Chicago - The Windy City

"New York, este 9 óra 5 perc, szélcsendes idő, 18 fok.
Chicago, este 10 óra 30 perc, viharos szél, 12 fok.
A hajam nem tart, mivel elvették a hajlakkomat a new yorki reptéren."

Ez még csak egy kisebb probléma volt a visszafelé úthoz képest (hogy nem csinálhattam meg a Taft reklámot poénból), mivel ekkor még nem sejtettem, mi vár rám/ránk :) De kezdem az elejéről.

NEW YORK - CHICAGO

Május 14-én pénteken indultunk a hétvégi chicagoi kiruccanásunkra a csajokkal. Dóri Washington DC-ből repült, mi hárman - Évi, Zsófi és én - a new yorki LaGuardia reptérről. A mi repcsink este 9 óra 5 perckor indult. Én érkeztem meg a leghamarabb a reptérre, utánam Zsófi talán 1-2 perccel, majd Évi 10 perccel. Becsekkoltunk egy automatánál (self check-in), mivel nem volt nagy csomagunk, kézipoggyászt vittünk csak. A csomagok átvilágítós vizsgálatánál sajnos elvitték a már említett hajlakkomat és egy dezodort is. Tudtam, hogy van rá esély, hogy el fogják venni (folyadékok), ezért olyanokat hoztam, amiket nem sajnáltam. Starbucks-ot kerestünk a terminálon, de nem volt. (Még egyszer köszönöm, hogy megírtátok a kommentekben, hogy nyílni fog Bp-en is. A host gyerekeim is örülnek neki, mert tudják, hogy szeretem, hihi :) ) Egymás mellett ültünk a repcsin, Zsófi volt az ablak mellett, Évi a folyosó mellett, én pedig középen. Jó volt az út, leszámítva az első 10 percet, amikor kicsit olyan érzésünk volt, mintha egy rázkódó hullámvasútban ülnénk. Hülyeségekről beszélgettünk, néha hangosan felnevettünk, többen aludtak volna a repülőn, de tőlünk nem tudtak. Egy pasi meg is kérdezte a landolás után, hogy honnan jöttünk. Az első tippje Olaszország volt. Ezek után nem hagytuk tovább gondolkozni, hanem megmondtuk hogy Magyarország a helyes válasz. Gondolom a pörgős R betűink miatt gondolta az olaszt, plusz gyorsan beszéltünk és sokat:)

Dóri már várt ránk a 3-as terminálon, odasiettünk hozzá, megölelgettük egymást! Az óránkat visszaállítottuk 1 órával, mert Chicago egy másik időzónába tartozik. Így este 11.30 helyett még csak 10.30 volt. Éljen! Behuppantunk egy taxiba, a sofőrnek is elmondtuk, hogy magyarok vagyunk (kérdezte) és kb. 30-40perc után megérkeztünk a hotelhez. Becsekkolás, gyors zuhi, és alvás következett, hogy másnap fel tudjuk kelni 8-kor.

SZÁLLÁS

A szállásunkat is az Expedia oldalán foglaltuk, csakúgy mint a repjegyeket. A lényeg az volt, hogy minél olcsóbb legyen és városközponti. Így találtuk meg a Travelodge nevű hotelt, ami Chicago belvárosában volt, 20-30 perc sétára az összes TOP 10-es nevezetességtől. Se nem szép, se nem új, de nekünk tökéletesen megfelelt arra a célra, hogy 2 napot itt aludjunk. Két "double bed" volt benne, ezek kis méretű franciaágyat jelentenek (kb. 140cm széles), fürdő, kis konyha, légkondi (nem használtuk) és két ablak. Az ablakokból csodás kilátás nyílt omladozó háztetőkre és ronda épületek belső falaira :) De ennek is megvolt a "feeling"-je :) Amúgy meg szinte csak akkor voltunk a szobában, mikor sötét volt, úgyhogy ez zavart a legkevésbé minket. Kaptunk reggelizős kuponokat, ami a hotel aljában levő kis büfében volt. Mindig hármat lehetett választani a felkínált ételek/italok közül. Volt kávé, tea, mini-bagel, mini-croissant, kis süti, joghurt, banán..stb., de aki akart, az vehetett magának mást is plusz pénzért. Jött a takarító személyzet mindkét nap, úgyhogy ezzel sem volt probléma. A fürdőben letörtem a törölközőtartót (aztán visszaszereltem), valakinek a lányok közül a kezében maradt egy fiók fogantyúja, Zsófi berántotta az egész wc papír gurigát a wc-be és szétesett a TV távirányítója, mikor dobtam a másik ágyra a csajoknak...szóval hoztuk a formánkat :)

CHICAGO - THE WINDY CITY

Ez a címe a bejegyzésemnek is. Nekem tetszik, hogy itt van beceneve pár nagyvárosnak. New Yorknak a "Big Apple" (nagy alma), Chicagonak a "Windy City" (szeles város), Bostonnak a "Beantown" (babváros), Baltimorenak a "Charm City" (elbűvölő város)..stb. Chicago tényleg szeles, de nem mindig azokon a pontokon ahol gondolnánk. Sokszor az épületek között nagyobb szél volt, mint a tóparton, a nyílt víz mellett.

Chicago az USA harmadik legnépesebb városa New York és Los Angeles után. A Michigan tó partján fekszik (az Öt Tavak egyike..ugye emlékeztek földrajzból?), Illinois államban. A Chicago név jelentése a környéket egykor benépesítő indiánoktól származik, akik a város mai területén fekvő mocsaras területeket saját nyelvükön „Checagou”-nak (fokhagyma, vad hagyma) nevezték. Fokhagyma-fan vagyok, így plusz pont a városnak :) 5 érdekes infót összegyűjtöttem Nektek Chicagoról, olyanokat amiket lehet hogy eddig még nem tudtatok.

1. 1871. októberében volt a chicagoi tűzvész, melyben az akkori város 70%-a leégett. 3 éven belül újraépítették és hirtelen megnőtt a lakosság száma is.

2. Itt épült a világ első "felhőkarcolója" 1885-ben. 42 méter magas volt és 10 emeletes :)

3. Al Capone - a történelem egyik leghíresebb bűnözője - az 1920-as években markában tartotta az egész várost, a rendőrök fele az ő alkalmazásában állt.

4. Itt játszódik a Vészhelyzet, Rém rendes család, Reszkessetek betörők, Bazi nagy görög lagzi, Ház a tónál, Szökés pár jelenete, Bajos csajok, Bad Boys, Szakíts ha bírsz, Kegyetlen játékok, Hölgyválasz, Álljon meg a nászmenet, Micsoda csapat!...és még mi?! Hát a Chicago :)

5. Chicago a jazz világának egyik legmeghatározóbb helyszíne, és az első otthona is.

THE LOOP, A TÖRTÉNELMI BELVÁROS

Aminek nagyon örültem, hogy ellentétben pl. Philadelphiával vagy Washington DC-vel itt laknak emberek is a központban, nemcsak üzleti negyed az egész. Erre a városra/városrészre mondhatom azt, hogy az építészek Mekkája az USA-ban. Aki eddig nem talált semmi különlegeset és szépet a felhőkarcolókban, az még biztosan nem járt itt. Láttunk épületeket a XIX. század végéről, XX. és a XXI. századból, akár egy blokkon belül, és meglepően jól mutatnak egymás mellett. Stílusok keverednek: barokk, neo-klasszikus, art deco, modern..stb. A városrészt észak és nyugat felől a Chicago-folyó öleli körül, mely eredetileg a Michigan-tóba ömlött, de 1900. körül megváltoztatták a folyásirányt, hogy ne szennyezze még jobban a tó vizét.

HAJÓKÁZÁS

Szombat reggel egy szürke, felhős és hűvös napra ébredtünk. Elhatároztuk, hogy felülünk egy 90 perces hajós túrára, ami körbevitt minket a Chicago-folyón és bement a Michigan tóra. Volt egy túravezetőnk, aki folyamatosan beszélt a mikrofonba, mindent nagyon szépen, érthetően mondott. Indulás előtt pont kinyílt az egyik híd mögöttünk, mert vitorlások haladtak át a folyón. Mindenki elővette a kameráját :) A túra alatt olyan érzésem volt, mint amikor Hollandiában hajókáztunk a csatornákon, ugyanis a Chicago River egyáltalán nem széles. Az egészben az volt a legjobb, hogy először megnéztük az épületeket közelről, az idegenvezető kommentált mindent, és amikor kiértünk a tóra, akkor elénktárult a "Skyline", azaz a város panorámaképe messziről. (ennek mi a szép magyar fordítása? A "Sztaki szótáras" nem tetszik. Tippeket várok :)) Kicsit fáztunk a hajón, mert hűvös volt és fújt a szél. Csak megsúgom, hogy legjobban azok fáztak, akiken több réteg pulcsi volt és kabát :)NORTH END

A hajókázás után észak felé indultunk, North End irányába. Ez egy másik érdekes városrész a Loop-tól északra, a Chicago-folyó a déli határvonal. Itt található a Magnificent Mile, ami Chicago "Fifth Avenue"-ja. Nagy márkák üzletei sorakoznak fel egymás mellett, Tiffany, Gucci, Armani, Dior... = semmit nem vettünk :)

A Chicago River közelében van a Trump International Hotel and Tower, ami az USA második legmagasabb épülete. Ezt a hajóról is láttuk, szép magas, csillogós üveges épület, biztosan gyönyörű a kilátás a szobákból. (nem tudtam jó képet csinálni róla, mert elég magas, ez a kép a google-ről van) Megnéztem az Expedia-n a képeket róla...WOW! Ha sok pénzem lesz, itt foglalok legközelebb szállást. :)

A másik híres torony a North End-en a 100 emeletes John Hancock Center. Messziről lehet már látni, kitűnik a többi épület közül fekete színével. Egyedivé teszi az X alakú merevítés, ami az ablakok között cikázik fel, ez része az épület csőrendszerének. Ez a gerince is az épületnek, aminek köszönhetően a felhőkarcoló egy viharos szél vagy egy földrengés erejétől sem dől össze. 1969-ben ez a technika tette lehetővé többek között azt, hogy az épület ilyen magas legyen. Nem ez lett a kedvencem Chicagoban, de jól mutat a városképben és esténként szép pink kivilágítást kap a tetőn egy vékony sáv :)

Már kezdtünk fázni a sétálgatás közben és meg is éheztünk, ezért eldöntöttük, hogy beülünk az első jó helyre amit találunk és eszünk valamit. Egy olasz étterembe mentünk be, én nagyon finom mozzerellás-ricottás raviolit ettem marinara szósszal, friss bazsalikommal. Nyami! Zsófi egy fokhagyma szószos-zöldséges tésztát, (belekóstoltam,isteni volt), Évi és Dóri pizzáztak. Négyünk közül hárman vegetáriánusok vagyunk, de Évi sem nagy hús-fan, ezért ő sem "állatos" pizzát evett. Szerintem ez vicces, mert a magyarok általában húst hússal esznek, és mi ezt itt kint megcáfoljuk. A többi au pair szokta kérdezni, hogy ez ennyire megszokott Magyarországon, sok a vegetáriánus?! Hát nem. :) Felmelegedtünk egy picit és mint a jóllakott napközisek elindultunk szép lassan vissza a szállásra, hogy egy kicsit lepihenjünk az ágyikónkra.

