2010. november 28., vasárnap

The End


Sziasztok!
Elérkezett az ideje az utolsó bejegyzésnek. Ez egy kis összegzés lesz...igazából nem tudom, hogy hogyan kellene befejezni egy blogot, úgyhogy csak írom, ami eszembe jut. :)
A KEZDET
“Szerencse: ha a terv és a lehetőség találkozik.”
Körülbelül 2 éve találtam ki, hogy belevágok az au pairkedésbe. Mindig is ki akartam próbálni milyen külföldön élni - rövidebb vagy hosszabb időre. 18 éves voltam, amikor a sulival kimentünk Angliába és a magyar idegenvezető felhozott Londonban a buszra egy ott dolgozó au pairt, aki egy kicsit mesélt nekünk az életéről. Akkor elhatároztam, hogy egyszer majd én is au pair leszek Londonban, beleszerettem a városba. Viszont 2 éve, mikor elkezdtem böngészni az au pair oldalakat, rábukkantam az Au Pair in America oldalára és Nuci és Teo blogjára is. Elolvastam mindkettő naplót az elejétől a végéig és eldöntöttem: nem Angliában leszek au pair, hanem az Amerikában. Miért?! Mert sosem szerettem igazán a brit akcentust, és gondoltam az USA-ba később bonyolultabb és költségesebb lesz kijutnom, mint Angliába. Na és persze mindig is érdekelt Amerika, elsősorban New York. Megtörtént a jelentkezés, és az első telefonhívás a családtól. Erről már írtam a blog elején. New Yorkból jött a hívás és eldöntöttem, hogy ők lesznek az én host családom. Nagyon szerencsésnek éreztem magam! 4 hónapom volt a kiutazásig, izgatott voltam, számoltam vissza a napokat és mindennap megnéztem New Yorkot a Google Earth-ön. :) 2OO9. április 6-án a JFK-n való landolás után felültünk a buszra, ami az orientációra vitt minket. Akkor szólalt meg egy hang a fejemben, ami szerintem minden au pairnek megszólal a kintléte során valamikor: „Mit keresek én itt??” Ez így vicces leírva, de akkor ezt nagyon is komolyan gondoltam. :) A busz nem volt tele, talán a harmadáig töltöttük csak meg. Minden lánynak volt az országából valaki, akivel a saját nyelvén beszélt, én egyedül ültem. Azért váltottunk pár szót a lányokkal, de mindenki fáradt volt. Néztem ki az ablakon, kietlen részeken mentünk és ez a hang ismétlődött a fejemben: „Mit keresek itt? Normális vagyok, hogy kijöttem? Úristen, Amerikában vagyok!!!” :) Ez a kérdés többé aztán nem is jött elő.
CULTURE SHOCK & HOMESICK, WHERE ARE YOU?!
“Próbálj jobb emberré válni, és ismerd meg önmagad, mielőtt megismernél valaki mást, és tőle várnád, hogy megmondja, ki vagy.” G. G. Márquez
Eltelt 1 hét, 2 hét, 3 hónap, fél év… nem volt honvágyam és az orientáción sokat emlegetett kulturális sokk is elkerült. Először azt gondoltam, hogy valami baj van velem :) Élveztem, hogy New Yorkban vagyok, beleszerettem rögtön a városba, új barátokat szereztem, jöttem-mentem, júniusban már a floridai utat tervezgettem és túl voltam egy Boston/Newport és egy Niagara vízesés túrán is. Lehet, hogy mindez máshogy alakult volna, ha egy rossz családhoz kerülök?! Vagy ez inkább személyiségfüggő?! Mindenesetre szerintem számít az, hogy ki mennyire nyitott, önálló, független és tudja, hogy miért ment ki. Hiányoztak a barátok és pár magyar dolog, de nekem szerencsére nemcsak attól függ a boldogságom, hogy eszem-e túrórudit vagy hogy hetente találkozom-e a barátaimmal "élőben". Többen is írták e-mailben, hogy milyen jó nekem, hogy nem volt honvágyam, és félnek, hogy nekik lesz, sok kérdést kaptam ezzel kapcsolatban. Ezekre általában azt válaszoltam, hogy ha ismered önmagad, akkor tudod a választ. Én valahol mindig tudtam, hogy nem leszek rosszkedvű azért mert más országban élek, nem fogok befordulni, mert egy fogadó családdal kell laknom, tudtam, hogy megcsinálom az egy évet – illetve a hosszabbított évet - mert szeretném. Ha nem így lett volna, akkor ki sem megyek, vagy hazajövök. Ez nem kötelező, feleslegesen nem kell szenvedni. Aki pedig honvágyas típus, annak ez egy jó kis feladat lehet - megszoksz vagy megszöksz. (Közben más au pairektől  is hallottam, hogy nem volt honvágyuk, tehát nem egyedi eset vagyok. :) ) 
AMIKOR ELEGED VAN
“Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt.” D. Parton
Természetesen nem tejfel az au pair élete. Egy másik családdal kell együtt lakni és alkalmazkodni az ő életvitelükhöz, házirendjükhöz, szabályaikhoz. Én személy szerint ezt tartom a legnehezebbnek az au pairkedésben. Nem ők igazodnak hozzád, hanem te hozzájuk. (pl. füldugó használata erősen ajánlott hétvégi reggeleken) Mivel nincs tökéletes fogadó család, ezért minden au pairnek akadnak kisebb-nagyobb konfliktusai a szülőkkel és a gyerekekkel. Nekem szám szerint 4 nagyobb incidensem volt az anyukával és a középső gyerekkel összesen: 2-2 :) Ezek az első 4-5 hónapban történtek. A középső gyerekkel sokáig szörnyű volt a viszonyunk. Persze az első időkben még próbálkoztam, iskola után felvettem és megkérdeztem, hogy milyen volt a napja. Nemhogy választ nem kaptam, köszönni sem köszönt. Egy idő után meguntam a jópofizást és már csak köszöntem neki, mikor beült az autóba. Sosem beszélgettünk, vagy ha valamit mondtam neki, akkor legjobb esetben is egy "okay" volt a válasz. Rosszabb esetben az angolomat kritizálta - nem építő módon. Volt hogy 2 órán át ültünk az autóban egy helyben, mert nem akarta bekötni a biztonsági övét. Vagy kiabált velem vezetés közben, mert úgy gondolta ő majd megmondja melyik útvonalon kell az iskolába menni. Ebbe én beletörődtem, tudtam hogy mindenkivel így viselkedik a családban. Ha ilyen helyzet volt, mindig arra gondoltam, hogy ők nem az én gyerekeim, nem az én családom, nem az én problémám. Én csak csinálom amire kérnek, hétvégén megkapom a pénzem és kész. 2O1O. elején viszont valami megváltozott és O. egyre közvetlenebb, kedvesebb lett. Elkezdtünk együtt főzni, beszélgettünk, kérte a segítségemet is néhándologban. Próbáltam kitalálni, hogy mi történhetett és arra a következtetésre jutottam, hogy egyszerűen benőtt a feje lágya, belátta hogy jobb ha barátok vagyunk mint ellenségek. :) Ezután összehasonlíthatatlan volt a különbség a hétköznapokban, sokkal szívesebben mentem érte és vártam az estét, hogy együtt készítsük a vacsit. A régi au pairek megkérdezték, hogy ezt hogy csináltam, mert nekik is eléggé megkeserítette az életüket akkoriban. Azt tudni kell, hogy ők kiabáltak vele és mindig nagyon felhúzták magukat, ha a gyerek nem úgy viselkedett ahogy kellett volna. Én nyugiban tűrtem és nem érdekelt, mert tudtam hogy így is, úgy is megkapom a heti fizetést :) Akkor minek ordibáljak?! Lehet hogy ez volt a titok. ;)
