Sziasztok!
Mint látjátok, megújult a blog arculata. A régi háttér valamiért eltűnt, ezért újat kellett választanom. Az elrendezés nagyjából ugyanaz, egy-két dolog változott csak. Remélem nem vibrál a szemetek a sok színtől :)
Maple Street Inn
A "házunk" átalakult egy szállóvá. Fullon van, több vendéget nem tudunk fogadni – ennyire népszerű :) Múlt hétvégén beköltözött anyuka legjobb barátnője a két tinilányával (12 és 14 évesek), mert válnak a férjével és a házat már eladták, de még nem találtak megfelelő albérletet. Anyuka barátnője az alagsorban lakik (ahol én is) a mosókonyhás szobában, a fürdőszoba mellett, a lányok pedig a nappaliban levő kanapékon hajtják álomra a fejüket – általában éjfél után. Mindkettő kiscsaj szinte egész nap itthon van és internetezik. A nagyobbik szokott kimozdulni egy kicsit a barátokkal. Különben nagyon csendesek, csak az anyjukkal kiabálnak néha, a hiszti még mindig megy nekik. A legutóbbi pár napja volt, amikor a nagyobbik lány pont valamelyik barátnőjének azt panaszolta a telefonban, hogy csak 1 hétre mennek Spanyolországba, amikor múltkor még 2 hétről volt szó és ezt nem hiszi el, nem érti, hogy miért mennek ilyen kevés napra. Ezt legalább 8-10 percig ecsetelte. Az „I can’t believe” kezdetű mondat kb. ötvenszer hagyta el a száját. A másik ilyen a kisebbikkel történt, amikor az anyjával veszekedett, hogy miért nem vásárolhat ruhákat az internetről, miért kell boltba menni ehhez. No comment. Amúgy velem nagyon kedvesek, mindent megköszönnek, de nagy „drama queen”-ek.
Majdnem mindennap itt aludt náluk valaki még pluszban, és a család egyik régi au pair-e, M., is itt töltötte a délelőttöket és estéket a barátjával. Este jöttek még át szomszédok - ennyien nem is tudom, hogy fértünk el az étkezőben :) Ja, és anyuka barátnője beköltöztette a két nyusziját is az alagsorba, akik eddig az állatorvosnál voltak. Nem hangosak, semmit nem csinálnak egész nap, csak kukucskálnak ki a ketrecből. Néha megfuttatják őket. Aranyosak nagyon, az egyikük akkora mint egy kisebb kutya :) Azért is örülök az ugrifüleseknek, mert amíg ők Barcelonában nyaralnak majd, addig én viselem gondjukat, és ezért plusz pénzt fogok kapni. És a plusz pénz azt jelenti, hogy meg fogom tudni venni a Macbook-ot, amit már olyan régóta szeretnék!!! Persze nem 1000 dollárt kapok a nyulakért, már van erre külön félretett pénzem, csak hiányzik egy kicsi. Viszont Californiára is spórolni kell, mert még mindig csak a repjegyek vannak meg, szóval nem egyszerű a helyzet. :)
Milana és thai food
Mint látjátok, megújult a blog arculata. A régi háttér valamiért eltűnt, ezért újat kellett választanom. Az elrendezés nagyjából ugyanaz, egy-két dolog változott csak. Remélem nem vibrál a szemetek a sok színtől :)
Maple Street Inn
A "házunk" átalakult egy szállóvá. Fullon van, több vendéget nem tudunk fogadni – ennyire népszerű :) Múlt hétvégén beköltözött anyuka legjobb barátnője a két tinilányával (12 és 14 évesek), mert válnak a férjével és a házat már eladták, de még nem találtak megfelelő albérletet. Anyuka barátnője az alagsorban lakik (ahol én is) a mosókonyhás szobában, a fürdőszoba mellett, a lányok pedig a nappaliban levő kanapékon hajtják álomra a fejüket – általában éjfél után. Mindkettő kiscsaj szinte egész nap itthon van és internetezik. A nagyobbik szokott kimozdulni egy kicsit a barátokkal. Különben nagyon csendesek, csak az anyjukkal kiabálnak néha, a hiszti még mindig megy nekik. A legutóbbi pár napja volt, amikor a nagyobbik lány pont valamelyik barátnőjének azt panaszolta a telefonban, hogy csak 1 hétre mennek Spanyolországba, amikor múltkor még 2 hétről volt szó és ezt nem hiszi el, nem érti, hogy miért mennek ilyen kevés napra. Ezt legalább 8-10 percig ecsetelte. Az „I can’t believe” kezdetű mondat kb. ötvenszer hagyta el a száját. A másik ilyen a kisebbikkel történt, amikor az anyjával veszekedett, hogy miért nem vásárolhat ruhákat az internetről, miért kell boltba menni ehhez. No comment. Amúgy velem nagyon kedvesek, mindent megköszönnek, de nagy „drama queen”-ek.
