Yankees game, goodbye Laura, weekdays

Sziasztok!
Egy kis összefoglalás az elmúlt hétről. -->

Hétköznapok
A hét szokásosan telt, bár a szerdai nap nem volt egyszerű... El kellett vinnem orvoshoz O-t egy éves állapotfelmérésre (testsúly, magasság, vérnyomás, látásvizsgálat, stb) és úgy volt, hogy a suli után egy barátnőjéhez megy át és onnan viszem majd 5.20-ra a rendelőbe, ahol apukával talizunk. El is mentem a barátnője házához, ahol heti legalább kétszer mindig felveszem, B. is velem volt. Nincs csengőjük, de ha kopogunk az ajtón az elég, mert a kiskutyák rögtön ugatnak. Most semmi ugatás nem volt, síri csend. Kb. 10 percig álltunk az ajtó előtt, próbáltam őt hívni, a ház telefonszámát is (utólag kiderült, hogy nem működik az otthoni telefonjuk), aztán hívtam anyukát, hogy most mi legyen. Mondta, hogy felhívja a dokit és lemondja a találkozót, de azért apukát vegyem már fel, ha úgyis a "környéken" vagyok. El is mentem apukáért, ott várt a rendelőnél. Közben sikerült kiderítenie, hogy O. és a barátnője tényleg abban a házban vannak, de a kutyák nincsenek otthon, mert elvitték őket állatorvoshoz. Ok. Visszamentünk, apuka dörömbölt egy kicsit és láss csodát kinyitották az ajtót :) Az emeleten néztek egy filmet és nem hallották a kopogást a filmtől. (Persze, persze...) Ezután apuka azért még felhívta a dokit, hátha tudják a gyereket fogadni és tudták, szóval vissza a rendelőbe. Nem tudom egy nap hány mérföldet megyek, de elég sokat. Száguldás a negyedik sugárúton, át a sárga lámpákon, kidobtam őket a sarkon és mondtam, hogy fussanak, addig én keresek egy parkolóhelyet. Ez mindig kb. 10-15 percbe telik, de most az utca végén volt egy hely - csak nekem. Visszamentem a rendelőbe és megkérdeztem apukát, hogy szüksége van-e még rám, mert ha nem akkor én most találkoznék a barátaimmal. Mondta, hogy menjek csak, gyorsan elkértem a metrókártyáját (=havi bérlet) és már ott sem voltam. Bár a talit csak későbbre beszéltem meg a csajokkal, de addig is beültem a Tea Lounge egyik süppedős kanapéjába, a hátam mögé tettem egy puha párnát, elő a laptop. Beszéltem egy kicsit MSN-en Gabyval, aki januárban volt nálam. Lehet hogy nyáron megint meglátogat, de most egy kicsit több időre, mint 24 óra :) Nemsokára jött Siobhan, a dél-afrikai au pair (sivón-nak kell ejteni). Hívtuk Alexet, akit még Mexico előtt ismertünk meg ezen a helyen, de pont egy beadandóját írta valamelyik tárgyból, ezért nem tudott jönni. Siobhan elmesélte a texasi útját, ahol a barátnőivel volt, aztán megjött Lysann (német au pair). Megbeszéltük, hogy vasárnap megint talizunk és mozizni fogunk. 11-kor mentünk haza, mert akkor már mindhárman hullák voltunk.
O-val csütörtökön isteni thai vacsorát csináltunk. A New York Times honlapjáról volt a recept, de már nem emlékszem a nevére. Előtte persze csomó dolgot kellett vennem, ami nem volt otthon, pl rizsecet, mogyoróolaj, "napa" káposzta és még sorolhatnám. A Key Food-ban (szupermarket) már őrületbe kergettem az eladókat a különleges kéréseimmel, de végül mindent megtaláltam. :) Együtt csináltunk mindent - persze a piszkosabb munkát rámhagyta - és nagyon finom lett a végeredmény, bár nem lett elég 4 emberre sem.
Pénteken light-os napom volt, mert suli után nem kellett felvennem a lányokat, B. egy osztálytársához ment át, O-nak pedig "student council" volt 5.15-ig (nem tudom ez mi magyarul). Ez persze csak az utolsó pillanatban derült ki...ami nem meglepő ebben a családban. 4.50-kor felvettem a kicsit, 5.15-kor anyukát és a középsőt, majd anyuka kidobott engem B-vel a tánciskolánál, met ő aztán vitte O-t a kézműves szakkörre. Én megvártam B-t a táncsuliban, 1 órás az egész, addig felhívtam Dórit, hogy meséljen egy kicsit a baseballról, ugyanis tudtam, hogy másnap megyek a meccsre, de halvány lila gőzöm nem volt erről a sportról. Tök jól elmagyarázott mindent, köszi Dorothy :) Végzett a kicsi, hazamentünk metróval, vettem neki 2 pizzaszeletet vacsira, hazamentünk, játszottunk azzal a kötéllel/fonallal, amit át kell egymásnak adni.(nem jut eszembe a magyar neve) Utána matekoztam vele, mert lesz egy matek teszt a suliban, amitől fél - de nem tudom miért, amikor tök jó. Kivonásokat gyakoroltunk, mert azok mennek nehezebben. Lassan "befutott" apuka is, aki mondta, hogy ő most megy is, mert a host fiam írt neki, hogy vegye fel. Ok, még több matek példa, de aztán már nem tudott koncentrálni B., mondtam, hogy nézhet TV-t - rögtön a kanapén termett :) Aznap még úgysem csinált szinte semmi olyat, ami kikapcsolta volna őt.

