Aprajafalva és Memorial Day

Sziasztok!

Vége a 3 napos pihenőnek! Itt a Pünkösd nem ünnep, viszont van Memorial Day, úgyhogy nekünk is kijutott a 3 napos hétvégéből.

TOYS R US

Szombaton délig semmit nem csináltam, csak az ágyban fetrengtem és sms-eztem Dorothyval, aki ekkor már itt volt New Yorkban. A host családja New Jersey-be jött a hétvégére, egy internetes házcserélő program segítségével és a szombati nap felét Manhattanben töltötték. Itt van a 2 apuka és a 3 kisgyerek (3,5 fél éves fiú-lány ikrek, 5 éves kislány), ha még emlékeztek. A Times Square-en találkoztam velük, hol máshol mint New York legnagyobb játéküzletében, a Toys r us-ban. Csak hogy el tudjátok képzelni, mekkora is ez a bolt, elég annyit mondanom, hogy van benne egy óriáskerék :) Zsófi is velem volt, megtaláltuk hamar Dórit és a pici lányt, a másik két törpike az apukákkal voltak az óriáskeréken és integettek nekünk :) Zsófi hazament, mi pedig még egy kicsit bolyongtunk a játékok között. A kisfiú és a nagyobbik kislány meglátott egy életnagyságú mozgó dinoszauruszt és kértek is egy fényképet vele. Szegény pici lány félt (félelmetes hangot adott ki a dínó), ő végig Dóri lábát szorongatta (addig ér fel) és azt hajtogatta, hogy: "Haza akarok menni!!!" Az apukákkal, gyerekekkel és egy nagy szatyornyi játékkal együtt beültünk egy taxiba, elmentünk egy parkolóházig, ahol a kocsit hagyták. A pici lány már akkor a kezemet fogta, Dóri pedig megállapította, hogy a kisfiúnak tetszem..és tényleg :) A nagyobbik kislány folyamatosan beszélt az új kiskutyájáról, akinek Ginger nevet adta. Egyik gombnyomásra sétál, a másikra ugat. A két pici a plüss pónikkal játszott. Mind a heten pont befértünk az autóba, az apukák többször is elmondták, hogy mennyire örülnek, hogy itt vagyok :)

HÁZ A TÓNÁL

Több mint 1 órás út után megérkeztünk aprajafalvára - Rockaway névre hallgat a település - egy gyönyörű tó mellé. A házban eredetileg egy 2 gyerekes család lakik, akik Dóri host családjával cseréltek és mentek Washington DC-be. A házhoz tartozik egy aranyos és csendes kiskutyus: Susi. Kétszintes házikó, nekem nagyon tetszett az elrendezése (az alaprajzát meg is csináltam vasárnap este..:) ) és a berendezés is. Főleg ha az én host családom házával hasonlítom össze..ég és föld :)

Érdekességképpen leírom, hogy itt az USA-ban a házakban általában van egy family room és egy living room helyiség. A family room az, ahol a TV van és kicsit kupisabb, itt zajlik a családi élet. A living room-ban pedig vendégeket fogadnak, úgy tudnak beszélgetni, hogy nincs ricsaj a gyerekektől, tv-től, számítógépes játékoktól, kicsit elegánsabb, formálisabb.

Mivel a szomszédok házai kellő távolságra voltak ettől a háztól, az ablakokon nem volt függöny és ki lehetett látni a tóra. Ablakkal sem spóroltak, mikor a házat tervezték :) A kert végén volt egy külön partszakasz a tóhoz, egy stéggel. Szuper levegő volt, a tó körül végig erdő, a kertben trambulin, hinta, csúszda és krokett ütők labdával. Ledobtuk a cuccainkat és lementünk a tóhoz mindannyian. A nagyobbik kislány elkezdte kihalászni a hínárokat a tóból, a két kicsi persze követte őt. A pici lányt folyamatosan figyelmeztetni kellett, hogy térdeljen le ha lehajol a hínárért, különben beesik a vízbe :) Az apukák engedélyével bemehettek egy sekélyebb, homokos részen a tóba, de csak egy 1 méteres körzetben :) Csurom víz lett mindhárom gyerek, apukák kijelentették, hogy megvolt a "bath day", a fürdős nap. Mert ugye itt sem mindennap fürdenek a gyerekek. Ez miért van?! Magyarországon is így megy és csak én fürdetném a gyerekem mindennap?! :)

HOL LEHET ÉLELMET KAPNI?!

