt az emberek negatív viselkedése... Emberekkel dolgozom, és már megtanultam nevetni a butaságokon, de azért vannak még érdekes esetek. :)

    Én elég keveset írtam nektek, pedig olvastam mindenki blogját. :)

    VálaszTörlés
  3. Jaj így a bejegyzés elolvasása után annyira negatívan látom Magyarországot:< És az a szomorú hogy amit leírtál az tényleg így van. Én egész nap nevetek meg vigyorgok meg minden, és annyira rossz látni ha körülöttem mások nem ezt teszik, és nem ezt teszik.. Meg az eladók is bunkók, évek óta ki nem állhatom a lenti bolt pénztárosát:D Az a nő nem tud mosolyogni:D:(
    Na de eltértem a tárgytól:) A lényeg hogy ahogy olvastam ezt a bejegyzést legszívesebben felültem volna egy New Yorkba tartó gépre. Nem vágysz vissza?:)

    VálaszTörlés
  4. Dóri(Szegedről)2010. október 13. 19:06

    Itt Szegeden nagyon sokan mosolyognak, és úgy általában véve kedvesek az emberek. Legalábbis akikkel én találkozom. Persze itt is van olyan, aki úgy néz rád, mint aki citromba harapott, de szerintem az ilyenekkel nem kell foglalkozni. Persze rájuk is mosolyogni kell, de ha ő nem így tesz, akkor adios, nekem nem rontja el a napom az ő búskomorsága :)

    Igazából szerintem az hiányzik innen a legjobban, hogy az emberek nem tudnak nevetni saját magukon. Én például ma is majd' megszakadtam a röhögéstől a buszmegállóban, mikor már ott álltam vagy fél órája, és nem jött a busz. Aztán kiderült, hogy ott nem is fog, mert az én buszom másfelé jár. Kééész vagyok teljesen, de ez tök vicces :)) Addig felhívtam Petit meg anyát, és elmeséltem nekik a sztorit, meg azt, hogy milyen boldog vagyok, mert vettem ma egy kávédarálót!!!! Juhúúúúúú!!!!! Én pl. ennek is nagyon tudok örülni :)))

    Csilli, nagyon örülök, hogy itthon vagy!!! A vonatos sztori jó volt...jellemző rám :)))) De legalább hamar fenn voltunk Pesten xD

    Jövő 7végén megyek haza, majd kijöhetsz meglátogatni vmikor ha van kedved.

    Sok puszi,

    Dóri

    VálaszTörlés
  5. Szia Csilli, welcome home! :))

    Húgom is ugyanezeket mondta 3 hónap utáni hazajövetelekor, hogy milyen furcsa, ha bemegy egy boltba, magyarul beszél mindenki. :D
    Mostanában sokat gondolkozom ezen a magyar búskomorságon. Múltkor dolgoztam 500 Ft-os órabérért... tök szomorú voltam belül. Nem azért, mert 500 Ft/óra, hanem mert milyen munkáért cserébe 500 ft. Nem baj, én akkor is végig mosolyogtam (hogy legalább ez a lehetőség adódott), és a nap végén kérdezték tőlem, h hogyan tudok még mindig mosolyogni...válasz: én alapból mindig mosolygok, nem esik nehezemre. Tök gáz, hogy a magyarok 99%-a nem ilyen.
    A lényeg, hogy ne vegyük át a 'többiektől' a búskomorságot. :))
    Új Starbucks nyílik Pesten, a Király utcai 4-6-os megállónál, a KFC helyén :))
    Blog író-olvasó tali--> SZUPER! I'm soo excited :DD
    Puszi
    Anikó

    VálaszTörlés
  6. Szia Csilli!

    Welcome :) Amszterdamban csak a repteren voltam eddig 4x ... de mindenképpen visszamegyek szólj ha arra tervezel valamit.

