Tavasz, család, szórakozás, árak, vendégek

Halihó!

Először is köszönöm a kommenteket, fogok azokról a dolgokról írni, amiket kértetek! Tippeket továbbra is várok. Ebben a bejegyzésben az árakról fogok írni a végén, valamelyikőtök ezt kérte. De annak azért örülnék, ha a névtelen kommentelők egy nevet odabiggyesztenének legközelebb, így meg tudnám őket szólítani. Én egy csomó mindent leírok magamról, ti legalább a keresztneveteket mondjátok meg. :) Köszi! :)

TAVASZ

Kihagytam 2 hetet, mert a bostoni hétvégéről írtam.. Egy ideje már itt a tavasz. Éljen!!! Miután visszajöttem Mexikóból nagyon jó volt látni a zöld fákat. Mikor elmentünk, még szürke volt minden. Amit szeretek itt, hogy sokféle fa van az utcákon és a parkokban, a legszebb az amikor zöld/bordó/rózsaszín lombú fák állnak egymás mellett. Bordó színű levelei vannak például a japán juharfának (a középső host gyerekem kedvence) és rózsaszínű virágai a japán cseresznyefának. Ez a fa a kedvencem :) Olyan mintha rószaszín gömb alakú vattacukrok lennének az ágakon. Kár, hogy otthon nincsenek ilyenek, pedig az éghajlati adottságok ugyanolyanok. 2 hete hétfőn taliztunk Dórival itt New Yorkban, az ismerőseit kalauzolta a városban. Jó volt újra talizni, lefoglaltuk a tavaszi utazásunkat, ahova mind a négyen megyünk: Dóri, Zsófi, Évi és én. Még sosem voltunk így négyen együtt, alig várjuk. :) És hogy hova megyünk? Chicago-ba!!! Május 14-én, pénteken este repülünk a "Windy City"-be (Chicago "beceneve") és május 16-án este vissza New Yorkba. Mostanában sok kommentet kapok/kapunk a pénzzel kapcsolatban. Tehát, akit érdekel: 300 dollár volt az oda-vissza repjegy illetékkel, adóval és a hotel két éjszakára a belvárosban. Ez 1,5 heti fizetésünk.
1,5 hete szerdán elmentem Dórival és a barátaival a Brooklyn Botanic Garden-be, ami New York egyik botanikus kertje a kettő közül. (honlap: www.bbg.org) Itt van a házunktól 10 perc sétára. Tavaly már voltam itt többször is, de nagyon vártam az áprilist, mert ilyenkor vannak tulipánok (kedvenc virágom) és a japán cseresznyefa virágzás idejei is. 4 dolcsi volt a belépő (diák). Ide aztán Zsófival is elmentem szombaton még egyszer, akkor egy kicsit felhősebb idő volt. És hogy mi minden van itt? Gyógynövényes kert, sziklakert, harangvirágos domb (bluebell), pavilon trópusi és sivatagi növényeknek (itt kicsit megizzadtunk :) ), bonsai fa kiállítás, magnólia fák, japán cseresznyefa sétány, tavirózsás medence, japán tó és kert, ezenkívül rengeteg féle virág (tulipán, rózsa, orgona, nefelejcs..stb), fák, stb. Sokat fényképeztem, hamarosan felrakom őket az albumokba, de addig itt van néhány:

CSALÁD

A host családról is essen egy kis szó, ha már au pair blogot írok. Anyuka május középén elmegy egy hétre Olaszországba egy üzleti útra, ezért már előre szólt, hogy azon a hétvégén valószínűleg kell majd dolgoznom, segíteni apukának. (május 8-9). Bár ahogy apukát ismerem, ha megmondom neki, hogy mikor akarok elmenni talizni a barátokkal, akkor úgyis azt fogja mondani, hogy ok. :) Szóval nem fogok megszakadni, csak nem lesz 100%-osan szabad hétvégém. És amitől viszont félek...hogy fogunk reggel időben elindulni?! Apuka egy lassított felvétel, mindenki el fog késni :) Szóval a kis plusz munkáért cserébe kaptam anyukától 2 db jegyet egy Yankees meccsre - New York baseball csapatának egy játékára a Chicago White Sox ellen. Május 1-én lesz, Évit viszem magammal, mert múltkor a kosármeccsre - amire a jegyeket szintén anyukától kaptam - Zsófit vittem el. Különben csak 20 dolcsi lenne, szóval ha még van szabad hely a miénk mellett, akkor lehet hogy ő is jön! És/vagy Évi barátja. Egy problémám van csak, semmit nem tudok a baseball-ról, de majd kifaggatom Dórit, mert ő tudja, hogy kell játszani és mik a szabályok. Még a connecticut-i duci gyerekeitől, akik baseballoztak és őt is bevonták :) Nem akarok úgy menni, hogy semmit nem tudok. Szóval, vissza a családhoz. Semmi változás nem volt mióta elmentem nyaralni, mindenki ugyanolyan mint eddig. Ami a legjobb, hogy O. (kis képen a xilofonjával) még mindig kedves velem, legutóbb csinált a kézműves különóráján (pottery) egy kerámia rózsát és nekem adta! Látta, hogy nagyon tetszett az előző rózsája, de anyuka barátnőjének ígérte el, és most készített egyet nekem is. Ha valaki azt mondja 1 éve, hogy ez fog történni, akkor nem hiszem el :) Múlt héten pizzát sütöttünk vacsira. Az ő ötlete volt, én meg örültem, hogy aznap nem kell főznöm :) Megvettük egy pizzériában a tésztát - 2 adagot - és mi csináltuk meg a bazsalikomos-fokhagymás-paradicsomos szószt, plusz alá tettünk egy kis olívaolajos-pesto szószos réteget. Tetejére vékonyra szelt mozzarella sajt, amit egy mozzarella készítő boltban vettünk meg és még meleg volt! :) Éhesek lettetek?! Nem csodálom, isteni lett a pizza, a szomszédok is átjöttek kuncsorogni pár szeletért :) A host fiam, J., szakított a barátnőjével (14 évesek), pár hónapig bírták, de ebben a korban ez már jónak számít! :) A kicsi, B. (pizzás képen jobbra), ugyanolyan cuki, de még mindig az őrületbe kerget azzal, hogy nagyon válogatós. Külön kell neki vacsit csinálni. Viszont sok szót és mondatot tud már magyarul, nyáron akarok egy videót csinálni, ahogy "beszélgetünk" :) Addig még gyúrunk a "GY" hangra, mert az elég nehezen megy :) Én mindennap tanulok új szót tőlük, az aktuális kedvencem: DUSTBUNNIES. Ez a nagyobb, levegősebb szöszöket jelenti, amik általában fehérek :) Kérdeztem, hogy a ruhán a bolyhok neve mi, de azt nem tudta :) Tudja valaki? Sokszor ha kérdezek egy szót, nem tudja angolul, mert nem használja. Most hétvégén átjött egy osztálytársa hozzá, itt is aludt nálunk. Senki nem volt itthon, én vigyáztam rájuk, de már készülődni akartam a buliba, mondtam neki, hogy lemegyek zuhizni, bármi gond van, kopogjanak a fürdő ajtaján. Már majdnem bementem a fürdőbe, mikor hallom,hogy mászkálnak az emeleten - ez furi volt, mert addig a TV-t bámulták, egy filmet néztek. Felmentem a konyhába, látom vérzik a kiscsaj orra. Rögtön mondtam B-nek, hogy miért nem szóltál??? Na mindegy, nem volt vészes, 5 perc után elállt neki. A lelkükre kötöttem, hogy bármi szokatlan történik, szóljanak. Szoktam amúgy B-vel olyanokról beszélni, hogy mi lenne, ha bemenne a táncsuliba és elmaradna a tánc, de én már elhajtottam az autóval...stb. Mit tennél, ha...? Mert itt ezek a kisgyerekek sokszor annyira a szülőkre és a babysitterre vannak utalva, hogy maguktól egy vajaskenyeret sem tudnának megcsinálni. Meséltem múltkor B-nek, hogy mikor annyi idős voltam mint ő, harmadikos, egyedül mentem haza a suliból és lehet hogy nem volt otthon senki 1-2 órán át. Megkérdezte, hogy mit csináltam egyedül a lakásban. Elmondtam, hogy leckét írtam vagy ettem egy kis uzsit..stb. Leesett az álla. Pedig szerintem sok magyar gyerek így csinálja, nem különös, hogy 9 évesen van kulcsod a lakáshoz. Itt nem lehet egyedül hagyni gyereket, B. 9 éves és még nem mehet át egyedül az úttesten. Mi egyirányú csendesebb utcában lakunk, de itt sem. Nem tudom mikor fogja megtanulni. Viszont az egyik szomszéd kiscsaj, ugyanennyi idős, sokkal önállóbb és feltalálja magát. Szóval ez is családfüggő, hogy melyik szülő mit enged meg a gyereknek. Amit már egyszer lehet, hogy írtam, B. úgy eszik mindent, hogy utána legalább 2cm körben kajás a szája. Mondtam neki tegnapelőtt (is), hogy B., 9 éves vagy, meg kellene tanulnod úgy enni, hogy nem lesz utána olyan a szád. Erre a kérdés: "But HOW?!" = "De hogyan?!".... Én imádom őt ezek ellenére is, mert erről nem ő tehet, vagyis nem főleg ő, hanem a szülők. Arról már nem is beszélve, hogyha lyukas a nadrágja, akkor is elmegy benne a suliba. Ha a méret jó, akkor nem számít. Otthon, mikor mennek lyukas nadrágban a gyerekek? Akkor ha a családnak nincs pénze új ruhára. Itt? Akkor ha a szülőket ez nem érdekli. Na még egy "bonus fact" :) Hetente egyszer fürdik a kicsi, mert nem szeret fürödni. De ehhez már nem tudok mit írni. Nekem az ilyenek a "culture shock"-ok :)

