2009. június 19., péntek

Drivin' in Brooklyn

Sziasztok!
Páran mondtátok, hogy kíváncsiak vagytok, hogy merre szoktam vezetni. Szerdán délután mielőtt elmentem a gyerekekért a táborba, Teot elvittem Park Slopeba. Ez Brooklyn egyik kerülete a Prospect Parktól nyugatra, ide jártak a gyerekek suliba. Nagyon szép környék, olyan mintha egy kisváros lenne - régi brownstone épületek, sok kis üzlet. Ha gazdagok leszünk, akkor itt is veszünk majd egy lakást :) Én vezettem, Teo kamerázott a fényképezőmmel. Először arra gondoltam, hogy zenét rakok a video alá, de meggondoltam magam...bár elég sok hülyeséget mondtunk alatta és kivágtam pár részt, így is több mint 7 perces lett. A filmen sokkal gyorsabbnak tűnik ahogy vezetek, pedig lassan mentem. A kocsiról majd máskor töltök fel képet, mert elfelejtettük felvenni. Lényeg, hogy Honda Odyssey, kb 8-10 éves kocsi, 7 személyes és sötétzöld :).
Jó szórakozást!

2009. június 17., szerda

Arch Day és hétvége Rhode Islanden

Sziasztok!Az előző bejegyzésből kihagytam, hogy a család egyik régi au pair-e Jo. itt töltött 5 napot. Német csajszi, nagyon jófej, kár, hogy nem lehetünk ketten au pairek, sokkal jobb lenne. :) Ja, és még valamit kifelejtettem: a host fiam megint összetörte a telefonját (2 hete) és kapott egy újat. Ez azért fontos, mert most hétvégén ezt a legújabbat is tönkretette – belesétált vele az óceánba… Na, de kezdjük az elején.
Kedden B-nek, szerdán pedig O-nak és J-nek volt az évzárója - Arch Day. Azért "arch", mert egy virágos kapun kell mindenkinek áthaladnia és ez jelképezi azt, hogy jön a nyár és summer holiday van! Amiben jobb, mint az otthoni, hogy itt a gyerekek és a meghívottak is ülhetnek az ünnepség alatt. :) Nincs ünneplőruha, hanem mindenki azt vesz fel, amit csinosnak talál. Én csak a pici lány ünnepségére mentem el, a nagyokéra nem. Nagyon tetszett, énekeltek egy tök jó dalt, felvettem videóra a fényképezőmmel..de elég szemcsés lett, mert félhomály volt. (B. felsője virágmintás, egy ázsiai és egy fekete kislány között áll az első sorban)
Pénteken este 7.30-kor a családdal elindultunk Rhode Islandre anyuka szüleihez. Rhode Island a legkisebb állama az USA-nak, New Yorktól északra fekszik. 3-3,5 óra volt az út, autópályán mentünk és VÉGRE nem én vezettem. Szeretek vezetni, de minden hétköznap délutánt az autóban töltök a gyerekekkel és sosem tudok rendesen körülnézni mert azt kell figyelnem, hogy mikor jön szembe valaki szabálytalanul, mikor szalad át egy gyerek az úton vagy új útvonalon kell vezetnem és a mi kocsinkban nincs sajna GPS…és Brooklyn akkora mint Budapest. Úgyhogy most hátradőltem, anyuka hozott egy kis bort az útra, szuper volt. (Ja, a bort B. tízórais micimackós palackjában hozta, mert itt az USA-ban nem lehet felbontott alkoholos ital az autódban és így akarta „álcázni”.) 11-re megérkeztünk Narragansett városkába, ahol a nagyszülők óceánparti háza áll. Igen, ez csak a beach house-uk, mert van egy „rendes” házuk nem messze innen. Viszont mi nem tudtunk itt aludni, mert olyan sok rokon jött, hogy hotelben kellett megszállnunk, kivéve O-t, akinek még volt egy hely a házukban. Reggel nem kellett korán kelni, 10-kor ébredtem, aztán átmentünk a nagyszülők házába. Mondtam neki, hogy itt akarok lakni! :) Az óceánparton áll, egy nagy füves terület választja el a házat a víztől, 5 hálószobás (még így is kevés volt az összes rokonnak), 2 nappalis, étkező, tágas konyha. „Vidéki stílusban” van berendezve és nagyon szép! Anyukának 3 testvére van és mindegyik tesónak 3 gyereke = 12 unoka. Plusz jöttek barátok, szomszédok, voltunk kb. 25-en vagy 30-an. Mindannyian kedvesek voltak, Lenny nagypapi gyönyörűen kiejette Budapestet és a gulyást is (itt mindenki gulash-nak ismeri), bár még sosem járt Magyarországon. Délután anyukával és az egyik unokahúgával elkezdtük gyártani a sushikat. A legtöbb vegetáriánus sushi volt – szerencsémre – mert elfelejtett halat venni anyuka. Most csináltam először, de nagyon tetszett és finomak lettek! Délután lementünk a beach-re 2 órácskára napozni. Szép, finom homokos, tiszta part volt. Egy kép B-ről (már kiesett 1 foga és hozott érte a fogtündér 1 dollárt :) )