Játék, just for fun?!

A TV-t amúgy a legtöbb host család nagy mumusnak tekinti, nem szeretik, ha nézik a gyerekek. De nem arról van szó, hogy egész nap nézik, hanem pl 2db fél órás részt valamelyik meséből és az már nem jó. "Too much!" Én több TV-t néztem mint ők és nem lettem tőle butább, rosszabb, vannak barátaim, stb. :) Viszont érdekes módon, az au pairek megfigyelték, hogy mikor ők szabadnaposak, és a szülők vannak a gyerekekkel egész nap, akkor több TV-t nézhetnek. Haha. :) Vicces dolgok ezek... Ami még ezzel kapcsolatban eszembe jut az az, hogy bármit játszanak a gyerekek, a szülők mindig azt nézik, hogy mennyire kreatívak, vagy "okosak". Nem tud anélkül lerajzolni egy kört, hogy abból ne azt szűrnék le, hogy de jó a formaérzéke vagy nem tud anélkül babát öltöztetni a szomszéd kislánnyal, hogy a szomszéd apuka meg ne jegyezné: milyen jól rendszereztétek a ruhákat,...blabla és utána egy elégedett arcot vág, mintha teljesítettek volna egy küldetést :) Nem a dícsérettel van a gond, amit én is szoktam, mert ez nagyon fontos, hanem az furi, hogy mindenben muszáj azt látniuk és hangoztatniuk, hogy mennnnnyire okos az én gyerekem és ő a legjobb, mert 8 évesen lerajzolt egy kört. Pedig átlagos kisgyerekek, akik csak azért játszanak, mert móka, semmi köze valami fejlesztő szakkörhöz annak amit csinálnak. Nyáron az apuka sokszor felhívott, hogy mit csinálunk ma, menjünk el xy múzeumba, de volt hogy naponta is keresett ilyenért. Egy az, hogy át kell állnom a kocsival, ami persze neki nincs a fejében, mert mindig én csinálom. Kettő, ha 11-kor el is indulunk utána már nincs sok idő és hamarosan fel kell venni valamelyik gyereket egy táborból, stb, stb. Három, minek kell egy 8 évesnek heti többször múzeumba mennie, amikor legtöbbször halálra unja magát és vonszolom egyik teremről a másikra?! (a Természettudományi Múzeum az egyetlen kivétel) Legtöbbször a parkba mentünk, kutyát sétáltatni vagy játszótérre, áthívtunk pár szomszédot, velük játszott, vagy ő ment át máshova, segített a muffin sütésben, stb....JUST FOR FUN!

Goodbye, Laura
Laura, a costa ricai au pair szervezett egy kis összejövetelt péntek estére egy manhattani bárban. (még mindig furi leírni, hogy manhattani bárba megyek :) ) Nem tudom, miért nem szombatra tette, mert kicsit álmos voltam már estére. :) Zsófi sajnos megbetegedett, ezért nem tudott jönni. Szuper bárban voltunk, Bourbon Street a neve, közel a Times Square-hez. Volt egy DJ, aki jó zenét játszott (régieket és újakat), körben ültünk egy nagy asztalnál, koktéloztunk. Laura - követve a búcsúbulik hagyományait - körbeadott egy kis füzetet és mindenki írt bele valamit. Az egyik lány mondta, hogy csak a repülőn olvassa majd el...de akkor készítse be a zsepijeit is. Örül is, hogy megy, de szomorú is egyben. Ő az olyan au pairek egyike, aki tényleg imádta New Yorkot és sok helyét bejárta, minden eseményre elment, amire csak tudott. Szerettem őt, szerintem mindenki jóban volt vele, örülök, hogy megismerhettem! Ő az:

Azt is szeretem az au pairkedésben, hogy egy csomó olyan barátot lehet szerezni, akik a világ különböző részéről jöttek. Mikor beszélgetünk, mindig megtudunk valami újat a másik hazájáról, szokásairól. Laura különben nagy Írország-fan, hamarosan szeretne oda is kimenni :) Nekem hiányozna, ha nem lennének külföldi barátok, akikkel néha beülök egy kávézóba vagy mozizni. Nem azért jöttem ki egy másik országba, hogy csak magyarokkal legyek, mert ha hazamegyek, akkor úgyis csak magyarok fognak körülvenni. Most kell kihasználnom az alkalmat. És ki tudja, mikor kerülök az ő országukba, akár csak turistaként. Tudom, hogy szeretettel fognak várni - és én is őket, ha Európa felé tévednének. Laura elhozta a bárba az új au pair-t, aki a helyére megy. Nagyon aranyos lány, félig német-félig portugál, Andy a beceneve. Már most honvágya van, de majd orvosoljuk. Szimpatikus nagyon, jól tud angolul (ami csak azért jó, mert tudok vele normálisan beszélgetni), nemsokára 21, szóval ő is jöhet legálisan szórakozni. Mikor hazamentem, láttam, hogy egy másik lány is készülődik, de vele nem igazán beszélgettem, mert sokan ültünk az asztalnál és ő a másik oldalon volt.
balról jobbra: Aurelie, Eva, fekete csajszit nem ismerem :), Daisy, Zhelma, Mariana, én, Alba, Laura, Andy és Paulina

Megkérdeztem, hogy metróval megy-e haza, kiderült hogy ugyanazzal a metróval és ugyanazon az állomáson fog leszállni mint én :) A barátja is jött vele, rá először azt hittem, hogy csak a bárban csapódott hozzánk, de kiderült, hogy ők együtt jöttek :) Mindketten amerikaiak és a lány, Daisy, onnan ismeri Laurát, hogy ő babysitter és a gyerekeik együtt szoktak játszóterezni :) Közel laknak hozzám és nagyon jófejek, 25 körüliek lehetnek, telefonszámot cseréltünk és fogunk majd talizni. Szóval van 2 két új amcsi barátom! :) Nagyon örülök nekik, jó lesz végre olyan amerikaiakkal beszélgetni akiknek nem azt kell elmondanom, hogy mennyi házit csinált meg a gyerek vagy hogy már megint leette a terítőt. Üröm az örömben, hogy júliusban elköltöznek New York állam északi részére, dehát nem lehet minden 100% perfect, nemde?!
Hajrá Yankees!
Már nagyon vártuk a Yankees meccset, amire a 2 ingyen jegyet kaptam anyukától. Egyiket Évinek adtam, mivel múltkor Zsófi jött velem a kosármeccsre. Zsófi és Évi barátja, Papis, tudtak ugyanabba a szektorba, egy sorral lejjebb két másik jegyet venni az interneten, úgyhogy kitaláltuk, hogyha majd arra kerül a sor, akkor cserélünk valakikkel és egymás mellett fogunk ülni mind a négyen. Sajnos Zsófi péntek óta csak még rosszabbul lett és felhívott, hogy sajnos nem tud jönni velünk. Hiába kerestem még egy embert, senki nem ért rá, már mindenkinek más terve volt aznap délutánra. Nem tudtunk mit tenni, elmentünk hárman.
A New York Yankees a város egyik nagy baseball csapata (a másik a Mets) és minden idők legsikeresebbje is, összesen 27-szer nyertek bajnokságot. Színeik a kék és a fehér, sapkaemblémájuk az N és az Y egymáson. Egy csomóan nem tudják, de ha ilyen baseball sapit vesznek, az nem New Yorkot, hanem a baseball csapatot jelenti :) A Yankee Stadium volt a helye a meccsnek, ami Bronxban van = nekem egy kicsit több mint 1 órás metrózást jelentett. De ahogy kiléptem a peronra (ez már szabadtéri megálló volt), megláttam Évit, kb fél óráig együtt utaztunk, ugyanabban a kocsiban, de nem láttuk egymást a tömegtől :) Taliztunk Papis-szal és irány a stadion! Ez egy elég új épület, mivel 2009-ben készült el, a régit lerombolták 2006. nyarán. Hatalmas és szép, mészkő és gránit borítású kívülről. Már kígyóztak a sorok, de hamar bejutottunk egy kis táskaellenőrzés után. Évi hozott cornbread-et (ez nem kukoricás kenyér, hanem valami más hasonló, omlós dolog :) ), nálam volt ásványvíz és gyümölcs, de nem vették el szerencsére. A napfényes aulában sok Yankees ajándékbolt volt, ahol pólókon át, sapkát, baseball ütőt.. mindent lehetett kapni - persze nem átlagos árakon. Egy póló 30 dolcsi volt, szóval ezt most kihagytuk. Ugyanilyen magas árak voltak a büfékben is, ott sem ettünk. A 427-es szektorban ültünk, szinte a stadion tetején. Voltak szabad helyek egymás mellett, nem is kellett variálni azzal, hogy egymás mellé ülhessünk.
Elkezdődött a játék az amerikai himnusz után, ami aztán órákon keresztül tartott. Ez nem olyan eseménydús, mint egy kosármeccs és nincs olyan bulis hangulat sem. De azért az amcsik kitettek magukért most is :) Folyamatosan jártak körbe kamerások, akik a szurkolókat vették a szünetekben és ezért aztán megjelentek a nagy kivetítőn - aminek nagyon-nagyon örültek :) Azt ki is felejetettem, hogy a Chicago White Sox ellen játszottunk. Amikor egy dobó, vagy ütő játékos a pályára lépett, akkor a kivetítőn megjelent a képe (ahogy mosolyog vagy épp nagyon komoly arcot vág) az adatai, de ezt mind úgy, mintha minimum egy szuperhős lenne :) Az 52 ezer ülés egyikén levő ember nyert pénzt, mert mindig van egy nyerő szék, és voltak játékok is, ahol szinte a kérdésben benne volt a válasz, tehát tuti nyertél :) Az amcsik nagyon jók a hangulat csinálásban! A kivetítő néha levetítettek egy rövid kisfilmet a Yankees nagy dobásairól/ütéseiről/futásairól, ez is szuper volt!
Azt hiszem fél 5 lehetett, mikor úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg a végét, hanem hazamegyünk. Már egy kicsit uncsi volt és fáradtak voltunk, de azért örülök, hogy ide is elmentem.Végül a Yankees vesztett 1 ponttal - jobb is hogy nem láttuk a vereséget. :) Másnap viszont nyertek.
A videó szerkesztését köszönjük Zsófinak!

