Újra Bostonban

Sziasztok!
Ez a bejegyzés sem New Yorkról fog szólni, de mit csináljak, ha folyamatosan úton vagyok? :) És hogy honnan van már megint ennyi pénzem, amikor csak egy au pair vagyok??!! -->

Egyszer már írtam, hogy nyertem egy utat Bostonba. A novemberi Washington DC túra után feltöltöttem a DC-s videót Facebook-ra és meglátta Jane, akié az iroda (Cultural Hi-Ways). Felhívott, hogy nagyon tetszik neki, és mi lenne, ha tavasszal elmennék velük Bostonba és arról is csinálnék egy kis filmet. Rögtön igent mondtam, hiszen a videóért cserébe teljesen ingyen utazhattam és a szállásért sem kellett fizetnem. Egy hét sem telt azután, hogy megjöttem Mexicoból, már utaztam Bostonba :) Ez megint egy olyan túra volt, amit egy kurzus előzött meg - én erre ugye nem jártam. Manhattanben a Penn Station-nél várt minket a busz. Megláttam Nathalie-t (ő egy svéd lány, akivel egy körzetbe - cluster - tartozunk Brooklynban) és mivel mellette már ült valaki, beültem mögé, egy másik szöszi lány mellé. Ő volt Susanne, röviden Suss, aki szintén egy svéd csajszi - és nagyon jófej. New Jerseyben lakik a host családja (egyszer már váltott, mert a san franciscoi család anyukája egy b*tch volt - hogy az ő szavaival éljek), június vagy július körül megy haza. 4 órás volt a buszút, és sajna elromlott a DVD lejátszó, így egy filmet sem tudtunk megnézni.

Megérkeztünk Bostonba fél 2-kor és első megállónk a Quincy Market volt. Ez egy fedett "csarnok", ami tele van különböző kajálós helyekkel, thai, mexikói, kínai, olasz, görög, francia, japán, amcsi..stb. Mi a görögöt választottuk, és egy feta sajtos-spenótos lepényt ettem tzatziki öntettel...nyamiii. Ami rossz, hogy bent nem nagyon lehet leülni, mert kevés az asztal, ezért kimentünk a csarnok melletti sétáló utcára és leültünk egy padra. Fújt a szél, úgyhogy a hajam kicsit tzatzikis lett :), de sebaj. Benéztünk a karácsonyos boltba, ahol tavaly már Dórival is voltam. Gyönyörű díszek vannak, feldíszített karácsonyfák és szól a "Jingle bells" is :) Nem vettünk semmit, egy-két fotót elkattintottam. Siettünk vissza a buszhoz, ahol csatlakoztak hozzánk a Washington DC-ből jött au pairek is, ők már péntek este itt voltak a városban. Megjött a bostoni idegenvezető nőci is, Tanya. Iszonyat jófej volt, viccesen adott elő mindent és mivel már 11 éve itt lakik, jól tudott mindent a városról.

Először a North End-en álltunk meg, ami az olasz városrész, olyan mint New Yorkban a "Little Italy". Ha Bostonban laknék, ebbe a kerületbe költöznék. Csendes utcák, parkok, kávézók, olasz éttermek, fagyizó helyek, mindez pár lépésnyire a belváros nyüzsgésétől - úgy éreztem, hogy, hazajöttem :) Különben ez a legrégibb városrésze Bostonnak, ahol már az 1630-as évektől kezdve laknak emberek. Először megálltunk Paul Revere házánál. Revere nagy hazafi volt, és azzal vált híressé, hogy 1775-ben egész éjszaka lovagolt, hogy idejében értesítse az amerikaiakat a brit seregek szárazföldi manővereiről, amikor elhagyták Bostont; a másnapi lexington és concordi ütközettel kezdetét vette a függetlenségi háború. Ezután elmentünk egy kis parkba, aminek "Peace Garden", vagyis "Béke Park" a neve. Tényleg kicsi volt, egyik pontjából a másikig 30 másodperc sem volt az út :) Gyönyörű cseresznyefa virágok vették körül a területet, pár szirom már le is hullott a zöld fűre, ami még szebbé tette a parkot. Voltak keresztény szobrok is és egy templomba vezetett a rövid út. Bepillantottunk csak pár másodpercre és mentünk tovább. Következő megállónk Paul Revere lovasszobra volt. Csináltunk képeket, és voltak akik itt szerezték be egy árustól a bostonos pólójukat. Én nem itt vettem, mert az S-es méret is nagy volt rám.

Az Old North Church is a North End-ben van, ami a legrégebbi, még mai napig is miséket adó templom a városban. Bementünk, és ami különleges volt, hogy a padokba úgy lehetett beülni, hogy kinyitottunk egy kis ajtót - egy kis "box"-ba kb 4-5 ember fért be.

Felszálltunk a buszra. Megálltunk a hadikikötőben, itt található az amerikai tengerészet legrégebbi szolgálatban levő hajója, az 1797-ben épült USS Constitution, több másik múzeális hadihajóval együtt. Voltak matróznak öltözött emberkék, aki nem engedték, hogy nekidőljünk a kerítésnek, mindenbe beleszóltak, szóval nem is csináltam 3 képnél többet.

Elindultunk, Tanya közben újabb infókat mondott a városról. Útközben a buszról láttuk a Leonard P. Zakim Bunker Hill Bridge-t, ami a világ legszélesebb függőhídja (55,7 m széles). 2002-ben készült el, 10 sávos, aszimmetrikus és nekem nagyon-nagyon tetszett. Most jöttem rá, hogy hídmániás vagyok :) A híd Boston hatalmas városfejlesztési programjának keretén belül épült meg, amikor még egy 14 km hosszú 8 sávos autópályát is kialakítottak a FÖLD ALATT! Mindez 14,7 milliárd dolcsi volt. Egyetlen város alatt sem épült még ekkora alagútrendszer. A projectet „Big dig”-nek, azaz Nagy ásásnak kereszteltek el. A cél az volt, hogy megszűntessék a forgalmi dugókat, javítsák a városképet és a környezetvédelemi előírásoknak is megfeleljenek. Nekem tetszik az ötlet!

Hamarosan megérkeztünk a Boston Common-hoz, ami a város legnagyobb parkja. Na persze nem akkora, mint a Central Park, viszont sokkal régebbi. Ezt is az 1600-as években alapították, mint sok minden mást is Bostonban. Nem sétáltunk végig rajta, mert nem volt annyi időnk, de nekem tetszett. Sok ember piknikezett a fűben, frizbiztek, olvastak, gyerekek kergetőztek. Dimbes-dombos park, és van egy szép tava is.
Innen mentünk el gyalog a Beacon Hill-re, ami egy híres történelmi városrésze Bostonnak. Az idegenvezető azt mondta, hogy itt a legdrágábbak az ingatlanok. Engem egy kicsit Brooklynra emlékeztetett a brownstone épületeivel és vöröstéglás házaival. A nevében is benne van, hogy dombra épült - jó kis izomlázunk lett a nap végére a meredek macskaköves utcákon való gyaloglás után. Itt található a Massachusetts State House, az aranyszínben csillogó kupolájával. Itt ma bíróság működik és Massachusetts állam kormányzójának irodái is. Megkérte Tanya-t, hogy itt csináljunk egy csoportképet, amin mindenki rajta van - odaadtam neki a fényképezőmet, ő pedig lelekesen kattintgatott :)

Nem hagytuk ki a Harvard-ot sem, ami igazából már nem Bostonhoz tartozik, hanem Cambridge-hez. Ez az Egyesült Államok legrégebb óta működő felsőoktatási intézménye és ez a világ leggazdagabb egyeteme is egyben. 9 különböző kara van, köztük van pl a jog, az orvosi, a közgazdasági és a művészeti is. Csak nagyon okos gyerekek kerülhetnek be vagy olyanok, akiknek a szülei bankkártyáján van egy bizonyos összeg. Láttunk pár harvardos tanulót, amint épp baseball-oztak. Hát..abból amiket ordíbáltak és ahogyan, nem mondtam volna meg, hogy ide járnak :)
7-re érkeztünk meg a szállásra, ami a belvárosban volt. Én egy brit (Melissa), egy német (Vera) és egy argentín (Claudia) csajjal kerültem egy szobába, mindannyian jófejek voltak. Iszonyat fáradtak voltunk (reggel mindenki 6 előtt kelt a korai indulás miatt), de elhatároztuk, hogy belevetjük magunkat az éjszakai életbe :) Előtte elmentünk a közeli plázába, felpróbáltunk pár vicces dolgot egy bostonos ajándékboltban. Boston egyik jelképe a homár (lobster), ennek is beöltöztünk :)

Ezután megvacsiztuk a Cheesecake Factory-ban! Itt nemcsak egy cukrászda, hanem egy étterem is. Sajnos nincs New Yorkban, ezért itt muszáj volt kipróbálnom, Dóri már sokat áradozott róla régebben. Quesadilla-t és guacamole-t ettem (nem volt elég Mexicoban) és egy málnás-citromos cheesecake-et. Ezután már alig tudtunk megmoccanni... Visszamentünk a hotelbe, átöltöztünk és elsétáltunk egy bárba, ami kb 15 percre volt a szállástól. Volt zene, karaoke és fincsi koktélok, de mégsem volt az igazi. Sehol sem voltak a harvardosok, úgy látszik ők hétvégén éjszaka is tanulnak :) Mivel nagyon hideg volt és szeles az idő, így nem keresgéltünk jobb hely után, hanem hazamentünk. Jó volt bedőlni az ágyba, már mindenki hulla volt.
Másnap 10-kor keltünk és a plázában ütöttük el a kevéske időnket, ahol én sikeresen elköltöttem egy halom pénzt az ALDO-ban, ami a kedvenc cipő boltom (táskák és kiegészítők is vannak) De nem bánom, mert minden szuper amit vettem :) Kár, hogy nincs Magyarországon. Be is raktam jobb oldalra a linkek közé, csak hogy fájjon a szívetek :)
Délután indultunk vissza NY-ba, 7-re érkeztünk meg.
Megcsináltam azóta a videót is a túráról, találkoztam Dórival és a barátaival itt Brooklynban, lefoglaltuk a májusi utazásunkat Chicago-ba és kétszer is voltam a Brooklyn Botanic Gardenben, ami annyira szép, hogy szerintem ezentúl hetente fogok járni :) De ezekről majd csak a következő bejegyzésben olvashattok.

Kommenteljetek, hogy miről olvasnátok szívesen vagy miről néznétek meg képeket/videókat.
Puszi Mindenkinek

VIDEO--->