Itt történt az, hogy J. belesétált az óceánba a 3 napos telefonjával. A fürdőnadrágjába tette, mert abban jött le a strandra és anyuka figyelmeztette is őt, hogy majd vegye ki…nem vette. A hotelban próbálta hajszárítózni, de azóta sem kapcsolódik be. Egész nap nem mert az anyjához szólni. 5-kor visszamentünk a nagyszülők házába, kezdődött a kerti party. Hoztak vagy 30 lobster-t (homár), szegények ugye még éltek mikor berakták őket a forró vízbe. B. már majdnem sírt, mert az egyikkel összebarátkozott és el is nevezte Bobnak. De Bob sem élte túl sajnos. Minden asztalon volt egy nagyon "ötletes" kalács (mindenki kis darabot tudott törni belőle), itt van egy kép róla – és egy másik is az asztalról és az atlanti-óceános háttérről.

Vacsi után a gyerekek unokatesóival pókereztünk és ki nyert?! ÉN! Pénzben kellett volna játszani! :) Vasárnap reggel indultunk haza, mert O-nak focimeccse volt, J-nek baseball. A focimeccs után O. összes csapattársa, a nagy darab fekete edző és a szülők is a mi házunkba özönlöttek, addigra én már megcsináltam szépen az asztalt. Szerencsére sok mindent tudtunk hozni haza Rhode Islandről, úgyhogy nem kellett főzőcskéznem. Itt volt egy kis buli, mert jön a nyári szünet és az edző ősztől már nem lesz velük. Elbúcsúztak tőle. A buli középén én viszont leléptem, mert Dóri anyukájáék és Dóri is Manhattanben voltak, csatlakoztam hozzájuk. Chinatownban találkoztunk, aztán a Fifth Avenue-n sétálgattunk egy kicsit, megnéztük a Rockefeller Centert, bementünk egy könyvesboltba, aztán a Colombus Circle-nél fejeztük be a gyalogtúrát. Szegények egész nap sétáltak, Dóri volt a „túra-vezető” és nem volt megállás :) Én is fáradt voltam, de még elmentünk a szállásukra és Dóri anyukája odaadta nekem a kis csomagot amit Anyu küldött nekem. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM KATI! És kaptam Katitól (Dóri anyu) túró rudit is!!!
Vasárnap B. szülinapi bulija lesz Manhattanben egy Teddy maci készítő helyen és engem is meghívott, éljen, éljen! 
Jövő héten ismét jelentkezem! :)