Majdnem mindennap itt aludt náluk valaki még pluszban, és a család egyik régi au pair-e, M., is itt töltötte a délelőttöket és estéket a barátjával. Este jöttek még át szomszédok - ennyien nem is tudom, hogy fértünk el az étkezőben :) Ja, és anyuka barátnője beköltöztette a két nyusziját is az alagsorba, akik eddig az állatorvosnál voltak. Nem hangosak, semmit nem csinálnak egész nap, csak kukucskálnak ki a ketrecből. Néha megfuttatják őket. Aranyosak nagyon, az egyikük akkora mint egy kisebb kutya :) Azért is örülök az ugrifüleseknek, mert amíg ők Barcelonában nyaralnak majd, addig én viselem gondjukat, és ezért plusz pénzt fogok kapni. És a plusz pénz azt jelenti, hogy meg fogom tudni venni a Macbook-ot, amit már olyan régóta szeretnék!!! Persze nem 1000 dollárt kapok a nyulakért, már van erre külön félretett pénzem, csak hiányzik egy kicsi. Viszont Californiára is spórolni kell, mert még mindig csak a repjegyek vannak meg, szóval nem egyszerű a helyzet. :)
Milana és thai food
Hétfőn este munka után Zsófival és Siobhannal átmentünk Milanahoz és a kertben ettünk egy kis thai vacsit, amit a kedvenc thai éttermünkből rendeltünk. Még nem unjuk!!! :) Borozgattunk, ott volt még két másik orosz lány, akikkel Milana találkozott a vonaton előző nap és meghívta őket.
MET és anyuka visszatéréseKedden elmentünk a Metropolitan Múzeumba megint, mert Oliviának van egy házija a nyárra, amit egy szabadon választott múzeumban kell megcsinálni. Jött a régi aupair, M., a barátja, O., B. és anyuka barátnőjének kisebbik lánya. A múzeum tetőteraszán van most egy bambuszos kiállítás, azt néztük meg. A képen O. és barátnője csinálnak vázlatot erről „bambusz építményről”, ami 5000 bambuszból áll és fel lehet rá mászni (előre foglalt jegyekkel).
MET és anyuka visszatéréseKedden elmentünk a Metropolitan Múzeumba megint, mert Oliviának van egy házija a nyárra, amit egy szabadon választott múzeumban kell megcsinálni. Jött a régi aupair, M., a barátja, O., B. és anyuka barátnőjének kisebbik lánya. A múzeum tetőteraszán van most egy bambuszos kiállítás, azt néztük meg. A képen O. és barátnője csinálnak vázlatot erről „bambusz építményről”, ami 5000 bambuszból áll és fel lehet rá mászni (előre foglalt jegyekkel).