SEARS TOWER (Willis Tower)

A 1,5 órás szieszta után este felmentünk az USA legmagasabb épületének a tetejére!

A Sears Tower nevet viseli, ami egy éve Willis Tower...de ezt senki nem használja, ezért én sem fogom :) Tehát, a Sears Tower 442 méter magas, 110 emeletes felhőkarcoló, 1973-ban épült. (ezt a képet természetesen nem mi készítettük). 1996-ig a világ legmagasabb épülete volt, amikor is Malajziában felhúzták a Petronas ikertornyokat (egyszer őket is meg akarom nézni :)). A Loop-ban található és fekete színű ez is, mint a Hancock Center, de a formája sokkal izgalmasabb. A szerkezet kilenc egymáshoz kapcsolódó elemből áll, amik különböző magasságokban fejeződnek be. A torony jellegzetes lépcsőzetes kinézetét is ez adja. Olyan mintha összefognál a markodban 9 fekete ceruzát és 8-at lenyomnál különböző magasságokba :)

16 dolcsi volt a belépő, a sor közepesen hosszú volt, de elég jól haladt. 9/11 óta detektoros-kapus ellenőrzés van itt is. Megnéztünk egy 9 perces filmet a torony történetéről még mielőtt fellifteztünk volna a 103.emeletre a szupergyors lifttel. Itt van a SKYDECK, ahonnan sok-sok mérföldre ellátni. Azért különleges ez a "kilátó", mert a nyugati oldalon 4 helyen van egy 1,2 méteres kiugró "box" a falból, ami csak üvegből van, tehát ha kisétálsz, akkor olyan mintha nem lenne a lábad alatt semmi. Én tériszonyos vagyok, de ha zárt tér van, akkor minden ok, úgyhogy ide kimerészkedtem :) Természetesen volt egy ajándékbolt is az emeleten, ahol vettem hűtőmágnest és találkoztam egy jófej magyar párral. Én hallottam meg, hogy magyarul beszélnek és megszólítottam őket. Nekik is én voltam az első magyar Chicagoban. :) Megvártuk, hogy besötétedjen, így lettek nappali, naplementés és esti képeink.

Tipp: Ha mentek magas épület vagy bármi más tetejére (Eiffel torony, Empire State Building,..stb), ti is tegyétek ezt, mert így egy jegy árából lesz napsütéses/naplemetés/esti képetek, nem kell kétszer felmenni.

MILLENIUM - ÉS GRANT PARK

A Sears Tower után már teljesen sötét volt, mikor elsétáltunk a Millenium Parkba. Ide aztán másnap is visszatértünk. A Millenium és Grant Park a Loop (belváros) és a Michigan tó közötti hosszú részen terül el. Teljesen más, mint pl. a Central Park vagy a Washington DC közepén levő mall. Itt is vannak füves területek, ahol lehet piknikezni, pihenni, olvasni, virágos részek, de több a "látványosság" és kisebbek is persze. (Mondjuk a Central Parkot nehéz überelni) Ide másnap reggel is elmentünk. Szép tulipánok voltak az egyik részen, lila-narancssárga kombinációban! Dóri lefényképezett velük :) The Bean, avagy a Cloud Gate

Ez lett az egyik kedvencünk Chicagoban. Egy indiai származású brit szobrász - Anish Kapoor - agyszüleménye volt ez a rozsdamentes acélból készült és hiperszuper csillogósra-fényesre polírozott szobor. A szobrász Cloud Gate-nek nevezte el (felhő-kapu), de hamar megkapta a chicagoiaktól a becenevét: "The Bean" , vagyis "A bab" - ez nekem jobban tetszik. Kapoor azt mondta erre, hogy "completely stupid" (= tiszta hülyeség). :) 2006-ban adták át, azóta ez Chicago egyik jelképe, éjjel-nappal turisták veszik körbe. A bab felülete visszatükrözi és el is torzítja a város látképét. Crown Fountain

Ez egy interaktív szökőkút a babtól nem messze. Két üvegtéglából készült oszlop áll egymással szemben, közöttük egy fekete gránitból készült lapos "medence", ami visszatükrözi az oszlopokat. Az oszlopok üvegtégláiba LED lámpák vannak beépítve - ezek segítségével látható a video. A videon mindig csak egy ember arca szerepel és lassított felvétellel mozog. Ehhez többféle korú/vallású/bőrszínű, stb embereket válogattak. A szájukból folyik ki a víz a fekete gránitra :) Jay Pritzker Pavilion

A bab mögötti részen találtunk rá erre az építményre, amiről nem igazán tudtuk, hogy mi pontosan, mert az útikönyvem, amit szülinapomra kaptam a Csajoktól, nem írta. Rosszat vettetek :) Most kerestem rá a nevére, úgyhogy ez nekem is új. Ez egy szabadtéri színpad, ahol főleg komolyzenei koncerteket adnak. Egy rácsos "tető" díszíti a színpad előtti füves területet, nagyon jól néz ki!!!Buckingham Fountain

Itt kezdtük a vasárnap reggelünket, miután kicsekkoltunk a hotelból és otthagytuk a csomagjainkat a portán. Végre kisütött a nap, hurrá!

Kimentünk a Grant Parkba, a Buckingham szökőkúthoz. Ez volt anno a hivatalos kiindulópontja a "Route 66"-nek, vagyis a 66-os útnak, ami keletről nyugat felé szeli át az Egyesült Államokat. Ilyen nagy szökőkutat talán még életemben nem láttam, a legmagasabb vízsugár ami bizonyos időközönként feltör 46 méteres! Itt rengeteg képet csináltunk főleg magunkról, a parkban ücsörgő emberek nagy örömére. Jól szórakozhattak azon, ahogy Zsófi és Évi a táskáinkon beállították a fényképezőgépeiket, időzítőre kapcsolták őket, odafutottak gyorsan hozzám és Dórihoz, majd különböző "alakzatokban" fotóztuk magunkat :)

Museum Campus

Dél felé vettük az irányt, végigsétáltunk egy illatos orgonabokros sétányon a Grant Parkban és a Museum Campusnál kötöttünk ki. Ez a tó partján fekvő nagy terület három múzeumnak is otthont ad: az Adler Planetarium, a Shedd Aquarium és a Field Museum of Natural History található itt. Egyikbe sem mentünk be, csak körbejártuk a területet. Innen is szuper kilátás volt a városra! A Planetárium mellett találtunk köveket a fűben, melyek körkörösen voltak letéve, itt leültünk egy kicsit, mert kicsit elfáradtunk (nekem a lábam is fájt). Hiába voltunk a tó mellett, szélcsend volt...sütött a nap...itt maradtam volna egész nap.

BACK IN THE LOOP: SZOBROK ÉS MAGASVASÚT

A parkból visszasétáltunk a Loop-ba és megnéztünk 3 szobrot a híresebbek közül.
Joan Miro - Chicago

Jean Dubuffet - Monument with standing beast Picasso - The Beast
Ezután beültünk a Cosí nevű helyre ebédelni, majd felpattantunk az "El Train"-re, röviden csak "L" vagy "El". Chicago egyik jelképe a magasvasút. Emlékeztek, hogy a vészhelyzetes dokik sokszor ezzel jöttek munkába és mentek haza? Benton és Greene doki sokszor le is késte :) (kérdés: már nem néztem a Vészhelyzetet, de még mindig ezzel járnak a dokik?) Azért kapta a nevét, mert a metróvonalak nagy része a magasban van (ELevated). 8 metróvonal működik és mindegyik a Loop-ban keresztezi egymást. Vannak, melyek körbe is mennek itt, mi is egy ilyen vonalat választottunk, a Pinket :) Kétszer is átszálltunk, egy jeggyel.

NAVY PIER

A Navy Pier egy 1km hosszú móló a Michigan tó partjánál, ahol van óriáskerék, körhinta, vízi taxi állomás, éttermek, Children's Museum (Gyerekek Múzeumja), heti kétszer tűzijáték (nyáron és ősszel). Zsófi vett egy "I love Chicago"-s pulcsit egy ajándékboltban és én is majdnem vettem egy pólót, de mégsem tetszett annyira. :) Viszont kihasználtam Dórival az utolsó napját a Strabucks Frappuccino akciónak, féláron vettünk egy-egy nagy adagot :) Évi és Dóri felültek az óriáskerékre, én lent maradtam Zsófival, napoztunk a padokon. Kicsit le is pirultam, de már nem látszódik semmi. Én hiába megyek nyaralni bárhova, utána legkésőbb 2 hét múlva már semmi nem látszódik a színemből. :)

