Sziasztok!
Az előző bejegyzéshez érkezett egy komment Judittól, hogy szívesen olvasna a családválasztásról és az ügynökségekről.
Az ügynökségek szinte mindenben megegyeznek egymással, vagyis a fontosabb dolgokban igen. Ami eltérő lehet az a 4 napos orientáció helyszíne és a családok száma. Mást nagyon nem tudok említeni. A legnagyobb ügynökség - és a legrégebbi is - az Au pair in America. Értelemszerűen itt van a legtöbb host család, viszont ehhez az ügynökséghez jelentkezik a legtöbb lány is, aki au pair szeretne lenni az USA-ban. Amit megfigyeltem, hogy az Au Pair in America-nál (APIA) nagyon kevés család van Californiában, míg más ügynökségnél több. Viszont amiket a californiai családokról hallok, az nem olyan jó..persze nem lehet általánosítani, de én eddig 80%-ban csak olyat hallottam, hogy aki oda került, az rematch-elt = családot váltott. Az én tippem ez: add be otthon a jelentkezésed 2-3 ügynökséghez és 2-3-szor több esélyed van arra, hogy olyan családhoz kerülj, ahova szeretnél. Kicsit több papírmunkába kerül, viszont több költségbe nem, hiszen a programdíjat csak akkor kell befizetni, ha már megvan a család akikhez mész. És így több család is fog hívni, nagyobb a sansz, hogy abba a városba menj, amit megálmodtál. Legyen ez San Francisco, Chicago, New York vagy Washington DC..stb. Utólag így csinálnám, mondjuk én a legelső családot választottam, úgyhogy nekem ez nem lett volna nagy előny. :) Ha megvan a család, akkor csak szólsz a másik 1 vagy 2 ügynökségnek, hogy ki akarsz lépni az egészből és kész.
Hogyan válasszunk családot?
Ez nehéz kérdés, mert mindenkinek mások az elvárásai és igényei, másmilyen számú és korú gyerekekre szeretne vigyázni, valaki kisvárosban, valaki nagyvárosban szeretne lakni. Amit mindig mondogatok, hogy szerintem a legrosszabb dolog az egész au pairkedésben az, hogy egy másik családdal kell együtt élni. Ez nem olyan, mint a főiskolás kolesz vagy albi élet, ahol egy vagy a lakótársak közül. Itt neked kell a családhoz alkalmazkodni, még akkor is ha amúgy tényleg szinte családtagként kezelnek. Az ő szabályaik szerint kell cselekedned akkor is, ha neked pár dolog teljesen nonszensznek számít. Amit én talán a legfontosabbnak tartok, az az, hogy el kell kérni az aktuális, családnál levő au pair email címét a második telefonbeszélgetésnél vagy email váltásnál a családtól. Ha nincs takargatnivalójuk, akkor meg fogják adni - nekem is megadták Frauke címét. Így meg tudod kérdezni őt, hogy mit gondol a családról, feltehetsz neki kérdéseket. Amiket én kérdeznék a családtól és/vagy az au pairtől az alap kérdéseken (hol laknak, hány gyerek van, szülők foglalkozása, kell-e vezetni..stb) kívül:
- Ha kisvárosban laknak, van-e kocsija az au pairnek amit a szabadidejében használhat? (Mert amúgy sehova nem tudsz menni, ha nincs. Persze a benzint te fizeted.)
- Van-e curfew? (Curfew = olyan időpont, amikorra haza kell érned. Néhány családnál van curfew és az au pairnek haza kell érnie pl 11-re = nem tud bulizni menni, vagy moziba menni 10-kor. Ha nincs curfew, az ok. Mert amúgy mekkora hülyeség, hogy rádbízzák a saját gyerekeiket egész nap, de benned nem bíznak, hogy saját magadra vigyázni tudsz...)
- Van-e kutya? (Ha van, akkor szinte biztos, hogy napközben sétáltatnod kell. És ha nem vagy kutyabarát, akkor ennek nem fogsz örülni.)
- Hány órát kell dolgozni? (nem mindegy hogy ledolgozod a 45 órát a 200 dolcsiért vagy csak 30-at kell. Bár lehet, hogy az a család lesz jófejebb, akinél 45-öt dolgozol..)