Anyuka pont vacsira toppant be az egy hetes kanadai üzleti útja után. Mindenkinek hozott ajándékot, én egy wesco kalapot kaptam, ami állítólag a Calgaryban élő fiatal lányok körében nagy divat. Nem hiszem hogy hordani fogom, de farsangra, halloween-ra még jó lehet :)
Mozi és az eltűnt kocsiSzerdán átjött hozzánk reggel L., a 9 éves szomszéd fiú. Az apja megkért, hogy vigyázzak rá szerda-csütörtök egy kis plusz pénzért. Ezen a napon moziba mentünk, mert meg akarták nézni a „Grown ups” című vígjátékot. Odamentünk hamarabb egy kicsit, hátha nem találok rögtön parkolóhelyet, de szerencsére volt. Csatlakozott hozzánk Siobhan, akinek a gyerekei táboroztak, ezért ráért velünk filmet nézni. A film közepes volt, az előzetes alapján jobbra számítottam, de azért jól szórakoztunk. Kiértünk a moziból és jött a sokk: nincs ott az autó, ahol leparkoltam vele. Majdnem szívrohamot kaptam. Kettő lehetőség merült fel: ellopták vagy elvontatták. Semelyik nem tűnt logikusnak, mert ez egy nagyon jó környék, fényes nappal volt, forgalmas és bezártam az ajtót. Az elvontatás is furcsa lett volna, mert nem volt semmilyen jel ott, ahova álltam, direkt megnéztem, mikor kiszálltunk. Felhívtam anyukát. Általában sms-ezünk napközben, hívni nem nagyon szoktam, inkább ő engem, mert nem akarok zavarni a munkájában. Így kezdte: „Hi! Is everything OK?!” :) Hát nem…úgyhogy elmondtam neki, hogy mi a szitu. Nem tudom miért, de nagyon nyugodt volt, ami nem vall rá de én örültem neki. Mondta, hogy kérdezzünk meg pár ott lakó embert, hátha láttak valamit, addig ő felhívja azokat, akik autókat vontatnak el, hátha ez történt. Az út túloldalán voltak munkások, akiket szerencsére meg tudtam kérdezni és az egyikük mondta, hogy ő látta, hogy elvontattak 2-3 autót arról a helyről, ahol a miénk is volt. Kérdeztem, hogy tudja-e az okát és mondta, hogy azért, mert oda nem lehet parkolni. Átmentünk a zebrán, újra megnéztem és semmilyen jel nem volt a parkolással kapcsolatban, csak egy tábla a pénteki úttakarítás időpontjáról. Felhívtam anyukát, elmondtam neki, hogy szerencsére „csak” elvontatták. Mondtam neki, hogy csinálok pár fényképet a helyről, mert tényleg nincs semmilyen figyelmezetés, ezt be tudjuk mutatni bizonyítékként. Kérdezte, hogy hívjon-e taxit nekünk, de mondtam, hogy nem kell, átsétáljuk a parkot, 35-40 perc. Hamar hazajött anyuka, bepattantunk a régi autóba, felvettük az újat és hazavezettünk. Kiderült, hogy buszmegállóba álltam, ezért kaptunk először büntetést, majd elvontatták. Itt vannak a képek, nonszensz, hogy ez buszmegálló volt, de anyuka nem fog harcolni a pénzéért, mert nincs rá se kedve se ideje. Mindenesetre a lényeg, hogy nem vagyok hibás, ő is ideparkolt volna. (a képen látható autó előtt álltunk)
Mozi és az eltűnt kocsiSzerdán átjött hozzánk reggel L., a 9 éves szomszéd fiú. Az apja megkért, hogy vigyázzak rá szerda-csütörtök egy kis plusz pénzért. Ezen a napon moziba mentünk, mert meg akarták nézni a „Grown ups” című vígjátékot. Odamentünk hamarabb egy kicsit, hátha nem találok rögtön parkolóhelyet, de szerencsére volt. Csatlakozott hozzánk Siobhan, akinek a gyerekei táboroztak, ezért ráért velünk filmet nézni. A film közepes volt, az előzetes alapján jobbra számítottam, de azért jól szórakoztunk. Kiértünk a moziból és jött a sokk: nincs ott az autó, ahol leparkoltam vele. Majdnem szívrohamot kaptam. Kettő lehetőség merült fel: ellopták vagy elvontatták. Semelyik nem tűnt logikusnak, mert ez egy nagyon jó környék, fényes nappal volt, forgalmas és bezártam az ajtót. Az elvontatás is furcsa lett volna, mert nem volt semmilyen jel ott, ahova álltam, direkt megnéztem, mikor kiszálltunk. Felhívtam anyukát. Általában sms-ezünk napközben, hívni nem nagyon szoktam, inkább ő engem, mert nem akarok zavarni a munkájában. Így kezdte: „Hi! Is everything OK?!” :) Hát nem…úgyhogy elmondtam neki, hogy mi a szitu. Nem tudom miért, de nagyon nyugodt volt, ami nem vall rá de én örültem neki. Mondta, hogy