Miközben pancsoltak a gyerekek, Dorothy felajánlotta az apukáknak, hogy mi elmennénk kajabeszerző körútra. Szerencsére ők is jó ötletnek tartották, odaadták a kocsikulcsot és már mentünk is. Nekem egy kicsit fájt a fejem, mondtam Dórinak, hogy ebből eső lesz. (Ha fáj a fejem, utána általában eső jön :) ) Ő persze kiröhögött, de 1 órával később tényleg rájött a zuhi :) Szóval, először megálltunk egy pizzás helynél, amit már a kocsiból is láttunk a házhoz felé jövet. Kétféle pizza volt, de az egyikben nem bíztam, ezért a sima paradicsomszószos-sajtosat választottam. Kettő szeletért fizettem 3,5 dollárt...New Yorkban egy szelet kerül ennyibe. Viszont itt nem volt semmilyen más élelmiszer, csak chips, ezért megkérdeztük a pizzás fiút, hogy hol van a Shop-rite nevezetű supermarket. (tudtuk, hogy valahol a környéken van). Nem volt benne 100%-osan biztos, de elmondta, hogy jobbra, balra, egyenesen..stb Dórival próbáltuk memorizálni, de mindkettőnk azt hitte, hogy a másik jobban figyel, úgyhogy csak részletek maradtak meg az útvonalból :) Az utolsó részlet amire emlékeztünk, az a Route 46 volt (46-os út). Ezt elég könnyen megtaláltuk, de mikor arra került a sor, hogy ráforduljunk, el kellett dönteni, hogy melyik irányba megyünk...kelet vagy nyugat. Mi keletet választottuk, persze, hogy a másik irány volt a jó :) Mentünk egy darabig és megláttuk a Mountain Lakes táblát. Itt lakott a második évében Mono, ő is au pair volt :) Rögtön rá gondoltunk :) Kb. 10 km-nyi boltmentes vezetés után úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk, megnézzük mi van nyugati irányban :) És lám, lám, felbukkant a Shop-rite, nem sokkal a kereszteződés után, ahol a rossz irányt választottuk. Itt bevásároltunk, utána megálltunk még egy ALDI-nál, ahol szinte semmi nem volt a boltban.

MOVIE NIGHT

Mire hazaértünk a gyerekek még mindig futkostak..én pedig kértem fájdalomcsillapítót a fejemre. Nem volt felnőtt, csak gyerek, ezért rágógumi ízű folyadékot kaptam. Nagyon finom volt és el is múlt a fejfájás fél óra múlva :) Apukák lefektették a gyereket aludni, volt egy kis sírás-rívás mert a nagyobbik kislány nem találta az alvós állatkáját. Az apuka kérdezgette a kislányt, hogy hol lehet, hova rakta utoljára, de ő nem emlékezett. Mi Dórival ekkor a dolgozószobában voltunk és ő már nem bírta hallgatni a nyivákolást, ezért elment megkeresni az állatkát, ami a fürdőben volt. :) Elalvás előtt ugyanis elvitték pisilni a gyerekeket és otthagyta. Nem értjük, hogy miért nem kezdték el rögtön keresni a negyedórás hiszti helyett.

9 körül csend lett, az egyik apuka elkezdtett keresgélni DVD-ket és talált egy jót: 500 days of Summer. Én imádom ezt a filmet, pont azért mert "más mint a többi". Láttam 3-szor is, de szívesen megnéztem újra. Az apukák közben ki-be járkáltak, annyira nem tudták végigkövetni a sztorit. Ezután megtalálták a "A River runs through it" (1992) Brad Pitt filmet és teljesen odavoltak, hogy ebben milyen jól néz ki Brad és muszáj újra megnézniük :) Mi addigra Dórival már elálmosodtunk, felmentünk zuhizni, aludni.