SZÓRAKOZÁS

Most csütörtökön volt Milana szülinapja. Az én névnapom is, de itt az USA-ban nem ünneplik a névnapokat - van elég más ünnepük, szóval megértem. Ráadásul Csilla nem is lenne, mert ez tényleg magyar név :) Így szokták kiejteni: Szilla, de volt már Szeszília is :) Szóval, vissza Milana-hoz. Ő a Lettországból jött lány, most volt 21 éves = végre mehet bulizni és ihat alkoholt. Egy brooklyni thai étteremben foglalt asztalt. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, mert szerintem thai ételt még sosem ettem. Öten voltunk összesen, de nem is bántam, mert így jól tudtunk beszélgetni. Mi Zsófival elosztoztunk egy mango salátán és a főételen is. Mindegyik adag hatalmas volt - és nagyon-nagyon finom!!! Ide még vissza fogunk jönni! Zsófival ketten fizettünk adóval, borravalóval együtt 16 dollárt, ami itt nagyon jónak számít.

Szombat este Évivel elmentünk a Highline Ballroom nevű szórakozóhelyre. Itt már egyszer voltunk azon a brazil party-n. Most nem volt olyan jó a zene, sajnos nagyon sok hip-hop és r 'n b volt, plusz fellépett egy orosz formáció...de lehet hogy nem kellett volna.:) Két táncos volt olyan kosztümben, mintha gladiátorok és egyben űrlények is lennének (nekem a Xénia láz nevű sorozat ugrott be az egészről), egy vokálos csaj, majd bejött az énekesnő, persze full playback volt az egész. Kicsit Lady Gaga utánzatnak tűnt, egy kicsit máshogy előadva. Ahogy körülnéztem, senki sem ujjongott...azért sajnáltam egy kicsit őket, mert ez volt életük legelső fellépése az USA-ban. De nem tetszett. Megint egy promoter, Wilson, segítségével mentünk be, ezért semmit nem fizettünk. Nagyon cuki, minket egy gumimacira emlékeztet minket. :) Nem azért mert duci lenne,vagy alacsony, hanem olyan kis gumimacis. Elfogadnánk unokatesónak. És mindig van az asztalon valamilyen ital, amit tölt a poharunkba, ez a gumibogyószörp :) = vizezett vodka málnalével.

Wilson, a kis gumimacink (most látom, hogy az egyik szeme félig csukva van, mindegy :)):

ÁRAK

Ígértem, hogy írok az árakról. Előre mondom, hogy ezek a new yorki árak, és csak az én "megfigyelésem" alapján. Minden üzletben eltérhetnek, csakúgy mint otthon.
Ételek, italok: kb kétszeres áron vannak, mint Magyarországon. Pl:

- fél literes árványvíz = 1 dollár
- 2 liter 100%-os narancslé = 4 dollár

- 1 üveg Finlandia vodka = 20 dollár

- 15 dkg cheddar sajt = 4 dollár

- 75 dkg-os szeletet kenyér = 3 dollár

- 1 db avokádó = 1,5 dollár (nem bio) = 2,5/3 (bio)

- 45 dkg darált hús = 6 dollár

- 1 orbit rágó = 1 dollár

- Starbucksban sütik = 2 dollár

- Starbucksban közepes méretű kávé/kapuccsínó..stb = 4 dollár

Közlekedés:

- benzin = 3 dollár/gallon = 3 dollár/3.78 liter
- NYC buszjegy/metrójegy = 2.25 dollár (egy alkalmas, de átszállhatsz vele bármennyiszer)

- NYC heti metróbérlet = 27 dollár (buszra is jó)
- NYC havi metróbérlet = 89 dollár (buszra is jó)
- New York - Washington DC buszjegy = 40 dollár (oda-vissza)
- New York - Miami repjegy = kb 200 dollár (oda-vissza)
Ruhák:
Itt nehéz számokat írnom, mert mindenki máshol vásárol. Valaki csak DKNY-ot, valakinek a kínai is jó. Én a kettő között vagyok :) (pl Forever 21, Mandee..stb - jobb oldali linkeket meg tudjátok nézni a menüoszlopban, ezeken a helyeken shoppingolok) Viszont a sok jó outletnek köszönhetően itt lehet kapni Calvin Klein kabit 100 dollárért, vagy pl. egy GUESS táskát 50 dollárért. Otthon nem tudom mi lesz a Century 21 nélkül... és az ALDO...a cipőbolt...oh...(Az ALDO árait a Vagabondhoz tudnám hasonlítani, talán egy kicsit még olcsóbb is. Ja itt nincs Vagabond sajnos...)

Elektronikai cikkek:

Minden olcsóbb mint Magyarországon, sokszor féláron vannak. TV, fényképező, mp3 lejátszó, kamera, telefon..stb
Fizetések:

A kb kétszeres árakhoz képest a fizetések nem kétszeresek, de ezt gondolom már sejtettétek. Ha jelentkezel egy állásra, akkor nem a havi fizetést írják ki a hirdetésben, hanem az éveset. A fizetést viszont mindenki hetente kapja, ami szerintem tök jó! Pár példa, amiket a neten találtam (havira átszámoltam). Ezek csak az alapfizuk (base) mindenféle bónusz és juttatás nélkül. Ha eddig álltatok, akkor most üljetek le :)

általános-és középiskolai tanár: 5000 dollár = 1millió Ft / hó

nővér (műtős): 5400 dollár = 1millió 80ezer Ft / hó

könyvelő: 8000 dollár = 1millió 600ezer Ft / hó

újságíró: 10000 dollár = 2millió Ft / hó
banki fiókvezető: 11000 dollár = 2millió 200ezer Ft / hó
ügyvéd: 13000 dollár = 2millió 600ezer Ft / hó
Ezeket találtam hirtelen. Na, most hányan kaptak kedvet ahhoz, hogy kiköltözzenek ide? :)

Au pair: 800 dollár/hó = 160ezer Ft

Ezt itt zsebpénznek hívják, mivel mi tanulóvízummal vagyunk itt, és csak "segítünk" a családnak. Persze gyakorlatban ez fordítva van. A családnak dolgozunk, mellette kis suli. Otthon ez a pénz tudom, hogy nem zsebpénznek számítana, de itt igen. Ebből rakunk félre mindig az utazásainkra, vagyis mindenki másra. Szóval itt sokkal többet keresnek az emberek, mint otthon, és jobban kijönnek az étellel, itallal, elektronikai cikkekkel, benzinnel, közlekedéssel. Ugyanannyiba kerül nekik a repjegy a világ összes tájára, mint nekünk, csak nekik a havi fizetésük töredékéért. Vagy vegyük az autót, amit a host családom vett tavaly nyáron. 30.000 dolcsi volt a legújabb Ford Fusion hybrid, ez az éves fizetésük kb negyede. Viszont az egészségbiztosításért, az ingatlanokért és az iskoláztatásért sokat kell fizetniük. Most olvastam nemrég, hogy az USA-ban költik a legtöbb pénzt egészségbiztosításra az emberek. Most Obama változtatni akar a rendszeren. Ingatlan: az én host családom háza 800.000 dollárt ér. Ez 160millió forint. És mi még nem a legjobb környéken lakunk, és nem is Manhattanben.