CHICAGO - NEW YORK

Ez egy kicsit hosszú sztori lesz, mert tovább tartott, mint amire számítottunk :)
A Navy Pier-től egy ingyenes busszal bementünk a North End-ig, és onnan visszagyalogoltunk a hotelba. Felvettük a bőröndöket és megkerestük a kék metrót, mert idő közben kiderült, hogy a chicagoi reptérre megy tömegközlekedés. Ez most nem magasvasút volt hanem földalatti. Ahogy beszálltunk a kocsiba, megszólított minket egy fiú: Elnézést, magyarok vagytok?! :) Épp egy koncertre ment az orosz származású haverjával. Már 6 éve itt él, még középiskolában került ide, egy cserediák programhoz hasonló dolog keretében, most egyetemre jár. Ami furcsa volt számomra, hogy erős angol akcentussal beszélt magyarul. Gondolom ez azért lehetséges, mert neki itt kint nem voltak/nincsenek magyar barátai és a otthoniakkal sem beszél sokat. De kedves volt és jófej, New York a kedvenc amerikai városa. Nekünk is :)
Megérkeztünk az O'Hare International Airport-ra, ahol különváltunk Dorothy-tól, mert ő a 3-as terminálra ment, mi Évivel és Zsófival a 2-re. Megnéztünk egy táblát, amin az volt, hogyha a United Airlines-(s)zal mész, akkor a Terminal 1-nél kell becsekkolni. Ekkor még egy óra volt az indulig. Elsétáltunk, becsekkoltunk újra egy automatánál, 1 perc sem volt. Ezután Zsófi még elszívott egy szál cigit, Évi vett valamit a Starbucksban és pedig elmentem a mosdóba. Elsétáltunk a Terminal 2-re és megkerestük a táska-átvizsgáló pontot. Vicces volt a security-s, mert mikor megmutattuk az útleveleinket és látta, hogy magyarok vagyunk, akkor megkérdezte: "Maradt még ember Magyarországon?" :) Beálltunk a sorba, ekkor volt kb. este 7 óra 50perc, vagyis pontosan 35 perc a gépünk indulásáig. Nem is nagyon izgultunk, mert gondoltuk hamar átjutunk itt, aztán már csak a kapuig kell elmenni. Ez a tervünk akkor kezdett összedőlni, mikor láttuk, hogy a sor nem halad...Évi és Zsófi mentek elém, mert ők cipőfűzős cipőt viseltek és le kellett venni, gondolták ameddig ők majd visszakötik, addig én is áthaladok. Felraktuk a cuccokat a futószalagra, Zsófi rakott az én kistáskám mellé pár cuccát (öv, óra, pulcsi). Évi átment, semmi baj. Zsófi is, de megkérdezték, hogy mi az a kerek valami a táskájában. Ez az ajándéka volt, amit még Mexicoból hoztunk neki Évivel. Ok, nem is kérdezgették többet. Ekkor már csak 25 percünk volt a gép indulásáig és elkezdünk aggódni, ugyanis az én kistáskámat és Zsófi pár holmiját félrarakták, mert valami gyanúsat láttak benne a röntgenen keresztül. Nem írom le, hogy mit gondoltam ekkor :) Mondtam Évinek, hogy fusson előre és mondja meg a légikísérőknek, hogy várjanak meg minket, sietünk. Évi el is szaladt, a szó szoros értelmében :) Gondolom miután valaki túrkált a kis tasimban (nem láttam), visszarakták a szalagra újra és utána oké volt. Szuper, felvettem a cipőt, felkaptuk a cuccokat. Elkezdtünk futni. Nem tudtuk, hogy hol van a kapunk pontosan, csak azt hogy C26 a száma. Követtük a táblákat. Egyszer jobbra, egyszer balra, le a mozgólépcsőn, aztán fel.. stb. Szinte végig futottunk, én húztam magam után a kisbőröndömet, vállamon a táskám, rajta a kabátom. Zsófi hátán egy nagy hátizsák, vállán a taskája, kezében a mellénye. Előre kiabáltam, hogy "Excuse me" és "Sorry", mert tudtam, hogy pár embert fel fogok lökni. Folyosó folyosót követett, nagyon hosszúak voltak és zsúfolva lassan sétálgató emberekkel. Egy nagy labirintus volt az egész. (Most néztem meg utólag és a repülőnk a Terminal 1-ről indult, ott volt a C26-os kapu. Nagyszerű!!! Kár, hogy a képes információk a falon a Terminal 2-t mutatták az összes United Airlines gép indulási helyszínének.) Évi szerint is simán lefutottunk 1km-t. 8 óra 13 vagy 14-re értünk oda Zsófival a C26-os kapuhoz, ami egy 20 perces séta lett volna, ha nem futunk, mint az őrültek. Amint megláttam a C26-os feliratot nagyon megörültem egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanat volt, mert aztán láttam, hogy záródik az ajtó, ami a repülőhöz vezető alagútba visz. Fél másodperc múlva becsukódott, nem állt ember előtte. Neeeeeeee...... Elkezdtem verni az ajtón levő kis ablakot, kezemben a jeggyel, mert láttam, hogy ott mennek a légikísérők. Sikerült nem betörnöm az ablakot és a légikísérők és a velük tartó neonsárga mellényes férfi rögtön hátranézett. Kb 4-5 méterre voltak az ajtótól, biztos voltam benne, hogy kinyitják. A szemembe néztek mindhárman, semmi reakció, egyszerre visszafordultak és szép lassan elsétáltak. Szerintetek ez milyen érzés volt azok után, hogy végigrohantunk a terminálon a cuccokal, alig kaptunk levegőt, vörös volt a fejünk, folyott rólunk a víz, és egy "Sorry" nélkül továbbmennek olyan fejjel, mintha robotok lennének?! Lehajítottam a táskámat a földre...nem hittem el. Ezt Zsófi is látta, és ekkor ő odament a C27-es kapunál levő nőhöz, aki szintén United Airlines alkalmazott volt, hátha ő tud segíteni. Addig én az ajtónál maradtam, hátha visszajönnek és hívtam Évit. Évi felvette, és mondta, hogy ő szólt a légikísérőknek, de azt mondták neki, ha 1 percen belül nem vagyunk ott, akkor nem várnak meg...hiába volt még több mint 10 perc az indulásig. Le kellett raknom a telefont, mert Zsófi visszajött. Sajnos rossz hírrel: lekéstük a járatot. Egészen idáig azt hittem, hogy ezzel fogunk hazarepülni New Yorkba, nem hittem el, hogy lekéshetjük. Ennyit a pozitív gondolkodásról :)
Ezután elmentünk a United Airlines Customer Service-hez = panaszkodós pult azoknak akiknek törölték a járatát vagy lekésték vagy másra akarnak foglalni, lemondani..stb. Hosszú volt a sor, de ami a legrosszabb, hogy nem is haladt :) 15 perces egy helyben való várakozás után Zsófi mondta, hogy visszamegy ahhoz a pulthoz, ahol a nő azt mondta neki, hogy lekéstük, hátha ő is tud segíteni. Addig én maradtam a hosszú sorban. Elkezdtem beszélgetni a mögöttem álló nővel, ő is lekéste a gépét és az előttem levők is. Közben egy baby elkezdett sírni a sorban, nem tudom miért nem engedték előre. 5 perc múlva hív Zsófi, hogy menjek a C22-es kapuhoz. Megörültem, siettem :) Ennél a kapunál kaptuk meg új jegyünket, ami reggel 6 óra 05-re szólt, ugyanúgy a LaGuardiára. Hála a jó égnek, hogy nem kellett rá plusz pénzt fizetnünk. Felhívtam a host anyámat, aki már aludt (9 előtt) és elmondtam, hogy mi a helyzet, annyit mondott, hogy OK.
Miután felfogtuk, hogy most itt fogunk aludni a reptéren, Zsófi rögtön mondta, hogy neki rá kell gyújtania. Ok, kiment oda, ahol lehetett. Viszont ezután ugyanúgy vissza kellett menni a táskaellenőrző pontra, mert elhagytuk a terminált. A táskaellenőző ponton ült egy újságot olvasó biztonsági emberke, aki buzogány tónis lassúsággal közölte, hogy itt ma már nem lesz több ellenőrzés, jöjjünk vissza holnap reggel 4-re. Haha, jó vicc :) Azt mondta, próbáljuk meg a Terminal 1-en. Innentől kezdve elkezdtem csinálni egy videot az O'Hare reptéren (vagy inkább labirintuson) való bolyongásunkról. Kicsit unott hangom van, de már fáradtak voltunk és elegünk is volt :)

Nem igazán tudtam aludni a székeken, hideg volt, ment a CNN hangosan és 11 körül elkezdett porszívózni egy taki néni. De olyan lassan csinálta, hogy már gondolkotam, hogy megkérdezem, segíthetek-e. De próbáltam aludni...Hajnali 1 óra volt, amikor még mindig nem aludtam, már a negyedik alvópozícióban voltam, gondoltam ha eddig nem ment, ezután sem fog.

Elmentem a Starbucks-ba, vettem egy "Cheese danish"-t (túrós süti amcsi változata) és elkezdtem nézni a CNN-t. Lehet, hogy nem kellett volna, mert pont arról volt szó, hogy az Al-Kaida legközelebb a Long Island Rail Road-on akar robbantgatni, ami NYC-ből a Penn Station-ről indul Long Island felé keletre. Megáll Brooklynban is az Atlantic Centernél. De nem félek, ezentúl is metrózni fogok. Egy az, hogy mindig lehet ilyet hallani és semmi nincs, kettő, tuti hogy nem hétvégén lesz, hanem egy hétköznap reggelen vagy délután, amikor én nem metrózok. Ettől függetlenül remélem, hogy tényleg nem lesz semmi. Egyre több rendőr van az állomásokon és bármikor átkutathatják a táskákat, indok nélkül, szúráspróbaszerűen. Szóval a hírek után sport következett, ami engem annyira nem érdekelt, ezért lehajtottam a fejem. És láss csodát, elaludtam, de ekkor már 2 volt...és 4-re állítottuk az ébresztőórát, biztos ami biztos. Ezt a gépet már nem akartuk lekésni :) Felkeltünk időben, a kapunk fél percnyire volt attól a helytől, ahol aludtunk. Vicces. Én még elmentem egyet reggelizni, lassan becsekkoltunk. A legesleghátsó sorban kaptunk helyen, mindketten középen. Sikerült aludnunk is.

Korábban szállt le a gép NY-ban, mint kellett volna, így 11-re már a szobámban voltam. Aznap délelőtt beszéltem Évivel és elmondta, hogy valójában azért nem mehettünk fel a gépre, mert 2 másik olyan utast engedtek fel helyettünk, akik lekésték az előzőt - és ők hamarabb ott voltak, mint mi.

Most azon gondolkozom, hogyan lehetne megszerezni a videot arról, hogy futunk a reptéren. Biztosan nem adják oda a felvételeket csak úgy, pedig mennyire jó lenne :) A másik dilemmánk Zsófival: miért kellett ennek így történnie? Valami miatt lekéstük, ez nem lehet véletlen :) Lehet, hogy csak utólag derül ki. De ha nem, akkor is jó sztori marad, én csak filmekben láttam eddig ilyen repteres futós jeleneteket...de ott mindig elérik!!!!!! :)

Chicago szuper volt, aki USA körútra jön, annak mindenképpen ajánlanám hogy eltöltsön itt 2 napot legalább. Ha nem New Yorkban kellene laknom, akkor ezt a várost választanám (persze Miami-t is, de ott nincs host család és azt nem is városnak tekintem, hanem egy party-strandnak :)). Köszönöm a Csajoknak ezt a hétvégét, ez volt az első utazásunk így négyen együtt, remélem még lesznek ilyenek!Bocsi, hogy ilyen hosszú bejegyzés lett, de én sosem voltam jó összefoglalásban :)

Puszi Mindenkinek!

Babysitterek - USA vs Magyarország

Sziasztok!

Gondoltam írok egy rövid bejegyzést arról, hogy szerintem miért van sokkal-sokkal több babysitter itt kint, mint otthon.

Vannak a babysitterek, a nannyk és az au pairek...nagy a választék :)

Babysitter az, akit megbízol hogy vigyázzon a gyerekeidre, amíg elmész vacsizni a férjeddel, vagy moziba mész a barátaiddal, de sokszor azokat is babysitternek hívják, akik naponta (rendszeres gyakorisággal) felveszik a gyerekeidet oviból, suliból, szakkörről..stb. Ez a legelterjedtebb kifejezés itt arra, ha bármilyen módon is, de gyerekekre vigyázol.

Nanny az, aki csak neked dolgozik, más családnak nem. Néhány esetben a családdal lakik (live-in nanny) és takarítania is kell, főzni vacsorát (de ez a babysitterre is igaz lehet) és lehet hogy be is vásárol neked, plusz a szennyest is kimossa.

Au pair, olyan "live-in nanny", aki más országból jött, 45 órát dolgozhat maximum és nem kell takarítania, csak a gyerekekkel kapcsolatos házimunkát kell ellátnia - ha kérik. (pl. gyerekek szennyesének kimosása, szobáiknak takarítása). Emellett tanulnia kell egy felsőoktatási intézményben és 6 kreditet meg kell szereznie. A többit meg már tudjátok :)

De miért kell az amerikai családok (szerintem) felének valamelyik a 3 közül? Magyarországon miért nincs ennyi babysitter?

Itt az USA-ban sok olyan család van, akiknek olyan babysitter vagy nanny vagy au pair segít, aki naponta megy a gyerekekért suliba vagy/és viszi őket reggel, velük van addig, amíg a szülők haza nem érnek. Az iskola/óvoda és a munkahelyi kezdés is 9 óra körül kezdődik (+- 30perc), így ez már 1 óra eltolódás a magyarországi életritmushoz képest. Itt 6:30-kor még üresek az utcák, és 8 után lesznek csak tele munkába igyekvő emberekkel. A magyaroknál ekkor már becsengettek a sulikban, elkezdődött a munka. Itt még bemennek kávézni egyet, megesznek egy bagel-t reggelire. Az én host szüleim pl. beérhetnek bármikor 9 és 10 között, nincs pontos munkakezdés. A többi au pair elmondása alapján, a sulikban 99%-ban 3-kor ér véget a tanítás, akkor kell a gyerekért menni. Nincs napközi, ahol együtt csinálhatnák meg a házit (au pairek álma lenne!), muszáj valakinek felvenni a gyereket. Ekkor a szülők még csak a munkaidejük 5-6. órájában tartanak, mínusz az ebédszünet. És a legtöbb szülő nem 8, hanem 9-10 órát dolgozik, tehát 6-7-8-9 körül érnek haza. Az én host anyám 7-re szokott (néha 6-6:30), apuka 7-8 között. Tehát van kb. 4-5 óra, amikor a gyerekekkel kezdeni kell valamit. Ilyenkor jön a babysitter vagy nanny vagy au pair. Hazaviszi a gyerekeket, házit csinálnak és sok esetben el kell vinni őket különórákra, ami itt nagy divat. Sport, zene, művészet, amit csak lehet, csináljon a gyerek. Nekem B. szokott panaszkodni, hogy neki túl sok a balett, modern tánc, zongora és kórus. Nem csodálom... Hétköznaponként nincs szinte semmi szabadideje, mert házi után jön valamilyen elfoglaltság, plusz óra, aztán felvesszük út közben a többieket, hazaérünk, vacsi,utána gyakorolnia kell a zongorán..stb. és máris 8 óra van, 9-kor meg lövik a pizsit. A szülők összesen kb. 2 órát töltenek a gyerekekkel a hétköznapokon, reggel 1-et (készülődés, fogmosás, reggeli) és este 1-et (esti mese, lecke ellenőrzés..stb) Én emlékszem, hogy napközi vagy tanulás után még volt legalább 3 órám este 8-ig, amikor játszottam, TV-t néztem..stb = kikapcsoltam az agyam.

Mi lenne, ha az anyukák csak 6 órában dolgoznának - kevesebb pénzért - viszont nem kellene fizetni babysitterért?

Hát ez az, amit sok esetben tényleg nem értek. Az én host anyám simán vissza tudna menni 6 órában is (már egyszer 1 hónapra megcsinálta, mikor O-val gondok voltak), 3-kor végezne és felvenné a gyerekeket, ő főzhetne mindennap vacsit, többet lenne a gyerekeivel. De inkább fizet évi 8000 dolcsit az ügynökségnek, hetente 200 dolcsit nekem, évi 500 dolcsit a tanulásomra és együtt lakik egy lánnyal Magyarországról, aki belelát a mindennapjaikba, ott van a családi balhékon is és ráadásul eszik a hűtőjéből :) Én ezt soha nem fogom tudni megérteni, de elfogadom...hiszen az ilyen családok miatt lehetünk mi au pairek :) Több családnál észrevettem, hogy nem is igazán akarnak a gyerekekkel többet lenni, nincs rá igényük. A legtöbb apuka nem tud mit kezdeni a gyerekeivel, pl kisebbeket (0-5 év) lefektetni vagy csak játszani velük fél órát, vacsit összedobni nekik. Apuka nem tudja hova jár a középső hetente jazz zenekar próbára vagy hogy a kicsi mit tanul a suliban, stb. Annyit tud, hogy bio kaját kell enniük és sok különórára kell járniuk és nem szabad TV-zniük, mert ettől lesznek normális felnőttek. Amúgy jóindulatú és kedves, de ez az egész nekem furcsa. Biztosan vannak ilyenek Magyarországon is.

Vajon Magyarországon lesz-e valaha ennyi babysitter mint az USA-ban? (írhatnám még pl. Angliát is, ahol szintén rengeteg van)

Szerintem NEM, mert

1. A magyar családok többsége nem engedheti meg magának, hogy naponta ezreket fizessen, amikor úgy is meg tudják oldani a gyerekek felvételét, hogy megkérik az osztálytárs/ovistárs anyukáját vagy a szomszédot vagy nagymamát..stb aki szívességből elmegy a gyerekért.

2. Otthon egyedül is hazajöhet egy 8-9 éves gyerek a suliból, mert általában a körzeti = legközelebbi suliba járnak és 10-15 perces séta alatt otthon vannak. Nincs több gyerekrablás otthon, mint az USA-ban (sőt!), a gyereket meg lehet tanítani arra, hogy hogyan keljen át az úttesten, és hogy ne álljanak szóba idegenekkel. Én is túléltem a délutáni sétákat hazafelé a suliból, legtöbbször nem egyedül mentem, de nem is ismerek olyat a környezetemben, akivel valami történt volna.

3. Szerintem otthon fontos a legtöbb anyukának, hogy sok időt töltsön el a gyerekeivel és ne csak fürdetésre, alvásra érjen haza, amikor már ő is hulla fáradt. Nálunk 3 évig is otthon lehettek az anyukák a gyerekeikkel - ez már csak 2 év, bár szerintem elég is. Itt az USA-ban már több évtizede az van, hogy a gyerek 3-4-5 hónapos korától anyuka visszaáll a munkába. A mai amcsi anyukák is ezt látták mikor kicsik voltak = ők is ezt a mintát követik.

Ennyi jutott eszembe most..

Szép hétvégét!

Egy hét anyuka nélkül és sokminden más

Sziasztok!

1 hét anyuka nélkül

Ahogy az előző bejegyzés végén írtam, anyuka elment egy hétre Olaszországba üzleti útra. Ő újságíró és Milánóba küldték, hogy készítsen riportot pár híres ügyvéddel. Kedden indult a gépe délután, egy pici kézipoggyász méretű gurulós bőröndöt vitt magával - nem értem, hogy tudta belerakni az egy heti cuccát ilyen pici helyre. Ha egy hétre megyek valahova messzire, akkor a nagybőröndöt is csak úgy tudom behúzni, ha ráülök :) Reggel ő vitte a lányokat suliba, nem kellett velük mennem. Aztán csak dél körül jött haza, utána pihizett, írt pár e-mailt. Már itt volt a taxi a ház előtt, ami vitte a reptérre, de még gyorsan lefutott egy plusz táskáért, mert eszébe jutott, hogy fog vásárolni ajándékokat és kell nekik a hely :) Kíváncsi vagyok mivel tér vissza!

Kicsit féltem attól, hogy mi lesz ha nem lesz itt egy hétig, de azt kell mondanom, hogy ez volt a legnyugalmasabb hetek egyike az itt töltött 13 hónapom alatt. Nem volt veszekedés, nem volt akkora rendetlenség mint ami szokott lenni, senki nem késett el sehonnan, mindenki megette a vacsit, nem volt rohanás, nem tűntek el fontos papírok és kulcsok. Apuka, megköszönte mindennap a "hatalmas" segítségem és mondta, hogy milyen jól csinálom a munkát. :) Semmit nem csináltam máshogy, csak két körrel mentem többet az autóval mindennap és szombaton is dolgoztam 4 órát. De ez rendes volt tőle. Ja, és reggelente kutyát sétáltattam. Rájöttem, hogy tök jól felébredek egy kis reggeli sétától! De azért nem fogok emiatt korábban kelni a jövőben :)

Adót kell fizetni az au paireknek?

Kb. 1 hónapja az egyik thai au pair, akit még a Washington DC túrán ismertem meg, kiírta Facebook-ra, hogy ettől az évtől az au pair-eknek is adót kell fizetniük. Rögtön írtam, hogy ez mi, mert mikor kijöttem, nekem azt mondták az ügynökségen, hogy ez a pénz amit kapunk, adómentes. Aztán már pár lány írta, hogy ők 300-at, meg 598-at fizettek, mindenkinek attól függ, mennyi ideje van itt. Nekem ezt senki nem mondta, nem kaptam róla levelet, email-t. Addig nem fogok egy centet sem fizetni, amíg meg nem kérnek rá. És nem tartom fair-nek, hogy erről az ügynökségek hallgatnak - ugyanis ez csak ettől az évtől van. Akikkel beszéltem Brooklynban lányok, ők sem fizettek be semmit, a host családok szerint is nagy hülyeség ez az egész. Ameddig nem kapsz róla felszólítást, csekket, bármit, addig nem kell. De belinkelem azt, amit Sophia tett fel Facebook-ra. Ez nem csak az APIA-ra vonatkozik, hanem az összes au pair-re az USA-ban. http://www.aupairinamerica.com/pdf/tax_information_for_aupairs.pdf

Örömhír

Pénteken délután indultam a lányokért a suliba és láttam, hogy dobtak be pár levelet. Kettőt én kaptam, az egyik a DSW nevű boltból jött, 10 dolcsis kupon volt benne (jól csinálják, mert tényleg el fogok menni vásárolni csak a kupon miatt :) ), a másikat pedig egy győri barátnőmtől, Szilvitől, akivel szaktársak voltunk. Gondoltam, hogy nem névnapi üdvözlet lesz, mert azt hamarabb küldte volna el és nem elsőbbségivel :) Egy esküvői meghívó volt benne és egy levél arról, hogy szülők lesznek!!! Vezettem, minden piros lámpánál olvastam egy kicsit :) Nagyon megörültem, de sajnos nem tudok elmenni, hiszen a második évben már nem lehet elhagyni az USA-t ezzel a vízummal. Viszont októberre, mikor a kicsi születik, otthon leszek, úgyhogy megyek majd babanézőbe :) Még egyszer GRATULÁLOK nekik és sok boldogságot kívánok!

Csilli Tours Utazási Iroda

Elkezdtük a nyári vakációnk tervezését Zsófival és Dórival. Évi sajnos nem jön velünk, mert ő július végén ér rá csak, mi pedig augusztus 28-tól szeptember 6-ig megyünk. Ha minden jól megy, akkor nem hárman, hanem öten fogunk utazni, mert Zsófi egyik barátnője, Szilvi, és a blogomból már ismert Teo is valószínűleg velünk tart majd. Teo-ra nem tudom mennyien emlékeztek. Ő az, aki segített nekem nagyon sokat mielőtt kijöttem New Yorkba. Iwiw-en írtam neki, nagyon kedves volt és találkozott is velem egy győri kávézóban. Rengeteget beszélt nekem az au pairkedésről és az élményekről. Aztán kitalálta, hogy kijön ő is Brooklynba áprilisban egy kicsit dolgozni. 3 hónapig volt itt, sokat találkoztunk, ő volt akkor itt az egyetlen magyar ismerős/barát New Yorkban. Bejártam néha munka után a bárba ahol dolgozott, vagy együtt shoppingoltunk, palacsintáztunk..stb. Szóval, vissza az utazáshoz. 10 napunk lesz ezekre a helyekre: San Francisco, Santa Barbara vagy Malibu, Los Angeles, Las Vegas és Grand Canyon. Már nagyjából megvan a terv, de ez még nem végleges, át kell beszélni a csajokkal. Idő mire megtaláljuk a legolcsóbb, de központi helyen levő szállást, az akciós repjegyeket, nem túl drága autóbérlési lehetőséget, túrákat..stb. Könnyebb lenne egy szervezett túrára befizetni, de akkor mindig egy nagy csoporthoz kellene alkalmazkodni, nem állhatnánk meg pár fotóra Csendes-óceán mellett elhaladó autópályán és olyan helyekre is fizetnünk kellene, ami nem érdekel minket. (sok túrában benne van pl. Disneyland Los Angelesben, de már voltunk egyszer Orlandoban, nem akarunk erre plusz 1 napot szánni) Amint tudjuk, lefoglaljuk a repjegyeket, aztán jöhet a szállás, busz, autóbérlés, belépők. Ez az út lesz itt az utolsó nagy utam, mert októberben már nem használom ki a plusz hónapomat itt. Szeptember elejére tervezem, hogy veszek egy Macbook-ot. Ebből kijönne egy hét Hawaii is, de én erre szívesebben költöm most a pénzem. Kell egy új laptop, otthon pedig ugyanez a gép sokkal többe kerülne. Hawaii amúgy sem vonz annyira, Mexico volt az álmom itt Amerikában, oda eljutottam. Ja, a héten már megcsináltam a 2011-es nagy olasz körutam alapterveit (Milánó-Velence-Firenze-Pisa-Róma-Pompei-Nápoly-Capri-Palermo). Ki jön velem? :)