kérdezzünk meg pár ott lakó embert, hátha láttak valamit, addig ő felhívja azokat, akik autókat vontatnak el, hátha ez történt. Az út túloldalán voltak munkások, akiket szerencsére meg tudtam kérdezni és az egyikük mondta, hogy ő látta, hogy elvontattak 2-3 autót arról a helyről, ahol a miénk is volt. Kérdeztem, hogy tudja-e az okát és mondta, hogy azért, mert oda nem lehet parkolni. Átmentünk a zebrán, újra megnéztem és semmilyen jel nem volt a parkolással kapcsolatban, csak egy tábla a pénteki úttakarítás időpontjáról. Felhívtam anyukát, elmondtam neki, hogy szerencsére „csak” elvontatták. Mondtam neki, hogy csinálok pár fényképet a helyről, mert tényleg nincs semmilyen figyelmezetés, ezt be tudjuk mutatni bizonyítékként. Kérdezte, hogy hívjon-e taxit nekünk, de mondtam, hogy nem kell, átsétáljuk a parkot, 35-40 perc. Hamar hazajött anyuka, bepattantunk a régi autóba, felvettük az újat és hazavezettünk. Kiderült, hogy buszmegállóba álltam, ezért kaptunk először büntetést, majd elvontatták. Itt vannak a képek, nonszensz, hogy ez buszmegálló volt, de anyuka nem fog harcolni a pénzéért, mert nincs rá se kedve se ideje. Mindenesetre a lényeg, hogy nem vagyok hibás, ő is ideparkolt volna. (a képen látható autó előtt álltunk)
Ezen az estén látogatott meg minket egy svéd au pair New Jerseyből. Hosszabbítani fog 1 évet és anyuka áthívta egy kis személyes beszélgetésre. A lány egy elkényeztetett szőke cicababa, aki egyszer sem mosolygott rám a 2 óra alatt amíg itt volt. Anyukával persze azért próbált jópofizni – nem sok sikerrel.
Coney IslandCsütörtökön Coney Island-re mentünk, ismét 4 gyereket vittem magammal …nem volt egyszerű ez a nap sem, de túléltük. :) Szerintem az au paireknek az üdvözlő csomagba kellene rakni füldugót, néha jól jönne. A metrón szinte csak mi voltunk egy "kocsiban", a gyerekek felcsimpaszkodtak a rudakra és próbálták megmutatni nekem, hogy milyen ügyesek és erősek…haha.
Coney IslandCsütörtökön Coney Island-re mentünk, ismét 4 gyereket vittem magammal …nem volt egyszerű ez a nap sem, de túléltük. :) Szerintem az au paireknek az üdvözlő csomagba kellene rakni füldugót, néha jól jönne. A metrón szinte csak mi voltunk egy "kocsiban", a gyerekek felcsimpaszkodtak a rudakra és próbálták megmutatni nekem, hogy milyen ügyesek és erősek…haha.
Először a vidámparkos részre mentünk. Anyuka adott pénzt nekem is, hogy üljek fel velük. Se kedvem nem volt és nem lett volna kire hagyni a 2 nagy táskát amit magunkkal vittünk. Így inkább ezt a pénzt rájuk költöttem (milyen aranyos vagyok). Csináltam képeket: 
A végén O. felült a Cyclone-ra, a régi nagy fa hullámvasútra. Senkit nem tudott rávenni, hogy vele menjen, ezért egyedül próbálta ki. Miután kijött sírt és nevetett egyszerre, 5 percig nem tudott kinyögni egy szót sem. B. és Lev folyamatosan kérdezgették őt, hogy jól van-e, mindig mondtam nekik, hogy hagyják, majd úgyis elmondja, ha már nincs sokkos állapotban :) Ezután ettünk egy kis snack-et (uzsi) a parti sétányon, én csak egy fagyit és limonádét kértem, a gyerekek vattacukrot, üdítőt, pizzaszeletet, fagyit és hotdogot. Leültünk egy padra és hívott Dóri DC-ből, hogy felvették Szegedre, szóval most már tuti pszichológus lesz!!! Éljen éljen! Visítottam párat a telefonba, a gyerekek nem tudták, hogy megőrültem vagy én is csak sokkot kaptam valamitől, mint O. :) Szóval még egyszer hatalmas gratula Dórinak! Ezután mentünk le a partra, a gyerekek a vízimentő mellé pakoltak le. Nem kellett volna, mert jött több vízimentő és végig azt hallgattuk, hogy melyikük mennyi kölcsönt vesz fel és milyen bankból – egy kicsit IQ harcosoknak is tűntek. Alig feküdtem a homokban 40 percet már haza akartak menni a gyerekek, mert hogy unatkoznak. Nem hiszem el... Még egy kicsit azért ott maradtunk, ha már lecipeltem 5 törölközőt, naptejet, gyümölcsöt, 3 üveg jeges vizet. A metró felé még kikönyörögtek maguknak két „bumper car” menetet, ami a dodzsem. (ezt így kell írni? olyan furcsa..)