NEW YORK CITY
“Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod ha ez az álom aztán véget ér.” S. Meyer
New York egy metropolisz, egy város amely sohasem alszik, a kultúrák olvasztótégelye, ahol mindent megtalálsz és ahol bárki lehetsz. És a város, ami 1,5 évig az otthonom volt. Még most is egy kicsit hihetetlen, de azért már kezdek hozzászokni a tényhez és ahhoz, hogy tényleg valóra vált egy hatalmas álmom. Biztosan mindenki egyetért azzal, hogy teljesen másnak tűnik egy város, ha turistaként vagy ott x napig, és más ha ott töltöd a mindennapjaidat. Többen szokták kérdezni, hogy miért szeretem New Yorkot. Erre nem tudok egy épkézláb, egymondatos választ adni, egyszerűen imádom és kész. Nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene. :) Tetszik a fekvése, az hogy két folyó találkozásánál, egy öböl mellett terül el, az hogy van egy kis része az óceánnál. Tetszik az, hogy nagyon különböző kerületei vannak, mindenféle épületekkel, egészen az európai stílusú brownstone házaktól, a régi tűzlétrás téglaházakon át a modern "felhőkarcolókig". Tetszik az, hogy rengeteg féle ember mászkál az utcákon és az, hogy többen felvállalják az egyéniségüket, stílusukat, bármilyen féle hovatartozásukat, mint például Magyarországon. Tetszik az, hogy este a sok kivilágított magas épület és a hidak csodálatos látképet adnak a városnak. Tetszik a nyüzsgés, az hogy a város élettel teli, legyen bármilyen évszak vagy napszak. Tetszik az, hogy a nagy betondzsungel közepén ott áll a hatalmas Central Park. Tetszik, hogy rengeteg ingyenes múzeum, szabadtéri program, koncert- és sportlehetőség van. Imádom a Union Square-t mert mindig ott taliztunk Évivel, a Washington Square-t a diadalív miatt, a Battery Parkot mert szép a kilátás az öbölre, Central Parkot mert mindig ott piknikeztünk, Brooklynban a Court Street üzleteit és bárjait, a Brooklyn Promenade-et a csodás panoráma miatt...Még sorolhatnám holnapig, hogy mi tetszik. Azt biztosan tudom, hogy többször vissza fogok menni látogatóba. A host családom ajtaja szerencsére mindig nyitva áll.
BARÁTSÁGOK
“Kifordítva mindenki rózsaszín.” Anonymus
Kezdem a magyarokkal. Időrendi sorrendben: Teo, Dóri, Évi és Zsófi. Ők azok a magyar barátok, akiket ezzel a programmal nyertem. Nem fogok mindenkiről külön-külön írni, mindegyikük teljesen más, mégis imádom őket. Mielőtt kijöttem, nem gondoltam volna, hogy velük fog összehozni a sors... Összeköt minket az itt töltött idő, az együtt átélt utazások, bulik, beszélgetések (Skype konferencia RULEZ). Köszönök nekik mindent, nélkülük nem lett volna ilyen szuper 1,5 évem!
"- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk? - Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene." A. A. Milne
A külföldi lányok közül is voltak nagyon jó, igaz barátok. A baj csak az, hogy mindenki más időben ment haza és nem tudjuk mikor látjuk egymást legközelebb...ez talán a második legrosszabb dolog az au pairkedésben. Időrendi sorrenben: Leila, Ifath, Laura, Francesca, Lysann, Siobhan és Lacey. Ők azok, akiket még egyszer legalább fogok látni az életemben. Vagy ők látogatnak meg, vagy én őket, vagy mindkettő. Brazília, Costa Rica, Olaszország, Németország, Dél-Afrikai Köztársaság és Nagy Britannia. Egy csomó dolgot megtudtam az országaikról és persze róluk is, szoros barátság alakult ki közöttünk. Voltak más au pairek is (Milana, Zhelma, Mariana, Katja, Priscilla, Michaela, Lidia) velük inkább csak felületes volt a kapcsolatom - meetingek, mozi, buli, Tea Lounge. - de ettől függetlenül őket is nagyon szeretem és az is lehet hogy még fogunk találkozni! Mindenkivel képtelenség szoros barátságot ápolni, mert egyszerűen nincs ideje az embernek... Nagyon örülök, hogy megismertem őket, más egy kicsit a velük való barátságom, de nem rosszabb vagy jobb mint a magyarokkal. Nélkülük sem lett volna ilyen szuper 1,5 évem, hiányoztak volna, ha nem lettek volna. Szerintem ez a program tökéletes arra, hogy ne csak magyar, hanem más országból jött barátaink is legyenek. (most nem olyanra gondolok, akivel csak Facebook-on és a szombati bulin találkozol) Hisz magyar barátaim voltak, vannak, lesznek és valószínűleg életem végéig körbe fognak venni. Ők „special friend”-ek, akik tudom, hogy bármikor befogadnak majd, ha az országukban járok, körbevezetnek - és én is őket. Már alig várom!
MIÉRT NEM MARADTÁL KINT?!
“Ahol egyszer sas voltál, oda ne menj vissza verébnek.” Petronius A.
Ezt a kérdést rengetegen felteszik. 90%-uk olyan, aki még sosem járt Amerikában vagy sosem élt külföldön hosszabb ideig. Ha lenne olyan ember vagy munka, akiért vagy amiért érdemes lenne visszamenni, akkor mennék – de egyelőre nincs. Magyar állampolgárként, friss diplomásként, tapasztalat nélkül szinte esély sincs olyan munkára, ami a végzettségemhez kapcsolódik. Márpedig nem azért koptattam a főiskola padjait 4 évig, hogy aztán minimum 30 éves koromig babysitterkedjek, szórólapot osztogassak vagy épp mosogassak egy gyorsétteremben. Akkor sem, ha mindezt New Yorkban tehetném. 1,5 év alatt felfedeztem a várost, az ország számomra legérdekesebb helyeit, és átélhettem, hogy milyen egy teljesen más környezetben élni feketékkel, latinókkal, ázsiaiakkal és persze az amerikaiakkal. Mission completed. Persze, az teljes mértékben igaz, hogyha az USA-ban van egy biztos állásod, és jól végzed a munkád, akkor jóval könnyebben és stressz-mentesebben élhetsz, mint Magyarországon. És gondoljunk bele: Hány amerikai jön az országunkba a jobb megélhetés érdekében és hány magyar utazik ki az Egyesült Államokba ugyanezért? Bárhová mész, azt érzed, a szolgáltatások érted vannak, az ügyintézés egyszerű, az emberek nyitottabbak és előítéletektől mentesebbek, a fizetésedből könnyebben kijössz és simán elmész Hawaii-ra nyaralni akár kétszer is egy évben pl. egy óvónői vagy taxis fizetésből.