Weekend

A hétvége közepesre sikeredett, aminek köze van a hideg időhöz. Egész szombat és vasárnap fújt a szél (30 mérföld/óra) és hiába sütött a nap, mindenki megfagyott. Volt akik sapkában, sálban jártak. Szombat délután találkoztam Lysann-al (német au pair) a Union Square-en és mivel hamarabb érkeztem mint ő, benéztem az American Eagle-be. Hát PONT leárazás volt a pólóknál, vettem is kettőt egyenként 10 dolcsiért. Szeretem ezt a márkát, de ha nincs akció, akkor nekem drága. Jó minőségűek, nem mennek össze a mosásban, nem fakulnak ki. (jobb oldali menüoszlopban van egy link a bolthoz) Lysann megjött és egy Starbucks felé vettük az irányt, mivel tudtam hogy május 7-től május 16-ig a frappuccino féláron lesz :) Bármilyen íz, bármilyen méret. A frappuccino a "frappe" és a "cappuccino" keveréke. Többféle íz van, mindegyik jó, a zöld teásat még nem próbáltam. Akit jobban érdekel az megnézheti ezt az oldalt: http://www.frappuccino.com/. Kérem, valaki nyisson egy Starbucks-ot Magyarországon is!!!

Elmentünk Williamsburgbe sétálgatni egy kicsit, jó arcokat láttunk, kár hogy nem vittem fényképezőt. Ez Brooklyn északnyugati sarka, nagyon hangulatos hely, sok fiatal lakik itt. Legközelebb fényképezek. Van egy zsidó része is, ahol tényleg mindenki zsidó az utcán, fekete ruhákban, nagy kalapban járnak a férfiak, a nők is a hagyományos fekete szoknya-kabát-paróka style-ban és sok gyerekük van (a fogamzásgátlás ellen vannak). Persze nem minden zsidó veszi ennyire komolyan az egészet, úgy ahogy nem minden keresztény mond el imát ebéd előtt vagy nem minden muszlim tartja a ramadánt. Pont mondtam Zsófinak, addig engem nem érdekel mit csinálnak, amíg nekem nem kell ugyanazt csinálnom (leborotválni a hajat - parókát fel, fekete ruha, csak szoknya, lapos talpú cipő, stb). Mármint furi őket így látni, de nem ártanak senkinek. (Izrael után New York környékén lakik a legtöbb zsidó a világon.) Szóval sétálgattunk, benéztünk pár boltba és 2 óra után már kezdtünk fázni, ezért beültünk egy görög étterembe vacsizni. Egyszer már voltam itt Dórival és Ifath-tal, azóta sem láttam görög helyet a cityben. Én egy spenótos-feta sajtos lepényt ettem salival és tzatzikivel, és Lysann-al elfeleztünk egy baklava-t is. Jaj, nagyon jó volt :) Utána ő elmetrózott, én hazagyalogoltam, vagyis Zsófihoz mentem át. Néztünk a TV2 oldalán egy kis Megasztár előválogatót, jókedvünk lett :)

Vasárnap délben keltem, 4-re mentem az Apple Store-ba, kicsit nyomogattam a Macbook-okat :), aztán Zsófival és Lysannal elmentünk egy brooklyni kínaiba enni. Most is megfagytunk, hamar hazamentünk. Hazafelé taliztunk Daisyvel a Q metrón, ő az akit Laura búcsúbuliján ismertem meg, amerikai lány. A lakótársával volt, ők is mentek haza. Megbeszéltük, hogy szerdán délelőtt talizunk és ha jó idő lesz, kiülünk a Prospect Parkba piknikezni!

Magyarként New Yorkban

Most egy kicsit írok arról, hogy milyen itt "kisebbségként" élni, mert kaptam valakitől egy emailt, amiben ezt is kérdezte és gondoltam lehet hogy mást is érdekelhet. Már többször is írtam, hogy New York a népek-nemzetek-kutúrák nagy olvasztó tégelye, bár ez igaz Amerikára is. Annyi a különbség, ha felszállok a metróra, akkor a new yorki egy kicsit színesebb mint pl a bostoni. Itt sokkal több az afrikai, ázsiai és dél-amerikai származású ember. Engem legtöbbször németnek tippelnek, aztán lengyel, olasz, orosz, osztrák, holland..stb. Magyart még senki sem mondott, tizedik tippre sem :) Kis ország vagyunk, nem ez ugrik be nekik Európa hallatán. A magyarok sem Csádra gondolnak, ha kimondom Afrika nevét (pedig sokkal nagyobb Mo-nál)..sőt meg is kérdeznék sokan: "Ez egy ország?!" Szóval, mikor megtudják, hogy a válasz Hungary, akkor ez a reakció: "Wow!" :) Ha Szlovéniát mondanék, szerintem ugyanez lenne. És sokan Hungary helyett Hungry-t ejtenek, ami ugye azt jelenti, hogy éhes. Hm. Kb. 30%-nak beugrik Budapest, a legtöbben angolosan ejtik, "bjudapeszt", de én kijavítom őket :) Érdekli őket hogy milyen nyelven beszélünk, mikor megmondom, hogy hungarian, akkor a reakció ismét: "Wow!" és hozzáteszem, hogy ezt a nyelvet csak a mi országunkban beszélik és semelyik más nyelvhez nem hasonlít. (Mert sokan azt hiszik, hogy ez is a szláv nyelvcsaládhoz tartozik és megértjük a szlovák, cseh, albán..stb nyelveket.) Nem érzem magam rosszul amiatt mert nem amerikai vagyok és ez fordítva is igaz, soha nem ért semmilyen negatív dolog ezzel kapcsolatban. Mindig fogják tudni az akcentus miatt, hogy nem az angol az anyanyelvem, egy kicsit a szomszédunknál, Lauránál (olasz) is hallani, aki 20 éve van itt. Ő már tökéletesen beszél és 99%-ban átvette az amerikai akcentust, de abból az 1%-ból valahogy mégis tudod, hogy nem itt született. Kevés magyar hangot hallok az utcán, de ha mégis, akkor köszönök: Jó napot kívánok! vagy Szia! :) Egyszer történt olyan, hogy köszöntem valakinek aki magyar volt és mosolyogtam egyet, majd úgy nézett rám, mintha megdobtam volna egy kővel. Én örültem, hogy láttam egy magyart, ő valószínűleg nem. Hát..erre nem tudok mit mondani csak azt, hogy sajnálom őt. Na, de egy szó mint száz (mert erről nem tudok többet írni :) ), nekem ugyanolyan itt élni mintha otthon élnék egy magyar városban, nem ér semmilyen megkülönböztetés. Angolul kell beszélnem, de minden más ugyanolyan, mint otthon - ebből a szempontból. Volt pár komment még régebben, ahol azt kérdezte valaki, hogy nem lesz-e rossz visszamenni New Yorkból Magyarországra, nem fogok-e unatkozni..stb. Én azt mondom, aki jól akarja magát érezni, az bárhol jól tudja, ez nem ország vagy városfüggő, hanem hozzáállás kérdése.

Puszi Mindenkinek, jövő héten Chicago bejegyzés!

Yankees game, goodbye Laura, weekdays

Sziasztok!
Egy kis összefoglalás az elmúlt hétről. -->

Hétköznapok
A hét szokásosan telt, bár a szerdai nap nem volt egyszerű... El kellett vinnem orvoshoz O-t egy éves állapotfelmérésre (testsúly, magasság, vérnyomás, látásvizsgálat, stb) és úgy volt, hogy a suli után egy barátnőjéhez megy át és onnan viszem majd 5.20-ra a rendelőbe, ahol apukával talizunk. El is mentem a barátnője házához, ahol heti legalább kétszer mindig felveszem, B. is velem volt. Nincs csengőjük, de ha kopogunk az ajtón az elég, mert a kiskutyák rögtön ugatnak. Most semmi ugatás nem volt, síri csend. Kb. 10 percig álltunk az ajtó előtt, próbáltam őt hívni, a ház telefonszámát is (utólag kiderült, hogy nem működik az otthoni telefonjuk), aztán hívtam anyukát, hogy most mi legyen. Mondta, hogy felhívja a dokit és lemondja a találkozót, de azért apukát vegyem már fel, ha úgyis a "környéken" vagyok. El is mentem apukáért, ott várt a rendelőnél. Közben sikerült kiderítenie, hogy O. és a barátnője tényleg abban a házban vannak, de a kutyák nincsenek otthon, mert elvitték őket állatorvoshoz. Ok. Visszamentünk, apuka dörömbölt egy kicsit és láss csodát kinyitották az ajtót :) Az emeleten néztek egy filmet és nem hallották a kopogást a filmtől. (Persze, persze...) Ezután apuka azért még felhívta a dokit, hátha tudják a gyereket fogadni és tudták, szóval vissza a rendelőbe. Nem tudom egy nap hány mérföldet megyek, de elég sokat. Száguldás a negyedik sugárúton, át a sárga lámpákon, kidobtam őket a sarkon és mondtam, hogy fussanak, addig én keresek egy parkolóhelyet. Ez mindig kb. 10-15 percbe telik, de most az utca végén volt egy hely - csak nekem. Visszamentem a rendelőbe és megkérdeztem apukát, hogy szüksége van-e még rám, mert ha nem akkor én most találkoznék a barátaimmal. Mondta, hogy menjek csak, gyorsan elkértem a metrókártyáját (=havi bérlet) és már ott sem voltam. Bár a talit csak későbbre beszéltem meg a csajokkal, de addig is beültem a Tea Lounge egyik süppedős kanapéjába, a hátam mögé tettem egy puha párnát, elő a laptop. Beszéltem egy kicsit MSN-en Gabyval, aki januárban volt nálam. Lehet hogy nyáron megint meglátogat, de most egy kicsit több időre, mint 24 óra :) Nemsokára jött Siobhan, a dél-afrikai au pair (sivón-nak kell ejteni). Hívtuk Alexet, akit még Mexico előtt ismertünk meg ezen a helyen, de pont egy beadandóját írta valamelyik tárgyból, ezért nem tudott jönni. Siobhan elmesélte a texasi útját, ahol a barátnőivel volt, aztán megjött Lysann (német au pair). Megbeszéltük, hogy vasárnap megint talizunk és mozizni fogunk. 11-kor mentünk haza, mert akkor már mindhárman hullák voltunk.
O-val csütörtökön isteni thai vacsorát csináltunk. A New York Times honlapjáról volt a recept, de már nem emlékszem a nevére. Előtte persze csomó dolgot kellett vennem, ami nem volt otthon, pl rizsecet, mogyoróolaj, "napa" káposzta és még sorolhatnám. A Key Food-ban (szupermarket) már őrületbe kergettem az eladókat a különleges kéréseimmel, de végül mindent megtaláltam. :) Együtt csináltunk mindent - persze a piszkosabb munkát rámhagyta - és nagyon finom lett a végeredmény, bár nem lett elég 4 emberre sem.
Pénteken light-os napom volt, mert suli után nem kellett felvennem a lányokat, B. egy osztálytársához ment át, O-nak pedig "student council" volt 5.15-ig (nem tudom ez mi magyarul). Ez persze csak az utolsó pillanatban derült ki...ami nem meglepő ebben a családban. 4.50-kor felvettem a kicsit, 5.15-kor anyukát és a középsőt, majd anyuka kidobott engem B-vel a tánciskolánál, met ő aztán vitte O-t a kézműves szakkörre. Én megvártam B-t a táncsuliban, 1 órás az egész, addig felhívtam Dórit, hogy meséljen egy kicsit a baseballról, ugyanis tudtam, hogy másnap megyek a meccsre, de halvány lila gőzöm nem volt erről a sportról. Tök jól elmagyarázott mindent, köszi Dorothy :) Végzett a kicsi, hazamentünk metróval, vettem neki 2 pizzaszeletet vacsira, hazamentünk, játszottunk azzal a kötéllel/fonallal, amit át kell egymásnak adni.(nem jut eszembe a magyar neve) Utána matekoztam vele, mert lesz egy matek teszt a suliban, amitől fél - de nem tudom miért, amikor tök jó. Kivonásokat gyakoroltunk, mert azok mennek nehezebben. Lassan "befutott" apuka is, aki mondta, hogy ő most megy is, mert a host fiam írt neki, hogy vegye fel. Ok, még több matek példa, de aztán már nem tudott koncentrálni B., mondtam, hogy nézhet TV-t - rögtön a kanapén termett :) Aznap még úgysem csinált szinte semmi olyat, ami kikapcsolta volna őt.