- Kell-e dolgozni hétvégén? (egy szabad hétvége minden hónapban jár, de ha mind a 4 szabad,az a legjobb - mint nálam is)
- Van-e külön fürdőszobája az au pairnek? (sokszor egy fürdőt használ az au pair és a gyerekek. Ez nem nagy probléma, de mínusz 1 pont)
- Vallásos-e a család és ha igen, akkor neked is be kell-e tartani ezeket a szokásokat? (sok zsidó család van itt, főleg NY környékén, van olyan, ahol az au pairnek szombatonként templomba kell járnia a családdal, vagy pl ő sem ehet tejterméket és húst egyszerre mikor a család is ott van....stb. Szóval ezt jobb, ha tisztázzátok előre.)
Ha ezekre olyan választ kaptál, amik tetszenek neked, akkor szuper :) De tudnotok kell: a telefonban és a megérkezésed utáni első héten hiper-szuper aranyosak veled. Mindenkinek azt fogod írni, hogy mennyire cukik a gyerekek és milyen kedvesek a szülők. Aztán lassan jönnek a problémák, amik a telefonbeszélgetés alatt nem derültek ki és sokan családot váltanak, mert úgy érzik, hogy ők itt nem akarnak tovább lakni. Sok lány úgy jön ide, hogy alig tud angolul, de a telefonban hallotta, hogy egy kedves hangú anyuka beszélt vele, ő mindenre azt mondta, hogy OK, és egymást választották. És közben azt sem tudják, hogy pl. mi a foglalkozásuk vagy hogy mondjuk 6 au pairjük volt 2 év alatt. Nagy előny, ha úgy jössz ki ide, hogy jól tudsz angolul. Ha a nyelvtan nem is megy annyira jól, de szavakat lehet tanulni!
Most írok egy kicsit az én fogadó családomról is, akikkel már több mint egy éve egymást boldogítjuk :)
Apuka (53) - a papucsférj.
Hogy miért adtam a papucsférj elnevezést az apukának? Lássuk csak...Itt van egy rövid sztori, ami tökéletesen érzékelteti ezt. :) Pár hónapja együtt főztem O-val vacsorát és hatalmas rumlit hagytunk magunk után, mert ő mindent szétszórt. Elkezdtem mosogatni és felajánlotta, hogy segít nekem. (wow :) ) Aztán 1 perc után kijelentette, hogy ő nem tud mosogatni, nem jön le a ráégett cucc az edényről. Odament az apjához, elpanaszolta neki. Erre az apuka: "Kislányom, olyan valakit kell találnod majd, aki elmosogat helyetted. Úgy ahogy anyád megtalált engem." :) Ő tudja magáról, hogy ilyen és nem is fog megváltozni. Reggelenként korán kel, bepakolja a mosógépet, kipakolja a mosogatógépet, kávét főz. Mindezt olyan lassúsággal, mintha semmi mást nem kellene csinálnia aznap :) Hétvégenként bevásárol, felmos, felporszívózik. Rendet nem rak - ebben a házban felesleges. Rendszeresen jár konditerembe és szigorúan ügyel az étkezésére. Nagyon ritkán eszik sajtot, tojást és zsíros cuccokat, mert koleszterin van bennük és 50 felett ez már nagyon rossz a szervezetnek szerinte. A családjának csak BIO(nak hitt) élelmiszert vásárol. Pár hónappal ezelőtt pont a gyerekek cukkolták, hogy úgy néz ki mint egy anorexiás. Persze, nem úgy néz ki, de ráférne pár kiló tényleg. Halkan beszél és nem igazán artikulál, ezért sokszor nem értem mit kérdez vagy mond. Nem sokat kommunikál, már anyuka is megmondta egyszer, hogy nála mindenki többet beszél. Nagyon szereti a gyerekeit, őt inkább el tudnám képzelni óvóbácsinak, mint egy újság főszerkesztőjének - valójában az utóbbi. Ha mérges, akkor viszont brutális hangja van. Egyszer úgy kiabált a középső gyerekkel, hogy nem mertem felmenni az emeletre egy órával utána sem. Már megterveztem a szökési útvonalat, azt hittem, hogy most végez mindenkivel :) Pedig semmit nem csinált, nem is tudna. Velem mindig kedves volt, egyszer ő maga kért tőlem bocsánatot a középső gyerek viselkedéséért és megköszönte a türelmemet. Mielőtt munkába indul, megkérdezi, hogy melyik nyakkendő illik az aznapi öltözékéhez. :) A CK sálat amit adtam neki karácsonyra, egész télen hordta és többször is megjegyezte, hogy mennyire jó :)
Anyuka (45) - Siessünk, de nem találom a....!!