Nem szeretem, ha valaki értetlenül néz, amiért itt maradok Magyarországon és arról próbál meggyőzni ismeretlenként, hogy menjek külföldre. 1: ez magánügy, 2: foglalkozzon a saját életével, menjen ő más országba ha akar. Mindenki előtt nyitva áll a kapu. Nem zárom ki a lehetőségét, hogy külföldön éljek a későbbiekben, akár rövidebb vagy hosszabb ideig, szuper lenne! Viszont én szeretem Magyarországot minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Illetve egy kicsit rosszul is érzem magam amiatt, hogy Amerika nagyvárosait bejártam, de Debrecenben vagy Pécsett még nem voltam és ezeket is be akarom pótolni.
AZ ANGOL NYELV
“Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma, új értelmi és érzelmi törvényekkel.” Kosztolányi D.
A legtöbb au pair azért megy Amerikába, Angliába vagy bárhova külföldre, hogy fejlessze a nyelvtudását. Vagyis nemcsak ezért , de ezért is. Én úgy érzem, hogy akármennyit is tanulom az angolt, magyarul mindig pontosabban és szebben fogom tudni kifejezni magam a legtöbb dologban. Nem meglepő, hisz ez az anyanyelvem. Szerintem sohasem leszek elégedett az angol tudásommal, de hát most úgyis divat ez a „lifelong learning” (LLL: élethosszig tartó tanulás) dolog, úgyhogy van még kb. 80 évem fejleszteni ezt :).  Van, amit viszont a kint eltöltött 18 hónap után angolul jobb mondani, könnyebb kifejezni. Amikor angolul beszélek a fogadó családdal vagy a külföldi barátokkal, másfajta dolgok is eszembe jutnak, mint magyarul. Ezt nem tudom pontosan körbeírni, de valaki lehet hogy érti :) Sokan abban a tévhitben élnek, hogyha valaki kint él X évig egy másik országban, akkor tökéletesen fogja beszélni a nyelvet. Ez NEM igaz. :) Ha nem foglalkozik vele az ember, akkor nem lesz ügyesebb mint egy olyan valaki, aki itthon tanulta a nyelvet. Én például még a mai napig gyakorlom a salary - celery közötti kiejtésbeli különbséget. Ez az én örök harcom :)
UTAZÁSOK
“A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.” Szent Ágoston
Mielőtt kijöttem, elhatároztam, hogy sokat fogok utazni. Ezt a tervet is sikerült teljesítenem, sőt túlteljesítettem. :) Büszke vagyok magamra! Azért vagyok büszke, mert kitűztem egy nagyobb célt, amit saját magam erejéből megvalósítottam, nulla segítség nélkül. Mexikó csak egy álom volt, és ez is teljesült. Bár egy kicsit még mindig hihetetlen...
Nem tudok toplistát összeállítani a legjobb helyekről, mert mindegyik más volt. A Karib-tenger színe Cancunban, a Chichen Itza templompiramisának ősi energiái, a Grand Canyon gigantikus mérete és a Niagara vízesés ereje – ezek voltak lélegzetelállítóak, amikor azt hittem pár pillanatig, hogy ez nem is valóság. Városok közül New Yorkon kívül Chicago és San Francisco a favorit. Washington DC egy egyedülállóan szép főváros, Miami pedig egy party paradicsom csodás pálmafás óceánparti szakaszokkal. Az orlandoi Disney Worldben és a los angelesi Universal Studiosban újra 5 évesnek éreztem magam, Las Vegasban pedig úgy, mintha a Hotel nevű társasjáték mezőin lépkednék. :) És akkor még nem említettem Bostont, Philadelphiát és Newportot, amik szintén nagyon szép emlékek.
Azt vettem észre, hogy az emberek egy része mikor utazik, akkor azokat a dolgokat keresi, amik otthon is körülveszik. Pedig az utazás lényege pont az lenne, hogy felfedezz valami újat és mást. Hogy is lehetne összehasonlítani a magyar töltött káposztát a mexikói quesadilla-val, vagy mentalitásában egy dél-amerikai embert egy ázsiaival?! Sehogy, mert teljesen mások. Vajon miért ragaszkodik sok ember a megszokott dolgokhoz, amikor végre van X napja, hogy egy teljesen más országot, kultúrát, gasztronómiát és szokásokat fedezzen fel?! Meg lehet botránkozni más népek szokásain, de ha már abba az országba megyünk, akkor tiszteljük a hagyományokat, próbáljunk csak egy kicsit beilleszkedni és kipróbálni, hogy milyen lehet ott élni. Tanuljunk meg pár szót az adott nyelven - én azt vettem észre, hogy ezt mindenhol nagyon értékelik! :D
BLOGOLVASÓK
"Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan." Gárdonyi G.
A blogot elsősorban a családomnak és a barátaimnak írtam, viszont sok kommentet és emailt kaptam az elmúlt hónapokban "idegenektől" is. A legtöbben azok érdeklődtek, akik maguk is au pairek szerettek volna lenni - sokan köztük már kint vannak vagy a jelentkezést intézik. Én mindig nagyon örültem, hogy segíthettem! Persze, sokszor nem volt kedvem válaszolni, mert elfoglalt voltam, akkor inkább vártam 2-3 napot a válasszal, hogy ne csapjam össze a levelet :) Jött pár olyan email is, hogy köszönik, hogy írom a blogot, mert valamilyen módon megváltoztattam az életüket. Nagyon jól esett és meglepett, hogy akaratomon kívül is az írásom segített "idegen" embereknek. Olyan embereken, akik csak képeken és videókon láttak. Már ezért megérte elkezdeni. Sosem voltam jó író, vannak akik ezerszer jobbak nálam és mégis. Nem tudom milyennek tűntem a blogon keresztül...ezért is volt jó a blogolvasó-blogíró találkozó, ahol személyesen is tudtunk veletek találkozni! :) És még egyszer köszönöm a sok kedves hozzászólást! 
Don't cry because it's over, smile because it happened!
Ennyi lett volna az utolsó bejegyzés. Jó volt blogot írni, néha fárasztó, de hiányozni is fog egy kicsit. Nagyon szuper 1,5 évem volt! Nem mondhatom azt, hogy életem legjobb másfél éve, mert voltak már ugyanilyen fantasztikus éveim, csak azokban más dolgok történtek. Nem lehet összehasonlítani. Az biztos, hogy ennyit még életemben nem utaztam mint a 18 hónap alatt és ezután még jobban hajt a vágy, hogy körbeutazzam a Földet!
Vannak akik még mindig megkérdezik, hogy miért volt jó au pairként élni az USA-ban. Ezért:
Puszilok Mindenkit, Csilli

