Ősz New Yorkban

Sziasztok!

Hát nem volt nagy sikere az előző bejegyzésemnek - mondjuk nem is csodálom :) Bocsánat, de nem tudok mindig sokat írni. Mielőtt kijöttem, azt hittem, hogy majd heti többször is fogok...hát..nem.:)
Ősz New Yorkban. Már javában az ősz közepén járunk, gyönyörűek a fák. Sokkal szebbek a színek, mint otthon - nem tudom miért. Ma akartam pár képet csinálni, de esett az eső, úgyhogy várok péntekig, hátha lesz egy napsütéses délelőtt és akkor kimegyek a Prospect Parkba a "haldokló fákat" fotózni. Ifath mondta hétvégén, hogy szegény fák haldokolnak :) Az ő országában ilyen nincs, (Costa Rica) mindig zöld minden. Volt egy nagyon hideg hetünk, talán pont akkor, amikor Magyarországon is nulla fok körüli volt a levegő, de most egész normális lett a időjárás, nincs se hideg, se meleg. Ősz van.

A házakat már elkezték díszítgetni Halloween-re, ami most szombaton lesz. Ez mit jelent? Több méteres mű-pókhálók, műpókok, világító denevérek vannak a házak előtt, és ki ne felejtsem a legfontosabbat, ami nélkül nem lenne Halloween: TÖK. Minden harmadik ház ajtaja előtt narancssárgában pompáznak a tökök. Nálunk 2 nagy és 2 kicsi van kint. Zsófiéknál azt hiszem kettő volt, de az egyiket beszedték, mert a másikat elkezdte enni egy mókus és egy nagy lyuk van rajta :) Az utcánkban eddig is sok falevél volt az úton (nyáron is), de most pl. szerdán amikor nem jön a takarító kocsi, akkor bokáig ér az út mentén a levél. Engem mondjuk nem zavar. Úgyhogy még mindig várom, hogy hozza valaki azt a papírt, amit azért kell aláírni, hogy eltöröljék a heti 4 úttakarítást :) De erre nem látok sok esélyt sajna :)
Múlt héten hétfőn O. eljátszotta ugyanazt, amit pár hónappal ezelőtt is: nem csatolta be magát és a kocsiban ültünk 1 órán keresztül. Az történt, hogy suli után felvettem először B-t, aztán O-t is. B. elmondta O-nak, hogy sajnos elvesztette a sapkáját (amit kölcsönvett) a sulinál. O. kikelt magából, ordibált, stb. Hiába mentünk vissza a kislány sulijához, nem találtuk a sapkát. Mondom, oké, megyünk haza, majd holnap is körülnézünk mégegyszer. Befordultam a sarkon, és O. még nem volt bekötve, persze megkértem, hogy kösse be magát. Semmi reakció, félrehúzódtam egy kereszteződésnél. Lényeg a lényeg, nem kötötte be magát, nem szólt semmit, felhívtam anyukát, ő dolgozott, azt mondta, hogy csináljak valamit mert ő most nem tud idejönni és fevenni a gyereket. A kocsiból nem rángathattam volna ki, mert nem tehetem meg (ő ellenállt volna). Üldögélés közben B. befonta a hajam :) Igazából engem annyira nem érdekelt hogy ücsörgünk, mert tudtam pihenni, csak a kicsi nem tudta elkezdeni a háziját időben. Nálam meg nem volt körömlakk és reszelő, pedig megcsináltam volna a körmeimet, basszus :) Anyuka azt mondta, hogy ígérjek neki egy fagyit, ha beköti magát. Hát nem akartam neki mondani, hogy ez a zsarolási mód talán egy 5 évesnél még beválik, de egy 11 évesnél már nem (lásd: egy oltásért 75 dollárt kapott múltkor). Lényeg az, hogy azt hazudtam neki, hogy nagyon fontos lenne elmennem a mosdóba, mert éppen a piros betűs napjaimon járok...stb - hát ez bejött, mert "megsajnált" és nagy nehezen bekötötte magát :) Hihi. Várom az ötleteket a következő ilyen esetre. Akinek az ötlete beválik, kap egy ajándékot, postán küldöm. Ja, a sapkát másnap megtaláltuk B-vel.

B. most két táncra is jár, modern tánc - ezt már eddig is csinálta - és szeptemberben kezdte a balettet a tanár javaslatára. Most kitalálta, hogy neki nem tetszik a balett és nem akar járni többet. Hétfőnként, mielőtt felveszem mindig benézek, hogy miket csinálnak és szerintem szereti, mert mindig mosolyog közben, látszik hogy élvezi, integet nekem. Mondtam, hogy nem hiszek neki :) A társai ugyanazok mint a másik táncnál, tehát nem a társasággal van a baj. A tanár is ugyanaz.
J., a host fiam még mindig jár a különórákra egy Naomi nevű nőhöz, gyakorolnak a középiskolás felvételire. Ma felvettem őt egy pizzériából délután, a barátaival volt, az egyik lánnyal kézenfogva sétált. Ismerem is a csajszit, osztálytársak, édesek együtt. Mást nem tudok róla mondani, mert nem igazán látom őt, de továbbra is jófej velem.