Goodbye Beazy, Hello Simone!
Péntek reggel indult el B. az észak-karolinai 3 hetes ottalvós táborba, ahol tavaly is volt. Már alig várta, hogy újra menjen, számolta vissza a napokat a naptárban. Apuka vezetett, és velük ment Lev (ő is táborozni), Lev apja és az ő menyasszonya. A régi kocsit vitték el, amiben 7 ülés van. A tábor csak vasárnap kezdődött, de 2 napos az út, közben megszálltak valahol. A tábor neve Camp Celo. Egy gyönyörű völgyben van, körülvéve hegyekkel, erdőkkel, ahova kirándulni mennek majdnem mindennap. A táborban sátrakban laknak, minden sátorban 5 gyerek (csak fiú vagy csak lány) és egy felnőtt. A felnőtteken kívül vannak segítők is, akik 15-18 évesek. Mindenkinek van valamilyen feladata hétről hétre. A tábor területén vannak csirkék, kecskék és más állatok, mindenféle zöldség, gyümölcs, a körülöttük levő munkák nagy részét is a gyerekek látják el. Tavaly B-nek ezek voltak a feladatai: tojások összegyűjtése, tej fejés és asztalterítés. Lev krumplit szedett, fát fűrészelt és a tüzet figyelte este. Minden alapanyag az ételekhez a tábor területéről származik, és nincs bennük hús. Éppen ezért nagyon alaposan állították össze az étrendet, hogy minden gyerek megkapja a napi vitamin/ásványi anyag/szénhidrát/fehérje/zsír adagját. És ami érdekes, hogy B. mindent megevett itt, olyanokat is, amiket itthon nem...A közösség szelleme... Nem lehet hazatelefonálni, viszont levelet kaphatnak és írhatnak. A szülők a táborvezetőkkel és a felügyelőkkel tudnak telefonon beszélni, ha szükséges. Nincs medence, de vannak patakok, folyók, ahova naponta mennek pancsolni. Nekem tetszik ez a tábor. Tavaly féltem, hogy 3 hét túl sok lesz B-nek, honvágya lesz, stb, de pozitívan csalódtam. A honvágy pár nap alatt elmúlt, új barátokat szerzett, teljesen más környezetben volt és nem unatkozott.
Este 7-kor jött meg Simone, kimentem érte a metróhoz. Ő az akit a Niagara túrán ismertem meg, aztán a Washington DC kurzuson is ott volt. Dél-afrikai, 28 éves és már 2 éve itt van. Most már nem au pair, vagyis még mindig az, csak nem ügynökséggel. A család akinél van, kiszállt az au pair programból és megbeszélték, hogy Simone maradhat, fizetik a komplett főiskolai kurzusát Long Island-en 4 évig és megkapja a heti au pair fizetését is. Így a család nem az ügynökségnek fizet ezreket, hanem a főiskolának – mindenki jól jár. Két kislányra vigyáz, 4 és 1,5 évesek, anyuka decemberre várja a harmadikat. Elmentünk a Tea Lounge-ba, találkoztunk Siobhannal. 11-ig a kanapékon ültünk és ittuk a jeges vaníliás cappuccinonkat. Közben Simone a host családjáról mesélt. Leírok ebből pár dolgot, csak hogy képet kapjatok még egy amerikai családról. Anyuka 34 éves, egy iskolában dolgozik, irodában. Apuka 43 éves, nem emlékszem a foglalkozására, de mindkettőjük Long Island-en van, nem a cityben. Két kislány: Sydney és Samara (anyuka mániája, hogy ugyanolyan betűvel kezdődjön a gyerekek neve :) ). A gyerekek nagyon aranyosak és kedvesek, Simone van velük 45 órában egy héten, reggel 8-tól délután 5-ig. Utána ő megy a fősulira és este 9 körül ér haza = hulla fáradt. A gyerekek mindent megkapnak, amit szeretnének - és azt is, amit nem. A házban 7 db TV van, a gyerekek szobájának a falán egy-egy nagy flatscreen TV, hanukára (zsidó ünnep) kapták. Ezen kívül van még a konyhában, étkezőben, nappaliban, szülők