Chicago - The Windy City

"New York, este 9 óra 5 perc, szélcsendes idő, 18 fok.
Chicago, este 10 óra 30 perc, viharos szél, 12 fok.
A hajam nem tart, mivel elvették a hajlakkomat a new yorki reptéren."

Ez még csak egy kisebb probléma volt a visszafelé úthoz képest (hogy nem csinálhattam meg a Taft reklámot poénból), mivel ekkor még nem sejtettem, mi vár rám/ránk :) De kezdem az elejéről.

NEW YORK - CHICAGO

Május 14-én pénteken indultunk a hétvégi chicagoi kiruccanásunkra a csajokkal. Dóri Washington DC-ből repült, mi hárman - Évi, Zsófi és én - a new yorki LaGuardia reptérről. A mi repcsink este 9 óra 5 perckor indult. Én érkeztem meg a leghamarabb a reptérre, utánam Zsófi talán 1-2 perccel, majd Évi 10 perccel. Becsekkoltunk egy automatánál (self check-in), mivel nem volt nagy csomagunk, kézipoggyászt vittünk csak. A csomagok átvilágítós vizsgálatánál sajnos elvitték a már említett hajlakkomat és egy dezodort is. Tudtam, hogy van rá esély, hogy el fogják venni (folyadékok), ezért olyanokat hoztam, amiket nem sajnáltam. Starbucks-ot kerestünk a terminálon, de nem volt. (Még egyszer köszönöm, hogy megírtátok a kommentekben, hogy nyílni fog Bp-en is. A host gyerekeim is örülnek neki, mert tudják, hogy szeretem, hihi :) ) Egymás mellett ültünk a repcsin, Zsófi volt az ablak mellett, Évi a folyosó mellett, én pedig középen. Jó volt az út, leszámítva az első 10 percet, amikor kicsit olyan érzésünk volt, mintha egy rázkódó hullámvasútban ülnénk. Hülyeségekről beszélgettünk, néha hangosan felnevettünk, többen aludtak volna a repülőn, de tőlünk nem tudtak. Egy pasi meg is kérdezte a landolás után, hogy honnan jöttünk. Az első tippje Olaszország volt. Ezek után nem hagytuk tovább gondolkozni, hanem megmondtuk hogy Magyarország a helyes válasz. Gondolom a pörgős R betűink miatt gondolta az olaszt, plusz gyorsan beszéltünk és sokat:)

Dóri már várt ránk a 3-as terminálon, odasiettünk hozzá, megölelgettük egymást! Az óránkat visszaállítottuk 1 órával, mert Chicago egy másik időzónába tartozik. Így este 11.30 helyett még csak 10.30 volt. Éljen! Behuppantunk egy taxiba, a sofőrnek is elmondtuk, hogy magyarok vagyunk (kérdezte) és kb. 30-40perc után megérkeztünk a hotelhez. Becsekkolás, gyors zuhi, és alvás következett, hogy másnap fel tudjuk kelni 8-kor.

SZÁLLÁS

A szállásunkat is az Expedia oldalán foglaltuk, csakúgy mint a repjegyeket. A lényeg az volt, hogy minél olcsóbb legyen és városközponti. Így találtuk meg a Travelodge nevű hotelt, ami Chicago belvárosában volt, 20-30 perc sétára az összes TOP 10-es nevezetességtől. Se nem szép, se nem új, de nekünk tökéletesen megfelelt arra a célra, hogy 2 napot itt aludjunk. Két "double bed" volt benne, ezek kis méretű franciaágyat jelentenek (kb. 140cm széles), fürdő, kis konyha, légkondi (nem használtuk) és két ablak. Az ablakokból csodás kilátás nyílt omladozó háztetőkre és ronda épületek belső falaira :) De ennek is megvolt a "feeling"-je :) Amúgy meg szinte csak akkor voltunk a szobában, mikor sötét volt, úgyhogy ez zavart a legkevésbé minket. Kaptunk reggelizős kuponokat, ami a hotel aljában levő kis büfében volt. Mindig hármat lehetett választani a felkínált ételek/italok közül. Volt kávé, tea, mini-bagel, mini-croissant, kis süti, joghurt, banán..stb., de aki akart, az vehetett magának mást is plusz pénzért. Jött a takarító személyzet mindkét nap, úgyhogy ezzel sem volt probléma. A fürdőben letörtem a törölközőtartót (aztán visszaszereltem), valakinek a lányok közül a kezében maradt egy fiók fogantyúja, Zsófi berántotta az egész wc papír gurigát a wc-be és szétesett a TV távirányítója, mikor dobtam a másik ágyra a csajoknak...szóval hoztuk a formánkat :)