Pénteken este Zsófival elmentünk a Tea Lounge-ba ücsörögni. Hozta a kis MacBookját, beszélgettünk, ő elég sokáig maradt, mert megírta a blogját. Szombaton a TOEFL Preparation órám volt Susan-nel. Most a szövegírásos és olvasásos részt gyakoroltuk, be kellett adni egy házit, leellenőrizte a szünetben. Hiába veszi el a fél napomat ez a kurzus, nagyon szeretem. Csak ne kellene 8-kor kelni. :) Fél 3-kor taliztam Dórival, egy Starbuckba ültünk be fél órára, aztán ő sietett is, mert egy lehetséges host family-vel volt találkozója. Úgy terveztem, hogy ezután haamegyek és alszom 4 órát. Teljesen véletlenül az Atlantic Centerben kötöttem ki, ami mint tudjátok egy kisebb bevásárló központ Brooklynban... De most csak egy csizmát vettem magamnak a Mandee-ben. Muszáj volt, mert múltkor kaptam egy 15%-os kupont és le kellett vásárolnom, ha már ott voltam :) Hazaértem délután 6.30-ra. Hívtam Zsófit és Évit, hogy hova menjünk bulizni, aztán végül eldöntöttük, hogy csak beülünk valahova, tartunk egy magyar estet. Jött Bertram is. A Mercury bar-ba mentünk Manhattanben, ahol már egyszer voltunk. Bent nem volt hely és kiültünk az utca melletti fedett terasz alá. Csepergett a eső, de nem volt hideg, én kabát nélkül sem fáztam. Először ettünk egy kis mozzarrella sticks-et (rántott mozzarella rudacskák) paradicsomos mártogatós szósszal, aztán iszogattunk, beszélgettünk. Éjfél körül elindultunk, Bertram visszament New Jerseybe, mi a csajokkal még sétálgattunk. Évinél volt az új fényképezője, csinált nagyon szuper képeket. Az Empire State Building teteje ezen az estén lila fényben úszott - még sosem láttam ilyennek, mindig kék vagy zöld vagy piros. A Times Square-nél is kattintott pár képet Evita.

Vasárnap kezdődött az új kurzusom: Learning Across America - Washington DC. Ugyanabban az épületben van, ahol a szombati kurzus, és ez is 10-kor kezdődik. Tehát -> a héten nincs olyan napom most 3 hétig, amikor reggel ne csörögne az óra. Ez szörnyű. De nem tart sokáig szerencsére. 8.emelet, korábban érkeztem egy kicsivel. Kit látok meg először a székeken ülve?! Simone-t, a dél-afrikai csajt, aki mellett a Niagara túrán ültem a buszon - ő az aki annyira kiütötte magát a Hard Rock Cafe-ban, hogy másnap egész nap aludt és nem vett részt semmilyen programon. :) Úgy kezdte a beszélgetést, hogy most nem fog inni a túrán :) Ő Long Island-en lakik és már hosszabbított. Aztán jött még két brooklyni au pair, akiket ismertem: Birte és Lysann, németek és jófejek. Csak au pairek vannak a kurzuson, két terembe osztottak minket, mert túl sokan voltunk, a termek meg csak 20-25 fősek. Nem tanultunk sok új dolgot, megnéztünk egy filmet George Washingtonról és a Függetlenségi Nyiltakozat szövegét írtuk át egy kicsit mai angol nyelvre. Ezután 1 órás ebédszünet volt, a németekkel voltam, kiültünk enni egy kis parkba, annyira szép napsütéses idő volt. Fél 2-kor elindultunk a National Museum of American Indian-be, ahol ingyenes a belépő mindenkinek és mindig. Egy újabb ingyenes program New Yorkban. Az órán kaptunk kérdéseket és a múzeumban járkálva tudtuk őket megválaszolni. Eléggé szétszakadt a társaság, és elvesztettük egymást, a német csajokkal megbeszéltük, hogy akkor mostmár hazamehetünk :) Ők másik irányba mentek, és utólag tudom, hogy láttak Samuel L. Jackson-t, a Wall Streeten forgatta az egyik új filmjét. Mindegy, én a DSW nevű boltba mentem (legjobb cipő és táska bolt) és egy táskával és sapkával gazdagodva (és sok dollárral szegényebben) indultam a City Hall-hoz, hogy talizzak Zsófival. Fényképezőt mentünk nézegetni, ő is szeretne egyet venni és én is. Aztán a Century 21-ban nézelődtünk, de semmit nem vettünk. Utána egy kis olaszos vacsit ettünk és mentünk Ifath-hoz, hogy felvegyük őt. 9-re értünk Zsófi házához, beszélgettünk, neteztünk, és megnéztük a "Nanny diaries" (Egy babyszitter naplója) c. filmet. Ők még nem látták. Mielőtt kijöttem, én azt hittem, hogy ez a film túlzás, de nem. A februári nyaralásom valószínűleg nem Mexicoban lesz - de az is lehet hogy sehol sem :) Zhelma nem tud jönni, a host családja kitalálta, hogy nekik ez a hét nem jó. Írtam a counsellor-omnak, Susan ő is, hogy küldje szét a vakációról írott levelemet a többi counsellor-nak és ők küldjék el az au pair-eknek. Tegnap írt egy Giovanna nevű csaj, hogy neki tetszik az ötlet, talán jó az időpont is, de ő mexikói és nem akar oda menni - ami tök érthető. Írtam neki, hogy oké, van elég sziget itt a Karib tengeren, találunk valami mást :) Szimpi lánynak tűnik, 18 éves és North Salemben lakik, NYC-től északra. Azt mondta, hogy bejön a citybe és akkor tudunk talizni is. Remélem megegyezünk valamiben és hamarosan már tudjuk is foglalni. Nekem már van egy ötletem az útvonalra, de még nem írom le ide, csak ha Giovanna-nak is tetszik :)
Szép hetet Mindenkinek! Puszi

Metropolitan Museum, Vera és Andi jönnek NY-ba

Sziasztok!
Újabb hét telt el..már majdnem október vége van. Nem sok minden történt az előző héten…próbálom pontokba szedni a fontosabb dolgokat, de lusta vagyok többet róluk írni.
1. O. iskolát akart váltani és addig könyörgött, amíg anyuka bele nem egyezett. Hétfőn és kedden elmentek egy sulit lecsekkolni és mielőtt O. aláírta volna a papírokat, hogy vált, meggondolta magát – rájött, hogy a régi iskola mégsem olyan rossz.
2. O. az anyja előtt megígérte nekem, hogy ezentúl mindig beköti magát az autóban és nem mond csúnya szavakat nekem. Eredmény: másnap kocsival mentünk: anyuka és a lányok. O. nem akarta magát becsatolni. Anyuka mondta, hogy húzódjak arrébb, mert metróval fog menni a gyerek. Mikor ezt meghallotta, akkor nagy nehezen bekötötte magát. De utána még mondott valamit az anyjára, aki emiatt felhúzta magát és elkezdte mondani, hogy O. tönkreteszi mindenki reggelét a családban, mert bunkózik.
3. Szombaton suli volt. A beszélgetős részt gyakoroltunk, diktafonnal felvette a tanár mindenkinek a beszédét és a végén visszahallgattuk. Sokat nevettünk, vicces volt visszahallania mindenkinek a saját akcentusát. :)
4. Suli után Ifath-tal shoppingoltam: H&M SALE. --> Következő héten semmit nem vehetek.
5. Vasárnap a Metropolitan Museumba mentem Évivel és Bertrammal. Nem néztünk meg mindent, úgyhogy még visszamegyek mindenképp, legalább egyszer. Nagyon jó dolgokat láttunk. Képeket nem csináltam...majd legközelebb.
6. Estefelé Zsófival taliztam Lower Manhattanben és átmentünk Francescahoz egy picit beszélgetni.