Játék, just for fun?!

A TV-t amúgy a legtöbb host család nagy mumusnak tekinti, nem szeretik, ha nézik a gyerekek. De nem arról van szó, hogy egész nap nézik, hanem pl 2db fél órás részt valamelyik meséből és az már nem jó. "Too much!" Én több TV-t néztem mint ők és nem lettem tőle butább, rosszabb, vannak barátaim, stb. :) Viszont érdekes módon, az au pairek megfigyelték, hogy mikor ők szabadnaposak, és a szülők vannak a gyerekekkel egész nap, akkor több TV-t nézhetnek. Haha. :) Vicces dolgok ezek... Ami még ezzel kapcsolatban eszembe jut az az, hogy bármit játszanak a gyerekek, a szülők mindig azt nézik, hogy mennyire kreatívak, vagy "okosak". Nem tud anélkül lerajzolni egy kört, hogy abból ne azt szűrnék le, hogy de jó a formaérzéke vagy nem tud anélkül babát öltöztetni a szomszéd kislánnyal, hogy a szomszéd apuka meg ne jegyezné: milyen jól rendszereztétek a ruhákat,...blabla és utána egy elégedett arcot vág, mintha teljesítettek volna egy küldetést :) Nem a dícsérettel van a gond, amit én is szoktam, mert ez nagyon fontos, hanem az furi, hogy mindenben muszáj azt látniuk és hangoztatniuk, hogy mennnnnyire okos az én gyerekem és ő a legjobb, mert 8 évesen lerajzolt egy kört. Pedig átlagos kisgyerekek, akik csak azért játszanak, mert móka, semmi köze valami fejlesztő szakkörhöz annak amit csinálnak. Nyáron az apuka sokszor felhívott, hogy mit csinálunk ma, menjünk el xy múzeumba, de volt hogy naponta is keresett ilyenért. Egy az, hogy át kell állnom a kocsival, ami persze neki nincs a fejében, mert mindig én csinálom. Kettő, ha 11-kor el is indulunk utána már nincs sok idő és hamarosan fel kell venni valamelyik gyereket egy táborból, stb, stb. Három, minek kell egy 8 évesnek heti többször múzeumba mennie, amikor legtöbbször halálra unja magát és vonszolom egyik teremről a másikra?! (a Természettudományi Múzeum az egyetlen kivétel) Legtöbbször a parkba mentünk, kutyát sétáltatni vagy játszótérre, áthívtunk pár szomszédot, velük játszott, vagy ő ment át máshova, segített a muffin sütésben, stb....JUST FOR FUN!

Goodbye, Laura
Laura, a costa ricai au pair szervezett egy kis összejövetelt péntek estére egy manhattani bárban. (még mindig furi leírni, hogy manhattani bárba megyek :) ) Nem tudom, miért nem szombatra tette, mert kicsit álmos voltam már estére. :) Zsófi sajnos megbetegedett, ezért nem tudott jönni. Szuper bárban voltunk, Bourbon Street a neve, közel a Times Square-hez. Volt egy DJ, aki jó zenét játszott (régieket és újakat), körben ültünk egy nagy asztalnál, koktéloztunk. Laura - követve a búcsúbulik hagyományait - körbeadott egy kis füzetet és mindenki írt bele valamit. Az egyik lány mondta, hogy csak a repülőn olvassa majd el...de akkor készítse be a zsepijeit is. Örül is, hogy megy, de szomorú is egyben. Ő az olyan au pairek egyike, aki tényleg imádta New Yorkot és sok helyét bejárta, minden eseményre elment, amire csak tudott. Szerettem őt, szerintem mindenki jóban volt vele, örülök, hogy megismerhettem! Ő az:

Azt is szeretem az au pairkedésben, hogy egy csomó olyan barátot lehet szerezni, akik a világ különböző részéről jöttek. Mikor beszélgetünk, mindig megtudunk valami újat a másik hazájáról, szokásairól. Laura különben nagy Írország-fan, hamarosan szeretne oda is kimenni :) Nekem hiányozna, ha nem lennének külföldi barátok, akikkel néha beülök egy kávézóba vagy mozizni. Nem azért jöttem ki egy másik országba, hogy csak magyarokkal legyek, mert ha hazamegyek, akkor úgyis csak magyarok fognak körülvenni. Most kell kihasználnom az alkalmat. És ki tudja, mikor kerülök az ő országukba, akár csak turistaként. Tudom, hogy szeretettel fognak várni - és én is őket, ha Európa felé tévednének. Laura elhozta a bárba az új au pair-t, aki a helyére megy. Nagyon aranyos lány, félig német-félig portugál, Andy a beceneve. Már most honvágya van, de majd orvosoljuk. Szimpatikus nagyon, jól tud angolul (ami csak azért jó, mert tudok vele normálisan beszélgetni), nemsokára 21, szóval ő is jöhet legálisan szórakozni. Mikor hazamentem, láttam, hogy egy másik lány is készülődik, de vele nem igazán beszélgettem, mert sokan ültünk az asztalnál és ő a másik oldalon volt.
balról jobbra: Aurelie, Eva, fekete csajszit nem ismerem :), Daisy, Zhelma, Mariana, én, Alba, Laura, Andy és Paulina

Megkérdeztem, hogy metróval megy-e haza, kiderült hogy ugyanazzal a metróval és ugyanazon az állomáson fog leszállni mint én :) A barátja is jött vele, rá először azt hittem, hogy csak a bárban csapódott hozzánk, de kiderült, hogy ők együtt jöttek :) Mindketten amerikaiak és a lány, Daisy, onnan ismeri Laurát, hogy ő babysitter és a gyerekeik együtt szoktak játszóterezni :) Közel laknak hozzám és nagyon jófejek, 25 körüliek lehetnek, telefonszámot cseréltünk és fogunk majd talizni. Szóval van 2 két új amcsi barátom! :) Nagyon örülök nekik, jó lesz végre olyan amerikaiakkal beszélgetni akiknek nem azt kell elmondanom, hogy mennyi házit csinált meg a gyerek vagy hogy már megint leette a terítőt. Üröm az örömben, hogy júliusban elköltöznek New York állam északi részére, dehát nem lehet minden 100% perfect, nemde?!
Hajrá Yankees!
Már nagyon vártuk a Yankees meccset, amire a 2 ingyen jegyet kaptam anyukától. Egyiket Évinek adtam, mivel múltkor Zsófi jött velem a kosármeccsre. Zsófi és Évi barátja, Papis, tudtak ugyanabba a szektorba, egy sorral lejjebb két másik jegyet venni az interneten, úgyhogy kitaláltuk, hogyha majd arra kerül a sor, akkor cserélünk valakikkel és egymás mellett fogunk ülni mind a négyen. Sajnos Zsófi péntek óta csak még rosszabbul lett és felhívott, hogy sajnos nem tud jönni velünk. Hiába kerestem még egy embert, senki nem ért rá, már mindenkinek más terve volt aznap délutánra. Nem tudtunk mit tenni, elmentünk hárman.
A New York Yankees a város egyik nagy baseball csapata (a másik a Mets) és minden idők legsikeresebbje is, összesen 27-szer nyertek bajnokságot. Színeik a kék és a fehér, sapkaemblémájuk az N és az Y egymáson. Egy csomóan nem tudják, de ha ilyen baseball sapit vesznek, az nem New Yorkot, hanem a baseball csapatot jelenti :) A Yankee Stadium volt a helye a meccsnek, ami Bronxban van = nekem egy kicsit több mint 1 órás metrózást jelentett. De ahogy kiléptem a peronra (ez már szabadtéri megálló volt), megláttam Évit, kb fél óráig együtt utaztunk, ugyanabban a kocsiban, de nem láttuk egymást a tömegtől :) Taliztunk Papis-szal és irány a stadion! Ez egy elég új épület, mivel 2009-ben készült el, a régit lerombolták 2006. nyarán. Hatalmas és szép, mészkő és gránit borítású kívülről. Már kígyóztak a sorok, de hamar bejutottunk egy kis táskaellenőrzés után. Évi hozott cornbread-et (ez nem kukoricás kenyér, hanem valami más hasonló, omlós dolog :) ), nálam volt ásványvíz és gyümölcs, de nem vették el szerencsére. A napfényes aulában sok Yankees ajándékbolt volt, ahol pólókon át, sapkát, baseball ütőt.. mindent lehetett kapni - persze nem átlagos árakon. Egy póló 30 dolcsi volt, szóval ezt most kihagytuk. Ugyanilyen magas árak voltak a büfékben is, ott sem ettünk. A 427-es szektorban ültünk, szinte a stadion tetején. Voltak szabad helyek egymás mellett, nem is kellett variálni azzal, hogy egymás mellé ülhessünk.
Elkezdődött a játék az amerikai himnusz után, ami aztán órákon keresztül tartott. Ez nem olyan eseménydús, mint egy kosármeccs és nincs olyan bulis hangulat sem. De azért az amcsik kitettek magukért most is :) Folyamatosan jártak körbe kamerások, akik a szurkolókat vették a szünetekben és ezért aztán megjelentek a nagy kivetítőn - aminek nagyon-nagyon örültek :) Azt ki is felejetettem, hogy a Chicago White Sox ellen játszottunk. Amikor egy dobó, vagy ütő játékos a pályára lépett, akkor a kivetítőn megjelent a képe (ahogy mosolyog vagy épp nagyon komoly arcot vág) az adatai, de ezt mind úgy, mintha minimum egy szuperhős lenne :) Az 52 ezer ülés egyikén levő ember nyert pénzt, mert mindig van egy nyerő szék, és voltak játékok is, ahol szinte a kérdésben benne volt a válasz, tehát tuti nyertél :) Az amcsik nagyon jók a hangulat csinálásban! A kivetítő néha levetítettek egy rövid kisfilmet a Yankees nagy dobásairól/ütéseiről/futásairól, ez is szuper volt!
Azt hiszem fél 5 lehetett, mikor úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg a végét, hanem hazamegyünk. Már egy kicsit uncsi volt és fáradtak voltunk, de azért örülök, hogy ide is elmentem.Végül a Yankees vesztett 1 ponttal - jobb is hogy nem láttuk a vereséget. :) Másnap viszont nyertek.
A videó szerkesztését köszönjük Zsófinak!