hálójában és Simone szobájában. Én nem vagyok TV ellenes, de egy másfél évesnek és 4 évesnek miért van TV-je? Sehova sem mennek együtt, csak a házukban vannak. Amióta Simone itt van, a család nem volt a cityben (50percre laknak). Múltkor eltervezték nagy nehezen hogy elmennek egy long island-i állatkertbe. Ezen a reggelen anyuka megkérdezi a 4 évest: Van kedved menni az állatkertbe? Válasz: nincs. Anyuka: Jó, akkor nem megyünk. Ennyi. Ha még sohasem volt, akkor honnan tudná, hogy van-e kedve?! És egyáltalán… Itt a 4 éves a főnök, ő dönt arról, hogy mi legyen. Az egyetlen hely, ahova mennek, a mall, vagyis a bevásárlóközpont és egy kacsákkal teli mini tó a háztól 10 percre autóval. Ha a 4 éves elkezdi ütögetni az anyját, nem mond semmit, hagyja, hogy csinálja. Ha Simone-t ütögeti, akkor bünti van és el kell vonulni a a sarokba X percre és bocsánatot kell kérnie – már nem is csinálja vele. Másik: a pici lány, Samara, 1 éves volt ekkor, üldögélt a nappali közepén és édesen eljátszott magában egy plüssállattal. Megszólal az anyuka:” Ó, szegény Samara unatkozik, csinálj vele valamit Simone!” Ezt már írtam egyszer, de itt ha nem tanítasz a gyereknek valamit minden órában, hanem csak játszanak, - just for fun - az nem jó. Utolsó sztori. Pár hónapja anyuka szólt Simone-nak az egyik délután, hogy kicsit legyen a lányokkal a nappaliban, mert ő most felmegy „gyereket csinálni” az emeletre. Ekkor fogant meg a harmadik bébi, akivel most terhes. Szerintetek???!!!
SOHO és Rooftop party
Goodbye Beazy, Hello Simone!
Péntek reggel indult el B. az észak-karolinai 3 hetes ottalvós táborba, ahol tavaly is volt. Már alig várta, hogy újra menjen, számolta vissza a napokat a naptárban. Apuka vezetett, és velük ment Lev (ő is táborozni), Lev apja és az ő menyasszonya. A régi kocsit vitték el, amiben 7 ülés van. A tábor csak vasárnap kezdődött, de 2 napos az út, közben megszálltak valahol. A tábor neve Camp Celo. Egy gyönyörű völgyben van, körülvéve hegyekkel, erdőkkel, ahova kirándulni mennek majdnem mindennap. A táborban sátrakban laknak, minden sátorban 5 gyerek (csak fiú vagy csak lány) és egy felnőtt. A felnőtteken kívül vannak segítők is, akik 15-18 évesek. Mindenkinek van valamilyen feladata hétről hétre. A tábor területén vannak csirkék, kecskék és más állatok, mindenféle zöldség, gyümölcs, a körülöttük levő munkák nagy részét is a gyerekek látják el. Tavaly B-nek ezek voltak a feladatai: tojások összegyűjtése, tej fejés és asztalterítés. Lev krumplit szedett, fát fűrészelt és a tüzet figyelte este. Minden alapanyag az ételekhez a tábor területéről származik, és nincs bennük hús. Éppen ezért nagyon alaposan állították össze az étrendet, hogy minden gyerek megkapja a napi vitamin/ásványi anyag/szénhidrát/fehérje/zsír adagját. És ami érdekes, hogy B. mindent megevett itt, olyanokat is, amiket itthon nem...A közösség szelleme... Nem lehet hazatelefonálni, viszont levelet kaphatnak és írhatnak. A szülők a táborvezetőkkel és a felügyelőkkel tudnak telefonon beszélni, ha szükséges. Nincs medence, de vannak patakok, folyók, ahova naponta mennek pancsolni. Nekem tetszik ez a tábor. Tavaly féltem, hogy 3 hét túl sok lesz B-nek, honvágya lesz, stb, de pozitívan csalódtam. A honvágy pár nap alatt elmúlt, új barátokat szerzett, teljesen más környezetben volt és nem unatkozott.