Jóhír: December 24-én Vera és Andi kijönnek New Yorkba meglátogatni engem és felfedezni a várost! Itt fognak nálam lakni több mint 1 hétig, hála a drága host szüleimnek. Már nagyon várom!!!

Jövő héten ígérem többet írok.

xox

Lencseleves, Shut up, LEGO, Columbus Day

Sziasztok!
Először is köszönöm a kommentáradatot az előző bejegyzéshez, e-mailben is kaptam visszajelzést ismeretlenektől. Örülök, hogy nemcsak a barátaimnak tetszik a blog, hanem másoknak is.
Nagyon kevés dologra emlékszem a múlt heti hétköznapokból…három lényeges dolog maradt meg. Lencseleves, „can you please shut up” és a cukrászda, úgyhogy most csak ezekről írok. :D
Lencseleves: most főztem itt először lencselevest. Mindennap reggel vagy délelőtt sms-ben megkérdezem anyukát, hogy ma főzhetek-e valamit. Egyik nap írta, hogy igen, van egy kis dobozban nagyon apró szemű fekete lencse és nagyon örülne, ha főznék egy fini levest belőle. Küldött egy receptet interneten. Követtem az utasításokat és szuper lett! Még mielőtt vacsiidő lett volna, azért lecsekkoltam :) Mindenkinek ízlett, milliószor megköszönték, hogy ilyet főztem, a szülők másnap vittek belőle a munkahelyükre is :) Büszke voltam magamra. :)
„Can you please shut up”: azt hiszem csütörtök reggel volt, 7 óra 50 perc, amikor is el szoktunk indulni kocsival a lányok sulijába. Először O-t dobom ki 8.20 körül, aztán B-t 8.35-kor. 7.50-kor már bent ültem B-vel az autóban, látom hogy O. rollerezik a ház előtt. Kiszóltam neki az ablakon, hogy: „O., gyere mert induluuuunk!”. Nem foglalkozott vele, tovább rollerezett. 1 perc múlva elindítottam a kocsit és kiálltam vele az út közepére, nagy nehezen beszállt az autóba, kivételesen hátra ült mögém – amúgy mindig előre ül. Becsukta az ajtót, de nem elég erősen és maradt egy kis rés, a hiper-szuper LCD kijelzős műszerfal el is kezdett csipogni. Mondtam neki, hogy csukja be az ajtót mégegyszer, erre az volt a válasza, hogy már csukva van. O.K. De nincs rendesen becsukva, itt villog ez a hülyeség és csipog a műszerfalon, úgyhogy légy szíves zárd be mégegyszer. Semmi reakció. Kiszálltam a kocsiból, hogy akkor majd én bezárom, nem telik 10 másodpercbe sem. Amikor kinyitottam volna az ajtaját, belülről bezárta és nem tudtam kinyitni. Szegénykém nem normális… Aztán B. végül gyorsan odanyúlt, megnyomta a gombot, én pedig villámsebességgel kinyitottam az ajtót és jól becsaptam :) Elindultunk 10 perc késéssel, a szomszéd utcában jártunk, amikor még mindig nem csatolta be magát O. Megkértem őt:
„Can you please buckle up?” / Becsatolnád magad, légyszíves?
Erre mi a válasz? :
„Can you please shut up?” / Elkussolnál, légyszíves?
Erre én:
„No” és elkezdtem hangosan röhögni. Láttam a fején a visszapillantóból, hogy ez baromira nem tetszett neki, de hát sajnálom, nekem sem tetszik a szóhasználat. Mikor kiraktam a kocsiból, akkor direkt elfelejtette becsukni az ajtót :) Szép idő volt, kiszálltam, élveztem a „sunshine”-t és 5 másodperc múlva már vissza is huppantam az ülésbe. Utána végre bekapcsolhattuk a rádiót B-vel és tudtunk beszélgetni is.
Cukrászda: pénteken este munka után Zsófi, Ifath, Francesca, Évi, Bertram és én elmentünk egy cukrszádába, ami Greenwich Village-ben van Manhattanben a Bleecker Street-en. Évi ajánlotta nekünk, ő már volt itt egyszer. Én már előre eldöntöttem, hogy cheesecake-et (túrótorta amerikai változata) eszem. Egy kis keresgélés után meg is találtuk a cukit, beültünk és strawberry (epres) cheesecake-et kértem vaníliás cappucinoval. Mindekettő isteni volt, íme egy kép a tortaszeletemről:

Ja, azt kifelejtettem, hogy egyik nap Park Slope-ban (Brooklyn) csináltam pár képet az üzletekről és az utcákról, az albumoknál megtaláljátok őket, de itt van egy kis ízelítő.

Szombaton reggel suli volt. Azt már talán írtam, hogy a Wall Street-nél szoktam leszállni a metróról – már fél 10-kor ott állnak a turisták és villognak a vakuk :) A sulim épülete előtti rész le volt zárva, forgatás volt. Múlt héten egy modellt fotóztak itt, népszerű környék :) Bementem az aranyszínű forgóajtón, segítetettem a recepciósnak a telefonjában kinagyítani a képet (megvolt a napi jótett) és kérdeztem őt, hogy tudja-e, hogy mit forgatnak itt. Mondta, hogy egy filmet Mark Wahlberg főszereplésével és ő is itt van. Hát mondom akkor kimegyek, megint megnézem :) Mindenki feketében volt, de Mark ott állt szinte a bejárat előtt tőlem 2 méterre. Ja…ő az?! Oké... Igen, a sztárok is emberek, ugyanúgy néznek ki mint mi. :) Aki nem tudná, hogy ki ő, annak itt egy kép -> (amúgy Oscar-díjra jelölt színész, filmjei: A tégla, Félelmek iskolája, Reneszánsz ember, Sivatagi cápák, Viharzóna, régebben egy fiúegyüttes tagja volt és egy testépítő filmet is kiadott.)