CHICAGO - THE WINDY CITY

Ez a címe a bejegyzésemnek is. Nekem tetszik, hogy itt van beceneve pár nagyvárosnak. New Yorknak a "Big Apple" (nagy alma), Chicagonak a "Windy City" (szeles város), Bostonnak a "Beantown" (babváros), Baltimorenak a "Charm City" (elbűvölő város)..stb. Chicago tényleg szeles, de nem mindig azokon a pontokon ahol gondolnánk. Sokszor az épületek között nagyobb szél volt, mint a tóparton, a nyílt víz mellett.

Chicago az USA harmadik legnépesebb városa New York és Los Angeles után. A Michigan tó partján fekszik (az Öt Tavak egyike..ugye emlékeztek földrajzból?), Illinois államban. A Chicago név jelentése a környéket egykor benépesítő indiánoktól származik, akik a város mai területén fekvő mocsaras területeket saját nyelvükön „Checagou”-nak (fokhagyma, vad hagyma) nevezték. Fokhagyma-fan vagyok, így plusz pont a városnak :) 5 érdekes infót összegyűjtöttem Nektek Chicagoról, olyanokat amiket lehet hogy eddig még nem tudtatok.

1. 1871. októberében volt a chicagoi tűzvész, melyben az akkori város 70%-a leégett. 3 éven belül újraépítették és hirtelen megnőtt a lakosság száma is.

2. Itt épült a világ első "felhőkarcolója" 1885-ben. 42 méter magas volt és 10 emeletes :)

3. Al Capone - a történelem egyik leghíresebb bűnözője - az 1920-as években markában tartotta az egész várost, a rendőrök fele az ő alkalmazásában állt.

4. Itt játszódik a Vészhelyzet, Rém rendes család, Reszkessetek betörők, Bazi nagy görög lagzi, Ház a tónál, Szökés pár jelenete, Bajos csajok, Bad Boys, Szakíts ha bírsz, Kegyetlen játékok, Hölgyválasz, Álljon meg a nászmenet, Micsoda csapat!...és még mi?! Hát a Chicago :)

5. Chicago a jazz világának egyik legmeghatározóbb helyszíne, és az első otthona is.

THE LOOP, A TÖRTÉNELMI BELVÁROS

Aminek nagyon örültem, hogy ellentétben pl. Philadelphiával vagy Washington DC-vel itt laknak emberek is a központban, nemcsak üzleti negyed az egész. Erre a városra/városrészre mondhatom azt, hogy az építészek Mekkája az USA-ban. Aki eddig nem talált semmi különlegeset és szépet a felhőkarcolókban, az még biztosan nem járt itt. Láttunk épületeket a XIX. század végéről, XX. és a XXI. századból, akár egy blokkon belül, és meglepően jól mutatnak egymás mellett. Stílusok keverednek: barokk, neo-klasszikus, art deco, modern..stb. A városrészt észak és nyugat felől a Chicago-folyó öleli körül, mely eredetileg a Michigan-tóba ömlött, de 1900. körül megváltoztatták a folyásirányt, hogy ne szennyezze még jobban a tó vizét.