Mozi délután

Lysann ötlete volt, hogy menjünk el mozizni vasárnap délután Brooklynban. Én benne voltam és Siobhan is. Egy jegy árából néztünk meg 3 filmet, mert a termek között lehet sétálgatni és senki nem kéri a jegyet. Ő mindig így csinálja, és elég egy hónapban egyszer elmennie, akkor megnézi a legjobbakat. Nem szép dolog ezt csinálni, de mi megtettük, ez legyen a legnagyobb bűnöm az életben. 12,5 dolcsi a belépő a felnőtteknek (nincs diákjegy semelyik moziban ahol eddig voltam), és persze úgy mint otthon, az ételek, italok drágák. De mi hoztunk magunkkal harapnivalót a táskáinkban :) Megnéztük a Date night-ot, a Nightmare on Elm Street-et és a Back-up plan-t. Egyik sem lett a kedvenc filmem, de nem is mentünk ki a vetítés alatt, szóval szörnyűek sem voltak. :) A Nightmare on Elm Street-en (ami horror) nevettünk a legtöbbet, mindig tudtuk mi fog jönni. Miért nem csinálnak olyan horror filmeket, ahol nem az történik amire számítok? Ja, és behoztak nagyon okos szülők egy másfél éves gyereket is a filmre..és a Back-up plan alatt is bent volt egy egy év alatti baby. Normálisak?! Nem hiszem. Welcome to America!
Na, ennyi elég lesz mára..nem is tudom, hogy írtam ilyen sokat. Az ötleteket továbbra is várom, írjátok meg, hogy mire vagytok kíváncsiak. Anyuka egy hétig nem lesz itthon, business útra ment Milánóba. Egyedül maradok apukával és a gyerekekkel...meglátjuk mi sül ki majd ebből, hányszor késnek el a suliból, lesz-e sírás, veszekedés, stb :)
Puszi, szép hetet!

Host családok

Sziasztok!

Az előző bejegyzéshez érkezett egy komment Judittól, hogy szívesen olvasna a családválasztásról és az ügynökségekről.

Az ügynökségek szinte mindenben megegyeznek egymással, vagyis a fontosabb dolgokban igen. Ami eltérő lehet az a 4 napos orientáció helyszíne és a családok száma. Mást nagyon nem tudok említeni. A legnagyobb ügynökség - és a legrégebbi is - az Au pair in America. Értelemszerűen itt van a legtöbb host család, viszont ehhez az ügynökséghez jelentkezik a legtöbb lány is, aki au pair szeretne lenni az USA-ban. Amit megfigyeltem, hogy az Au Pair in America-nál (APIA) nagyon kevés család van Californiában, míg más ügynökségnél több. Viszont amiket a californiai családokról hallok, az nem olyan jó..persze nem lehet általánosítani, de én eddig 80%-ban csak olyat hallottam, hogy aki oda került, az rematch-elt = családot váltott. Az én tippem ez: add be otthon a jelentkezésed 2-3 ügynökséghez és 2-3-szor több esélyed van arra, hogy olyan családhoz kerülj, ahova szeretnél. Kicsit több papírmunkába kerül, viszont több költségbe nem, hiszen a programdíjat csak akkor kell befizetni, ha már megvan a család akikhez mész. És így több család is fog hívni, nagyobb a sansz, hogy abba a városba menj, amit megálmodtál. Legyen ez San Francisco, Chicago, New York vagy Washington DC..stb. Utólag így csinálnám, mondjuk én a legelső családot választottam, úgyhogy nekem ez nem lett volna nagy előny. :) Ha megvan a család, akkor csak szólsz a másik 1 vagy 2 ügynökségnek, hogy ki akarsz lépni az egészből és kész.

Hogyan válasszunk családot?

Ez nehéz kérdés, mert mindenkinek mások az elvárásai és igényei, másmilyen számú és korú gyerekekre szeretne vigyázni, valaki kisvárosban, valaki nagyvárosban szeretne lakni. Amit mindig mondogatok, hogy szerintem a legrosszabb dolog az egész au pairkedésben az, hogy egy másik családdal kell együtt élni. Ez nem olyan, mint a főiskolás kolesz vagy albi élet, ahol egy vagy a lakótársak közül. Itt neked kell a családhoz alkalmazkodni, még akkor is ha amúgy tényleg szinte családtagként kezelnek. Az ő szabályaik szerint kell cselekedned akkor is, ha neked pár dolog teljesen nonszensznek számít. Amit én talán a legfontosabbnak tartok, az az, hogy el kell kérni az aktuális, családnál levő au pair email címét a második telefonbeszélgetésnél vagy email váltásnál a családtól. Ha nincs takargatnivalójuk, akkor meg fogják adni - nekem is megadták Frauke címét. Így meg tudod kérdezni őt, hogy mit gondol a családról, feltehetsz neki kérdéseket. Amiket én kérdeznék a családtól és/vagy az au pairtől az alap kérdéseken (hol laknak, hány gyerek van, szülők foglalkozása, kell-e vezetni..stb) kívül:

- Ha kisvárosban laknak, van-e kocsija az au pairnek amit a szabadidejében használhat? (Mert amúgy sehova nem tudsz menni, ha nincs. Persze a benzint te fizeted.)

- Van-e curfew? (Curfew = olyan időpont, amikorra haza kell érned. Néhány családnál van curfew és az au pairnek haza kell érnie pl 11-re = nem tud bulizni menni, vagy moziba menni 10-kor. Ha nincs curfew, az ok. Mert amúgy mekkora hülyeség, hogy rádbízzák a saját gyerekeiket egész nap, de benned nem bíznak, hogy saját magadra vigyázni tudsz...)

- Van-e kutya? (Ha van, akkor szinte biztos, hogy napközben sétáltatnod kell. És ha nem vagy kutyabarát, akkor ennek nem fogsz örülni.)

- Hány órát kell dolgozni? (nem mindegy hogy ledolgozod a 45 órát a 200 dolcsiért vagy csak 30-at kell. Bár lehet, hogy az a család lesz jófejebb, akinél 45-öt dolgozol..)

- Kell-e dolgozni hétvégén? (egy szabad hétvége minden hónapban jár, de ha mind a 4 szabad,az a legjobb - mint nálam is)

- Van-e külön fürdőszobája az au pairnek? (sokszor egy fürdőt használ az au pair és a gyerekek. Ez nem nagy probléma, de mínusz 1 pont)

- Vallásos-e a család és ha igen, akkor neked is be kell-e tartani ezeket a szokásokat? (sok zsidó család van itt, főleg NY környékén, van olyan, ahol az au pairnek szombatonként templomba kell járnia a családdal, vagy pl ő sem ehet tejterméket és húst egyszerre mikor a család is ott van....stb. Szóval ezt jobb, ha tisztázzátok előre.)

Ha ezekre olyan választ kaptál, amik tetszenek neked, akkor szuper :) De tudnotok kell: a telefonban és a megérkezésed utáni első héten hiper-szuper aranyosak veled. Mindenkinek azt fogod írni, hogy mennyire cukik a gyerekek és milyen kedvesek a szülők. Aztán lassan jönnek a problémák, amik a telefonbeszélgetés alatt nem derültek ki és sokan családot váltanak, mert úgy érzik, hogy ők itt nem akarnak tovább lakni. Sok lány úgy jön ide, hogy alig tud angolul, de a telefonban hallotta, hogy egy kedves hangú anyuka beszélt vele, ő mindenre azt mondta, hogy OK, és egymást választották. És közben azt sem tudják, hogy pl. mi a foglalkozásuk vagy hogy mondjuk 6 au pairjük volt 2 év alatt. Nagy előny, ha úgy jössz ki ide, hogy jól tudsz angolul. Ha a nyelvtan nem is megy annyira jól, de szavakat lehet tanulni!

Most írok egy kicsit az én fogadó családomról is, akikkel már több mint egy éve egymást boldogítjuk :)

Apuka (53) - a papucsférj.

Hogy miért adtam a papucsférj elnevezést az apukának? Lássuk csak...Itt van egy rövid sztori, ami tökéletesen érzékelteti ezt. :) Pár hónapja együtt főztem O-val vacsorát és hatalmas rumlit hagytunk magunk után, mert ő mindent szétszórt. Elkezdtem mosogatni és felajánlotta, hogy segít nekem. (wow :) ) Aztán 1 perc után kijelentette, hogy ő nem tud mosogatni, nem jön le a ráégett cucc az edényről. Odament az apjához, elpanaszolta neki. Erre az apuka: "Kislányom, olyan valakit kell találnod majd, aki elmosogat helyetted. Úgy ahogy anyád megtalált engem." :) Ő tudja magáról, hogy ilyen és nem is fog megváltozni. Reggelenként korán kel, bepakolja a mosógépet, kipakolja a mosogatógépet, kávét főz. Mindezt olyan lassúsággal, mintha semmi mást nem kellene csinálnia aznap :) Hétvégenként bevásárol, felmos, felporszívózik. Rendet nem rak - ebben a házban felesleges. Rendszeresen jár konditerembe és szigorúan ügyel az étkezésére. Nagyon ritkán eszik sajtot, tojást és zsíros cuccokat, mert koleszterin van bennük és 50 felett ez már nagyon rossz a szervezetnek szerinte. A családjának csak BIO(nak hitt) élelmiszert vásárol. Pár hónappal ezelőtt pont a gyerekek cukkolták, hogy úgy néz ki mint egy anorexiás. Persze, nem úgy néz ki, de ráférne pár kiló tényleg. Halkan beszél és nem igazán artikulál, ezért sokszor nem értem mit kérdez vagy mond. Nem sokat kommunikál, már anyuka is megmondta egyszer, hogy nála mindenki többet beszél. Nagyon szereti a gyerekeit, őt inkább el tudnám képzelni óvóbácsinak, mint egy újság főszerkesztőjének - valójában az utóbbi. Ha mérges, akkor viszont brutális hangja van. Egyszer úgy kiabált a középső gyerekkel, hogy nem mertem felmenni az emeletre egy órával utána sem. Már megterveztem a szökési útvonalat, azt hittem, hogy most végez mindenkivel :) Pedig semmit nem csinált, nem is tudna. Velem mindig kedves volt, egyszer ő maga kért tőlem bocsánatot a középső gyerek viselkedéséért és megköszönte a türelmemet. Mielőtt munkába indul, megkérdezi, hogy melyik nyakkendő illik az aznapi öltözékéhez. :) A CK sálat amit adtam neki karácsonyra, egész télen hordta és többször is megjegyezte, hogy mennyire jó :)

Anyuka (45) - Siessünk, de nem találom a....!!