Este 7-kor jött meg Simone, kimentem érte a metróhoz. Ő az akit a Niagara túrán ismertem meg, aztán a Washington DC kurzuson is ott volt. Dél-afrikai, 28 éves és már 2 éve itt van. Most már nem au pair, vagyis még mindig az, csak nem ügynökséggel. A család akinél van, kiszállt az au pair programból és megbeszélték, hogy Simone maradhat, fizetik a komplett főiskolai kurzusát Long Island-en 4 évig és megkapja a heti au pair fizetését is. Így a család nem az ügynökségnek fizet ezreket, hanem a főiskolának – mindenki jól jár. Két kislányra vigyáz, 4 és 1,5 évesek, anyuka decemberre várja a harmadikat. Elmentünk a Tea Lounge-ba, találkoztunk Siobhannal. 11-ig a kanapékon ültünk és ittuk a jeges vaníliás cappuccinonkat. Közben Simone a host családjáról mesélt. Leírok ebből pár dolgot, csak hogy képet kapjatok még egy amerikai családról. Anyuka 34 éves, egy iskolában dolgozik, irodában. Apuka 43 éves, nem emlékszem a foglalkozására, de mindkettőjük Long Island-en van, nem a cityben. Két kislány: Sydney és Samara (anyuka mániája, hogy ugyanolyan betűvel kezdődjön a gyerekek neve :) ). A gyerekek nagyon aranyosak és kedvesek, Simone van velük 45 órában egy héten, reggel 8-tól délután 5-ig. Utána ő megy a fősulira és este 9 körül ér haza = hulla fáradt. A gyerekek mindent megkapnak, amit szeretnének - és azt is, amit nem. A házban 7 db TV van, a gyerekek szobájának a falán egy-egy nagy flatscreen TV, hanukára (zsidó ünnep) kapták. Ezen kívül van még a konyhában, étkezőben, nappaliban, szülők hálójában és Simone szobájában. Én nem vagyok TV ellenes, de egy másfél évesnek és 4 évesnek miért van TV-je? Sehova sem mennek együtt, csak a házukban vannak. Amióta Simone itt van, a család nem volt a cityben (50percre laknak). Múltkor eltervezték nagy nehezen hogy elmennek egy long island-i állatkertbe. Ezen a reggelen anyuka megkérdezi a 4 évest: Van kedved menni az állatkertbe? Válasz: nincs. Anyuka: Jó, akkor nem megyünk. Ennyi. Ha még sohasem volt, akkor honnan tudná, hogy van-e kedve?! És egyáltalán… Itt a 4 éves a főnök, ő dönt arról, hogy mi legyen. Az egyetlen hely, ahova mennek, a mall, vagyis a bevásárlóközpont és egy kacsákkal teli mini tó a háztól 10 percre autóval. Ha a 4 éves elkezdi ütögetni az anyját, nem mond semmit, hagyja, hogy csinálja. Ha Simone-t ütögeti, akkor bünti van és el kell vonulni a a sarokba X percre és bocsánatot kell kérnie – már nem is csinálja vele. Másik: a pici lány, Samara, 1 éves volt ekkor, üldögélt a nappali közepén és édesen eljátszott magában egy plüssállattal. Megszólal az anyuka:” Ó, szegény Samara unatkozik, csinálj vele valamit Simone!” Ezt már írtam egyszer, de itt ha nem tanítasz a gyereknek valamit minden órában, hanem csak játszanak, - just for fun - az nem jó. Utolsó sztori. Pár hónapja anyuka szólt Simone-nak az egyik délután, hogy kicsit legyen a lányokkal a nappaliban, mert ő most felmegy „gyereket csinálni” az emeletre. Ekkor fogant meg a harmadik bébi, akivel most terhes. Szerintetek???!!!