2009. június 9., kedd

The Niagara Falls

Sziasztok!
Megérkeztünk a Niagara túráról!!! Nagyon-nagyon szép volt! Pénteken reggel 7.45-kor indult a busz Manhattanből. Mono és Adri nem ezzel a busszal jöttek, mert ők White Plainsben szálltak fel. Egy dél-afrikai csaj ült mellém, Simone. A túravezető nő, Jane nagyon kedves volt. Indulás után kiosztott 3 „díjat”, az egyiket én nyertem („BABY ON BOARD”), mert én voltam a legújabb au pair (A 2 hónapommal). :) Az egyik német csaj megnyerte a : „Te érdemled meg legjobban ezt az utat” díjat, mert neki volt a legtöbb host gyereke. :) Délután 5 óra előtt érkeztünk meg Niagara Fallsba. Ez a város neve és a vízesés neve is. Nagyon jó helyen volt a szállás, 3 percre a Niagara folyótól és amit nem is tudtunk:
kaptunk ingyen reggelit. :) Négyen voltunk egy szobában, Adri, Mono egy izraeli au pair – Narkis – és én. Lepakoltunk és indultunk is a park felé, kb. 5 perc múlva már meg is érkeztünk a Niagarához.
Két nagy vízesésből áll a Niagara: American Falls és Horseshoe (patkó) Falls. Egy Goat Island nevezetű sziget választja el őket egymástól. A folyó pedig Kanada és az USA határán fekszik, úgyhogy Kanadát is láthattuk. Sétálgattunk, fényképeztünk, felmentünk az observation deck-re, ami egy kilátó – benyúlik a folyó közepéig és nagyon szép kilátás nyílik a 2 vízesésre. Eztuán átsétáltunk a Goat Island-re, onnan a Horseshoe vízesést lehett látni jobban és felültünk egy trolley-ra is. Este 9-kor kezdődött az „Illumination”, ami azt jelenti, hogy különböző színekkel világítják meg a Niagarát a kanadai oldalról. 10-kor tűzijáték volt, de lemaradtunk róla, mert bementünk a Hard Rock Cafe-ba. Szegény Simone, a dél-afrikai csaj, már kész volt mire odaértünk, mert jópár jagert megivott és 50 dolcsis számlánál tartott. Ő aztán eltűnt este és másnap nem is láttuk – végig a szobájában feküdt, nem tudott felállni. Szombaton 10-kor mentünk a „Maid of Mist”-re, ami egy hajókázás volt a folyón a vízesések mellett. Kaptunk kék esőkabátokat, de nem áztunk meg annyira. (A vízesések mellett olyan párás a levegő, mintha esne az eső, ezért kellett felvenni.) Kb 15 perces volt a hajókázás, de pont elég arra, hogy videokat és képeket csináljunk. Bár nem mindig tudtuk elővenni a fényképezőt, mert vizes lett volna. A hajókázás után mentünk a „Cave of the Winds”-re, ahol sárga esőkabátban és egy fehér-kék-zöld színű szandálban sétálgattunk a vízesés aljában. Itt már nagyon vizesek lettünk! :) Ezután ebédeltünk, visszamentünk a szállásra egy kicsit és 5 óra körül kifeküdtünk a parkba napozni a vízesés mellé. Este újra a Hard Rock Cafe-ba mentünk, vacsiztunk, ittam egy koktélt és kaptam hozzá ajándék poharat, Hard Rock Cafesat! Vasárnap 10-kor indultunk haza.
Aki tud, menjen el a Niagarához, mert gyönyörű - bár nem ez a legnagyobb vízesés a Földön, de nem szabad kihagyni, ha valaki itt a közelben jár. Most szerintem csomó mindent kihagytam ebből a bejegyzésből, de nincs kedvem többet írni, itt már majdnem éjfél van... A képeket majd feltöltöm, addig is itt van egy kis video.