HAJÓKÁZÁS

Szombat reggel egy szürke, felhős és hűvös napra ébredtünk. Elhatároztuk, hogy felülünk egy 90 perces hajós túrára, ami körbevitt minket a Chicago-folyón és bement a Michigan tóra. Volt egy túravezetőnk, aki folyamatosan beszélt a mikrofonba, mindent nagyon szépen, érthetően mondott. Indulás előtt pont kinyílt az egyik híd mögöttünk, mert vitorlások haladtak át a folyón. Mindenki elővette a kameráját :) A túra alatt olyan érzésem volt, mint amikor Hollandiában hajókáztunk a csatornákon, ugyanis a Chicago River egyáltalán nem széles. Az egészben az volt a legjobb, hogy először megnéztük az épületeket közelről, az idegenvezető kommentált mindent, és amikor kiértünk a tóra, akkor elénktárult a "Skyline", azaz a város panorámaképe messziről. (ennek mi a szép magyar fordítása? A "Sztaki szótáras" nem tetszik. Tippeket várok :)) Kicsit fáztunk a hajón, mert hűvös volt és fújt a szél. Csak megsúgom, hogy legjobban azok fáztak, akiken több réteg pulcsi volt és kabát :)NORTH END

A hajókázás után észak felé indultunk, North End irányába. Ez egy másik érdekes városrész a Loop-tól északra, a Chicago-folyó a déli határvonal. Itt található a Magnificent Mile, ami Chicago "Fifth Avenue"-ja. Nagy márkák üzletei sorakoznak fel egymás mellett, Tiffany, Gucci, Armani, Dior... = semmit nem vettünk :)

A Chicago River közelében van a Trump International Hotel and Tower, ami az USA második legmagasabb épülete. Ezt a hajóról is láttuk, szép magas, csillogós üveges épület, biztosan gyönyörű a kilátás a szobákból. (nem tudtam jó képet csinálni róla, mert elég magas, ez a kép a google-ről van) Megnéztem az Expedia-n a képeket róla...WOW! Ha sok pénzem lesz, itt foglalok legközelebb szállást. :)

A másik híres torony a North End-en a 100 emeletes John Hancock Center. Messziről lehet már látni, kitűnik a többi épület közül fekete színével. Egyedivé teszi az X alakú merevítés, ami az ablakok között cikázik fel, ez része az épület csőrendszerének. Ez a gerince is az épületnek, aminek köszönhetően a felhőkarcoló egy viharos szél vagy egy földrengés erejétől sem dől össze. 1969-ben ez a technika tette lehetővé többek között azt, hogy az épület ilyen magas legyen. Nem ez lett a kedvencem Chicagoban, de jól mutat a városképben és esténként szép pink kivilágítást kap a tetőn egy vékony sáv :)

Már kezdtünk fázni a sétálgatás közben és meg is éheztünk, ezért eldöntöttük, hogy beülünk az első jó helyre amit találunk és eszünk valamit. Egy olasz étterembe mentünk be, én nagyon finom mozzerellás-ricottás raviolit ettem marinara szósszal, friss bazsalikommal. Nyami! Zsófi egy fokhagyma szószos-zöldséges tésztát, (belekóstoltam,isteni volt), Évi és Dóri pizzáztak. Négyünk közül hárman vegetáriánusok vagyunk, de Évi sem nagy hús-fan, ezért ő sem "állatos" pizzát evett. Szerintem ez vicces, mert a magyarok általában húst hússal esznek, és mi ezt itt kint megcáfoljuk. A többi au pair szokta kérdezni, hogy ez ennyire megszokott Magyarországon, sok a vegetáriánus?! Hát nem. :) Felmelegedtünk egy picit és mint a jóllakott napközisek elindultunk szép lassan vissza a szállásra, hogy egy kicsit lepihenjünk az ágyikónkra.

SEARS TOWER (Willis Tower)

A 1,5 órás szieszta után este felmentünk az USA legmagasabb épületének a tetejére!

