2009. február 23., hétfő

Vízum ügyintézés

A vízum ügyintézésem története :)
"Az au paireknek J-1 -es cserediákvízum kell. Az Egyesült Államok kormánya 11 szervezetnek engedélyezte, hogy au paireket utaztasson be az országba. Ezeknek a szervezeteknek a listája megtalálható az USA Külügyminisztériumának oldalán." (ezek között van az 'Au Pair in America' is, akikkel megyek)
2 hete felhívtam a nagykövetséget és kértem egy időpontot a vízum ügyintézésre (400Ft/perc + áfa)..persze a telefonos asszisztens nagyon lassan beszélt, gondolom azért, hogy minél több legyen a hívás díja... Választhattam napot, és időpontot is. A legkésőbbi 9.45 volt, én emellett döntöttem, még így is korán kellett kelni :) Vinni kellett az útlevelemet, a DS-156, DS-158, DS-2019 nyomtatványokat és a SEVIS (Diák- és Cserelátogatási Információs Rendszer) díjáról befizetett igazolást (ezt az ügynökség fizette be). Plusz kellett egy fotó (5X5 cm-es) és egy "Evidence of return letter", amit az egyik ismerős házaspár írt rólam (lényege: vissza fogok térni az országba, itt képzelem el a jövőmet, megbízható vagyok..stb). Ezt később nem kérték. Ja, és vinni kellett a vízumdíj (131 $) befizetéséről szóló papírt. (amit egy MKB Bankban kell befizetni)
Helga kísért el Pestre, de ő nem jött be velem a nagykövetségre, addig a saját ügyeit intézte. Rögtön megtaláltam az épületet - hatalmas amerikai zászló és kordonok :) A kordonon csak úgy mehettem be, hogy jött a biztonsági őr, aki elkérte az útlevelemet és belenézett a táskámba (nincs-e nálam fegyver vagy hasonló). Persze tele volt a kezem, fogtam az esernyőmet, a mappámat, egy táskát és véletlenül fejbevágtam az őrt az esernyővel, miközben az útlevelet halásztam ki :) De olyan rendes volt, még utána is mosolygott! Ilyen biztonsági őrök kellenének mindenhova! Ezek után átmehettem a kordonon, beléptem az épületbe, ott egy másik jófej őr volt :) Le kellett vennem a kabátomat és rá kellett tenni a táskámmal együtt egy szalagra. Átvilágították, közben átmentem egy kapun, ami besípolt az övem és az órám miatt - jött a detektor. :) A telefonomat ott kellett nála hagyni kikapcsolva. Mivel folyadék is volt nálam (ásványvíz) csak úgy vihettem be magammal, ha belekortyoltam :) Na, ezek után végre bemehettem a váróba, kaptam egy sorszámot (ennyit az időpontról...). Összesen háromszor hívtak. Először az 1. ablakhoz, ahol az összes papíromat amit magammal hoztam le kellett adni. Itt még magyar ügyintéző volt. Ezután fél óra múlva szólítottak megint, egy ázsiai származású amerikai nő volt az ablaknál: "Good morning! How are you?" :) Az ujjlenyomatokat kellett levenni, úgyhogy csak annyit mondott, hogy most tegyem a bal ujjaimat a készülékre, aztán a jobbat, végül a hüvelykujjakat. Utána 5 perc múlva megint hívtak, akkor egy 40 év körüli pasi volt az ablaknál, szintén amerikai - itt következett az interjú. Ő is rögtön a "Good morning! How are you?"-val kezdett. Megkérdezte, hogy hova megyek az USA-ban, melyik városba, kiknél fogok lakni, hány gyerek van, hány évesek, fogok-e tanulni (ez kötelező...úgyhogy gondolom itt arra volt kíváncsi, hogy tisztában vagyok-e vele), járok-e itthon iskolába most, mit szeretnék csinálni ha vége a programnak. Aztán mondta, hogy akkor 3 napon belül küldik is a vízumot futárral, have a nice day, goodbye :) Végig kedves volt, értettem amit mondott. Lényeg: megvan a vízum :)
Most már "csak" a programdíjat kell befizetnem és utazás előtt 10 nappal megkapom a repülőjegyemet is - elektronikusan. Már nagyon várom!!! Még 42 nap :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése