Sziasztok!Az előző bejegyzésből kihagytam, hogy a család egyik régi au pair-e Jo. itt töltött 5 napot. Német csajszi, nagyon jófej, kár, hogy nem lehetünk ketten au pairek, sokkal jobb lenne. :) Ja, és még valamit kifelejtettem: a host fiam megint összetörte a telefonját (2 hete) és kapott egy újat. Ez azért fontos, mert most hétvégén ezt a legújabbat is tönkretette – belesétált vele az óceánba… Na, de kezdjük az elején.
Kedden B-nek, szerdán pedig O-nak és J-nek volt az évzárója - Arch Day. Azért "arch", mert egy virágos kapun kell mindenkinek áthaladnia és ez jelképezi azt, hogy jön a nyár és summer holiday van! Amiben jobb, mint az otthoni, hogy itt a gyerekek és a meghívottak is ülhetnek az ünnepség alatt. :) Nincs ünneplőruha, hanem mindenki azt vesz fel, amit csinosnak talál. Én csak a pici lány ünnepségére mentem el, a nagyokéra nem. Nagyon tetszett, énekeltek egy tök jó dalt, felvettem videóra a fényképezőmmel..de elég szemcsés lett, mert félhomály volt. (B. felsője virágmintás, egy ázsiai és egy fekete kislány között áll az első sorban)
Pénteken este 7.30-kor a családdal elindultunk Rhode Islandre anyuka szüleihez. Rhode Island a legkisebb állama az USA-nak, New Yorktól északra fekszik. 3-3,5 óra volt az út, autópályán mentünk és VÉGRE nem én vezettem. Szeretek vezetni, de minden hétköznap délutánt az autóban töltök a gyerekekkel és sosem tudok rendesen körülnézni mert azt kell figyelnem, hogy mikor jön szembe valaki szabálytalanul, mikor szalad át egy gyerek az úton vagy új útvonalon kell vezetnem és a mi kocsinkban nincs sajna GPS…és Brooklyn akkora mint Budapest. Úgyhogy most hátradőltem, anyuka hozott egy kis bort az útra, szuper volt. (Ja, a bort B. tízórais micimackós palackjában hozta, mert itt az USA-ban nem lehet felbontott alkoholos ital az autódban és így akarta „álcázni”.) 11-re megérkeztünk Narragansett városkába, ahol a nagyszülők óceánparti háza áll. Igen, ez csak a beach house-uk, mert van egy „rendes” házuk nem messze innen. Viszont mi nem tudtunk itt aludni, mert olyan sok rokon jött, hogy hotelben kellett megszállnunk, kivéve O-t, akinek még volt egy hely a házukban. Reggel nem kellett korán kelni, 10-kor ébredtem, aztán átmentünk a nagyszülők házába. Mondtam neki, hogy itt akarok lakni! :) Az óceánparton áll, egy nagy füves terület választja el a házat a víztől, 5 hálószobás (még így is kevés volt az összes rokonnak), 2 nappalis, étkező, tágas konyha. „Vidéki stílusban” van berendezve és nagyon szép! Anyukának 3 testvére van és mindegyik tesónak 3 gyereke = 12 unoka. Plusz jöttek barátok, szomszédok, voltunk kb. 25-en vagy 30-an. Mindannyian kedvesek voltak, Lenny nagypapi gyönyörűen kiejette Budapestet és a gulyást is (itt mindenki gulash-nak ismeri), bár még sosem járt Magyarországon. Délután anyukával és az egyik unokahúgával elkezdtük gyártani a sushikat. A legtöbb vegetáriánus sushi volt – szerencsémre – mert elfelejtett halat venni anyuka. Most csináltam először, de nagyon tetszett és finomak lettek! Délután lementünk a beach-re 2 órácskára napozni. Szép, finom homokos, tiszta part volt. Egy kép B-ről (már kiesett 1 foga és hozott érte a fogtündér 1 dollárt :) )
Itt történt az, hogy J. belesétált az óceánba a 3 napos telefonjával. A fürdőnadrágjába tette, mert abban jött le a strandra és anyuka figyelmeztette is őt, hogy majd vegye ki…nem vette. A hotelban próbálta hajszárítózni, de azóta sem kapcsolódik be. Egész nap nem mert az anyjához szólni. 5-kor visszamentünk a nagyszülők házába, kezdődött a kerti party. Hoztak vagy 30 lobster-t (homár), szegények ugye még éltek mikor berakták őket a forró vízbe. B. már majdnem sírt, mert az egyikkel összebarátkozott és el is nevezte Bobnak. De Bob sem élte túl sajnos. Minden asztalon volt egy nagyon "ötletes" kalács (mindenki kis darabot tudott törni belőle), itt van egy kép róla – és egy másik is az asztalról és az atlanti-óceános háttérről.
Vacsi után a gyerekek unokatesóival pókereztünk és ki nyert?! ÉN! Pénzben kellett volna játszani! :) Vasárnap reggel indultunk haza, mert O-nak focimeccse volt, J-nek baseball. A focimeccs után O. összes csapattársa, a nagy darab fekete edző és a szülők is a mi házunkba özönlöttek, addigra én már megcsináltam szépen az asztalt. Szerencsére sok mindent tudtunk hozni haza Rhode Islandről, úgyhogy nem kellett főzőcskéznem. Itt volt egy kis buli, mert jön a nyári szünet és az edző ősztől már nem lesz velük. Elbúcsúztak tőle. A buli középén én viszont leléptem, mert Dóri anyukájáék és Dóri is Manhattanben voltak, csatlakoztam hozzájuk. Chinatownban találkoztunk, aztán a Fifth Avenue-n sétálgattunk egy kicsit, megnéztük a Rockefeller Centert, bementünk egy könyvesboltba, aztán a Colombus Circle-nél fejeztük be a gyalogtúrát. Szegények egész nap sétáltak, Dóri volt a „túra-vezető” és nem volt megállás :) Én is fáradt voltam, de még elmentünk a szállásukra és Dóri anyukája odaadta nekem a kis csomagot amit Anyu küldött nekem. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM KATI! És kaptam Katitól (Dóri anyu) túró rudit is!!!
Jövő héten ismét jelentkezem! :)
Örülök, hogy megint írtál, nagyon jó olvasni a beszámolóidat! Minden nap nézem, hogy mikor írsz már?!:) Puszi: Kriszti
VálaszTörlés