A Sears Tower nevet viseli, ami egy éve Willis Tower...de ezt senki nem használja, ezért én sem fogom :) Tehát, a Sears Tower 442 méter magas, 110 emeletes felhőkarcoló, 1973-ban épült. (ezt a képet természetesen nem mi készítettük). 1996-ig a világ legmagasabb épülete volt, amikor is Malajziában felhúzták a Petronas ikertornyokat (egyszer őket is meg akarom nézni :)). A Loop-ban található és fekete színű ez is, mint a Hancock Center, de a formája sokkal izgalmasabb. A szerkezet kilenc egymáshoz kapcsolódó elemből áll, amik különböző magasságokban fejeződnek be. A torony jellegzetes lépcsőzetes kinézetét is ez adja. Olyan mintha összefognál a markodban 9 fekete ceruzát és 8-at lenyomnál különböző magasságokba :)

16 dolcsi volt a belépő, a sor közepesen hosszú volt, de elég jól haladt. 9/11 óta detektoros-kapus ellenőrzés van itt is. Megnéztünk egy 9 perces filmet a torony történetéről még mielőtt fellifteztünk volna a 103.emeletre a szupergyors lifttel. Itt van a SKYDECK, ahonnan sok-sok mérföldre ellátni. Azért különleges ez a "kilátó", mert a nyugati oldalon 4 helyen van egy 1,2 méteres kiugró "box" a falból, ami csak üvegből van, tehát ha kisétálsz, akkor olyan mintha nem lenne a lábad alatt semmi. Én tériszonyos vagyok, de ha zárt tér van, akkor minden ok, úgyhogy ide kimerészkedtem :) Természetesen volt egy ajándékbolt is az emeleten, ahol vettem hűtőmágnest és találkoztam egy jófej magyar párral. Én hallottam meg, hogy magyarul beszélnek és megszólítottam őket. Nekik is én voltam az első magyar Chicagoban. :) Megvártuk, hogy besötétedjen, így lettek nappali, naplementés és esti képeink.

Tipp: Ha mentek magas épület vagy bármi más tetejére (Eiffel torony, Empire State Building,..stb), ti is tegyétek ezt, mert így egy jegy árából lesz napsütéses/naplemetés/esti képetek, nem kell kétszer felmenni.

MILLENIUM - ÉS GRANT PARK

A Sears Tower után már teljesen sötét volt, mikor elsétáltunk a Millenium Parkba. Ide aztán másnap is visszatértünk. A Millenium és Grant Park a Loop (belváros) és a Michigan tó közötti hosszú részen terül el. Teljesen más, mint pl. a Central Park vagy a Washington DC közepén levő mall. Itt is vannak füves területek, ahol lehet piknikezni, pihenni, olvasni, virágos részek, de több a "látványosság" és kisebbek is persze. (Mondjuk a Central Parkot nehéz überelni) Ide másnap reggel is elmentünk. Szép tulipánok voltak az egyik részen, lila-narancssárga kombinációban! Dóri lefényképezett velük :) The Bean, avagy a Cloud Gate

Ez lett az egyik kedvencünk Chicagoban. Egy indiai származású brit szobrász - Anish Kapoor - agyszüleménye volt ez a rozsdamentes acélból készült és hiperszuper csillogósra-fényesre polírozott szobor. A szobrász Cloud Gate-nek nevezte el (felhő-kapu), de hamar megkapta a chicagoiaktól a becenevét: "The Bean" , vagyis "A bab" - ez nekem jobban tetszik. Kapoor azt mondta erre, hogy "completely stupid" (= tiszta hülyeség). :) 2006-ban adták át, azóta ez Chicago egyik jelképe, éjjel-nappal turisták veszik körbe. A bab felülete visszatükrözi és el is torzítja a város látképét. Crown Fountain

Ez egy interaktív szökőkút a babtól nem messze. Két üvegtéglából készült oszlop áll egymással szemben, közöttük egy fekete gránitból készült lapos "medence", ami visszatükrözi az oszlopokat. Az oszlopok üvegtégláiba LED lámpák vannak beépítve - ezek segítségével látható a video. A videon mindig csak egy ember arca szerepel és lassított felvétellel mozog. Ehhez többféle korú/vallású/bőrszínű, stb embereket válogattak. A szájukból folyik ki a víz a fekete gránitra :) Jay Pritzker Pavilion

A bab mögötti részen találtunk rá erre az építményre, amiről nem igazán tudtuk, hogy mi pontosan, mert az útikönyvem, amit szülinapomra kaptam a Csajoktól, nem írta. Rosszat vettetek :) Most kerestem rá a nevére, úgyhogy ez nekem is új. Ez egy szabadtéri színpad, ahol főleg komolyzenei koncerteket adnak. Egy rácsos "tető" díszíti a színpad előtti füves területet, nagyon jól néz ki!!!Buckingham Fountain

Itt kezdtük a vasárnap reggelünket, miután kicsekkoltunk a hotelból és otthagytuk a csomagjainkat a portán. Végre kisütött a nap, hurrá!