APRAJAFALVA TOUR

Vasárnap reggel sokáig aludtunk. A gyerekek persze már régóta fent voltak, kimentünk velük játszani a kertbe egy kicsit. Nem sokáig, mert aztán az apukákkal elmentek egy parkba. Nekünk ekkor volt szabadidőnk, és kihasználtam az alkalmat arra, hogy felfedezzem aprajafalva Lila akác közeit :)

Rengeteg ilyen kis település van az USA-ban, ahol szétszórva, nem egymás hegyén-hátán kertesházak vannak. Olyanok, mint a filmekben: vízszintes fagerendák kívül, az udvar kerítés nélkül :) Járda nincs, mert itt mindenki autóval közlekedik. Úgyhogy mi Dórival UFO-knak tűntünk aprajafalva lakóinak - bár nem sok embert láttunk. Sok ház mögött már az erdő állt, ilyen helyeken forgatják pl. a tini-horrorfilmeket. :) Ahogy sétáltunk, olyan érzésem volt, mintha ez nem is egy valódi kisvároska lenne, hanem aprajafalva a mesékből. Minden olyan tökéletes, a fű zöld, a virágok ugyanolyan távolságra vannak egymástól, a bokrok formára vannak vágva..stb :) Ez nem egy gazdag környék, szóval villák nem voltak, de itt van pár kép a faházikókról: A legjobban a postaládák tetszettek. Versenyt lehetne csinálni, kinek van giccsesebb. Itt a TOP3, szavazzatok :) Az amerikaiak Amerika mániások. Ezt eddig is tudtuk, mert hangoztatják mindig. De aprajafalva lakói a házukat is a nemzeti lobogóval díszítik. Vagy a házon lobog a zászló vagy a fűben, de a lényeg, hogy mindenhol ott van :) Sikeres volt a túránk, örülök, hogy itt sétálgathattam :) Biztos sokan gondoljátok, hogy nem vagyok százas. :) De New York után jó volt a kis mézeskalács házikókat nézegetni, olyanokat amiket eddig csak a filmeken láttam.

SÜTÉS-FŐZÉS

Dórival hazaértünk és amíg a család nem ért haza, kiültünk a tópartra beszélgetni. Miután megjöttek, kitaláltuk, hogy süssünk muffint. Kerestünk hozzávalókat, volt minden a csokis muffinhoz. Internetes recept alapján csináltuk...és nem lett életünk legjobb muffinja, de ehető volt :) A gyerekeknek megkentük a tetejét csokikrémmel és szórtunk rá színes cukorgolyócskákat. A kisfiú hármat is megevett belőle. Az apukák elmesélték - és aztán a gyerekek is még 83-szor - hogy láttak az erdőben egy nagy fekete medvét, 20m-re tőlük sétálgatott. :) Hát, nem lettem volna a helyükben, gyorsan pattantak is az autóba :) A sztorizgatás után délután 4 körül apukák leléptek Manhattanbe romantikázni, mi a gyerekekkel maradtunk. Kivittük őket a kertbe, hogy ugráljanak a trambulinon és játszottunk fogócskát. Dóri megtanított rá: gyerekek futnak, mi pedig utánuk sétálunk és ők ezt élvezik :) Egy cél lebegett a szemünk előtt: fáradt gyerekek vacsi után, akik hamar elalszanak :) Kimentünk a stéghez is:El is fáradtak rendesen, Dóri bekapcsolta nekik a TV-t, néztek egy kis mesét, addig én elkezdtem főzni a mac 'n cheese-t (sajtszószos tészta). Sajnos csak lapkasajt volt (tudjátok, az a sajtszerű zsíros valami) és egy kis mozzarella. Nem voltunk biztosak benne, hogy megeszik a gyerekek, mert eddig nem ettek házi készítésűt, csak dobozosat. Amit leszűrtem a 2 napból kaja ügyileg: az apukákat nem nagyon érdekli, hogy bio legyen vagy egészséges. Kaja legyen és kész. Ez az ellentéte annak, amit itt New Yorkban látok a host családoknál. Szóval megfőztem a tésztát és a sajtszószt (besamel mártásban sajt), Dóri felmelegített egy kis borsót, hátha lesz rá vevő a gyerekek közül is. Én nagy gyerekekhez vagyok szokva, nem hittem el, hogy három evőkanálnyi tésztával jóllaknak majd...Dóri mondta, hogy elég lesz: "Csilli, ők 3,5 évesek!" Én féltem, mi lesz ha reggelre éhen halnak :) A felét még így is otthagyták. Dehát nem eröltetjük, az a legrosszabb szerintem. Ha éhes megeszi, ha nem, nem. Utána még TV-ztek egy kicsit és teljes képtelenségnek tartották, hogy én még nem láttam egy részt sem az XY (valami HubbaBubba, HubbaGubba) meséből. A pici lány, azt hitte, hogy viccelek :) Amúgy jó mese volt, okosságokat mondtak benne, pl hogy a víz nem keveredik az olajjal, de ha találkoznak, akkor szivárvány van...stb :) Miután én is kellően lefáradtam agyilag, Dóri lefektette a gyerekeket aludni. Próbáltam keresni jó műsort a TV-ben, de semmi érdekes nem volt... Végül a "Nagy Ő" legújabb szériáját kezdtük el nézni, ahol egy csajért versenyzett 25 pasi. Ez volt az első rész...de nem tudtuk végignézni. :)