VENDÉGEIM LESZNEK :)

Most nemsokára fogom lefoglalni a tesóm (Dóri ő is) repjegyét, és Helga barátnőm is az övét, július elején jönnek hozzám látogatóba 1,5 hétre! Nagyon szuper lesz. De előre figyelmeztetem őket, hogy olvasniuk kell New Yorkról (ha eddig még nem tették), mert itt le lesznek tesztelve. Aki felismer egy híres épületet/teret/szobrot stb, az majd kap valami jutalmat. Aki viszont nem, azt ott hagyom Manhattan közepén, találjon haza :) Csak vicceltem. De tényleg jó utánaolvasni annak, hogy hova mész, mert akkor már várod, hogy pl megpillantsd az Empire State Building-et vagy a Brooklyn hidat. Sajnos nagyon felmentek a repjegy árak...de nyáron tényleg még több turista van itt, mint bármelyik másik évszakban. Ez engem azért érint, mert a tesóm repjegyét én fizetem, ez az ő szülinapi és névnapi ajándéka 10 évre előre :) Na persze nem, de tényleg egy ajándék. ) És mielőtt megkérdeznétek, hogy erre honnan volt pénzem --> az utcában sétáltatok egy kiskutyát heti ötször, Sparky a neve, heti 20 dolcsit kapok érte. Ezt régóta gyűjtögettem, így van most erre pénzem és nagyon örülök, hogy jön hozzám Dóri - és Helga is!

Most pénteken Laura, a costa ricai au pair, goodbye party-ja lesz, 2 év után hazamegy. Szombaton a Yankees meccs, és még ki tudja mi minden más program. Csak süssön a nap!

Szép hetet Mindenkinek!

Újra Bostonban

Sziasztok!
Ez a bejegyzés sem New Yorkról fog szólni, de mit csináljak, ha folyamatosan úton vagyok? :) És hogy honnan van már megint ennyi pénzem, amikor csak egy au pair vagyok??!! -->

Egyszer már írtam, hogy nyertem egy utat Bostonba. A novemberi Washington DC túra után feltöltöttem a DC-s videót Facebook-ra és meglátta Jane, akié az iroda (Cultural Hi-Ways). Felhívott, hogy nagyon tetszik neki, és mi lenne, ha tavasszal elmennék velük Bostonba és arról is csinálnék egy kis filmet. Rögtön igent mondtam, hiszen a videóért cserébe teljesen ingyen utazhattam és a szállásért sem kellett fizetnem. Egy hét sem telt azután, hogy megjöttem Mexicoból, már utaztam Bostonba :) Ez megint egy olyan túra volt, amit egy kurzus előzött meg - én erre ugye nem jártam. Manhattanben a Penn Station-nél várt minket a busz. Megláttam Nathalie-t (ő egy svéd lány, akivel egy körzetbe - cluster - tartozunk Brooklynban) és mivel mellette már ült valaki, beültem mögé, egy másik szöszi lány mellé. Ő volt Susanne, röviden Suss, aki szintén egy svéd csajszi - és nagyon jófej. New Jerseyben lakik a host családja (egyszer már váltott, mert a san franciscoi család anyukája egy b*tch volt - hogy az ő szavaival éljek), június vagy július körül megy haza. 4 órás volt a buszút, és sajna elromlott a DVD lejátszó, így egy filmet sem tudtunk megnézni.

Megérkeztünk Bostonba fél 2-kor és első megállónk a Quincy Market volt. Ez egy fedett "csarnok", ami tele van különböző kajálós helyekkel, thai, mexikói, kínai, olasz, görög, francia, japán, amcsi..stb. Mi a görögöt választottuk, és egy feta sajtos-spenótos lepényt ettem tzatziki öntettel...nyamiii. Ami rossz, hogy bent nem nagyon lehet leülni, mert kevés az asztal, ezért kimentünk a csarnok melletti sétáló utcára és leültünk egy padra. Fújt a szél, úgyhogy a hajam kicsit tzatzikis lett :), de sebaj. Benéztünk a karácsonyos boltba, ahol tavaly már Dórival is voltam. Gyönyörű díszek vannak, feldíszített karácsonyfák és szól a "Jingle bells" is :) Nem vettünk semmit, egy-két fotót elkattintottam. Siettünk vissza a buszhoz, ahol csatlakoztak hozzánk a Washington DC-ből jött au pairek is, ők már péntek este itt voltak a városban. Megjött a bostoni idegenvezető nőci is, Tanya. Iszonyat jófej volt, viccesen adott elő mindent és mivel már 11 éve itt lakik, jól tudott mindent a városról.

Először a North End-en álltunk meg, ami az olasz városrész, olyan mint New Yorkban a "Little Italy". Ha Bostonban laknék, ebbe a kerületbe költöznék. Csendes utcák, parkok, kávézók, olasz éttermek, fagyizó helyek, mindez pár lépésnyire a belváros nyüzsgésétől - úgy éreztem, hogy, hazajöttem :) Különben ez a legrégibb városrésze Bostonnak, ahol már az 1630-as évektől kezdve laknak emberek. Először megálltunk Paul Revere házánál. Revere nagy hazafi volt, és azzal vált híressé, hogy 1775-ben egész éjszaka lovagolt, hogy idejében értesítse az amerikaiakat a brit seregek szárazföldi manővereiről, amikor elhagyták Bostont; a másnapi lexington és concordi ütközettel kezdetét vette a függetlenségi háború. Ezután elmentünk egy kis parkba, aminek "Peace Garden", vagyis "Béke Park" a neve. Tényleg kicsi volt, egyik pontjából a másikig 30 másodperc sem volt az út :) Gyönyörű cseresznyefa virágok vették körül a területet, pár szirom már le is hullott a zöld fűre, ami még szebbé tette a parkot. Voltak keresztény szobrok is és egy templomba vezetett a rövid út. Bepillantottunk csak pár másodpercre és mentünk tovább. Következő megállónk Paul Revere lovasszobra volt. Csináltunk képeket, és voltak akik itt szerezték be egy árustól a bostonos pólójukat. Én nem itt vettem, mert az S-es méret is nagy volt rám.

Az Old North Church is a North End-ben van, ami a legrégebbi, még mai napig is miséket adó templom a városban. Bementünk, és ami különleges volt, hogy a padokba úgy lehetett beülni, hogy kinyitottunk egy kis ajtót - egy kis "box"-ba kb 4-5 ember fért be.

Felszálltunk a buszra. Megálltunk a hadikikötőben, itt található az amerikai tengerészet legrégebbi szolgálatban levő hajója, az 1797-ben épült USS Constitution, több másik múzeális hadihajóval együtt. Voltak matróznak öltözött emberkék, aki nem engedték, hogy nekidőljünk a kerítésnek, mindenbe beleszóltak, szóval nem is csináltam 3 képnél többet.

Elindultunk, Tanya közben újabb infókat mondott a városról. Útközben a buszról láttuk a Leonard P. Zakim Bunker Hill Bridge-t, ami a világ legszélesebb függőhídja (55,7 m széles). 2002-ben készült el, 10 sávos, aszimmetrikus és nekem nagyon-nagyon tetszett. Most jöttem rá, hogy hídmániás vagyok :) A híd Boston hatalmas városfejlesztési programjának keretén belül épült meg, amikor még egy 14 km hosszú 8 sávos autópályát is kialakítottak a FÖLD ALATT! Mindez 14,7 milliárd dolcsi volt. Egyetlen város alatt sem épült még ekkora alagútrendszer. A projectet „Big dig”-nek, azaz Nagy ásásnak kereszteltek el. A cél az volt, hogy megszűntessék a forgalmi dugókat, javítsák a városképet és a környezetvédelemi előírásoknak is megfeleljenek. Nekem tetszik az ötlet!