Kimentünk a Grant Parkba, a Buckingham szökőkúthoz. Ez volt anno a hivatalos kiindulópontja a "Route 66"-nek, vagyis a 66-os útnak, ami keletről nyugat felé szeli át az Egyesült Államokat. Ilyen nagy szökőkutat talán még életemben nem láttam, a legmagasabb vízsugár ami bizonyos időközönként feltör 46 méteres! Itt rengeteg képet csináltunk főleg magunkról, a parkban ücsörgő emberek nagy örömére. Jól szórakozhattak azon, ahogy Zsófi és Évi a táskáinkon beállították a fényképezőgépeiket, időzítőre kapcsolták őket, odafutottak gyorsan hozzám és Dórihoz, majd különböző "alakzatokban" fotóztuk magunkat :)

Museum Campus

Dél felé vettük az irányt, végigsétáltunk egy illatos orgonabokros sétányon a Grant Parkban és a Museum Campusnál kötöttünk ki. Ez a tó partján fekvő nagy terület három múzeumnak is otthont ad: az Adler Planetarium, a Shedd Aquarium és a Field Museum of Natural History található itt. Egyikbe sem mentünk be, csak körbejártuk a területet. Innen is szuper kilátás volt a városra! A Planetárium mellett találtunk köveket a fűben, melyek körkörösen voltak letéve, itt leültünk egy kicsit, mert kicsit elfáradtunk (nekem a lábam is fájt). Hiába voltunk a tó mellett, szélcsend volt...sütött a nap...itt maradtam volna egész nap.

BACK IN THE LOOP: SZOBROK ÉS MAGASVASÚT

A parkból visszasétáltunk a Loop-ba és megnéztünk 3 szobrot a híresebbek közül.
Joan Miro - Chicago

Jean Dubuffet - Monument with standing beast Picasso - The Beast
Ezután beültünk a Cosí nevű helyre ebédelni, majd felpattantunk az "El Train"-re, röviden csak "L" vagy "El". Chicago egyik jelképe a magasvasút. Emlékeztek, hogy a vészhelyzetes dokik sokszor ezzel jöttek munkába és mentek haza? Benton és Greene doki sokszor le is késte :) (kérdés: már nem néztem a Vészhelyzetet, de még mindig ezzel járnak a dokik?) Azért kapta a nevét, mert a metróvonalak nagy része a magasban van (ELevated). 8 metróvonal működik és mindegyik a Loop-ban keresztezi egymást. Vannak, melyek körbe is mennek itt, mi is egy ilyen vonalat választottunk, a Pinket :) Kétszer is átszálltunk, egy jeggyel.

NAVY PIER

A Navy Pier egy 1km hosszú móló a Michigan tó partjánál, ahol van óriáskerék, körhinta, vízi taxi állomás, éttermek, Children's Museum (Gyerekek Múzeumja), heti kétszer tűzijáték (nyáron és ősszel). Zsófi vett egy "I love Chicago"-s pulcsit egy ajándékboltban és én is majdnem vettem egy pólót, de mégsem tetszett annyira. :) Viszont kihasználtam Dórival az utolsó napját a Strabucks Frappuccino akciónak, féláron vettünk egy-egy nagy adagot :) Évi és Dóri felültek az óriáskerékre, én lent maradtam Zsófival, napoztunk a padokon. Kicsit le is pirultam, de már nem látszódik semmi. Én hiába megyek nyaralni bárhova, utána legkésőbb 2 hét múlva már semmi nem látszódik a színemből. :)