2009. június 3., szerda

"Host gyerekeim" heti fő sztorijai, nyugis hétvége

Sziasztok!
Már megint eltelt egy hét, lassan 2 hónapja vagyok itt. Nagyon messzinek tűnik az, amikor leszállt a gépem New Yorkban és az orientációra mentem, viszont a hetek nagyon gyorsan telnek, gyorsabban mint otthon. Nem is csoda, 3 gyerekkel repül az idő. :)
Múlt héten kedden 5.30-ra kellett mennem J-ért. Akkor írtam neki egy sms-t (itt text-nek hívják), hogy itt és itt vagyok. Már 5.40 volt, de sehol sem volt, úgyhogy felhívtam, de nem vette fel. Megint hívtam és egy idegen ember vette fel aki alig beszélt angolul, úgyhogy kb semmit nem értettem. Közben megjött J. és kérdezem tőle, hogy hol van a mobilja. Jajjj, hát otthagyta a könyvesboltban… Nem baj, 2 hete kapta az újat, mert az előzőt ripityára törte. Visszahívtuk az embert és nagyon nehezen elmondta, hogy hol van. Egy latino szakács volt – és milyen rendes hogy nem lépett le vele. Ha nem hívom J-t, akkor soha nem kapja vissza a telefonját szerintem.
Ugyanezen a napon 7-kor felvettem O-t is, aki egy barátnőjénél volt. Épphogy csak hazaértünk, elkezdtem melegíteni a vacsit, hallom hogy O. sikít/ordít: „Oh my god, Csilla, Csilla”…..Azt hittem, hogy tűz van. Kiderült, hogy 7.30-kor előadása van a suli jazz zenekarával (ő az egyetlen xilofonos) és 2 perc van hogy odaérjünk. Aha, persze. Úgyhogy egyik kezembe fogtam a táskámat, másikban B. kezét (szegény azt sem tudta hogy hova megyünk…csak azt látta hogy O. ideges és majdnem sír). Mondta O., hogy baromi gyorsan kell vezetnem most. OK. A piros lámpán nem mentem át, de 7.37-re odaértünk, ami rekord. Így is lekéste az első darabot. Utána este azon ment a vita, hogy ez kinek a hibája. Anyuka, apuka vagy O. … meg volt mindenféle kombináció. Szerencsére ebből én kimaradtam.
B-vel is történt valami a héten természetesen, neki egyik este elkezdett mozogni az alsó két foga legelöl. Először megijedt, de mostmár tetszik neki nagyon hogy tudja mozgatni őket előre-hátra, jobbra-balra. Másnap reggel vittem őt a suliba és mondta, hogy ma reggel ezt megosztja az osztállyal. Mindennap reggel 2 gyerek jelentkezhet, ha van valami extra híre (7 évesek). Mondta B., hogy ő még soha nem jelentkezett, de ma fog. Ha pedig véletlenül ketten felrakják a kezüket előtte, akkor sincs baj, mert tartalékban van egy „emergency share” – vagyis ha olyan infod van ami sürgős és nem fértél bele a 2 emberbe, akkor még elmondhatod. Milyen rendesek. :)
Szombaton 11-kor taliztam Teoval és elmentünk a Bank of America-ba, hogy végre legyen bankszámlám. Ez azért fontos, mert a jó kis utazásaimat csak így tudom lefoglalni majd. Bementünk, egy fiatal csajszi volt a pultnál. Elkezdte tölteni a számítógépen az adatokat, már ki is válaszottam hogy milyen kép legyen a kártyámon (I love NY-os) és akkor mondja, hogy a Social Security számom még nincs aktiválva, úgyhogy most ezt nem tudja megcsinálni, de elmenti az eddigieket és majd hív. Oké, végülis most még annyira nem is kell. Romana volt a keresztneve és megkérdeztük Teoval, hogy honnan jött (a vezetékneve elég kacifántos volt) és mondta hogy Ukrajnából. Ő már látta, hogy magyar vagyok (útlevél, stb) és megkérdezte, hogy Magyarország közel van Ukrajnához?!?! Nem tudom hogy Teo vagy én mondtam-e