45 megjegyzés:

  1. Szia Csilli!

    Mielőtt bármibe is belekezdenék, enged meg, hogy benyújtsak egy petíciót az ellen, hogy nem jól írsz. Épp az ellenkezője! Én imádtam végig a blogod, noha igen ritkán kommenteltem, amit utólag bánok is. Ahányszor benézem hozzád élveztem bármiről is írtál. Sokszor Te voltál a vasárnap reggeli olvasnivalóm, a forró kávé mellett. :) Sajnálom, hogy itt a vége ennek a történetnek. :( De veled mosolygok.

    Olyan fantasztikusan, energikusan végigcsináltad ezt a másfél évet. A videót öröm volt nézni, magáért beszélt. Nagyon tetszett!

    Mielőtt magam is au pair lettem, jó párszor felnéztem a blogodra. Sokat segített a kezdetektől, még ha nem is Amerikába mentem.

    A dolgokhoz való hozzáállásod példaértékű. Szeretem, hogy miután annyi mindent láttál, tapasztaltál, átéltél, tudatában vagy annak, hol a helyed. Jelenleg ez Magyarország. Amúgy ismerős a lemez az ezzel kapcsolatos kérdésekről. És helyes a válaszod rá!

    A legjobbakat kívánom Csilli! Remélem büszke vagy magadra és boldog is egyben. Gyönyörű másfél évnyi emléket tudhatsz magadénak.

    Hiányozni fognak az írásaid!

    Légy jó
    M

    VálaszTörlés
  2. hello!nagyon nagyon jol sikerult ez az osszegzés...az idezetek is nagyon ide illoek voltak..sajnalom ,hogy vege a blognak.Ez volt az egyik kedvencem..nagyon jo volt mindig olvasni..a sok utazas,csodas kepek..bevallom sokszor irigykedve olvastam:D...ami a honvagyat illeti jelenleg en is au pair vagyok londonban es mielott kijottem mondtak ,hogy nem fogok birni stb.stb de telnek a hetek,honapok es meg mindig nem erzek eggyaltalan semmit..en is azt hittem velem van a baj de ezek szerint nem..persze megyek haza karacsonyra jo lesz kicsit hazamenni ,de visszajonni is.megegyszer gratulallok az oldaladhoz mindig nagyon orom volt latni az uj bejegyzest ,de olvasni megnagyobb..csak annyit szeretnek,hogy meg vagy ezerszer ennyit utazz az eletedben es nagyon nagyon sok szerencset kivanok neked az elethez!!

    VálaszTörlés
  3. Csilli, azaz Szilla :)!

    Mondtam már, hogy szerintem te vagy az egyik legkedvesebb ember a világon? Ez így van...
    Emlékszel arra a pillanatra mikor a 18. utca és a Broadway sarkán először találkoztunk?
    Már úgy vártam azt a találkozót...
    Csak úgy sugárzott belőled a kedvesség és a segítőkészség, ami egész kintlétem alatt nem változott. KÖSZÖNÖM NEKED!
    Mi családtagok vagyunk, ugye tudod?
    Dóri, Zsófi, Te and me. Friends and NY family for ever!!!

    A bejegyzés különböző részei előtt lévő idézetek fantasztikusak. Azt hiszem felírok párat magamnak :).