CHICAGO - NEW YORK

Ez egy kicsit hosszú sztori lesz, mert tovább tartott, mint amire számítottunk :)
A Navy Pier-től egy ingyenes busszal bementünk a North End-ig, és onnan visszagyalogoltunk a hotelba. Felvettük a bőröndöket és megkerestük a kék metrót, mert idő közben kiderült, hogy a chicagoi reptérre megy tömegközlekedés. Ez most nem magasvasút volt hanem földalatti. Ahogy beszálltunk a kocsiba, megszólított minket egy fiú: Elnézést, magyarok vagytok?! :) Épp egy koncertre ment az orosz származású haverjával. Már 6 éve itt él, még középiskolában került ide, egy cserediák programhoz hasonló dolog keretében, most egyetemre jár. Ami furcsa volt számomra, hogy erős angol akcentussal beszélt magyarul. Gondolom ez azért lehetséges, mert neki itt kint nem voltak/nincsenek magyar barátai és a otthoniakkal sem beszél sokat. De kedves volt és jófej, New York a kedvenc amerikai városa. Nekünk is :)
Megérkeztünk az O'Hare International Airport-ra, ahol különváltunk Dorothy-tól, mert ő a 3-as terminálra ment, mi Évivel és Zsófival a 2-re. Megnéztünk egy táblát, amin az volt, hogyha a United Airlines-(s)zal mész, akkor a Terminal 1-nél kell becsekkolni. Ekkor még egy óra volt az indulig. Elsétáltunk, becsekkoltunk újra egy automatánál, 1 perc sem volt. Ezután Zsófi még elszívott egy szál cigit, Évi vett valamit a Starbucksban és pedig elmentem a mosdóba. Elsétáltunk a Terminal 2-re és megkerestük a táska-átvizsgáló pontot. Vicces volt a security-s, mert mikor megmutattuk az útleveleinket és látta, hogy magyarok vagyunk, akkor megkérdezte: "Maradt még ember Magyarországon?" :) Beálltunk a sorba, ekkor volt kb. este 7 óra 50perc, vagyis pontosan 35 perc a gépünk indulásáig. Nem is nagyon izgultunk, mert gondoltuk hamar átjutunk itt, aztán már csak a kapuig kell elmenni. Ez a tervünk akkor kezdett összedőlni, mikor láttuk, hogy a sor nem halad...Évi és Zsófi mentek elém, mert ők cipőfűzős cipőt viseltek és le kellett venni, gondolták ameddig ők majd visszakötik, addig én is áthaladok. Felraktuk a cuccokat a futószalagra, Zsófi rakott az én kistáskám mellé pár cuccát (öv, óra, pulcsi). Évi átment, semmi baj. Zsófi is, de megkérdezték, hogy mi az a kerek valami a táskájában. Ez az ajándéka volt, amit még Mexicoból hoztunk neki Évivel. Ok, nem is kérdezgették többet. Ekkor már csak 25 percünk volt a gép indulásáig és elkezdünk aggódni, ugyanis az én kistáskámat és Zsófi pár holmiját félrarakták, mert valami gyanúsat láttak benne a röntgenen keresztül. Nem írom le, hogy mit gondoltam ekkor :) Mondtam Évinek, hogy fusson előre és mondja meg a légikísérőknek, hogy várjanak meg minket, sietünk. Évi el is szaladt, a szó szoros értelmében :) Gondolom miután valaki túrkált a kis tasimban (nem láttam), visszarakták a szalagra újra és utána oké volt. Szuper, felvettem a cipőt, felkaptuk a cuccokat. Elkezdtünk futni. Nem tudtuk, hogy hol van a kapunk pontosan, csak azt hogy C26 a száma. Követtük a táblákat. Egyszer jobbra, egyszer balra, le a mozgólépcsőn, aztán fel.. stb. Szinte végig futottunk, én húztam magam után a kisbőröndömet, vállamon a táskám, rajta a kabátom. Zsófi hátán egy nagy hátizsák, vállán a taskája, kezében a mellénye. Előre kiabáltam, hogy "Excuse me" és "Sorry", mert tudtam, hogy pár embert fel fogok lökni. Folyosó folyosót követett, nagyon hosszúak voltak és zsúfolva lassan sétálgató emberekkel. Egy nagy labirintus volt az egész. (Most néztem meg utólag és a repülőnk a Terminal 1-ről indult, ott volt