    Mosoly: azt veszel észre amit látni szeretnél. Ne ess a buta sztereotípiák csapdájába, mint ahogy nem minden amerikai hülye, az sem igaz h itt mindenki búskomor. Sztem ;)

    Majd szólj ha legközelebb Pesten jársz, meglessük a mosolygó/nem mosolygó embereket és megbeszéljük h ki hogy látja őket. Márha szeretsz beszélgetni olyanokkal akik kicsit másképpen látják a dolgokat. Sztem az élet ettől szép :)

    Puszika

    Mono

    VálaszTörlés
  7. Fruzsi: köszi szépen! nagyon-nagyon szeretném, ha eljönnél a blogtalálkozóra október 3O-án!!! :)
    Emma: én is olvasok blogokat, amiket nem kommentelek, de örülök, hogy írtál. Azért emberekkel dolgozni izgalmasabb, mint csak tárgyakkal, akármilyen idióták is vannak, nem?! :) Remélem én is valami ilyen munkát kapok - ahol beszélni/beszélgetni KELL!
    Hajni: visszavágyni csak úgy vágynék, ha nem lennék au pair, de erre most minimális esély van, szinte semmi. (hacsak nem nyerek a lottón) Ez olyan, hogy pl. vágyódsz Spanyolországba, de tudod, hogy mostanában még nem fogsz menni, mert tavaly voltál és más helyeket akarsz felfedezni. Abban viszont biztos vagyok, hogy 5 éven belül visszamegyek legalább 1-2 hétre. A lenti bolt pénztárosára én mosolyognék és extra kedves lennék, már csak poénból is :) Én is ezt csináltam a bőrdokinál :)
    Dóri (Szegedről): annyi itt a Dóri, hogy már ki kell írni a város nevét :) Örülök, hogy Szegeden jobb az arány, megyek majd látogatni, de csak akkor ha caramel macchiato-t csinálsz :) Amúgy a buszos sztoridon nem csodálkozom :) Tájékozódási és menetrend olvasási tanfolyam hamarosan indul. Jelentkezni nálam lehet :) Ja, és írtad, hogy neked nem rontják el a napod a rosszkedvű emberek: írtam én, hogy nekem igen?! :) Egyik nap csinálhatnál egy mosoly tesztet Szegeden. Mindenhol ahol köszönsz, mosolyogsz, írd fel, hogy mi volt a reakció. Nekem 7 emberből 2 ember mosolygott október 12-én kb. déltől délután 5-ig Tatabányán. :) Amúgy sok mosolygó ember van, de csak úgy, hogy ismerősök/barátok egymás között. Kíváncsi vagyok milyen eredményed fog születni.
    Anikó: köszi! A Starbucks-ot hallottam, hogy nyílik ott is, szuper! Bár ahogy Teo mondta, ez már nem a new yorki hangulatú Starbucks, inkább az idősebb korosztály jár oda, üzletemberek főleg, de persze jobb mint a semmi és attól még én is be fogok menni. Mielőtt kimentem au pair-nek, 3 hónapig az Intersparban voltam, minőségügyi ellenőrként (eladói fizuval), dehát beosztottak mindenhova, sokat voltam zöldséget mérni és a pékségben. Én mindenkire mosolyogtam, a gyerekeknek megengedtem, hogy a matricát ráragasszák a zacskóra, megmondtam ha nem friss a péksüti..stb :) Ez nekem semm plusz energiába nem került, de láttam boldog arcokat :)
    Noa/Mono: köszi! Amszterdam tényleg szuper, muszáj elmenned!!! Bakancslistás város. :) Mosoly: már írtam a Dórihoz, hogy látok mosolygó embereket, de ők egymás társaságában mosolyognak csak. Mint pl ahogy én mosolygok Dórira a vonaton, utcán, bárhol. A mosoly tesztem egy felmérés volt, mondjuk nem reprezentatív, mivel csak 7-szer köszöntem aznap valamilyen embernek :) Majd megcsinálom más városban is és számolom egész nap. Ettől függetlenül vannak kedves emberek is, csak engem elszomorít, hogy az emberek többsége nem ilyen és én ezt akarom megváltoztatni. (7-ből 2 ember nekem nem eléééég! És azt is akarom, hogy köszönjenek ha köszönök!!! :) ) Vízöntő vagyok és tényleg illik rám ez az "újító", "reformer" tulajdonság. El kellene indítanom a "Magyarország mosolyogj :)" mozgalmat.

    VálaszTörlés
  8. "Már nem is nézek ki magyarnak!?" - hát ez nagyon nagy beszólás, Szillám.
    Beánál én is sírtam :(
    A szombati buli SZUPEEER volt, kivéve, hogy köhögtünk a k***a cigifüsttől.
    Folytatás OKT 30-án, de akkor már az olvasók is velünk nyomják :) :D :) :D

    Evitaaaa

    VálaszTörlés
  9. Juhuuu, benne vagyok a blogodban, én vagyok az Intersparral szemben dolgozó barátnő!!:D Szombaton tali újra, már nagyon várom! Puszíííí

    VálaszTörlés
  10. Sziasztok,

    a cigifüstös helyeket én sem bírom. Sajnos a társaságom nagyrésze dohányzik és komolyan mondom, már nincs kedvem menni velük helyekre, mert fuldoklok, és idegesít is, hogy 5 percenként rá "kell" gyújtani, ha beülünk valahova egy bambira. Bocsi a dohányzóktól, de eléggé cigiellenes vagyok!