    Nagyon tetszett, ahogyan Magyarországról írtál. Teljesen egyetértek veled :).
    Nem a legtutibb hely, de a miénk, ezért szeretjük! Így van ez rendjén.

    A video pedig... wow!!! Imádom a zenéket, és a kedvencem pedig az a kis trükk, mikor a térképen piros vonal mozog egyik helyről a másik irányába... oltári!!! :)

    Gratulálok a csodás 1,5 évedhez! Megcsináltad! Csak magadnak köszönheted!!!!!

    Ölellek,
    Evitád

    VálaszTörlés
  4. Igazán jól sikerült befejezés... és a video, arra már nem is tudok mit mondani.
    És igen én is azok között vagyok akinek a blogod segített dönteni, és aki sok kérdéssel nyaggatott... de most az én egyik álmom is valóra válik, hisz utazom január 17-én.És ez valahol neked is köszönhető. örök hála mindenért...
    pusz
    Dory

    VálaszTörlés
  5. Szia Csilli,

    Hmm még1 blog aminek vége.... Hihetelen.

    Szerettem olvasni a blogod, mert totál másképp láttad a kinti világot mint én :) És ez jó, a véleménykülönbségekből csak tanulni lehet. Szerintem... ;)

    Sok sikert, érj el mindent amit csak szeretnél :)

    Mono

    VálaszTörlés
  6. Szia Csilli!

    Fantasztikus lány vagy! De szerintem ezt már mondtam. :) Csatlakozom Melindához. Nem igaz, hogy nem írsz jól. Nagyon is jól írsz. Mindig vártam az újabb bejegyzéseket és szerettem olvasni, mert választékosan írsz, sok információt tartalmaztak az írásaid és nagyon érdekesen írtál a sima hétköznapokról is. Gratulálok mindenhez, amit elértél és köszönöm, hogy részese lehettem ennek a másfél évnek. Hiányozni fognak az írásaid. Bár már kialakulóban vannak újabb au-pair blogok, de számomra nem lesz még egy olyan, mint a Tiéd, Évié és Dórié. :) Sokat tanultam én is Tőletek. Bár még van mit. Ha voltak gondjaitok a családdal,Ti akkor is pozitívan álltatok a helyzethez. Nem tudom elég jól kifejezni, hogy milyen nagyszerű vagy, és mennyire példaértékű az élethez való hozzáállásod. Remélem, hogy egyszer én is tudok ilyen lenni, nagyon igyekszem, próbálom minden helyzetben megtalálni a jót. Nem tudom, hogy csinálod, de tényleg le a kalappal. :) Szerintem amúgy nagyon sok ember csak megszokásból panaszkodik, azt hiszi, hogy úgy jobb, és nincs is komoly problémája. Ha elkezdek én is apróságok miatt nyavajogni, akkor mindig azt mondom, hogy miért is csinálom, hisz hálás lehetek a sorsnak, mert egy csomó dolog megvan az életemben. Ilyenkor nem tárgyi dolgokra gondolok, hanem egészség, jó a kapcsolatom az anyukámmal, van barátom, van fedél a fejem felett, van mit ennem stb. A többi meg úgyis kialakul, főleg, ha pozitívan állok hozzá.
    Sok sikert a továbbiakhoz! Ha gasztro blog nem is lesz, remélem, lesz utazó :). Az utazásokról szóló írásaiddal mindig adtál egy lökést, hogy igenis elérhető és ne adjam fel én se a céljaimat, mert eljuthatok oda, ahova akarok. :)

    Puszi,

    Évi (Db.)

    VálaszTörlés
  7. Az előbb nem küldte el a kommentet. Remélem, hogy utólag nem fogja duplán. De még annyit hozzáírtam - ami most nem jelent meg - hogy nagyon jó a video, és a hónapok során az jutott eszembe, hogy tesód nem kapott kedvet az au-pairkedéshez? :)

    VálaszTörlés
  8. Szió! :)

    Nagyon klassz lett, ez a The end. :) Az idézetek nagyon találóak, és a videót is nagyon jól összeraktad!! :)
    Kár, hogy már mind haza jöttetek, az "előző generációból", de szép lassan összeáll az "új csapat" is.. :)
    Köszönjük, hogy ilyen jó példával jártatok előttünk!! <3

    Puszi,
    Fanni

    VálaszTörlés
  9. Dóri(Szegedről)2010. november 29. 15:24

    RESPECT. Így, nagy betűkkel. Én is emlékszem, amikor először találkoztunk...vicces, hogy az ilyen good-bye videóknál mindenkinek a beginning jut eszébe :) Amit Évi írt, az teljes mértékben igaz, tényleg te vagy a legkedvesebb ember, akit ismerek. És a legnyugodtabb is. Te aztán tényleg soha nem húzod föl magad semmin. És mindig tudod, hogy minden úgy van, és lesz is jól, ahogy van. Nincsenek kétségeid, hiszel önmagadban, és mindenkihez kedves vagy. Ez nagyon ritka a mai világban. Ritka az ilyen jó barát, mint amilyen te vagy, mint amilyenek mindannyian vagytok!!!
    Köszönök mindent, és neked is csak ugyanazt tudom kívánni, mint Evitának: váljon valóra minden álmod, és légy nagyon boldog!!

    Soksok puszi,

    Dóri

    VálaszTörlés
  10. Kedves Csilli!
    Nagyon szomorú vagyok, hogy vége a blogodnak :( Olyan volt mint egy sorozat, minden héten vártam az új rész. De az élet megy tovább és most egy másik film kezdődik.
    Kívánok Neked minden jót és hidd el, hogy az a sok segítség amit te adtál másoknak, az egyszer visszaszáll hozzád. Köszönöm hogy válaszoltál a leveleimre és köszönöm hogy olvashattalak 1,5 éven át. Nagyon sokat adott a blogod és azóta én is vegetáriánus vagyok. Sokkal jobban érzem magam.
    Üdv.: Regina

    VálaszTörlés
  11. Szia,

    igaz a videót még nem néztem meg (mert valami hihetetlenül lassan tölti be a gép, na mindegy), de a bejegyzés épp úgy, mint Évinél nagyon jó lett. Nagyon fogtok hiányozni, a történetek, a mindennapjaitok. Azt csak remélni tudom, hogy lesz még ilyen blogíró-olvasó tali, ahol végre személyesen is találkozhatok Veletek. Addig is sok sikert mindenhez, puszi: Regi