a C26-os kapu. Nagyszerű!!! Kár, hogy a képes információk a falon a Terminal 2-t mutatták az összes United Airlines gép indulási helyszínének.) Évi szerint is simán lefutottunk 1km-t. 8 óra 13 vagy 14-re értünk oda Zsófival a C26-os kapuhoz, ami egy 20 perces séta lett volna, ha nem futunk, mint az őrültek. Amint megláttam a C26-os feliratot nagyon megörültem egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanat volt, mert aztán láttam, hogy záródik az ajtó, ami a repülőhöz vezető alagútba visz. Fél másodperc múlva becsukódott, nem állt ember előtte. Neeeeeeee...... Elkezdtem verni az ajtón levő kis ablakot, kezemben a jeggyel, mert láttam, hogy ott mennek a légikísérők. Sikerült nem betörnöm az ablakot és a légikísérők és a velük tartó neonsárga mellényes férfi rögtön hátranézett. Kb 4-5 méterre voltak az ajtótól, biztos voltam benne, hogy kinyitják. A szemembe néztek mindhárman, semmi reakció, egyszerre visszafordultak és szép lassan elsétáltak. Szerintetek ez milyen érzés volt azok után, hogy végigrohantunk a terminálon a cuccokal, alig kaptunk levegőt, vörös volt a fejünk, folyott rólunk a víz, és egy "Sorry" nélkül továbbmennek olyan fejjel, mintha robotok lennének?! Lehajítottam a táskámat a földre...nem hittem el. Ezt Zsófi is látta, és ekkor ő odament a C27-es kapunál levő nőhöz, aki szintén United Airlines alkalmazott volt, hátha ő tud segíteni. Addig én az ajtónál maradtam, hátha visszajönnek és hívtam Évit. Évi felvette, és mondta, hogy ő szólt a légikísérőknek, de azt mondták neki, ha 1 percen belül nem vagyunk ott, akkor nem várnak meg...hiába volt még több mint 10 perc az indulásig. Le kellett raknom a telefont, mert Zsófi visszajött. Sajnos rossz hírrel: lekéstük a járatot. Egészen idáig azt hittem, hogy ezzel fogunk hazarepülni New Yorkba, nem hittem el, hogy lekéshetjük. Ennyit a pozitív gondolkodásról :)
Ezután elmentünk a United Airlines Customer Service-hez = panaszkodós pult azoknak akiknek törölték a járatát vagy lekésték vagy másra akarnak foglalni, lemondani..stb. Hosszú volt a sor, de ami a legrosszabb, hogy nem is haladt :) 15 perces egy helyben való várakozás után Zsófi mondta, hogy visszamegy ahhoz a pulthoz, ahol a nő azt mondta neki, hogy lekéstük, hátha ő is tud segíteni. Addig én maradtam a hosszú sorban. Elkezdtem beszélgetni a mögöttem álló nővel, ő is lekéste a gépét és az előttem levők is. Közben egy baby elkezdett sírni a sorban, nem tudom miért nem engedték előre. 5 perc múlva hív Zsófi, hogy menjek a C22-es kapuhoz. Megörültem, siettem :) Ennél a kapunál kaptuk meg új jegyünket, ami reggel 6 óra 05-re szólt, ugyanúgy a LaGuardiára. Hála a jó égnek, hogy nem kellett rá plusz pénzt fizetnünk. Felhívtam a host anyámat, aki már aludt (9 előtt) és elmondtam, hogy mi a helyzet, annyit mondott, hogy OK.
Miután felfogtuk, hogy most itt fogunk aludni a reptéren, Zsófi rögtön mondta, hogy neki rá kell gyújtania. Ok, kiment oda, ahol lehetett. Viszont ezután ugyanúgy vissza kellett menni a táskaellenőrző pontra, mert elhagytuk a terminált. A táskaellenőző ponton ült egy újságot olvasó biztonsági emberke, aki buzogány tónis lassúsággal közölte, hogy itt ma már nem lesz több ellenőrzés, jöjjünk vissza holnap reggel 4-re. Haha, jó vicc :) Azt mondta, próbáljuk meg a Terminal 1-en. Innentől kezdve elkezdtem csinálni egy videot az O'Hare reptéren (vagy inkább labirintuson) való bolyongásunkról. Kicsit unott hangom van, de már fáradtak voltunk és elegünk is volt :)