Hamarosan megérkeztünk a Boston Common-hoz, ami a város legnagyobb parkja. Na persze nem akkora, mint a Central Park, viszont sokkal régebbi. Ezt is az 1600-as években alapították, mint sok minden mást is Bostonban. Nem sétáltunk végig rajta, mert nem volt annyi időnk, de nekem tetszett. Sok ember piknikezett a fűben, frizbiztek, olvastak, gyerekek kergetőztek. Dimbes-dombos park, és van egy szép tava is.
Innen mentünk el gyalog a Beacon Hill-re, ami egy híres történelmi városrésze Bostonnak. Az idegenvezető azt mondta, hogy itt a legdrágábbak az ingatlanok. Engem egy kicsit Brooklynra emlékeztetett a brownstone épületeivel és vöröstéglás házaival. A nevében is benne van, hogy dombra épült - jó kis izomlázunk lett a nap végére a meredek macskaköves utcákon való gyaloglás után. Itt található a Massachusetts State House, az aranyszínben csillogó kupolájával. Itt ma bíróság működik és Massachusetts állam kormányzójának irodái is. Megkérte Tanya-t, hogy itt csináljunk egy csoportképet, amin mindenki rajta van - odaadtam neki a fényképezőmet, ő pedig lelekesen kattintgatott :)

Nem hagytuk ki a Harvard-ot sem, ami igazából már nem Bostonhoz tartozik, hanem Cambridge-hez. Ez az Egyesült Államok legrégebb óta működő felsőoktatási intézménye és ez a világ leggazdagabb egyeteme is egyben. 9 különböző kara van, köztük van pl a jog, az orvosi, a közgazdasági és a művészeti is. Csak nagyon okos gyerekek kerülhetnek be vagy olyanok, akiknek a szülei bankkártyáján van egy bizonyos összeg. Láttunk pár harvardos tanulót, amint épp baseball-oztak. Hát..abból amiket ordíbáltak és ahogyan, nem mondtam volna meg, hogy ide járnak :)
7-re érkeztünk meg a szállásra, ami a belvárosban volt. Én egy brit (Melissa), egy német (Vera) és egy argentín (Claudia) csajjal kerültem egy szobába, mindannyian jófejek voltak. Iszonyat fáradtak voltunk (reggel mindenki 6 előtt kelt a korai indulás miatt), de elhatároztuk, hogy belevetjük magunkat az éjszakai életbe :) Előtte elmentünk a közeli plázába, felpróbáltunk pár vicces dolgot egy bostonos ajándékboltban. Boston egyik jelképe a homár (lobster), ennek is beöltöztünk :)

Ezután megvacsiztuk a Cheesecake Factory-ban! Itt nemcsak egy cukrászda, hanem egy étterem is. Sajnos nincs New Yorkban, ezért itt muszáj volt kipróbálnom, Dóri már sokat áradozott róla régebben. Quesadilla-t és guacamole-t ettem (nem volt elég Mexicoban) és egy málnás-citromos cheesecake-et. Ezután már alig tudtunk megmoccanni... Visszamentünk a hotelbe, átöltöztünk és elsétáltunk egy bárba, ami kb 15 percre volt a szállástól. Volt zene, karaoke és fincsi koktélok, de mégsem volt az igazi. Sehol sem voltak a harvardosok, úgy látszik ők hétvégén éjszaka is tanulnak :) Mivel nagyon hideg volt és szeles az idő, így nem keresgéltünk jobb hely után, hanem hazamentünk. Jó volt bedőlni az ágyba, már mindenki hulla volt.
Másnap 10-kor keltünk és a plázában ütöttük el a kevéske időnket, ahol én sikeresen elköltöttem egy halom pénzt az ALDO-ban, ami a kedvenc cipő boltom (táskák és kiegészítők is vannak) De nem bánom, mert minden szuper amit vettem :) Kár, hogy nincs Magyarországon. Be is raktam jobb oldalra a linkek közé, csak hogy fájjon a szívetek :)
Délután indultunk vissza NY-ba, 7-re érkeztünk meg.
Megcsináltam azóta a videót is a túráról, találkoztam Dórival és a barátaival itt Brooklynban, lefoglaltuk a májusi utazásunkat Chicago-ba és kétszer is voltam a Brooklyn Botanic Gardenben, ami annyira szép, hogy szerintem ezentúl hetente fogok járni :) De ezekről majd csak a következő bejegyzésben olvashattok.

Kommenteljetek, hogy miről olvasnátok szívesen vagy miről néznétek meg képeket/videókat.
Puszi Mindenkinek

VIDEO--->

MEXICO

¡Hola!
Április 4-én megérkeztünk Mexikóból. Mindkettőnknek ez volt élete első – de nem utolsó - karibi utazása. Egy kisebb útikönyvet írtam, de külön-külön részekre tagolva, mindenki elolvashatja, ami érdekli , a végén van a video. Készítsetek be inni-és ennivalót, következik a maratoni beszámoló.

New York – Mexico City - Cancun
Március 26-án este 10-kor taliztam Évivel a Prospect Park metrómegállónál (én ehhez lakom a legközelebb), innen mentünk a JFK reptérre egy pink (Pinky), egy piros (Jessica) és egy kiwizöld bőrönddel :) Fél 12 körül már a 8-as terminálon voltunk, becsekkoltunk, kaptunk egy vámos papírt, amit kitöltöttünk…ezután következett a semmittevés, mert a terminálon éjfél körül már semmilyen üzlet nem volt nyitva sajnos. 1 óra 40 perckor szálltunk fel a Mexicana Airlines járatával, mindketten az ablak mellett ültünk, egymás előtt, láttunk kivilágítva New Yorkot! Minket a csillagos égboltra emlékeztetett a város látványa. Szép volt, bár Manhattan pont a másik oldalon volt. Kaptunk vacsit, aztán megpróbáltunk aludni egy kicsit, több, kevesebb sikerrel. Hajnali fél 5 körül landoltunk Mexico Cityben, Mexikó fővárosában, 2 óra időeltolódás volt. A vámos papírral elsétáltunk az „Immigration Office”-ig, leadtuk a papírt, és visszakaptuk egy darabját. Ezután lefeküdtünk aludni a székekre, úgy ahogy a filmekben szoktak :) 2 óránál többet nem hiszem, hogy szunyókáltunk, reggel elmentünk enni és rátaláltunk a legeslegjobb szendvicses helyre (és az egyetlenre a terminálon, ahol nem kész szendvicsek voltak). Tortus-t kértünk, ami egy duci magos bagett/kenyér és telepakolják minden jóval (majonéz, mustár, 3 féle sajt, spenót levelek, saláta levelek, csíra, avokádó, paradicsom, hagyma, paprika..stb.) és berakják a sütőbe. Mire mindent beleraknak, egy kisebb torony képződik, és nem lehet úgy beleharapni, hogy a másik végén ki ne jöjjön a töltelék fele, de isteni volt! Az egész reptérre jellemző volt, hogy az ételes-italos helyeken nem tudtak angolul a kiszolgálók, csak spanyolul. 4 hónapig tanultam spanyolt, de már azt a keveset is szinte elfelejtettem. Bár így utólag azt mondom, ez a tudás pont elég volt ahhoz, hogy elboldoguljunk a mexikóiak világában :) Starbucksban vettem egy frapuccino-t, kérdezték a nevem, mondtam, hogy Csilla. Visszamondta a lány helyesen, de TILA-t írt a pohárra :)

Ugyanez történt visszafelé is, másik személyzetnél. A Tila egy név Mexikóban?! :) 10 óra után indult a gépünk Cancunba, felszálláskor látni lehetett havas hegycsúcsokat, de párás volt a levegő, és koszos az ablak, így a fénykép nem sikerült jól. Reménykedtem, hogy fogjuk látni Cancunt a levegőből, mielőtt leszállunk, de felhős idő volt és a reptér is beljebb fekszik a parttól. Amint kiszálltunk a repcsiből, rögtön megcsapott minket a meleg. A mögöttem gyalogoló srác el is kezdett poénkodni a barátnőjének azzal, hogy ő már érzi a csótány szagot :) (különben egy csótányt sem láttunk) Szerencsére meglettek a bőröndjeink is, Jessica (Évi bőröndje) és Pinky (én bőröndöm) egy kicsit koszosak lettek, de örültünk, hogy újra látjuk őket :) Fogtunk egy taxit és hamarosan megérkeztünk a szállásunkra.
Cancun
Most egy kicsit írok a városról, ahol laktunk. Cancun. Szerintem mindenkinek az utazási katalógusokban látott fehér homokos part és türkizkék tenger ugrik be a név hallatán – ami különben tényleg olyan mint a magazinokban. A Yucatan félszigeten fekszik, Mexico egyik legkeletibb pontján. 1970-ben az ország fel szerette volna lendíteni a turizmusát és a Banco de Mexico („mexikói OTP”) felvett 27 millió dolcsit egy amerikai bankból, hogy kialakíthasson egy igazi turista várost. Cancun városát szemelték ki, a név egy maja szóból származik, aminek a jelentése: „kígyók tanyája” , sok kígyó őshonos errefelé. Hála a jó égnek mi eggyel sem találkoztunk. Így kezdődött el a hotelek építése, és nem sokkal ezután özönlöttek a turisták. Napjainkban kb. 150 hotel 24 ezer szobája várja egész évben a látogatókat, átlagosan 4 millió turista választja nyaralása helyszínének Cancunt.
A várost két nagyobb részre lehet osztani: hotel zóna és maga a város: el centro. A városban élnek a mexikóiak, a hotel zónában a turisták. :) A hotel zónát egy lagúna választja el a belvárostól, ami fürdésre nem, de motorcsónakozásra annál inkább alkalmas.