    VálaszTörlés
  12. videó: pipa. tetszett. nagyon :)

    VálaszTörlés
  13. Csilli! En is olvasoja voltam a blogodnak, de soha nem kommenteltem. Angliaban vagyok au pair es nem irok blogot, mert egyszeruen nincs ra idom. Viszont szivesen olvastam a tied :) Jo volt latni, hogy milyen egy masik au pair elete egy masik kontinensen. Nemsokara en is hazamegyek de elotte meg tervezek egy new yorki utat. Eddig nem voltam szerelmese a varosnak, a blogod ota igen. Koszonom az osszes bejegyzesed, videod es pozitiv energiad. Tovabbra is maradj ilyen, amilyen most vagy es kivanom, hogy egyszer tenyleg korbeutazd a Foldet, akar tobb reszletben is :) Udvozlettel: Kinga (Manchesterbol)

    VálaszTörlés
  14. Drága Csilli!
    Az utolsó bejegyzés frenetikus volt!Rettentően tetszett.Hálás vagyok Neked,amiért vidám,és felejthetetlen perceket okoztál nekem,és sok más embernek. Miközben olvastam a bejegyzést,egyre jobban erősödött bennem az az érzés,hogy te is azon emberek közé tartozol,akiket példaképeim közé sorolhatok.Ez nyálasan hangzik,de mindaz,amit saját erődből elértél,csodálatra méltó(úgy,hogy közben szerény maradtál)és úgy érzem van mit tanulnom Tőled!Fantasztikus embernek tartalak,és szerencsés vagyok,amiért ismerhetlek,és hogy bepillantást nyerhettem életed egy bizonyos szakaszába.
    Ahogy néztem a kisfilmet,megfogalmazódott bennem,hogy ez sokkal izgalmasabb volt,mint a szex és New York.Ahogy figyeltem a pergő képeket,visszaemlékeztem az elmúlt 1,5 évre.Megható volt!Ez a sztori a legpezsgőbb,amiben olvasóként valaha is részt vehettem,és most,hogy vége,úgy érzem bennem is megszakad valami,az életem is kevesebb lesz nélküle.De remélem,hogy a jövőben is részese lehetek az örömeidnek-bánataidnak-sikereidnek-optimizmusodnak és mindannak ,ami Te vagy!
    Örülök,hogy megismerhettem a barátaidat,akik külön színfoltjai ennek az egész blognak,és úgy gondolom,hogy ők is nagyon különlegesek egytől-egyig.Köszönöm neked az elmúlt 1,5 év minden percét!Ha nincs a blog,az életem,a napjaim is másképp alakulnak!
    :)
    Szabina

    VálaszTörlés
  15. Kedves Csilli!
    Igazából tegnap olvastam a blogod, de egy ilyen frappáns befejezéshez igen nehéz hozzászólni...Egyszerűen zseniális!Teljesen elvarázsolt engem is, de nemcsak a zárás hanem az egész blogod!Én is neked köszönhetem az egész indulásom...remélem méltó utódaitok leszünk!:D Egészen jó kis társaság körvonalazódik már!Remélem mindenkinek sikerül megvalósítani azt amit eltervezett!
    Mégegyszer köszönöm az iránymutatást és minden segítséget!
    Pusssssssssz

    Orsi

    VálaszTörlés
  16. Szia Csilli!
    Nagyon tetszett a blogod! Csak pár hónapja kezdtem el olvasni de én is függő lettem. Amióta megnéztem az Earthlings című filmet, nem ettem húst és nem is kívánom. Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem! Regina, az egyik kommentelő is írta, hogy jól érzi magát azóta és én is. Valahogy könnyebbnek és tisztábbnak érzem a testem. Pedig nem fogytam :D Nekem így változtattad meg az életem. De a lényeg: a blogod hatására a Hugom is elhatározta hogy au pair lesz, ő Ausztráliába megy ki. Én már sajnos kifutottam az időből, 28 éves vagyok. Éltem viszont Franciaországban és Belgiumban is 2-2 évet. Életre szóló élmény volt. Mindenkinek ki kellene próbálni hogy milyen külföldön élni. Te és a lányok nagyon jó példával szolgáltatok és sok fiatal példaképei lehetnétek!
    Minden jót kívánok:
    Tamara (és a Hugom is üdvözöl: Timi)

    VálaszTörlés
  17. Szia Csilli!

    2009 majusatol olvasom a blogod, es annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, diploma utan en is kiprobalom magam au-pair-kent. Ekkor 2. eves voltam a fösulin. Es ma mar 3 honapja vagyok München közeleben au-pair, es nagyon örülök, hogy nem hagytam ki ezt a lehetöseget. (Mellesleg nekem sincs honvagyam :))
    Nagyon tetszett a blogod minden egyes bejegyzese, szerintem nagyon jol irsz! Nagyon sokat segitett a csaläd kivalasztasaban, es az elindulasban. KÖSZÖNÖM!
    Dori, Evi es Zsofi blogjat is parhuzamosan olvastam, es le a kalappal mindegyötök elött!!
    Hianyozni fog a blogotok!!
    Sok sikert a mosoly projecthez, es mindedn jot kivanok az eletben!! :D
    U.i: ha egyszer eljutok Amerikaba mar tudom, hogy miket kell megneznem :) Van egy almom, nem adom fel :)
    Üdv: Rita

    VálaszTörlés
  18. Kedves Csilli!

    Azt hiszem a többiek már mindent leírtak előttem, úgyhogy csak annyit mondanék, hogy ez a bejegyzés a videóval méltó lezárása ennek a blognak. Köszönöm én is, hogy megosztottad másokkal ezt a 1.5 évet, és hogy kedvet adtál sokunknak, hogy kipróbáljuk mi is az au pair-kedést.
    Bízom benne, hogy még olvashatok tőled blogot vagy bármit, hiszen szuperül írsz, ez vitathatatlan. Élvezetesen, érthetően, jól megfogalmazottan fejezed ki magad. Sok, magát írónak valló emberke és firkász elbújhatna a hátad mögött... :-) Úgyhogy gratulálok!