Tökéletes ellentéte az apukának. Pörög ezerrel és nincs megállás! :) A házimunkából csak ritkán veszi ki a részét, viszont szeret és tud is főzni. Viszont ilyenkor mindent gyorsan csinál, és szétszórja a konyhapulton a cuccokat, ott is hagyja...majd valaki összetakarítja...(vagy nem). Amit nem értek, hogy a tojáshéjat mindig a csapba dobja, pedig alatta van a szemetes. Próbál vegetáriánus lenni, de nem sikerül neki. Egyszer Jamie mondta ezt: "Anya, te vagy a legrosszabb vegetáriánus, akit valaha láttam!" :) Ha húst eszik előttem, akkor bocsánatot kér, mert már megbánta, hogy megette :) Próbál egészségesen enni, ami többnyire sikerül neki. Sokszor viszi el azt a vacsit ebédre amit én vagy ő főztünk előző nap = nem gyorskaját eszik. Újságíróként dolgozik egy jogi lapnál. (az áprilisi számon az ő cikke volt a címlapon!) Szabadnapjain futni jár, heti egyszer jógázik. Tavasszal és nyáron heti 2-szer hazafut vagy hazabiciklizik a munkahelyéről (Manhattantől, a Brooklyn hídon át haza, kb. 8km) Hirtelen megváltoztatja a döntéseit, sokszor nem tudom követni. :) A család elveszett holmijait gyakran rajtam keresi, de én soha nem láttam ezeket. :) (Ez a ház különben elnyel, pl.: fényképezőgép, kocsikulcs, laptop töltő, fontos papírok, levelek, ruhák..stb. Egy nagy fekete lyukban lakunk.) Nem zavarja, hogy nincs rendben a ház, a futócipőjét is képes lerúgni a nappali közepén. Az egyik drága papucsa karácsony körül kikerült a ház elé (ne kérdezzétek hogyan) és január végéig ott volt. Én direkt nem vittem be, hogy megvárjam, ők mikor teszik meg :) A nap végén ő tanul a gyerekekkel, olvas a kicsinek. Hétvégenként programokat csinál, szinte soha sincsenek itthon. Nem sminkeli magát (néha rúzs), nem használ parfümöt, viszont csinosan öltözködik és márkás ruhái vannak. - begyűrve a szekrénybe. Ha nem úgy csinálok valamit, ahogy ő szereti (főzés, gyerekek, vásárlás) vagy csak rossz hangulatban van, akkor jobb hogyha hozzá sem szólsz. Viszont ha jó kedve van, akkor egy tündér.

J. (14) - a rocksztár

 Vele találkozom és beszélek a legkevesebbet. Egy átlagos tini. Jófej, sok barátja van, gitározik egy bandában, imádják a lányok, keveset van itthon. Emellett jó tanuló is. Nagyon feledékeny, van hogy otthon hagyja a tesi cuccát vagy egy esszéjét és a nap közepén ír egy sms-t, hogy vigyem be neki. Mindig megmondja amit gondol, sokszor viccesen jön ki egy-egy beszólása. Szendvicset tud magának csinálni, de a rántottával szerintem még sosem próbálkozott. :) Baseballozik és kosarazik. Tavaly 2 hét szobafogságot kapott, (nem mehetett sehova) mert ellógott egy nap a táborból és Manhattanben barangolt. Felvették egy tök jó középiskolába, ahol zene tagozatra fog járni. Ki tudja, lehet hogy még egyszer híres lesz?!

O. (12), a kiismerhetetlen

Egyszerre tud ördög és angyal is lenni, még mai napig nem jöttem rá, hogy hogyan is működik ő :) Az első 8 hónapban sok bosszúságot okozott nekem, aminek nem tudom az okát (szerintem ő sem), aztán egyik napról a másikra nagyon jófej lett. Mostmár imádom őt, tudok vele jókat beszélgetni - bár ő sem egy beszédes típus, csakúgy mint a bátyja. De ha csevegünk, akkor csak jókedvűen. Lusta, de jó tanuló és nagyon kreatív. Jár kézműves szakkörre, xilofonozik (és zongorázni is tud), emelett nagyon szépen rajzol. Imádja a kutyánkat, May-t, ha rossz kedve van, vele akkor is aranyos. Szeret enni, ami egy kicsit meglátszik rajta (nem nagyon), de emellett kosarazik. A focit abbahagyta szeptemberben. Segít a főzésben, sokszor ő találja ki, hogy mi legyen a vacsi. A kedvencem, mikor rizottót vagy pizzát csinál! Szeret kioktatni, hogy mit hány percig főzzek vagy hogy pl. mennyi borsot rakjak bele az ételbe. Idegen nyelvként spanyolt tanul, jövőre felveszi a kínai mandarin nyelvet is. Nem kifejezetten társasági ember, egy kezemen meg tudom számolni a barátait. Lehet hogy ez változni fog idővel. A suli újságnak szokott fotózni és néha cikket írni.

B. (8,5), a legkisebb

Ő a család legfiatalabb tagja, az én kis "sweetypie"-om. Majdnem mindig jókedvű és kedves, nagyon ragaszkodó kislány. Sok barátja van, nem ismerek olyat, aki nem szereti őt. Táncra jár és zongorázni tanul, emellett szeptembertől elkezdett járni egy gyerekkórusba is. Néha panaszkodik, hogy ez túl sok neki - amit meg is értek, dehát nem én vagyok az anyja. Jó tanuló, okos, szuper memóriája van, szorgalmasan tanulja a magyar szavakat. Szereti befonni a hajam, én meg szeretem amikor ő fonja :) Múlt héten rendberakta az ékszeres dobozomban (amit Verától és Anditól kaptam ajándékba karácsonyra) a fülbevalókat, karkötőket, nyakláncokat összepárosította, rendezgette :) Édes! Nagyon válogatós, semmilyen gyümölcsöt nem szeret, zöldségből csak a borsót, a bébirépát és a salátalevelet eszi meg - mert muszáj. Ezen kívül csak egyféle sajtot szeret..és még sorolhatnám. Ez nekem plusz munkát jelent, mert neki külön kell vacsit főznöm. Úgy eszik, hogy utána látod, mit evett, mert az arcán van a fél adag kaja. A fagyit leejti, a poharat feldönti, evés közben ügyetlen. Ha TV-t néz, akkor nem hall mást és nem is lát mást, ugyanez van a kocsiban, ha koncentrál egy számra ami a rádióban szól. Ha fejenállnék, azt sem venné észre. Bármilyen kis fájdalom éri (beveri a lábát a lépcsőbe vagy oltás), úgy ordít mint egy kisbaba. Kinyitja a száját hatalmasra és torka szakadtából sír. Amúgy tényleg egy imádnivaló kiscsaj, ha lehet ilyet mondani, akkor ő a kedvencem. Sok új szót tanulok tőle, ő az én kis angol tanárom :)

Érdekes host családok

Most leírok pár olyan sztorit, amiket a többi au pairtől hallottam a családokkal kapcsolatban.

1. Long islandi család. Skizofrén az apuka és be van kamerázva az egész ház. Azt hiszem egyszer már megpróbálta megölni a macskát. (Dóri régi barátnője lakott náluk, tőle hallottam.)

2. Manhattani család. Apuka, anyuka és egy tündéri 2 éves kislány. Anyuka munkamániás, reggel megy, este 8-ra ér haza, mikor a kicsi már alszik. Hétvégén még elmegy pár órát edzeni és jógázni, hogy még kevesebbet lássa a gyereket. Mivel nem tud főzni, mindig elmennek étterembe vagy rendelnek. A kicsi anyának hívja az au pairt legtöbbször, hiába mondja neki, hogy ő nem a "mommy". (Alejandra lakott itt, akit az orientáción ismertem meg, ő azóta már hazament, most egy másik ismerős csaj van a családnál, akit szintén az orientációról ismerek)

3. Californiai család. Jófej apuka, jófej gyerekek, bunkó anyuka. Anyuka ordibál mindenkivel, beleértve a férjet, gyerekeket és az au pairt is. Az au pair-re úgy tekint, mintha rabszolga lenne. Egy svéd lány volt itt (a Boston túrán ismertem meg), és 1 hónap után váltott, mert hamarabb nem tudott. Apuka is egyetértett vele, megmondta neki, hogy utálja a feleségét. No comment.

4. Brooklyni egyedülálló anyuka és bébije. Az au pairnek beosztotta anyuka, hogy 45 órát fog dolgozni minden héten (ennyi a maximum is). De aztán valahogy mindig 60-ra jött ki. Semmilyen plusz pénzt nem kapott ezért az au pair (német lány), szólt a ügynökségnek, akik beszéltek az anyukával. Nem értett a szóból, ki is rakták őt a programból - a lány hazament, nem akart ezek után más családhoz menni.

5. New Jersey-i család, 3 gyerekkel. Úgy osztották be az idejét az au pairnek, hogy tényleg csak egy szabad hétvégéje legyen egy hónapban, az összes többin mindkét nap dolgozott, de olyan beosztásban, hogy 2 óra munka, 2 óra szünet, 4 óra munka, fél óra szünet..stb. Sehova nem tudott elmenni, hiába volt közel Manhattanhez. Hétköznap kapta meg a 1,5 nap szabadnapját, de akkor az összes barátja dolgozott. Ő is családott váltott (lengyel lány, akit az egyik kurzusomon ismertem meg)

6. Long islandi egyedülálló apuka 2 gyerekkel. Pár hónapja felhívott egy thai lány, hogy elmesélje a sztoriját. Nagyon hosszú, nem is akarom leírni, de a lényeg az, hogy rányomult az au pairre, de nem történt semmi - bulizni vitte, füves cigivel kínálta meg, gyémánt fülbevalót vett neki és megkérte, hogy lépjen ki a programból, úgy legyen nála babysitter és fizeti itt a fősuliját. Mielőtt még választ adott volna az au pair, az apuka már írt az ügynökségnek, hogy kilép a programból és megvette a lány repjegyét haza, hogy ő aztán el tudja intézni az új vízumot. Ezt a lány utólag tudta meg, persze nemet mondott az egészre. Az apuka meg felháborodott, hogy most elúszott kb 2000 dollárja, mert megvette a lány repjegyét Thaiföldre oda-vissza és mivel idő előtt kilépett a programból kellett fizetnie 1000 dolcsi körüli díjat. Ezt a 2000 dolcsit most a lányra akarja hárítani, és azzal fenyegeti, hogy beperli...stb. A lány fél tőle, nem tudja mit csináljon, stb.

7. Host szülők, akik elfelejtik odaadni a heti fizetést, és egy hét után, mikor az au pair ezt meg meri említeni, akkor azt mondják, hogy már odaadták. Nincs bizonyíték.

8. Host szülők, akik olyan munkát is az au pairrel végeztetnek, ami nem az ő feladatkörük, pl dvd-k elpakolása, a szülők szennyesének mosása (vagy a tisztítóba kell vinni), kutyasétáltatás, stb, stb.

9. Chicago környéki lány, aki elszökött a családtól egyik napról a másikra, mert az anyuka nem volt normális. Csak ennyit tudok róla, a cuccait is otthagyta és csak a repjegyre volt pénze.

Na, hát ennyi jutott eszembe hirtelen a host familykről. Biztosan vannak még sztorik, amiket kihagytam, utólag majd hozzáírom őket, ha eszembe jutnak.

Hamarosan jön a bejegyzés a Yankees meccsről, szereztem amcsi barátokat és voltam Laura búcsúbuliján is.

Puszi!