Ismét fantasztikus órát adott Susan. 2-kor, amikor végeztünk, ottmaradtunk még páran beszélgetni vele és meghívtuk magunkkal ebédelni. Végül aztán az ő egyik kedvenc helyére mentünk a Chambers Street környére (Dél-Manhattan). Susan-on kívül egy pakisztáni és egy perui csajszi jött még. Én egy finom olasz panini melegszendvicset ettem, mozzarellával, paradicsommal, pestoval. Hatalmas adag volt, nem is tudtam megenni. Nagyon jól elbeszélgettünk. Ebéd után (már 5 óra volt) elmentem a pakisztáni csajjal, Durgával, egy cipőboltba… A legjobb New Yorkban. Megláttam álmaim csizmáját 80 dolcsiért, és nem volt a méretemben. Majd legközelebb…az sem lenne hátrány, ha olcsóbban találnék :) Durga hazament, én felhívtam Ifath-ot, hogy mit csinál. Zsófi és Évi Bostonban voltak, Dóri meg Stamfordban maradt. Mondta Ifath, hog otthon van, menjek át hozzá nyugodtan, a host családja amúgy is lelépett a long island-i nyaralójukba. 7 körül érkeztem meg. Ifath a nappaliban ült és az asztalra borított legókat válogatta. Kitalálta, hogy rendszerezi a gyerekek legóit, mert összekeverték és ez így nem jó. Senki nem kérte meg, ezt ő gondolta ki. Segítetettem neki…11-kor még mindig válogattunk. Közben végig beszélgettünk. Egyik beszélgetés:
Csilli: Ifath, mikor kezdted el válogatni a legókat?Ifath: Ma délután.(2 másodperccel később)
Ifath: Csilli. Meg kell mondanom az igazságot. Tegnap hazaértem a cukrászdából és elkezdtem a rendszerezést és 4-kor feküdtem le aludni, de akkor is csak azért, mert mondtam magamnak: Ifath, aludnod kell :)Csilli: Ifath, te megőrültél :)Ifath: Tudom Csilli…tudom, hogy ez nem oké….Jaj, nem találod azt a pici szürke kardot a kalózos legóhoz? Basszus, basszus, nem találom….Csilli: (nevet) Ifath nyugi :)Ifath: (nevet) Csilli, nekem ez a boldogságom, hogy rendszerezem a dolgokat :) Normális vagyok?Csilli: nem :)Ettől kezdve elkezdtünk röhögni, de úgy, hogy Ifath már feküdt a földön és folytak a könnyei :) Szegénykém rendszerező-mániás, mondta, hogy az anyukája ilyen még, az 5 testvére közül egyik sem. Éjjel 1-kor fejeztük be, nem mentem haza, hanem nála aludtam.

Vasárnap reggel 9-kor keltem, hazamentem, és fél 11-kor átmentem Zsófihoz, majd együtt mentünk az au pair meetingre. Az egyik counsellor lakásán gyülekeztünk. Itt mindenkit megkérdeztem arról, hogy megkapták-e az emailemet a februári nyaralásról. Zhelma, az argentín au pair lány volt az egyetlen aki szinte 100%-ra mondta, hogy tudna velem jönni!!! Annyira örültem neki! Fél egy körül elindultunk a Brooklyn híd lábánál levő mólóhoz, ahonnan a Governor Islandre indulnak az ingyenes hajók. (Mondtam már, hogy imádom itt ezt a sok ingyenes dolgot? :) ) Ez a kis sziget Manhattan és Brooklyn között helyezkedik el. Megérkeztünk, egy kicsit nézelődtünk, de nagyon fújt a szél úgyhogy hamar vettük az irányt Manhattan felé. Azért csináltunk pár képet:

Manhattanben taliztunk Ifathtal, költöttünk egy kis pénzt a Sephora-ban (a Douglas amerikai változata), megebédeltünk egy olasz helyen és mentünk haza…fáradtak voltunk.
A hétfői napot is leírom, mert ez nemzeti ünnep volt és nem kellett dolgoznom. Éljen a Columbus Day! Kolombusz Kristóf állítólag 1492. október 12-én érte el Amerika partjait. Én ezen a reggel elindultam Greenwich Villagebe. Vittem két útikönyvet, a fényképezőmet és felfedeztem ezt a részét is Manhattannek. Itt egy kis leírás erről a városrészről: Greenwich Village egykor egy New Yorktól különálló vidéki kistelepülés volt, utcái elhelyezkedése nem hasonlít a Manhattan többi részére jellemző sakktáblaszerű elrendezésre, melyet az 1811-es városrendezési terv hagyott jóvá. Greenwich Village megtarthatta utcaszerkezetét, ebből követezően ma élesen elüt a többi városrész rendezett alaprajzától. Több utcája keskeny, és némelyik igen érdekes szögben kanyarodik. Manhattan többi részétől eltérően az utcákat nem számozzák, hanem nevet adnak nekik.Én leginkább a Bleecker Streeten és a Bedford Streeten barangoltam. Megtaláltam egy 1799-ben épült hat házból álló „lakóparkot” és a terület legkeskenyebb házát, ami mindössze 3 méter széles – és most épp árulják. Ha majd a képeket nézitek, akkor nem Manhattan fog beugrani, pedig ez is Manhattan. Csak ide nem jön annyi turista, mert itt nincs „látványosság” és itt nincsenek magas irodaházak. Nekem olyan angliai hangulata volt, talán a sok tégla épület miatt. Felraktam a képeket az albumokba, de itt van néhány:

A sétám közben Évi hívott, hogy a Fifth Avenue-n (ötödik sugárút) az 50. és 80. utca között Columbus napi felvonulás van. Én felugrottam a metróra és már ott is voltam 20 perc alatt. Az 59. utca sarkára mentem, itt van a Central Park délkeleti csücske. Volt egy derékig érő kordon az út mellett, ott álltak az emberek. Hála a jó égnek, nem voltak sokan, az első sorban álltam végig. Nem volt nagy szám a parádé, de csináltam videokat. Sok volt az olasz, mert ugyebár Kolombusz olasz volt. Na a szavak helyett inkább beszéljenek a videok:
Évi hívott, hogy ő később jön, én viszont 1 óra álldolgálás után a hidegben eluntam magam, és felhívtam őt, hogy keresek egy Starbucks-ot ahol egy kicsit felmelegszem és tudok angolozni is. Starbucks után Ifath-hoz mentem megint, találjátok ki, hogy mit csinált? Legózott….:) De most a gyerekekkel. Én is beálltam, aztán náluk vacsiztam és 8-kor elindultunk a Tea Lounge-ba. Zsófi is velünk tartott, hozta az új laptopját, nagyon édes, én is akarok ilyet :) Szép pici fehér MacBook. Beszélgettünk, én ittam egy nutellás forrócsokit, a lányok is azt hiszem valamilyen csokis finomságot és 11-kor hazasétáltunk.

xoxo

Fél év a szivárvány színű napszemcsimben

Itt vagyok most már egy picit több mint fél éve. Ha visszagondolok április 6-ra, nagyon messzinek tűnik. Olyan mintha legalább 1 éve lett volna. Eközben az idő gyorsan elrepült. Felszálltam Ferihegyről, átszálltam Prágában, majd New Yorkban landoltam. Emlékszem, hogy az orientációra vittek minket egy busszal, Queensnél mentünk egy külvárosi részen és azon gondolkoztam, hogy biztosan jó ötlet volt-e ebbe az egészbe belevágni. Közben nagyon messziről, félig ködben, de láttam Manhattan csillogó épületeit. Furcsa volt, hogy itt vagyok, ahogy Dóri barátosném szokta mondani: szürreális :)
Miért szivárvány színű a napszemüvegben látom ezt a fél évet és pl nem rózsaszínben? Mert mindenféle dolgok történtek. Már megkaptam azt, hogy én a blogomban csak a jó dolgokat írom le és rózsaszínben szemüvegben éldegélek itt Brooklynban. Ezt csak olyanoktól hallottam, akikkel még életemben nem találkoztam. Abban van igazság, hogy sokszor a rózsaszín üveg kerül fel a napszemcsimbe, de én így szeretem. Susan, a tanárom szokta mondani: lehet a negatív oldaláról nézni a dolgokat és a pozitívról is. Mindkettő a valóság. Melyiket választod? (Imádom, mikor ezt mondja :) ) Az, hogy a blogom egy pozitív hangvételű íromány és nem panaszkodom hétről hétre arról, hogy pl. mennyire sz*r a család, a ház, a kaja..stb (egyik sem sz*r amúgy), az csak azt mutatja, próbálom élvezni a jó dolgokat. Még a rózsaszín szemcsi nélkül is a jó dolgok vannak itt többségben, ha nem így lenne, akkor hazamennék.
Mint mindenkinek, nekem is vannak rosszabb pillanataim, napjaim, és hazudik az, akinek még sohasem fordult meg a fejében a családváltás gondolata (talán 10-ből 1 au pair). De otthon is ugyanennyi rossz pillanatom/napom..stb lenne, eggyel sem több vagy kevesebb. Akik tényleg ismernek tudják, hogy ilyen vagyok. Akinek ez nem tetszik, az olvasson más blogot, van még jópár a www.aupair.lap.hu-n. Mindenkinek más tetszik, valaki a jó kis magyar panaszkodós au pair blogra vágyik. Azt is megkaphatja, van itt minden :) Lehet jó kis „minden második mondatban káromkodós” vagy „negatív oldalról többet nézős” naplókat is lelni.
Fél év New Yorkban… Az én ötletem volt ez az egész au pairkedés. Amikor kitaláltam, hogy kijövök az USA-ba, akkor épp nem voltam túlságosan happy, de tudtam, hogy ez kell. Nem tudom, mi lett volna ha otthon maradok, de ennek így kellett történnie. Brooklyn, 3 gyerek és az au pair program segítségével szerzett új barátok. Először Teoval találkoztam, még otthon. Elmentem Győrbe, beültünk egy kávézóba a Széchenyi tér mellett és órákon át mesélt nekem, kérdezgettem őt, képeket mutatott. (Ő 2008 szeptemberében jött haza 1 év után). Aztán végig tartottuk a kapcsolatot, msn, talik és ő is kijött ide március végén, talán 2 héttel előttem. Tudtam, hogy csak 3 hónapot fog maradni. Nagyon jó barátok lettünk, sok közös dolog van bennünk és nagyon hiányzik. Rossz volt elbúcsúzni a reptéren tőle, ő volt az akivel majdnem mindennap beszélgettem, találkoztam. Annyi hülyeség történt mindkettőnkkel, hogy külön blogot kellene hozzá nyitni :) De Teo albérletéről valóságshow is készülhetett volna: két kis ázsiai DJ srác, egy meleg feka pasi aki éjjelente énekel és hangosan sikongatva telefonál hajnalban a barátjával, és nem utolsó sorban Ketty, Teo szobatársa :) Itt kint taliztam Dórival is, akivel sokat Skype-oztam és msn-eztem előtte. Milyen „véletlen”, hogy az anyukáink ismerik egymást. Évi pedig emailben keresett meg és aztán a küldött pénzecskéjéből be is fizettem őt a floridai útra. Vele is vannak közös ismerőseink otthon :) Zsófi pedig most itt lakik a szomszédomban, aminek nagyon örülök!!! A külföldi barátok közül Priscilla és Leila már hazamentek, Ifath és Francesca még itt vannak – illetve 1 hónapja jött elég sok au pair, akikkel most „ismerkedünk”. Zhelma (argentín au pair) valószínűleg tud velem jönni a februári karibi nyaralásra. Éljen! Nuci és Mono nagyon sokat segítettek nekem, mielőtt kijöttem, köszi Csajok!