    Üdv

    Kriszta

    VálaszTörlés
  19. Nagyon köszönöm ezt a sok kedves kommentet! Nem is tudok mit írni...
    Örülök, hogy tetszett és hogy sok embernek lökést adtam/adtunk ahhoz, hogy külföldön is kipróbálja magát. A 2 vegetáriánussá váló lánynak külön örülök, hogy most jobban érzik magukat. Pedig én senkit nem beszélek rá erre sosem. :) Ez egy belső elhatározás, ami akkor jó, ha nem lemondással jár, hanem örömmel.
    Kaptam olyan emailt, hogy olvasni akarják azt, hogy mi történik velem itthon és nem akarják hogy vége legyen a blognak. Nem lesz magyarországos blogom, nem szeretném leírni hogy mi történik velem itthon. Ez a new yorkos dolog más volt. Szívesen elmegyek még blogos találkozókra vagy beülök beszélgetni egy kávézóba az au pairkedésről és bármi másról. De a többi már magánügy, amit nem akarok közszemlére tenni. Szerintem ezzel mindenki így lenne. Emailben kérdezhettek, ha kíváncsiak vagyok. :)
    Raktam fel a jobb oldali menüoszlopba pár hasznos linket, ami az Amerikában - és főleg New York közelében - élő au paireknek jó lehet. Az email címem is kiírtam, eztuán oda tudtok írni.
    Breaking news: Tegnaptól hivatalosan is az Au Pair in America egyik magyarországi nagykövete (ambassador) lettem :)
    Szép, mosolygós napot kívánok Mindenkinek!

    VálaszTörlés
  20. Szia Csilli!

    Eddig elfelejtettem írni, de a filmnek én is nekiálltam egyik nap. Kb. 30 percet rendesen néztem, aztán már nem nagyon bírta a gyomrom, úgyhogy "csak" belenéztem az utána következők részekbe, hogy miről van szó és néha leragadtam. Nem mondom, hogy vegetáriánus leszek tőle (mondjuk azóta pont nem ettem húst, de ez véletlen is lehet), viszont tény, hogy nem kívánom és sokszor eszembe jutnak a film egyes jelenetei...
    Köszönöm, hogy megosztottad velünk, lehet hogy sosem hallottam volna róla.
    Nagy állatszerető vagyok és fáj ezeket látni. Pár hete jelentkeztem önkéntesnek egy menhelyre, bár lehet hogy túl érzékeny vagyok mindehhez. Akkor is nagyon szomorú voltam, mikor cicapanzióban dolgoztam és némelyik cicát hazavitték a gazdái 1-2 hét után. :)

    Mit takar, hogy az APIA nagykövete lettél, ez mivel jár? Amúgy gratulálok! :)

    Üdv.
    Kriszta

    VálaszTörlés
  21. Szia!

    Én is gratulálok, hogy nagykövet lettél! :) Engem is érdekel, hogy mi is ez pontosan, és mivel jár? Annyit elmondasz a magyarországi életedről, hogy sikerült már munkát találni?

    VálaszTörlés
  22. Hát ez baromi jó! Gratulálok!!!! :)
    Az egyik barátnőm, akik épp kint él au pairként Angliába jövőre Amerikába készül. Szerintem Te/Ti voltatok a legnagyobb hatással erre az elhatározásra. Bevallom én is szívesen kimennék, de úgy érzem most már el kell kezdenem tanulni. Bár lehet tanulás közbe halasztok, de ez még a jövő zenéje!
    Sok sikert Csilli!! És mindenki más, aki az Államokba készül :)

    Puszi,
    Melinda

    VálaszTörlés
  23. Szia Csilli!
    En is au pair vagyok, csak en Skociaban elek. Nemreg talaltam ra a blogodra es nagyon tetszik. Lehet hogy en is el fogok kezdeni egyet. Eddig nem is gondoltam ra.
    A videokat milyen programmal csinalod? Egytol egyig tetszenek!
    Gratulalok a 1,5 evhez. En csak 1 evig maradok kint az egyetem miatt de remelem hogy hasonlo jo elmenyeim lesznek mint neked. Sokan nem tudjak milyen sok nehezseg van egy au pair eleteben. Le a kalappal elotted. 18 honapot vegigcsinalni nagy teljesitmeny!
    Sok sikert kivanok a jovobeli terveidhez!
    Patricia

    VálaszTörlés
  24. Helló Csilli!!

    Nahát én most álltam neki olvasni a blogodat. És most mond meg nekem mit mondjak?!! Mit lehet erre? Fantasztikus vagy!! Én már annyit nevettem, most jelenleg a mexikói résznél tartok, de már alig várom, hogy ideérjek a végére :-) :-) Látom, hazajöttél és vége az amerikai álomnak.
    Az engem is nagyon nagyon érdekelne, milyen programmal lehet ilyen klassz videókat szerkeszteni! Leírnád, ha van időd?

    Sok sikert a továbbiakban

    Laura

    VálaszTörlés
  25. Gratulálok a nagykövetes dologhoz!!!:)
    annyira jó volt ez a poszt,nagyon tetszett,rám is mind nagy hatással voltatok,és minden héten vártam az újabb bejegyzéseket...hiányozni fog a blog!Legyél kitartó,sok szerencsét kívánok neked mindenben:)
    Puszi!

    VálaszTörlés
  26. Én csak magamat figyeltem. Nem is tudatosan... Azt vettem észre, hogy mindig olyan komor arccal megyek, nem mosolygok. Persze, ha tudatosan csináltam volna, akkor mosolygok. Csak úgy bevillant a gondolataim közé az írásod, és akkor leesett, hogy nem mosolygok. Pedig szeretek is, meg már mondták, hogy jól is áll. Úgyhogy tudatosan a mosolygásra kell koncentrálni. :) Ja, és előtte elűzni azt a buta gondolatot, hogy hülyének néznek, ha mosolygok. :P Hát nézzenek, az ő dolguk. Utóbbihoz kapcsolódva be is másolnám a facebook-os napi pozitív gondolatot:

    "Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét." (Tatiosz)

    VálaszTörlés
  27. Szia Csilli! Nekem egyszerűen nem akarja letölteni :S Szükség van vmi külön programra hozzá?
    Bocsi, h ezzel zaklatlak..!!