Mozi délután

Lysann ötlete volt, hogy menjünk el mozizni vasárnap délután Brooklynban. Én benne voltam és Siobhan is. Egy jegy árából néztünk meg 3 filmet, mert a termek között lehet sétálgatni és senki nem kéri a jegyet. Ő mindig így csinálja, és elég egy hónapban egyszer elmennie, akkor megnézi a legjobbakat. Nem szép dolog ezt csinálni, de mi megtettük, ez legyen a legnagyobb bűnöm az életben. 12,5 dolcsi a belépő a felnőtteknek (nincs diákjegy semelyik moziban ahol eddig voltam), és persze úgy mint otthon, az ételek, italok drágák. De mi hoztunk magunkkal harapnivalót a táskáinkban :) Megnéztük a Date night-ot, a Nightmare on Elm Street-et és a Back-up plan-t. Egyik sem lett a kedvenc filmem, de nem is mentünk ki a vetítés alatt, szóval szörnyűek sem voltak. :) A Nightmare on Elm Street-en (ami horror) nevettünk a legtöbbet, mindig tudtuk mi fog jönni. Miért nem csinálnak olyan horror filmeket, ahol nem az történik amire számítok? Ja, és behoztak nagyon okos szülők egy másfél éves gyereket is a filmre..és a Back-up plan alatt is bent volt egy egy év alatti baby. Normálisak?! Nem hiszem. Welcome to America!
Na, ennyi elég lesz mára..nem is tudom, hogy írtam ilyen sokat. Az ötleteket továbbra is várom, írjátok meg, hogy mire vagytok kíváncsiak. Anyuka egy hétig nem lesz itthon, business útra ment Milánóba. Egyedül maradok apukával és a gyerekekkel...meglátjuk mi sül ki majd ebből, hányszor késnek el a suliból, lesz-e sírás, veszekedés, stb :)
Puszi, szép hetet!