Boldog vagyok, hogy itt vagyok, imádom a várost. Brooklynt talán egy kicsit jobban szeretem, mint Manhattant, de nem tudok dönteni. A legjobb lenne, ha egyik héten itt, a másik héten ott lakhatnék. :) Szerencsésnek érzem magam, hogy pont innen kaptam az első telefonhívást még decemberben. Ez volt az álmom és sikerült! New York Cityben lakhatok! Más az, amikor az ember valahol 1 hétig csak turistaként van. Amennyire tudtam, már megismertem a várost, de még mindig nem fedeztem fel az összes pontját - ahhoz talán egy élet is kevés - pedig minden hétvégén megyünk valahova. Így utólag azt mondom, hogyha mégegyszer jelentkeznék, akkor ragaszkodnék New York Cityhez, addig várnék host family-re, amíg valaki innen nem jelentkezik. Valakinek jó a kisváros is, nekem nem. Kell a nyüzsgés, az hogy éjszaka sem alszik a város, biztonságban hazajutok metróval hajnali 3-kor és mindig van hova menni, akár hétköznap éjfélkor is, mindig van új hely. A másik - amin viszont változtatnék - az, hogy vállalnék 2 éven aluli gyerkőcöt is, de akkor csak egyet, testvér nélkül. Lehet, hogy ezeknek az au paireknek tényleg le kell dolgozniuk a 45 órát hetente, de ahogy észrevettem, ezek a kicsik még feltétel nélkül szeretik az embert és lehet változtatni a szokásaikon. Én már nem tudok változtatni O-n és utál engem - plusz az egész családját - hiába vagyok kedves. Nekem pont most mondta a host apám, hogy ilyen türelmes au pairük még soha nem volt, eddig mindegyik ordibált O-val, volt hogy vörös fejjel és sírva jöttek haza a lányok. Ilyen velem soha nem fog megtörténni. Mondhat bármit, tehet bármit, elhatárolódom tőle. És most lehet hogy felteszik páran azt a kérdést, hogy akkor miért vagyok még mindig ennél a családnál, ha idegbeteg a középső gyerek és még ablak sincs a szobámban?! Egyszerű (és nagyszerű) a válasz: NYC. Nekem ez többet ér annál, minthogy elmenjek egy kisvárosba egy másik családhoz, ahol bár lehet hogy lenne 10 db 3 méteres ablak a szobámban, de a családdal megint lenne valami baj. Mint ismeretes, minden családnak van valami hülyesége. Csak gondoljatok bele...Ti akarnátok a családotokkal egy "idegen" fiatal lánnyal együtt lakni aki eszik a hűtőtökből és ott ül minden este a vacsoránál? Hát én biztos nem...ők igen. Itt kezdődik az első baj :)... és akkor nem is sorolom a többit, amiket hallok minden héten az au pairektől. Hiába aranyosak a gyerekek, akkor a szülőkkel van valami probléma. :) A másik pedig az, hogy nem kockáztatnám meg azt, hogy nem találok itt családot, csak valahol messzebb a citytől. Úgyhogy bízom benne, hogy a host family-m tartja azt az elhatározását, hogy hosszabbítanak velem fél évet és csak utána lépnek ki a programból. Még egy tavasz, még egy nyár New Yorkban....már alig várom! Még mindig nem unom és soha nem is fogom. Amit szeretek - legyen az egy város, vagy barát, akár egy étel - azt nem unom meg. Emlékszem hogy valaki mondta: 3 hónap után majd elmúlik a lelkesedés. Végülis..tévedni emberi dolog :)

Most pedig jöjjön egy kis összegzés a kinti dolgokról, egy-egy pozitív és negatív példával, az egyensúly kedvéért. Ezek csak az én tapasztalataim (nem muszáj hinni nekem), én ezt látom a szivárványos napszemcsin keresztül =>
Au pairkedésPozitív: úgy élhetsz legálisan az USA-ban maximum 2 évig, hogy van fedél a fejed fölött, kapsz kaját, fizetik a biztosításodat és van évente 500 dolcsid arra, hogy egy főiskolán vagy egyetemen tanulj valamit. A 13. hónapodban akár körül is utazhatod az országot, ha van kedved és pénzed, mert a J-1es vízum egy hónapot enged még pluszban.
Negatív: egy „idegen” családdal kell együtt lakni, akiknek lehet hogy teljesen más szokásaik vannak mint neked. Ez sokszor idegesítő. Példa: az én host familym házában hatalmas rendetlenség van mindig és mindent elhagynak, majd rajtam keresik. Vagy: Buli előtt itt nem lehet gyülekezni egy kis pezsgőzésre, mert alszanak a gyerekek.
NyelvtanulásPozitív: anyanyelvi környezetben tanulhatsz angolt, rádragad egy csomó kifejezés és szleng.
Negatív: au pairként egész nap gyerekekkel vagy, akikkel mindig ugyanarról beszélgettek (suli, játék, kaja), nincsenek munkatársaid akikkel társaloghatnál. Lassabban fejlődik az angolod, mint gondoltad előtte (abban az esetben ha egy erős középfokkal jöttél ki)
New York CityPozitív: rengeteg hely van ahova el lehet menni, kültéri/beltéri egyaránt, minden korosztály megtalálja ami érdekli. Szeretem a magas épületeket, a Brooklyn hidat, azt amikor este kivilágítják a várost és az irodaépületekben égnek a lámpák, a sok parkot ahol a fűben lehet ücsörögni, a cigimentes szórakozóhelyeket, az ezerféle embert az utcán, azt hogy itt bárki lehetsz és nem bámulnak meg ha pl. gumicsizmát veszel az estélyidhez. Múzeumok, ingyenes programok, óceánpart.
Negatív: a nevezetességek környékén rengeteg ember hömpölyög az utcán. Klausztrofóbiások kerüljék a Times Square-t. Az utcánkban heti 4-szer takarítják az utat (és Brooklyn nagy részén is), ami azt jelenti, hogy heti 4-szer délelőtt 9.30-kor és 11.00-kor át kell állni a kocsival az út másik oldalára.