    Csilli,
    igen, emberekkel dolgozni érdekes és változatos, de nehezebb is (de kell a kihívás). Ha diák lennél, talán még tudnék is valami munkát ajánlani. :)
    Én is Vizöntő vagyok és rám is igaz, amit írtál:
    "Vízöntő vagyok és tényleg illik rám ez az "újító", "reformer" tulajdonság."

    Amszterdam nagyon izgatja a fantáziámat!

    Üdv.
    Kriszta

    VálaszTörlés
  11. Szia Csilli!
    Örülök hogy épségben hazaértél :)
    Igen, igazad van a mosoly témában, a magyarok sajnos semminek sem tudnak örülni.... és amikor kedves akarsz lenni, és mosolyogva mész az utcán, vagy a buszon, még téged néznek bolondnak. A múltkor egy öreg nénikének segítettem felcipelni a szatyrát a buszra, mindketten mosolyogtunk, kedvesen megköszönte, ezután persze mosollyal az arcomon keresgéltem magamnak is helyet a buszon, és közben úgy néztek rám "minek örül ez annyira", ez volt rájuk írva...
    sajnos ez így van...és igen, a dokik is igen bunkók, ha nem dugsz pénzt a zsebükbe, akkor pláne... egyedül a méregdrága maszek fogorvosom fogad mosollyal, volt hogy fogtömés közben is nevettem.... megéri az árát :)))
    Szóval üdv itthon, és attól még mosolyogj, hogy nem viszonozzák :) engem is sokszor néznek bolondnak, ha mosolygós kedvem van :)))

    VálaszTörlés
  12. Szia!

    A Beás rész tényleg nagyon megható volt!:(
    Örülök, hogy egyben hazaértél! :)
    A vonatos sztori...:D Még jó, h nem nézték!:D

    Amsterdam.... Én iiiiiiiiiiiiis akarooook! ^^ Tervezem, hogy Angliába megyek ki au-pairnek, és akkor mindenképpen át akarok ugrani oda-de tavasszal:D:D:D Tulipánok ^^

    Annyira rád gondoltam ma! Egy nagyon kedves eladóval találkoztam, és tökre pozitív volt! :)

    A bőrgyógyásznál, meg ilyen rendelőknél sajnos nem szabad többet várni. :S Viszont nálam a doki tökre kedves volt-ellenben a többiekkel.:)

    Hiányozni fognak a bejegyzéseid, élménybeszámolóid, és a csodásan megszerkesztett videóid.:(

    Igyekszem elmenni a talira, biztos nagyon jó lesz! ^^ Már várom, hogy élőben is találkozzak veletek. Tökre durva, hogy így idegenekként is sok mindent tudok/tudunk rólatok. :D

    Visszatérve a mosolygásra, néha az utcán is nekiállok mosolyogni a "csak azért is" okból kifolyólag, hogy legalább egy ember legyen, aki vidám. - leszámítva a reggeleket.:D
    Szerintem a mosolygás az a legolcsóbb jókedv-gyártó. Semmibe nem kerül, és sokkal pozitívabb minden.

    Üdv,
    Rita

    VálaszTörlés
  13. Csilli! Koszi,hogy kitetted a blogom linkjet. Es igen,varok mindenkit nagyon sok szeretettel. Szivesen fogadom a kommenteket is... :)

    VálaszTörlés
  14. ViviS: nagyon szívesen és köszi, hogy megadtad...sajnálom, hogy nem találkoztunk, de majd itthon esetleg :)

    VálaszTörlés
  15. Thanks for sharing this articles this is really helpful for me. Here is discounted coupon available for you kohls 30% off fatwallet

    VálaszTörlés
  16. Appreciation for sharing this astonishing web diary. Right now save gigantic on shopping with Brands Savings. Brands Hold saves is a site page that depends on giving you limits to make your electronic purchasing experience spending plan especially coordinated. We are centered around broadening likely results and horizons by giving basic coupon codes from renowned brands and retailers. Endeavor to check in with us regularly so you miss no methodologies or offers!

    VálaszTörlés