2005-ben a Wilma nevű hurrikán elvitte szinte Cancun egész partját, a strandok eltűntek a hotelek elől és a vihar összesen 7,5 milliárd dollár veszteséget okozott Mexikónak. Azóta gyönyörűen helyreállították az épületeket és a partot is feltöltötték homokkal. A tenger mindig nagyon hullámzik, úszni nem igazán lehet benne, inkább csak szörfözni vagy ugrálni a hullámokkal. :) A hotel zónának is van egy központi része, az északkeleti csücsökben, itt van a legtöbb szórakozóhely, ajándékbolt, étterem, és bár.

Flamingo Hotel

Kiszálltunk a taxiból, besétáltunk a lobbyba, egy kedves recepciós lány fogadott minket. Megkért, hogy várjunk még egy picit, mert még takarítják a szobákat. Nem volt ebből probléma, mivel nyugodtan elücsörögtünk a kanapén. Ezután szólt pár perccel, hogyha tudunk várni még fél órát, akkor tengerre néző szobát kapunk!!! Juhúúúú, persze, hogy várunk, akár egy órát is :) Addig elmentünk az út túloldalán levő kisboltba innivalót venni, körülnézni. Visszamentünk, kaptunk egy karszalagot és hamarosan már a szobánkban voltunk. Kinyitottuk az ajtót és az erkélyre nyíló ablakból elénk tárult a hullámzó Karib-tenger csodálatos látványa. A mi teóriánk a türkizkék színnel kapcsolatban az, hogy festik a vizet, mert ilyen árnyalat egyszerűen nem létezik :)

Évivel elkezdtünk ugrálni, megöleltük egymást…olyan volt mint a mesékben :) Amúgy a tengerre néző szoba 30 dolcsival lett volna több naponként. Másnap lehívtak minket a lobby-ba és kaptunk egy gyors tájékoztatást a hotelről, a városról, a túrákról, és adtak pár jó tanácsot is. Ez nagyon tetszett, a személyzet összes tagja kedves és segítőkész volt. A lobby-ban volt két számítógép, ahonnan ingyen lehetett internetezni. 15 perc jutott egy embernek, de ha nem volt utánunk várakozó, akkor tovább is tudtunk a gép előtt ülni. Egy étterem is tartozott a hotelhez, de mi itt sosem ettünk. Volt egy „entertainment staff”-es fiú, aki a bulikat szervezte minden este, de ez nem New York, itt a promoter nem tud ingyen bevinni, 45 dolcsitól kezdődtek az árak. Tisztaság volt mindenhol, a folyosókra rakott szemetesek tetején homok volt, amiből mindig valami más formát csináltak (teknősbéka, nap, hullámok, stb)

Az egyetlen rossz dolog amit a hotellel kapcsolatban meg tudok említeni, az a kártya volt, amit az ajtóhoz kaptunk, többször is elromlott. Vissza kellett sétálni a recepcióhoz, és újat kérni. Ja, és a WC-t kétszer kellett lehúzni, hogy lemenjen a papír. De itt legalább be lehet dobni, nem úgy mint Görögországban. :)
Mexikói konyha
A mexikói konyha híres, bár Magyarországon valamiért nem annyira népszerű mint itt az USA-ban. Évinek ez a kedvence, és én is szeretem. Direkt nem fizettünk be a hotelben félpanzióra vagy all-inclusivera, mert ki akartunk próbálni többféle helyet és amúgy sem terveztük, hogy az egész nyaralást a hotelban töltjük. Szóval, a mexikói konyha… A magyarok mindenbe raknak paprikát és hagymát, a mexikóiaknál ez a két alapanyag a kukorica és a bab. Fűszerezéskor sokat használják a chilit, a koriandert, a fahéjat, a köményt. A csokoládé is fontos szerepet játszott/játszik a mexikói konyha történetében, a maják és az aztékok kakaó fákat ültettek és italt csináltak a kakaóbabból. Többféle italt is kevertek, az egyik ilyen kakaóból, kukoricalisztből, vaníliából, mézből, vízből állt, fahéjat és ánizst is tettek bele néha. Fincsi lehetett. Az 1500-as években, a spanyol felfedező, Cortez, megérkezett Közép-Amerikába, ízlett neki a „maja/azték csokiital” és innentől kezdve kezdték el terjeszteni Európában, Afrikában. Tehát a kakaó Amerikából származik, jegyezzétek meg!
És hogy miket ettünk? Guacamole-t (avokádókrém) és sajtos quesadilla-t :)

Mindennap. És 9 nap után sem untuk :) Persze, ettünk mást is, de ilyet vagy ebédre, vagy vacsira tuti! Reggelire mindig egy belvárosi hipermarketben (Walmart) vettünk gyümölcsöket, péksütiket előző este.
Nem hagyhatom ki innen a tequila-t sem, ami a mexikóiak nemzeti itala. Második nap meglátogattunk egy „tequila factory”-t, ami igazából egy tequila bolt volt. Csodaszép üvegekben, különböző féle tequilák voltak. Az eladó (vagy tulajdonos?) végigvezetett minket az üzlet egyik részén, ahol megcsodálhattuk, hogy miből és hogyan készül a nemzeti nedű. Az agavé levelét préselik össze, ebből kinyernek egy kis lötyit, majd ebből csinálnak alkoholt. A kis „körút” alatt képeket is csinált rólunk a pasi, majd odakísért minket a pulthoz: jöhet a kóstolás :)

Olyan tequilákat mutatott, amik minőségiek, az illatuk is más, mint a sima boltiaknak. Azt hiszem 3 félét kóstoltunk meg, mindhármat először megszagoltuk, aztán egy kis kortyot tartottunk a szánkban, amit úgy ízlelgettünk, ahogy a bort szokták. Az utolsó tequila egy krém tequila volt, ami annyira ízlett nekünk, hogy vettünk is egy üveggel :) Ez csak 15%-os volt, de isteni ízű! Ajánlom mindenkinek! Kedves au pairek, host családok! Találtunk mini üvegekben tequilát, ami pont befér a lunchbox-ba (uzsonnás tasi), ezentúl ezt rakunk a gyerekeknek víz helyett. :)

Közlekedés
A mexikóiak, temperamentumukhoz hűen, őrülten vezetnek. Nem számít a sebességhatár, a biztonsági öv, az hogy a két sáv közepén megyünk a vonalon, az hogy akkorát fékez a buszsofőr, hogy Évi majdnem kiesik a szélvédőn (és utána még mosolyogva azt mondta a sofőrnek, hogy „Gracias!” :) ). Viszont egy balesetet sem láttunk, és ami előny, hogy gyorsan haladtunk végig a hosszú hotelzónán. Itt 4 vonal jár összesen, napközben 5 percenként jönnek a buszok, van hogy gyakrabban és éjszaka is járnak. A jegy 7,5 peso volt, ami kb. 150 Ft. Az első alkalommal átvágtak minket, mert akkor még nem tudtuk, hogy mennyi lesz a jegy…és a sofőr kevesebbet adott vissza. A hotelünk előtt volt egy buszmegálló, de nem lett volna fontos ide beállni mindig, hiszen itt bárhol le lehet inteni a buszt és meg fog állni – ha nincs tele. Így nem tudtunk buszt lekésni, imádtuk! :) Ilyen otthon is kellene!!!
A mexikói emberek
A mexikóiak az itt lakó azték és maja emberek, illetve az európából átvándorló spanyolok leszármazottjai. Alacsonyak, rövid nyakuk van, barna bőrük, fekete hullámos vagy göndör hajuk. Mivel nagyon vegyes az összkép, valakikben több az európai, másokban az maja/azték vonal. Az emberek többsége katolikus vallású. Annyi rossz tapasztalatunk volt velük kapcsolatban, hogy több helyen is rosszul akartak visszaadni, amikor látták, hogy nem beszélünk spanyolul. Pedig beszéltünk, „pocito” (kicsit). Az árusok folyamatosan behívogattak minket az üzleteikbe, de ez inkább taszított minket. Ezzel szemben voltak nagyon nagyon kedves mexikóiak is, például a hotelunk szomszédságában levő kis étteremben Margarita néni (mi adtuk neki a nevet).
Chichén Itza – a világ új 7 csodájának egyike
Hétfőn mentünk el az első kirándulásunkra, és rögtön a Chichen Itza-val kezdtük. Esős napot jeleztek, ehhez képest szikrázó napsütés volt kb. 26 fokkal. Tökéletes! Én azért bekentem magam a 100 faktoros naptejjel (mindenkinek ajánlom, ha van Magyarországon is: Neutrogena 100 faktor, arcra – de én testre is ezt kentem). A hotel elé érkezett a busz, két idegenvezető is volt – tesók voltak. Marco és Ulysses. Mivel a busz fele spanyol anyanyelvű volt, a másik fele pedig főként amerikai turista, ezért Ulysses 2 nyelven mondta az infokat végig. Hozzá kellett szoknia a fülemnek, hogy néha 3 angol szó után 3 spanyol, 5 angol, 5 spanyol..stb jött.
Első állomásunk egy cenote-hez (kiejtés: szenote) vezetett. A cenote egy karsztos képződmény – legtöbb a világon itt, a Yucatán félszigeten van. Tulajdonképpen ez egy felszínig felszakadt barlang, amit víz tölt ki. A régi időkben, folyók híján, ezekben a hatalmas földalatti barlangokban tárolt víz bőségesen elég volt az itt lakó népek mezőgazdasági céljaira. Le tudtunk menni a vízig, ahol páran megmártóztak, mert az a hír járja, hogy 10 évet fiatalít. Én beleraktam a kezem :) Hatalmas cseppkövek lógtak a sziklás falakról és nagyon szép volt a barlang tetején levő lyukon besütő nap sávja, ami bevilágított és megcsillant a vizen.