    SOK SIKERT A ÁLLÁS KERESÉSHEZ!

    Laura

    VálaszTörlés
  28. Évi: nyugi, én sem vigyorgok az utcán egymagamban miközben sétálok :) Csak ha belépek valahova és köszönök.
    Jó az idézet!

    Laura: az iMovie sajnos csak Macbook-on működik, ha jól tudom.
    Köszi a drukkot! Megírom majd kommntben ha lesz valami.

    VálaszTörlés
  29. szia,

    segíts légyszi, mi volt a Vivi e-mail címe? elfelejtettem és így nem tudok neki e-mailt küldeni:( köszi, puszi

    VálaszTörlés
  30. svivien86 KUKAC gmail PONT com
    Azért írom így ki, mert ő is valahogy hasonlóan tette. Gondolom így google-ben nem dobja ki találatnak.
    Szivi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon jó a blogod, gratulálok. Mi is New Yorkról írunk blogot, személy szerint én is többször voltam kint.
      Nem tudom ismersz e minket? http://548oranewyorkban.blog.hu

      Törlés
  31. Boldog Karácsonyt Csilli!!!!

    VálaszTörlés
  32. Szia Csilli,
    Fantasztikus a videó, köszi szépen, hogy megoztottad velünk :) Sok széppel és jóval gazdagodtál.
    A lehető legjobbat, ami a jövőt illeti.
    Puszi,
    Dori

    VálaszTörlés
  33. Szia Csilli!

    Másodszori olvasás után is még mindig nagyon izgalmas az egész blogod! Teljes mértékben egyetértek az előttem szólókkal, hihetetlen jó, kedves, aranyos, segítőkész ember vagy és valami észbontó energiát ad másoknak az élethez és a dolgokhoz való hozzáállásod. Köszönök Neked minden eddigi segítséget - remélem, hogy nekem is összejön októbertől az au pair-kedés Amerikában. Itt, Németországban is rengeteg csodálatos dolog történt már velem és biztos vagyok benne, hogy még fog is. De bevallom őszintén, amikor rátaláltam a blogodra, akkor határoztam csak el, hogy igen, én is ezt akarom!
    Sok sikert kívánok Neked az élet minden területén - bár ezt már párszor e-mailben is írtam -, de ha valaki, akkor Te igazán megérdemelsz mindent, remek munkát, kedves embereket körülötted és nagyon boldog életet. És ezt teljes szívemből kívánom Neked! :)

    Vigyázz magadra!
    Puszi:
    Vivi

    VálaszTörlés
  34. Szia!
    Remélem, nem baj, hogy itt írok. Bízok benne, hogy eljut Hozzád a kérdésem. Van utazós blogod? Egyre egyszer feliratkoztam, de sajnos ott én nem látok semmit. :( Pedig nagyon szeretnék még Tőled olvasni. :)

    VálaszTörlés
  35. Szia Csilli!

    Én ugyan csak most találtam rá a blogodra, de nagyon tetszett az utolsó bejegyzésed! A videó meg egyszerűen nagyon jó !:)
    Így elolvasva a tapasztalataidat és élményeidet még inkább életcélom au pairkedni! Bűr még csak 16 éves vagyok, de már tudom hova szeretnék kimenni és mikor! Köszönöm neked,hogy akaratlanul bár, de még nagyobb önbizalmat adtál a dologhoz, remélem 2-3 év múlva nekem is lesz egy ilyesmi blogom:)

    VálaszTörlés
  36. do you like babies,i am confused with my husband,ergo baby carrierwe have quarrelled many times about the babies,ergo baby carrier salei dont want to have babies so early, but my husband want have babies,ergo baby carrier australia so is it really necessary to bear babies as soon as people get married.

    VálaszTörlés
  37. Original Software brings with it a number of windows 7 key
    advantages for you and your family.windows 7 activation key

    VálaszTörlés
  38. Usual products can be equally durable and comfy dog collar to make sure all of cat owners in many cases can teach their very own canines the way to continue hikes and ways to react during times of general population. You'll also find extraordinary products out there that hopefully will allow owners exercise quite rambunctious dog carrier pets way too.

    Usual scruff of the neck styles are simple band which can be capable of collecting some sort of never-ending loop. These straightforward devices are good for dog owners what individuals only desire to gain lovelonglong.com more control of his or her's pets or animals. These varieties are likewise great for pouring the needs of users who wants to position critical tag on critters also.

    Many programs dog leashes designed for air cleaner dog management will be attached to leashes.

    VálaszTörlés
  39. mulberry bags surely indulge your entire smells, and you may not just look like but mulberry bayswater think that a new vogue celeb. Together with trusted buckskin provides useful to stitch these kind of extremely designed hand totes you'll definitely squeeze out an atmosphere of favor. Being a primary Ough.Okay brand name, mulberry uk around brains youryour rocking particular date, when you are to function or for those who are outside in order to connect friends. Along with baggage that happen to be frequently in mulberry handbags you could poss mulberrystoreuk.co.uk.

    VálaszTörlés
  40. isabel marant can indicate lots of things to several females. Among the items that include experienced a great renaissance can be sand wedge shoes and boots. In fact these are generally becoming consequently hugely favored by women of all ages everywhere you go likely today your acheter isabel marant pick. They are incredibly flexible and will trust a clever set of sand chaussure isabel marant . Isabel Marant Sneakers .It is far better buy with regard to trend and luxury, not simply for the reason that shoes or boots look great.www.isabelmarantreduction.com.


    VálaszTörlés
  41. no one is really busy in this world. its all about priorities.
    things to do with kids in phoenix

    VálaszTörlés
  42. This article gives the light in which we can observe the reality. This is very nice one and gives indepth information. Thanks for this nice article.

    VálaszTörlés
  43. Szia Csilli!

    Hogy vagy, mióta hazajöttél? Jártál kint azóta az USA-ban?

    Üdv.
    Kriszta

    VálaszTörlés