SubwayPozitív: nagyon átlátható a metróhálózat, szerintem nem igazán lehet eltévedni akinek egy kicsi tájékozódási készsége is van. Tetszik az hogy metrókártya van és nem jegy.
Negatív: sokszor változik a menetrend és bár mindig jelzik, ennek ellenére elkéshetsz. Nyáron megfagysz a légkondi miatt és néha elfut a sínek között egy-egy patkány.
New Yorkerek (emberek)Pozitív: nagyon segítőkészek, nagyon-nagyon kevesen cigiznek és elég torelánsak (szerintem a sok bevándorló miatt is)
Negatív: nem indexelnek, dudálnak akkor is ha nem kell, túl sok különórára járatják a gyerekeiket és munkamániások.

Ételek

Pozitív: minden nemzet ételét meg tudod kóstolni is (magyar étterem is van), sok az olasz étterem, amit imádok :) A csicseriborsó krémet (Hummus), a hot oatmeal-t és a bagel-eket kérem otthon is a boltokba.

Negatív: rengeteg gyorskaja van, a supermarketekben hatalmas részen vannak a fagyasztott áruk. Mindenre rá van írva, hogy NO FAT, NO TRANSFAT, NO SUGAR, NO HIGH GLUCOSE SYRUP és a legfontosabb: ORGANIC (bio), amiből - szerintem - a fele sem igaz.

Utazás

Pozitív: a környező városokat be lehet járni hétvégenként busszal vagy kocsit bérelve, a repjegy az USA-n belül nem annyira drága, 1 év alatt is sok helyre eljuthatsz ha tudsz spórolni.

Negatív: 2 hét szabadság van csak, ami nagyon kevés...jól át kell gondolni, hogy hova megy az ember. A második évedben nem mehetsz külföldre.

Telefonálás

Pozitív: (én úgy tudom, hogy) minden hálózatnál hétköznap este 9 után és hétvégén egész nap ingyen van a beszélgetés bámilyen hálózatba.

Negatív: a hívás és sms felét te fizeted (ha hívnak vagy hívsz/sms-t küldesz vagy kapsz). Nincs térerő a metrón.

Most hirtelen ennyi jutott az eszembe. Még valami, amit ígértem...:

Ki ne jöjjön ki (SZERINTEM) au pairnek?

- aki sok pénzt akar keresni

- aki nem szereti a gyerekeket és semmi tapasztalata nincs velük

- aki azt hiszi, hogy gyerekekre vigyázni nem munka

- akinek nincs jogsija

- aki nem tud legalább egy középfokú szinten angolul

- aki szerelmes

- 21 év alattiak

- akinek honvágya van 2 hét nyaralás után

Ki jöjjön ki (SZERINTEM) au pairnek?

- aki szeret utazni és kíváncsi Amerikára (és nem lenne elég neki ha csak nyaralni jönne ide 2 hétre)

- aki meg akar tanulni jól angolul

- aki nem szereti a brit akcentust :)

- aki tisztában van vele, hogy 100-ból 1 normális host family van csak

- akinek egy kis környezetváltozásra van szüksége

- aki itt akar férjet találni, majd ezáltal zöldkártyát szerezni :)

- aki jól kijön a gyerekekkel és a türelem egy kis szikráját felfedezi magában (itt úgyis megtudja mindenki hogy mit jelent ez a szó)

- aki az indulás előtt le tud fogyni 10 kilót, hogy itt aztán visszahízza :)

Tudom, ez nem sok, és csak összedobtam az egészet, de ezek jutottak eszembe most vasárnap este az elmúlt fél évről. Majd az egyéves beszámolómban jobban összeszedem magam. :) (Van egy kis notesz a táskámban, amit mindig magammal hordok és ha eszembe jut valami New Yorkról, vagy látok egy vicces embert/dolgot, azt beleírom. Erről majd akkor lesz egy lista.) Kíváncsi vagyok áprilisban miket fogok írni, addigra már túlleszek a 2. hét vakációmon is, ami remélhetőleg Mexicoban lesz. Most arra koncentrálok nagyon, de közben már a jövő nyáron jár az eszem..California túra.. Most november végén Washington DC...és esetleg egy kis hosszú hétvégés Chicago-t is beiktathatunk április vagy május körül, csak győzzük pénzzel :) Az utazós hónapomban még nem tudom, hogy hova fogok utazni..lehet hogy rögtön haza :), mivel én nem tervezem, hogy hazautazom a 1,5 év alatt. Se időm, se pénzem. Inkább itt utazom el azt a pénzt, amit megspóroltam a hosszú hónapok alatt. Magyarországon még sokat lehetek. Aki akar látni, az jöjjön ide! Ugye Vera?! :)

Egy jó kis idézettel zárnám a bejegyzést, ami egy bizonyos Jerry Rubins nevű emberkétől származik:

"Every person on the streets of New York is a type. The city is one big theater where everyone is on display."Szerdán vagy csütörtökön jövök az új bejegyzéssel. Előzetesként mondom, hogy láttam egy filmsztárt :)

Szép hetet, puszi Mindenkinek

*PEACE*

Az év 39. hete New Yorkban

Sziasztok!
Először is azzal kezdeném, hogy tegnap (október 6.) volt fél éve, hogy itt vagyok! Éljen! :) Erről lehet hogy külön bejegyzést fogok írni..még meglátom, hogy mennyi időm lesz, stb. Addig is folytatom onnan, ahol abbahagytam...Nem tudtam jobb címet írni....a 39. hét összefoglalója jön:
Szeptember 28-án, hétfőn, szünet volt a gyerekeknek a suliban valamilyen zsidó ünnep miatt – Yom Kippur – de ne kérdezzétek, hogy mi ez, fogalmam sincs. Hiába nem zsidó valaki, akkor se kellett suliba menni :) Elég jó napom volt, mert B. átment a szomszédba játszani, O. is az egyik barátnőjénél volt, J-t meg egész nap szokás szerint nem láttam. Este Zsófival és Ifathtal elmentünk a Tea Lounge-ba, vittem a laptopomat, ücsörögtünk a süppedős kanapén (ha egyszer leülsz, nagyon nehéz felállni), ittuk a jeges tejeskávét és jól éreztük magunkat. Szeretem ezeket az estéket. Szerintem én voltam már megint az egyedüli az egész helyen akinek nem Apple gépe volt :) Hazasétáltunk Zsófival, mert annyira szép idő volt este, hogy nem akartunk metrózni.