A cenote után megálltunk egy maja kézműves helyen, az út mentén volt 2 ház, mindkettő ajándékbolt volt, kint a melegben pedig mexikóiak gyártották az ajándékokat. Nekünk ez nem annyira tetszett, mert csak arra mentek, hogy vásároljunk, túl sok időt töltöttünk el itt. Mi nem vettünk semmit, de csináltunk képeket. Elhaladtunk Valladolid városa mellett, de sajnos nem állt meg a busz, pedig nagyon hangulatos városkának tűnt.
Következett az ebéd, büfé jellegű volt, mindenki azt és annyit evett amit és amennyit akart. Fincsi volt, és hogy egy kis szórakozás is legyen, mexikói nők és férfiak, népi ruhában táncoltak, a végén a fejükön egy tálcával, egy üveggel és két pohárral.
Talán délután 3 óra lehetett, mikor megérkeztünk a Chichen Itza-hoz. Én már nagyon vártam, és nemcsak azért mert a világ új 7 csodájának az egyike. De mi is a Chichen Itza? (kiejtés: „csicsen ica”) A Chichen Itza egy maja-tolték romváros. A név jelentése: „az itzai kút kávájánál” – az elnevezés arra utal, hogy a város mellett három cenote is volt. Az egyik cenote-t arra (is) használták, hogy szárazság idején előhívják az Esőistent, ezért áldozatokat dobtak be. A maják i.sz. 435-455 körül építették a várost, a 10.században a toltékok elfoglalták, majd a harci szövetségre lépő két nép vezetői a maja-tolték birodalom fővárosává tették. Mire megérkeztünk szerencsére már nem volt annyira sok turista. Egy kis erdős/dzsungeles részen vezetett az út, majd egyszer csak egy nagy füves területhez értünk, ahol előbukkant a romváros legnagyobb épülete, a piramistemplom.

Olyan sokat olvastam erről régebben, és akkor még nem is gondoltam, hogy egyszer eljutok ide. Kaptunk egy kis idegenvezetést, sok érdekes infoval, ezeket most megosztom Veletek. - Ebben a városban csak főpapok, vezetők, magas rangú emberkék laktak, a nép a közeli dzsungelben éldegélt. A piramist a toltékok által „kitalált” tollas kígyóisten, Kukulcan tiszteletére építették. Az épületnek pontosan É-K-D-NY felé néz a négy oldala, tökéletes mértani pontossággal kiszámítva. Minden oldalán 91-91 lépcsőfok van, ami a tetőn álló szentélyhez vezet fel: 91 lépcső X 4oldal + szentély= 365! A szentélyben mutatták be a győzedelmi áldozatokat, ami a legyőzött ellenség szíve volt. Viszont amit sokan nem tudnak, hogy az áldozatot először elkábították, mérges gombát etettek vele pl, így a kivégzésnél már nem volt eszméleténél. A tavaszi és őszi napéjegyenlőségkor, a kelő és a nyugvó nap fényében, a piramis cikkcakkos élének árnyéka a nyugati lépcső oldalára vetülve kígyózó mozgás érzetét kelti. A lépcső aljánál a két tátott szájú kígyófej Kukulkánt formálja meg, innen kúszik fel az árnyék. Jól kitalálták ezt is :) Mi is láttuk a kígyót naplementekor, pedig nem ezen a két napon jöttünk. Gondolom, akkor sokkal látványosabb (már ha látsz valamit a sok turista között a tömegben). Az 55 méter magas piramis a maja naptár szimbóluma alapján épült. Kilenc fokozata (terasza) van, ez a maja hitvilágban a halál kilenc bugyrát szimbolizálta. A piramis beljese egy kis piramist rejt, aminek szerkezetére később építették a nagyobb piramist. A belsőben van a főpapi trón. A külső épület a 365 napból álló évet szimbolizálja, a belső pedig a holdnaptárat jeleníti meg. Egy másik érdekes dolog, hogy a kövek, amiket az épületek építéséhez használtak, nem találhatóak meg ezen a részen, régebben sem voltak itt. Ilyen típusú kövek csak a tengerparton vannak a Yucatan félszigeten. Vajon hogy szállították a maják 200 km-rel arrébb őket, amikor nem ismerték a kereket?! Sokmindent tudtak, de a kerék használatára nem jöttek rá. Na ez még semmi, mert a legdurvább szerintem a hely akusztikája. Már a sétálgatás alatt láttuk, hogy a piramis északi oldalánál mindig áll egy csoport, akik tapsolnak, majd a visszahangot hallgatják. De csak erről a helyről lehet tisztán és jól hallani azt, ami szerintem hátborzongató egy kicsit. Ha szemben állunk a piramis északi oldalával, középen és tapsolunk, akkor bal oldalról – ahol a Harcosok temploma áll – halljuk a tapsunk visszhangját és egy másik hangot is, ami Kukulcané - leginkább egy madárhangra hasonlít. Erről sajnos nem csináltam videot, mert inkább csak tapsikoltam :) De itt van egy youtube-os link: Katt ide. Hi-he-tet-len, főleg ha ott vagy. Videoról nem olyan jó. Egy amcsi kutató és hangtani mérnök (Lubman) szerint a visszhang keletkezésének fizikai magyarázatát a lépcső meredekségének, a lépcsőfokok magasságának és a járólapok szélességének aránya határozza meg. Másrészt a maja művészetben a Kukulkánt gyakran ábrázolták egy nagy quetzal (itt őshonos madár) társaságában. Ezért Lubman egyáltalán nem lepődött meg, mikor a piramisnál felvett visszhang és a madár hangja között valóban sok, akusztikailag mérhető hasonlóságot tapasztalt. Én nem tudom, hogy a maják hogyan számolták ki, hogyha x méter magas lépcsőt építek, stb, stb, akkor ennek a madárnak a hangját kapják meg.
A Labdajáték pálya tetszett még nagyon. A maják labdajátéka a „pok ta pok” egy téglalap alakú, fallal körülvett pályán zajlott.

A 168 méteres hosszani falak közepén, 6,5 méter magasan volt egy-egy kis körgyűrű (kőből), amelyen a labdát a kezek és a lábak használata nélkül, azaz vállal, mellel vagy csípővel kellett átütni. Szerintetek normális volt aki ezt kitalálta?! :) A labdák különböző súlyúak lehettek, a legkönnyebb 40 dkg-os volt, a legnehezebb 4 kg-os. Megkérdeztük az idegenvezetőt, hogy miből készültek a labdák, azt mondta, hogy latex, ezért egy kicsit pattogtak. Még jó. Hogy izgi legyen a játék, amelyik csapat veszített, azok játékosait és kapitányát kivégezték. Ezt onnan tudjuk, hogy a falakon a domborművek lefejezett játékosok alakjait mutatják, akiknek a fejéből spriccel a vér. A pálya két végén egy-egy templom áll, gondolom ez volt a VIP szektor, ahonnan a főpapok nézték a játékot. Azt már szerintem mondanom sem kell, hogy ennek a labdapályának is különleges akusztikája van. A maják építészeti mestermunkájának köszönhetően egyetlen taps hétszeres visszahangot ad. Itt is tapsoltunk egy kicsit…és megint földbe gyökerezett a lábunk.
Ezután már csak fotóztunk, a Harcosok templománál csináltunk egy ugrálós panoráma képet is. Tartozik a városhoz egy csillagvizsgáló is, de oda nem mentünk el..kevés volt az idő. Az idegenvezető bemutatott nekünk egy maja kisfiút és a kishugát, akik itt árulták a szüleikkel együtt a portékáikat. A kisfiú maja nyelven „elénekelte”, de inkább csak elmondta a mexikói himnuszt. Sosem hallottam még maja nyelvet, de tetszett.