neki, vagy egyszerre mondtuk, hogy igen – szomszédok vagyunk. Erre a válasz: sosem voltam jó földrajzból. Na erre már semmit nem tudtunk mondani.. Már 2 hónapja tervezem, hogy kinyomtatok egy Európa térképet és bejelölöm Magyarországot rajta és a pénztárcámban fogom hordozni. Múltkor amikor Dórival Coney Island-en sétáltunk és leültünk egy padra, a mellettünk ülő bácsi kérdezte, hogy honnan jöttünk, mondtuk neki, és rögtön: jajj a gulash annyira finom, stb. :) (Pénteken mikor a fociedzésre vittem O-t, ott volt egy apuka, beszélgettem vele és mondta hogy ő volt Budapesten 1 napot (jól ejtette ki) és milyen szép. ) A Bank of America után találkoztam Leilaval, az egyik brazil au pairrel, mert ő is jönne velünk Orlandoba (Miamiba nem). Beültünk a Tea Loungeba, az egyik süppedős kanapéra, elővettem a kis notebookom és böngésztük a szállásokat, repjegyeket. A repülő június közepe-vége felé szeretnénk lefoglalni, a szállást pedig júliusban is elég, mert augusztus hónap Floridában nem főszezon, ezért nem lesznek annyira sokan. Egyszer csak csörgött a telefonom, Dóri volt az és azért hívott hogy elmondja, hogy nemnormális és kiugrott 5000 m magasból Long Island felett...  :D  Nagyon jók a képek, azóta már felrakta a Picasa oldalára, nézzétek meg. Lehet hogy én is rászánom magam jövőre. (Dóri blogjának a linkje is itt van az oldalaomon – Via néven szerepel) Közben Teo elment, mert készülődött munkába, én elmentem Manhattanbe talizni Alejandraval. Csak egy picit beszélgettünk, mert későn értem oda és neki mennie kellett. Kicsit shoppingoltam, aztán 8 körül bementem Teohoz a wine bar-ba, adott nekem finom bruschettát – kettőt is, köszi Teooo – és ettem egy cheesecaket. Ja, és egy meglepi fahéjas teát is csinált nekem, olyan karácsonyos íze volt. 10.30-ra értem haza este.
Vasárnap cluster meeting/au pair találkozó volt a Borough Hallnál. Előtte kimentem Dóriért a Penn Stationre. Au pair in Americás pólót kellett felvenni és nyerhettünk. Sajna én nem nyertem, Dóri sem, de majd legközelebb. Átsétáltuk a Brooklyn hidat, nagyon szép napos idő volt. Leila is jött és megismertünk egy tök rendes ukrán csajt, Kate-et. Tavaly márciusban jött, de hosszabbított még fél évet. Egy 22 hónapos kislányra vigyáz, szabad hétvégéje van mindig. Lehet hogy szerdán talizok vele a Prospect Parkban. Közben megjött Dóri két long islandi barátnője, Andy és Mirna. Elmentünk a Century 21-be, nem vettem semmit!, nem értem hogy miért. Aztán felültünk az egyik metrora és elmentünk a Central Parkba. Talákoztunk Henivel is 20 percre, aki Long Islanden lakik, de ő heteken belül megy haza sajnos. Elsétáltunk ahhoz a tóhoz ami a filmekben is van, lehet rajta csónakázni. Lefeküdtünk a fűbe és beszélgettünk, pihiztünk, nagyon jó volt. Mire hazaértem, a család pont a szomszédokkal kerti partyzott, úgyhogy ettem velük.
Na, hát ennyi volt az előző hetem, a Szabadság-szobrot még mindig nem láttam közelről és a Rockefeller Center tetején sem voltam még, viszont most péntek-szombat-vasárnap NIAGARA Monoval és Adrival! Őket is rég láttam! De jó lesz! (Bejegyzést majd csak kedd körül írok, hétfőn szerintem nem lesz energiám.) Addig is itt van pár kép a Central Parkból.
Puszi
Csilli loves New York!
Dóri and Kate love New York :)