SOHO és Rooftop party
Szombaton már megint (még mindig) 35-36 fok volt, de azért elindultunk Manhattanbe. 8 percre van a metrómegálló, de szakadt rólunk a víz, csavartuk a hajunkból, pólónkból a nedvességet. Ez a "concrete JUNGLE" :D Tavaly is meleg volt a cityben, de ennyire nem!!! Először az Artichoke Pizza nevű helyre mentünk, ahol isteni finom articsókás pizza van. Siobhan is csatlakozott hozzánk. Ezután kitaláltunk, hogy elmegyünk SOHO-ba és kirakatokat nézegetünk, beülünk valahova kávézni is. Egy csomó boltot körbejártunk, mindenki vett valamit, én napszemcsit! Végre, találtam olyat ami tetszik. Starbucksban ittunk jeges csodákat (én iced caramel macchiato-ot - IMÁDOM!!!) és 5 körül hazamentünk, amikor már haldokoltunk a melegtől. Jó volt a két dél afrikaival mászkálni, imádom, ahogyan beszélnek. A brit angolhoz hasonlít, de annál jobb. :D (a british english-t nem annyira szeretem) Simone minden második mondatában a „hectic” = hektikus szót használja :) Ezen röhögtünk végig. És vannak szavak, amiket ők többször használnak, mint az amerikaiak, szóval mindig tanulok tőlük. Hazaértünk, hideg zuhi, hajmosás, egy kis alvás és 8-kor indultunk vissza Manhattanbe. Siobhan megismert valakit az utcán múltkor ( :) ) és az ő haverjának a tetőteraszára mentünk az East Village-be. (East Village egy kerület Manhattan délkeleti részén) Vettünk két üveg bort és egy üveg pezsgőt útközben, mert Lysann is jött Nathalie-val, megkértek, hogy vásároljunk be a nevükben is, mivel 21 év alattiak. Fél 10-re értünk csak oda és fel kellett mészni 6 emeletet, hogy a tetőre érjünk. Megérte, mert gyönyörű kilátás volt. Empire State Building, Chrysler Building, Brooklyn Bridge… A fényképezőmet otthon hagytam, de Siobhan csinált képeket.
Ez egy ilyen laza rooftop party volt csak, a földön ültünk körben, műanyag poharakból ittunk és beszélgettünk. 1-kor mentem haza Simone-val, aki olyan fáradt volt, hogy mondta, hogy muszáj taxit hívnunk, ő nem tud hazamenni metróval. Hívtunk egy taxit, és szerencsénk volt, mert utána elkezdett szakadni az eső :)
Relax
Van ez a mondás: „The time to relax is when you don't have time for it.” Magyarul, akkor kell lazítanod, mikor nincs időd rá. Én így cselekedtem: egész nap a szobámban voltam, és semmit nem csináltam, csak a blogot írtam, Gilmore Girls-t néztem, hummust ettem bébirépával, limonádét ittam és aludtam 3 óránként, mint egy bébi. :D
Relax
Van ez a mondás: „The time to relax is when you don't have time for it.” Magyarul, akkor kell lazítanod, mikor nincs időd rá. Én így cselekedtem: egész nap a szobámban voltam, és semmit nem csináltam, csak a blogot írtam, Gilmore Girls-t néztem, hummust ettem bébirépával, limonádét ittam és aludtam 3 óránként, mint egy bébi. :D
Valaki kérdezte, hogy hány órába telik egy blog megírása. Most tartok a második óránál és még fel kell töltenem a képeket, ami legalább még fél óra lesz, mert lassan tölt a oldal...
Breaking news
1. Vasárnap délután mondta a host anyám, hogy lehet hogy mégsem lesz több au pairük. Beszélt 2 barátnőjével és biztatták, hogy meg tudja csinálni au pair nélkül is a következő éveket. Meri vagy nem meri?! :) Meglátjuk.
2. Kiderítettem egy email-lel, hogy a TOEFL vizsga honosítása után a nyelvvizsga is elévül 2 év alatt - mint a TOEFL. Mert a kettő összetartozik. Nem tudom, hogy megcsináljam-e vagy sem... Ha megcsinálom, akkor 2 évig jó, de aztán úgyis el kellene mennem otthon még egyszer. Akkor már egyszerűbb, ha otthon megyek csak el és ezt hagyom a fenébe. Pedig ez a vizsga tetszett...na mindegy. Tudtok jó nyelvvizsgát ajánlani? Mindenképpen egynyelvű kellene, mert fordítani nem tudok rendesen :) (Tudok angolul, de nehezen fordítom át szép magyarra.) Vagyis ahhoz kellene még pár hónap, hogy átnézzem, gyakoroljam és erre nincs időm, mert az önéletrajzomba már benne kell lennie a vizsgának. Melyik a legolcsóbb és legjobb? Légyszi kommenteljetek! :)
Szép hetet Mindenkinek! Puszi,