Tökéletes ellentéte az apukának. Pörög ezerrel és nincs megállás! :) A házimunkából csak ritkán veszi ki a részét, viszont szeret és tud is főzni. Viszont ilyenkor mindent gyorsan csinál, és szétszórja a konyhapulton a cuccokat, ott is hagyja...majd valaki összetakarítja...(vagy nem). Amit nem értek, hogy a tojáshéjat mindig a csapba dobja, pedig alatta van a szemetes. Próbál vegetáriánus lenni, de nem sikerül neki. Egyszer Jamie mondta ezt: "Anya, te vagy a legrosszabb vegetáriánus, akit valaha láttam!" :) Ha húst eszik előttem, akkor bocsánatot kér, mert már megbánta, hogy megette :) Próbál egészségesen enni, ami többnyire sikerül neki. Sokszor viszi el azt a vacsit ebédre amit én vagy ő főztünk előző nap = nem gyorskaját eszik. Újságíróként dolgozik egy jogi lapnál. (az áprilisi számon az ő cikke volt a címlapon!) Szabadnapjain futni jár, heti egyszer jógázik. Tavasszal és nyáron heti 2-szer hazafut vagy hazabiciklizik a munkahelyéről (Manhattantől, a Brooklyn hídon át haza, kb. 8km) Hirtelen megváltoztatja a döntéseit, sokszor nem tudom követni. :) A család elveszett holmijait gyakran rajtam keresi, de én soha nem láttam ezeket. :) (Ez a ház különben elnyel, pl.: fényképezőgép, kocsikulcs, laptop töltő, fontos papírok, levelek, ruhák..stb. Egy nagy fekete lyukban lakunk.) Nem zavarja, hogy nincs rendben a ház, a futócipőjét is képes lerúgni a nappali közepén. Az egyik drága papucsa karácsony körül kikerült a ház elé (ne kérdezzétek hogyan) és január végéig ott volt. Én direkt nem vittem be, hogy megvárjam, ők mikor teszik meg :) A nap végén ő tanul a gyerekekkel, olvas a kicsinek. Hétvégenként programokat csinál, szinte soha sincsenek itthon. Nem sminkeli magát (néha rúzs), nem használ parfümöt, viszont csinosan öltözködik és márkás ruhái vannak. - begyűrve a szekrénybe. Ha nem úgy csinálok valamit, ahogy ő szereti (főzés, gyerekek, vásárlás) vagy csak rossz hangulatban van, akkor jobb hogyha hozzá sem szólsz. Viszont ha jó kedve van, akkor egy tündér.
J. (14) - a rocksztár
Vele találkozom és beszélek a legkevesebbet. Egy átlagos tini. Jófej, sok barátja van, gitározik egy bandában, imádják a lányok, keveset van itthon. Emellett jó tanuló is. Nagyon feledékeny, van hogy otthon hagyja a tesi cuccát vagy egy esszéjét és a nap közepén ír egy sms-t, hogy vigyem be neki. Mindig megmondja amit gondol, sokszor viccesen jön ki egy-egy beszólása. Szendvicset tud magának csinálni, de a rántottával szerintem még sosem próbálkozott. :) Baseballozik és kosarazik. Tavaly 2 hét szobafogságot kapott, (nem mehetett sehova) mert ellógott egy nap a táborból és Manhattanben barangolt. Felvették egy tök jó középiskolába, ahol zene tagozatra fog járni. Ki tudja, lehet hogy még egyszer híres lesz?!
O. (12), a kiismerhetetlen
Egyszerre tud ördög és angyal is lenni, még mai napig nem jöttem rá, hogy hogyan is működik ő :) Az első 8 hónapban sok bosszúságot okozott nekem, aminek nem tudom az okát (szerintem ő sem), aztán egyik napról a másikra nagyon jófej lett. Mostmár imádom őt, tudok vele jókat beszélgetni - bár ő sem egy beszédes típus, csakúgy mint a bátyja. De ha csevegünk, akkor csak jókedvűen. Lusta, de jó tanuló és nagyon kreatív. Jár kézműves szakkörre, xilofonozik (és zongorázni is tud), emelett nagyon szépen rajzol. Imádja a kutyánkat, May-t, ha rossz kedve van, vele akkor is aranyos. Szeret enni, ami egy kicsit meglátszik rajta (nem nagyon), de emellett kosarazik. A focit abbahagyta szeptemberben. Segít a főzésben, sokszor ő találja ki, hogy mi legyen a vacsi. A kedvencem, mikor rizottót vagy pizzát csinál! Szeret kioktatni, hogy mit hány percig főzzek vagy hogy pl. mennyi borsot rakjak bele az ételbe. Idegen nyelvként spanyolt tanul, jövőre felveszi a kínai mandarin nyelvet is. Nem kifejezetten társasági ember, egy kezemen meg tudom számolni a barátait. Lehet hogy ez változni fog idővel. A suli újságnak szokott fotózni és néha cikket írni.