Mindent összevetve, nekem nagyon-nagyon tetszett Chichen Itza, ilyen misztikus helyen még sosem jártam. Ha lesz még lehetőségem, visszajövök, de akkor nyitástól zárásig itt leszek. Most kevés időnk volt. Akinek van Bakancslistája, mint pl Dórinak (avagy mit akarok megtenni mielőtt meghalok), az írja fel ezt a helyet.
A maja nép
Ők az egyik legérdekesebb és legtitokzatosabb népcsoport, akikről eddig hallottam. A spanyolok a nagy részüket lemészárolták, de még mindig vannak maja népcsoportok, akik messze a városoktól, az erdőkben élnek. Ma már nem folytatják az ősi hagyományok nagy részét. Emlékeik kőbe vésve, cserépre festve vagy stukkószerűen megmintázva maradtak fenn, írva pedig összesen három kódexben és egy kódex-töredékben. Sajnos a legtöbb könyvüket a spanyolok elégették… Amit az idegenvezető mondott és érdekes: minden maja kisbabának van a hátán, a feneke fölött egy kékes-barnás folt és az öregeknek nem őszül a hajuk. Nagyon fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, vizsgálták a bolygók állását. Leültek egy cenote-hoz, belógatták a lábukat a lyukon és lenéztek a barlangban levő kristálytiszta vízű tóra, ahonnan visszatükröződött az égbolt. Mindennap ugyanoda ültek vissza, így látták, hogy hogyan változik a csillagok helyzete. Nekem ez nagyon tetszik! Kétféle naptárat használtak. Az egyik a 365 napos, ami nekünk is van, ez a mezőgazdaság alapjául szolgált. Nem 12 hónap volt, hanem 18, és minden hónapban 20 nap. A fennmaradó 5 nappal – ami egy plusz rövid hónapnak számított - együtt ez 365. A másik a 260 napos (13 db 20 napos hónap) naptár volt, ezt „Szent Kör”-nek nevezték. Ez a naptár jelölt fontos történéseket az emberek és az istenek életében egyaránt, és a fogantatástól a születésig tartó időszakot is jelölte. Használták emberek elnevezésére, jövendölésre, illetve meghatározni a megfelelő dátumokat harcokhoz, házasságokhoz..stb. Minden napnak megvolt a maga asszociációja és ómene, egyféle szerencse vagy sors meghatározó szerepet töltöttek be a maják életében, a végzetüket irányították. Ez a két naptár pontosan 52 évenként „ért össze”, amikor is a maják felvonultak a hegyekbe imádkozni és áldozni, mert attól tartottak, hogy eljön a világvége, és nem voltak biztosak benne, hogy másnap is felkel majd a nap. És miért különös dátum a 2012.december 21., amitől sokan félnek? A mi kis duci mexican idegenvezetőnk erről is beszélt. :) A majáknak volt egy hosszabb időszámítási rendszerük is, amiben az aktuális ciklus 2012-ben ér véget, pontosan a téli napforduló napján. Ez után nincs több nap a naptárjukban. Miért? Szerintem vagy azért, mert a spanyolok ezeket is elégették vagy azért mert egyszerűen lusták voltak továbbírni, gondolták, majd az ük-ük-ükunokáik folytatják. Úgy ahogy nálunk december 31. után január 1. jön, ezután a ciklus után is jön egy újabb. Van akik azt mondják, hogy vízözön lesz, pólusváltás, megváltozik a föld dőlésszöge, megnő a rezgésszám, spirituális felemelkedés lesz, akik eddig is nyitottak voltak ezekre a dolgokra azok még több energiát kapnak, a többiek megragadnak az eddigi szintjükön. Bármi is lesz, szerintem túléljük :)
Xcaret – egy csodás ökopark
Szerdán mentünk Xcaret-be (skáret-nek ejtik), a Cancuntól 1 órára levő ökoparkba. A hotelben foglaltuk le az utat és mondta az őrült utazási irodás pasi - aki szerint nekik olyan egyenruhájuk van, hogy még a repülőről is látni őket :) - hogy ők garantálják, hogy a sofőr aki vezeti a buszt az nem fog inni. Kiderült, hogy itt ez ritkaság számba megy, a mexikóiak naponta többször is leküldenek egy kis tequilát és úgy dolgoznak :) Olyan jegyet vettünk (Xcaret Plus), amiben volt egy svédasztalos ebéd, 2 üveg üdítő, snorkelling (búvárkodós) felszerelés bérlése, zárható szekrény, törölköző. A bejáratnál elvették a naptejemet és kaptam egy bionaptejet. (a végén természetesen visszakaptam a sajátomat) Nagyon finom citrusos illata volt, bár sokat nem védett – de lehet hogy csak azért, mert nem volt vízálló. Ezen a napon lettem egy kicsit piros. Xcaret a Karib-tenger partján fekvő park, állat- és növénykerttel (kizárólag a Yucatan-félsziget állatait és növényeit találhatjuk meg itt), 1 km hosszú édesvízű barlangi folyóval ahol végig lehet úszni, akváriummal és egy kis maja falucskára emlékeztető házikókkal tarkítva. A bejáratnál már lehetett hallani a papagájok hangját, akik a flamingókkal voltak egy területen. Gyönyörű színekben pompáztak! Évi nagyon szép, National Geographic magazinba való képeket csinált róluk. Ugyanilyen szép képek vannak az iguánákról is, akiket mi csak gekkóknak hívtunk, mert ez a szó sokkal „cool”-abb :) Haza akart vinni egyet, de sajnos az iguánák nem akartak Évivel tartani, így otthagytuk őket. Nagyon szépen van kialakítva a park, minden részére ügyeltek, a dzsungeles részek voltak a kedvenceim.

Voltak pumák, cápák, delfinek, teknősök, majmok, tapír, krokodil, lepkeház és rengeteg trópusi növény. Volt egy tipikus mexikói temető, ahol színes sírok voltak, mindegyik másféle, az adott személyre jellemző mintával, formával. Nekem nagyon tetszett! A szuper ebéd után, ahol tényleg minden étel isteni volt, elmentünk a búvárcuccokért, kaptunk szemüveget, békatalpat, pipát és egy pink mellényt. Elsétáltunk a tengerpartra, ahol már sokan fürödtek, napoztak. Találtunk két szabad napozószéket, felvettük a cuccokat, megkértünk egy embert, hogy fotózzon le minket, aztán csobbantunk is. Sajnos a várakozásokkal szemben, nem sokmindent láttunk a víz alatt, egy-két kisebb korallt és pár halacskát. Beljebb biztosan több érdekes hal és korall lett volna, a bóján túl már nem lehetett úszni sajnos. Kifeküdtünk napozni, kicsit elaludtam, Évi 1 kg homokot szórt a hátamra, nem vettem észre :) 7-kor kezdődött egy hatalmas csarnokban az 2 órás esti show, ami szuper volt. Az odafelé vezető úton már maszkos, fejdíszes, testfestékes, fáklyákkal álló emberek álltak, ez megadta a kezdő hangulatot. A show a maják labdajátékával kezdődött, amit már említettem a chichen itza-s részben. Nem csináltunk videót, mert felhúztak elénk egy hálót, arra az esetre, ha kilőnék a labdát a pályán kívülre. Nekem talán ez tetszett a legjobban, mert elméletben nehéz volt elképzelni, hogy hogyan is játszották ezt régen. Itt a körgyűrűk alacsonyan voltak, mégis csak 3 gól született. Maja nyelven énekeltek kisgyerekek, ez is szép volt. Ezután haladtunk előre az időben, volt még egy majás előadás, majd megérkeztek a „spanyolok”. Egymás után jöttek a spanyol táncosok, zenekarok, énekesek csodaszép jelmezekben. Nekem tetszett Xcaret, örülök, hogy megnéztük!!!
Isla Mujeres – Asszonyok Szigete
Isla Mujeres-en („iszla muheresz”-nek ejtik) kétszer is jártunk, annyira tetszett mindkettőnknek. Ez a 7 km hosszú, keskeny kis sziget Cancuntól egy fél órás hajóútra van, óránként indulnak a kompok több helyről. Mindig van egy zenész a fedélzeten, aki mexikói zenét játszik gitárral és énekel. Nagyon jól megadta a hangulatát a hajózásnak: türkizkék tenger, hullámok, szél, napsütés, hajó és zene – szemek becsukva. Mi kell még?! Nem sok hotel van a szigeten, viszont Cancunból sokan jönnek át ide fürödni a Playa Norte-ra (északi strand), mert itt nincsenek akkora hullámok mint Cancunban és lehet úszni. Gyerekeseknek kiváló. A part ugyanolyan gyönyörű fehérhomokos. Levettük a szandálunkat, és úgy sétáltunk a homokban - mintha liszt lett volna, annyira puha, finomszemcsés volt és nem volt forró, inkább hideg.