Nem igazán tudtam aludni a székeken, hideg volt, ment a CNN hangosan és 11 körül elkezdett porszívózni egy taki néni. De olyan lassan csinálta, hogy már gondolkotam, hogy megkérdezem, segíthetek-e. De próbáltam aludni...Hajnali 1 óra volt, amikor még mindig nem aludtam, már a negyedik alvópozícióban voltam, gondoltam ha eddig nem ment, ezután sem fog.

Elmentem a Starbucks-ba, vettem egy "Cheese danish"-t (túrós süti amcsi változata) és elkezdtem nézni a CNN-t. Lehet, hogy nem kellett volna, mert pont arról volt szó, hogy az Al-Kaida legközelebb a Long Island Rail Road-on akar robbantgatni, ami NYC-ből a Penn Station-ről indul Long Island felé keletre. Megáll Brooklynban is az Atlantic Centernél. De nem félek, ezentúl is metrózni fogok. Egy az, hogy mindig lehet ilyet hallani és semmi nincs, kettő, tuti hogy nem hétvégén lesz, hanem egy hétköznap reggelen vagy délután, amikor én nem metrózok. Ettől függetlenül remélem, hogy tényleg nem lesz semmi. Egyre több rendőr van az állomásokon és bármikor átkutathatják a táskákat, indok nélkül, szúráspróbaszerűen. Szóval a hírek után sport következett, ami engem annyira nem érdekelt, ezért lehajtottam a fejem. És láss csodát, elaludtam, de ekkor már 2 volt...és 4-re állítottuk az ébresztőórát, biztos ami biztos. Ezt a gépet már nem akartuk lekésni :) Felkeltünk időben, a kapunk fél percnyire volt attól a helytől, ahol aludtunk. Vicces. Én még elmentem egyet reggelizni, lassan becsekkoltunk. A legesleghátsó sorban kaptunk helyen, mindketten középen. Sikerült aludnunk is.

Korábban szállt le a gép NY-ban, mint kellett volna, így 11-re már a szobámban voltam. Aznap délelőtt beszéltem Évivel és elmondta, hogy valójában azért nem mehettünk fel a gépre, mert 2 másik olyan utast engedtek fel helyettünk, akik lekésték az előzőt - és ők hamarabb ott voltak, mint mi.

Most azon gondolkozom, hogyan lehetne megszerezni a videot arról, hogy futunk a reptéren. Biztosan nem adják oda a felvételeket csak úgy, pedig mennyire jó lenne :) A másik dilemmánk Zsófival: miért kellett ennek így történnie? Valami miatt lekéstük, ez nem lehet véletlen :) Lehet, hogy csak utólag derül ki. De ha nem, akkor is jó sztori marad, én csak filmekben láttam eddig ilyen repteres futós jeleneteket...de ott mindig elérik!!!!!! :)

Chicago szuper volt, aki USA körútra jön, annak mindenképpen ajánlanám hogy eltöltsön itt 2 napot legalább. Ha nem New Yorkban kellene laknom, akkor ezt a várost választanám (persze Miami-t is, de ott nincs host család és azt nem is városnak tekintem, hanem egy party-strandnak :)). Köszönöm a Csajoknak ezt a hétvégét, ez volt az első utazásunk így négyen együtt, remélem még lesznek ilyenek!Bocsi, hogy ilyen hosszú bejegyzés lett, de én sosem voltam jó összefoglalásban :)

Puszi Mindenkinek!