B. (8,5), a legkisebb
Ő a család legfiatalabb tagja, az én kis "sweetypie"-om. Majdnem mindig jókedvű és kedves, nagyon ragaszkodó kislány. Sok barátja van, nem ismerek olyat, aki nem szereti őt. Táncra jár és zongorázni tanul, emellett szeptembertől elkezdett járni egy gyerekkórusba is. Néha panaszkodik, hogy ez túl sok neki - amit meg is értek, dehát nem én vagyok az anyja. Jó tanuló, okos, szuper memóriája van, szorgalmasan tanulja a magyar szavakat. Szereti befonni a hajam, én meg szeretem amikor ő fonja :) Múlt héten rendberakta az ékszeres dobozomban (amit Verától és Anditól kaptam ajándékba karácsonyra) a fülbevalókat, karkötőket, nyakláncokat összepárosította, rendezgette :) Édes! Nagyon válogatós, semmilyen gyümölcsöt nem szeret, zöldségből csak a borsót, a bébirépát és a salátalevelet eszi meg - mert muszáj. Ezen kívül csak egyféle sajtot szeret..és még sorolhatnám. Ez nekem plusz munkát jelent, mert neki külön kell vacsit főznöm. Úgy eszik, hogy utána látod, mit evett, mert az arcán van a fél adag kaja. A fagyit leejti, a poharat feldönti, evés közben ügyetlen. Ha TV-t néz, akkor nem hall mást és nem is lát mást, ugyanez van a kocsiban, ha koncentrál egy számra ami a rádióban szól. Ha fejenállnék, azt sem venné észre. Bármilyen kis fájdalom éri (beveri a lábát a lépcsőbe vagy oltás), úgy ordít mint egy kisbaba. Kinyitja a száját hatalmasra és torka szakadtából sír. Amúgy tényleg egy imádnivaló kiscsaj, ha lehet ilyet mondani, akkor ő a kedvencem. Sok új szót tanulok tőle, ő az én kis angol tanárom :)
Érdekes host családok
Most leírok pár olyan sztorit, amiket a többi au pairtől hallottam a családokkal kapcsolatban.
1. Long islandi család. Skizofrén az apuka és be van kamerázva az egész ház. Azt hiszem egyszer már megpróbálta megölni a macskát. (Dóri régi barátnője lakott náluk, tőle hallottam.)
2. Manhattani család. Apuka, anyuka és egy tündéri 2 éves kislány. Anyuka munkamániás, reggel megy, este 8-ra ér haza, mikor a kicsi már alszik. Hétvégén még elmegy pár órát edzeni és jógázni, hogy még kevesebbet lássa a gyereket. Mivel nem tud főzni, mindig elmennek étterembe vagy rendelnek. A kicsi anyának hívja az au pairt legtöbbször, hiába mondja neki, hogy ő nem a "mommy". (Alejandra lakott itt, akit az orientáción ismertem meg, ő azóta már hazament, most egy másik ismerős csaj van a családnál, akit szintén az orientációról ismerek)
3. Californiai család. Jófej apuka, jófej gyerekek, bunkó anyuka. Anyuka ordibál mindenkivel, beleértve a férjet, gyerekeket és az au pairt is. Az au pair-re úgy tekint, mintha rabszolga lenne. Egy svéd lány volt itt (a Boston túrán ismertem meg), és 1 hónap után váltott, mert hamarabb nem tudott. Apuka is egyetértett vele, megmondta neki, hogy utálja a feleségét. No comment.
4. Brooklyni egyedülálló anyuka és bébije. Az au pairnek beosztotta anyuka, hogy 45 órát fog dolgozni minden héten (ennyi a maximum is). De aztán valahogy mindig 60-ra jött ki. Semmilyen plusz pénzt nem kapott ezért az au pair (német lány), szólt a ügynökségnek, akik beszéltek az anyukával. Nem értett a szóból, ki is rakták őt a programból - a lány hazament, nem akart ezek után más családhoz menni.
5. New Jersey-i család, 3 gyerekkel. Úgy osztották be az idejét az au pairnek, hogy tényleg csak egy szabad hétvégéje legyen egy hónapban, az összes többin mindkét nap dolgozott, de olyan beosztásban, hogy 2 óra munka, 2 óra szünet, 4 óra munka, fél óra szünet..stb. Sehova nem tudott elmenni, hiába volt közel Manhattanhez. Hétköznap kapta meg a 1,5 nap szabadnapját, de akkor az összes barátja dolgozott. Ő is családott váltott (lengyel lány, akit az egyik kurzusomon ismertem meg)
6. Long islandi egyedülálló apuka 2 gyerekkel. Pár hónapja felhívott egy thai lány, hogy elmesélje a sztoriját. Nagyon hosszú, nem is akarom leírni, de a lényeg az, hogy rányomult az au pairre, de nem történt semmi - bulizni vitte, füves cigivel kínálta meg, gyémánt fülbevalót vett neki és megkérte, hogy lépjen ki a programból, úgy legyen nála babysitter és fizeti itt a fősuliját. Mielőtt még választ adott volna az au pair, az apuka már írt az ügynökségnek, hogy kilép a programból és megvette a lány repjegyét haza, hogy ő aztán el tudja intézni az új vízumot. Ezt a lány utólag tudta meg, persze nemet mondott az egészre. Az apuka meg felháborodott, hogy most elúszott kb 2000 dollárja, mert megvette a lány repjegyét Thaiföldre oda-vissza és mivel idő előtt kilépett a programból kellett fizetnie 1000 dolcsi körüli díjat. Ezt a 2000 dolcsit most a lányra akarja hárítani, és azzal fenyegeti, hogy beperli...stb. A lány fél tőle, nem tudja mit csináljon, stb.
7. Host szülők, akik elfelejtik odaadni a heti fizetést, és egy hét után, mikor az au pair ezt meg meri említeni, akkor azt mondják, hogy már odaadták. Nincs bizonyíték.
8. Host szülők, akik olyan munkát is az au pairrel végeztetnek, ami nem az ő feladatkörük, pl dvd-k elpakolása, a szülők szennyesének mosása (vagy a tisztítóba kell vinni), kutyasétáltatás, stb, stb.
9. Chicago környéki lány, aki elszökött a családtól egyik napról a másikra, mert az anyuka nem volt normális. Csak ennyit tudok róla, a cuccait is otthagyta és csak a repjegyre volt pénze.
Na, hát ennyi jutott eszembe hirtelen a host familykről. Biztosan vannak még sztorik, amiket kihagytam, utólag majd hozzáírom őket, ha eszembe jutnak.
Hamarosan jön a bejegyzés a Yankees meccsről, szereztem amcsi barátokat és voltam Laura búcsúbuliján is.
Puszi!
CSALÁD
Ami rossz, hogy bent nem nagyon lehet leülni, mert kevés az asztal, ezért kimentünk a csarnok melletti sétáló utcára és leültünk egy padra. Fújt a szél, úgyhogy a hajam kicsit tzatzikis lett :), de sebaj. Benéztünk a karácsonyos boltba, ahol tavaly már Dórival is voltam. Gyönyörű díszek vannak, feldíszített karácsonyfák és szól a "Jingle bells" is :) Nem vettünk semmit, egy-két fotót elkattintottam. Siettünk vissza a buszhoz, ahol csatlakoztak hozzánk a Washington DC-ből jött au pairek is, ők már péntek este itt voltak a városban. Megjött a bostoni idegenvezető nőci is, Tanya. Iszonyat jófej volt, viccesen adott elő mindent és mivel már 11 éve itt lakik, jól tudott mindent a városról. 
Bepillantottunk csak pár másodpercre és mentünk tovább. Következő megállónk Paul Revere lovasszobra volt. Csináltunk képeket, és voltak akik itt szerezték be egy árustól a bostonos pólójukat. Én nem itt vettem, mert az S-es méret is nagy volt rám. 
A híd Boston hatalmas városfejlesztési programjának keretén belül épült meg, amikor még egy 14 km hosszú 8 sávos autópályát is kialakítottak a FÖLD ALATT! Mindez 14,7 milliárd dolcsi volt. Egyetlen város alatt sem épült még ekkora alagútrendszer. A projectet „Big dig”-nek, azaz Nagy ásásnak kereszteltek el. A cél az volt, hogy megszűntessék a forgalmi dugókat, javítsák a városképet és a környezetvédelemi előírásoknak is megfeleljenek. Nekem tetszik az ötlet! 