A második látogatásunkkor strandoltunk is, először csak nézelődtünk és egy helyi „kockásterítős” helyen ebédeltünk. Ami hangulatossá teszi a kisvárost, azok a színes házikók, szűk utcák, székeken ücsörgő helyi emberek és a kikötő. Vásároltunk utcai árusoktól szép karkötőket és nyakláncokat! Alkudni mindig tudtunk :) A sziget déli részén van egy teknősfarm, ahova nem mentünk el idő és pénz hiányában. Itt nem járnak buszok és vagy taxival kellett volna mennünk vagy bérelhettünk volna robogót/kis golfautót. Annyira viszont nem érdekelt minket, bár ha legközelebb erre járok, akkor meg fogom nézni :) Még Cancunban csináltak mindenkiről a kikötőben egy fényképet, mi nem akartunk beállni, mert tudtuk, hogy úgysem vesszük meg, de a fotós mondta, hogy nem fáj, menjünk már. Oké. Beálltunk a kormánykerék mögé és Évi direkt idétlen fejet vágott. Az Isla Mujeres-ről Cancunba tartó kompokon aztán kiosztották a fotókat. Gondoltuk megnézzük, biztosan vicces lesz :) Vártunk, vártunk, már mindenki megkapta a képét (sokan meg is vették), a miénk csak nem jött. Van rá több elméletünk, miért. 1. Arra gondoltak, hogy ilyen fejjel úgysem kérjük a képet és ki sem nyomtatták. 2. Kinyomtatták, de a srác nem merte odaadni. 3.A nyomtató kiírta, hogy ERROR mikor beazonosította Évi arcát és leállt. :)

Tulum
Sok fórumot elolvastam mielőtt elmentünk Mexikóba (én nem bírom ki, hogy ne nézzek utána a dolgoknak) és a legtöbben azt írták, hogy ez a hely a legszebb. Tulum az egyetlen Karib-tenger partján fekvő maja romváros, csodálatos panorámával.

Az épületeket a sziklákra építették és fallal volt körülvéve a város. Ezekből már nem minden van meg, de ami még áll, az szép :) Ezen a napon volt a legmelegebb, párás is volt a levegő és előző nap egy kicsit lepirultunk Xcaretben, úgyhogy nem időztünk sokáig itt. Itt is voltak iguánák, szép madarak és trópusi növényzet.
Party
Péntek este készültünk a buliba, a Coco Bongo-t szemeltük ki, ez a leghíresebb szórakozóhely Cancunban. Annyit tudtunk, hogy 45 dollár a belépő, de ebben benne vannak az italok is (open bar). Sajnos azt nem tudtuk, hogy pénteken és szombaton ez 80 dolcsi, ennyi pénzt nem akartunk áldozni egyetlen bulira. Odajött hozzánk egy pasi, hogy menjünk a „The City” nevű helyre, oda csak 45 dollár a belépő, ugyanúgy open bar van és ma Christopher Lawrence lesz a DJ. Ismerős volt a neve, hosszas gondolkozás után eldöntöttük, hogy megyünk. Nem hagyhatjuk ki a bulit!!! Cancunban aznap ez volt az egyik legolcsóbb belépő:) A VIP részen tudtunk bemenni, nem kellett a sorban állni. Végül nem bántuk meg, jó volt a zene, a hely hatalmas volt, 3 szintes, rengeteg emberrel. Akitől a jegyet vettük, azt mondta, hogy 5000 ember fér be - szerintem megtöltöttük rendesen. Egyetlen problémánk az egész út alatt: rengeteg TINI, főleg amerikaiak, akik azért jönnek ide, mert itt 18 évesen legálisan ihatnak és szórakozhatnak. Különben sok mexikói turista is volt, nekik Cancun olyan, mint a magyaroknak Siófok. Hihi :) Haza a hotel zónás buszok egyikével mentünk, már sokan ültek rajta, mikor felszálltunk, de még pont volt rajta hely. Teltek múltak a percek, nem indultunk. Sokan kiabálták: Vamonos! / Let's go! (menjünk!), mi is. Mikor végre úgy döntött a sofőr, hogy elindul, tapsvihar és ujjongás tört ki :) Igazi party busz volt.
Vissza New Yorkba
Vasárnap délelőtt 10-kor indult a gépünk, Mexicoban pont aznap éjjel volt az időátállítás, így egy órával kevesebbet aludhattunk. Már előző nap összepakoltuk a bőröndöket. Évi már nagyon korán fent volt, de különben az összes nap korán keltünk, nem is ismertem magamra. :) Szóval Évi lement netezni egy kicsit, fotózni a partra. A recepción visszaadtuk a kártyáinkat, levágták a karszalagot a kezünkről és mentünk ki a reptérre taxival. Ismét Mexico Cityben szálltunk át, azt hiszem 4 órát kellett várnunk. Visszamentünk a kedvenc szendvicses helyre és miután jóllaktunk, le akartunk feküdni a székekre, úgy ahogy az odafelé út alatt is tettük, de szólt egy gonosz biztonsági őr (nő), hogy üljek fel…egy csomó szabad szék volt még, a lábam sem volt fent, nem tudom miért zavarta. Végül ülve próbáltunk egy kicsit pihizni. A reptéren vettem mango levet, de a beszállásnál nem engedték fel, hiába vettem a reptéren, bemutattam a blokkot. Féltek, hátha felrobbantom a Mexicana Airlines New Yorkba tartó járatát, ezért meg kellett innom :) Átkutatták a táskát is, Évit egy nő végigtaperolta, de csak a tenyere élével. Évi gyanús :) Cancunban félreállították, és kérdezgették az amcsi vízumáról :) Egymás mellett ültünk, kitaláltunk sztorikat a körülöttünk ülő utasokról, Évi elmagyarázta a fogbetegségek kialakulását, kezelési módszereit. Ezek után úgy érzem, én is be tudok tömni egy fogat. Jelentkező?! :) New Yorkba este fél 11-re értünk, átjutottunk a határon, újra fényképet csináltak, ujjlenyomatot vettek, feltették a kérdéseket, hogy miért vagyok itt, mikor megyek már haza…stb :) Megérkeztek a bőröndjeink, az enyémről leszedték a lakatot és turkáltak is benne. De szerencsére semmit nem vittek el. A legértékesebb dolog a hajvasaló volt :) A hazafelé út egyenlő volt az örökkévalósággal…az "A" metró nagyon későn jött és mindenhol megállt, 1-re értem haza, azt hiszem Évi is. Másnap reggelre kitettem a host családomnak az ajándékokat, amiket vettem: egy hűtőmágnes és egy chili szósz. Írtam hozzá levelet is :) Szerdán Zsófihoz átmentünk Évivel és megszerkesztettük a videót. Azért Zsófinál, mert az új fényképezőgépeink olyan formátumú videokat csinálnak, amit a Windows Movie Maker nem támogat…Zsófi MacBook-ja viszont igen. Hajnali 3-ig csináltuk és nagyon szépen köszönjük a segítséget neki, mert nélküle még most is azzal szenvednénk. A képek az albumokban lesznek hamarosan, addig is itt a video. Köszönöm Évinek is az utat, és a sok szép képet amit készítettél, I love you!

Puszi Mindenkinek

1 év az USA-ban

Sziasztok!

Ma (április 6.) vagyok itt pontosan 1 éve és tudom, hogy egy hosszabb bejegyzést vártatok, de lusta vagyok összefoglalni mindent. Már egyszer leírtam amit gondolok (a fél éves bejegyzésben) az au pairkedésről, most is ugyanez a véleményem, nem tudnék újat írni. Lapozzatok vissza :) Még 6 hónapom van itt, ami gyorsan el fog repülni, ezért megpróbálom nagyon jól kihasználni minden hetét. Nem bántam meg, hogy kijöttem, sőt! Szuper döntés volt. New Yorkban élhetek, sokfelé utazom, új barátokat szereztem.

Köszönöm a sok kommentet amit küldtetek, ismeretlenül is!

Puszi Mindenkinek

Ui: még a héten jön a Mexico bejegyzés képekkel, videoval :)