MEMORIAL DAY

Tavaly már leírtam, hogy mi ez a nap, akit érdekel nézze meg, vagy google.

Hétfőn reggel kimentünk a gyerekkel játszani egy kicsit, elköszöntünk a tótól is :) Az apukák nagyon rendik voltak, kidobtak Newark-ban a PATH-nél (vasútszerűség) és csak 1,75 dolcsit kellett fizetnem a jegyért, hamar Manhattanben voltam. Ezután fekete farmert kezdtem el keresni különböző üzletekben, de sehol sem volt. Itt nyáron nem lehet venni hosszú fekete farmert... De találtam helyette egy nagyon jó piros/pink táskát a ZARA-ban és egy topot is.

3-kor taliztam Évivel és Zsófival a Union Square-en a Starbucks-nál, Évi ötlete volt, hogy menjünk el Queensbe a Corona Parkba. Én benne voltam, bár a cuccaimat cipelnem kellett...nem vittem őket vissza Brooklynba. Leszálltunk a metróról és beültünk egy mexikói helyre ebédelni. Én guacamole-t ettem, a lányok rántott mozzarella rudacskákat sült krumplival. Nem sokat időztünk a parkban, megnéztük a "Globe"-ot, amit Évi annyira akart, fényképeztünk és mentünk vissza a Union Square-re. El kezdett cseperegni az eső, így már nem ültünk ki a padokra. Évi hazament, én Zsófival az Atlantic Centerbe. Este hulla fáradt voltam, gyors zuhi, hajmosás, hajszárítás, ágy.

Tippem a leendő au paireknek: ha nem akartok egy autótól függeni és heti plusz pénzeket költeni a "közeli" nagyvárosba való bejárásra, akkor ne menjetek kisvárosba, csakis nagyvárosba, ahol van tömegközlekedés. Nagyon cuki aprajafalva, olyan mint a mozivásznon, de sokszor semmi nincs a közelben. Nem is lehet szerintem összehasonlítani az ottani au pair életet pl egy new yorkival. Ettől függetlenül ott is jól lehet éreznie magát az embernek, de én azt vettem észre, hogy pl a brooklyni au pairek közül akik hosszabbítanak, 90%-uk ugyanannál a családnál marad, aprajafalván pedig nem kérdés a váltás. Ez nem aprajafalva ellen szól (örülnék ha lenne ott egy hétvégi házam), hanem a nagyvárosok mellett - ha au pair vagy.

Szép hetet Mindenkinek