Kedden mikor B-ért mentem a tánc órájára, ott volt egy másik kiscsaj babysittere, Dawn, a 13 hónapos kisfiával. Csoki bőrű, cuki arcú, egy tünemény a bébi. Mindig mosolyog, barátságos. Pici műanyag tálból evett a kis kezével tésztát és megkínált, odanyújtotta nekem. Nem tud még beszélni, de adni akart nekem egy pasta-t....alig múlt 1 éves...én ilyet még nem láttam :) Mondtam neki, hogy nem kérek és továbbra is nyújtotta. Megzabálom :) Rá ingyen is vigyáznék :) Este átmentünk Leila-hoz még utoljára elköszönni, vettem egy jó kis Asti pezsgőt az egyik liquor boltban. (Ja, azt nem tudom, hogy említettem-e már, de itt nem lehet supermarketben pl whiskeyt venni, liquor store-ba kell menni.) Zsófinak mondtam, hogy nem kell sietni, Ifath mindig késik – úgy volt hogy az Atlantic Center Starbucks-jában talizunk és onnan megyünk hárman Leilához. Most az egyszer nem késett Ifath, mi kb 8 percet, de szegény azt hitte, hogy otthagytuk és írt sms-t mindkettőnknek, amit viszont nem kaptunk meg, mert metron ültünk :) Fél 9 körül megérkeztünk Leilához, ettünk egy kis sütit, megittuk a pezsgőt és arról beszélgettünk, hogy mindenképp meglátogatjuk egymást. Úgyhogy tervben van Brazília és Costa Rica :) Mondtam is Leilának, lehet hogy csak 15 vagy 20 év múlva, de egyszer ott leszek :) Elbúcsúztunk tőle, ő most valahol Californiában tengeti a napjait, aztán megy haza. Várja őt a barátja, családja, haverok.

Szerdán reggel balhé volt itthon. A fiú nem találta a foci cipőjét, amiért az anyját hibáztatta, O. szintén üvöltözött, hogy utálja a sulit és ma nem fog bemenni…stb. Anyuka kiborult és sírva jött be a konyhába, hogy ma reggel mindenki olyan „mean” és ő ezt már nem bírja. Pont mosogattam, de megöleltem, szegény nagyon kész volt – amit nem csodálok. Mondta, hogy ma már nem is megy be dolgozni. Közben megirattam vele egy csekket, mert Zsófi meginvitált az október végi au pair talijukra, amikor is a Mamma Mia-t nézik meg a Broadway-en! Már nagyon várom, 50 dolcsi volt a belépő. Délelőtt elmentünk J. sulijához, anyuka lecsekkolta a portát és lám, lám, meglett a gyerek cipője...valahol elhagyta, valaki megtalálta és ide rakta. Közben apuka már majdnem vett neki egy újat 150 dolcsiért..

Csütörtökön anyuka hív délután, hogy vegyem fel a lányokat suliból, aztán menjünk a dokihoz, mert influenza elleni oltást kapnak. Először B-t vettem fel, ő teljesen beparázott mikor elmondtam neki. Felhívta a telefonomról anyukát, aki beígért neki egy „American Girl Doll” babát jutalomként. Felvettem O-t is, aki ezt meghallotta és felhívta apukát, hogy ő is kér valamit, ha már B. kap egy ilyen drága babát. Nem hallottam, hogy apuka mit mondott neki, de a lényeg az, hogy először O. egy nyuszit akart, apuka nagyon ellenkezhetett és a vége az lett, hogy O. kap 75 dolcsit. Basszus… én is beoltatom magam :) Amúgy nem fogom, anyuka kérdezte, hogy nem akarok-e oltást, de én ismerem magam, soha nem vagyok influenzás és nem is leszek. Este átmentem Zsófihoz beszélgetni, a konyhában ültünk, amikor megláttam egy egeret…befutott a kanapé alá. :) Utána kifutott, majd a konyhában jelent meg… Zsófi el akarta kapni, de nem tudtuk, hogy hova bújt. Aztán megjöttek a host szülei is, én meg hazamentem.

Pénteken a szülőknek volt a házassági évfordulója, azt hiszem a 15., megkértek, hogy maradjak otthon egy kicsit tovább, de nem volt gáz, mert már 9-re hazaértek.

Szombaton suliba mentem. Tudom, hogy mindig leírom, de annyira imádom a tanárunkat, Susant! :) Találtam egy képet róla a neten, íme ő az: (imádom ahogy olyan Ariell hableányosan fésüli a haját :) )

Most a beszélgetéses részt gyakoroltuk. Suli után hazamentem, és hamarosan Dóri is megérkezett hozzám. Egész nap nem tudtam használni a telefonomat, azt hittem a szülők elfelejtették befizetni a számlát :) Erre kiderült, hogy csak szolgáltatót váltottak (Verizonról AT&T-re) és új telefont kaptam :) Egy oldalra szétcsúsztathatós, billentyűzetes LG-t. Jól néz ki, bár én nem ilyet vennék, ha választani lehetne. Kérdeztem anyukát, hogy új-e a telefon, mondta hogy igen úgyhogy ne veszítsem el. MI VAN?! Ők vesztenek el mindig mindent…őrült ez a nő :) Csak annyit válaszoltam, hogy én nem szoktam elveszteni a mobilomat. 5-re mentünk a Brooklyn Museum-hoz, anyuka el tudott minket vinni kocsival. Ingyenes volt a belépés, mert minden hónap első szombatján ingyen be lehet menni és résztvenni a programokon, előadásokon. És milyen szerencsénk volt: ezen a szombaton félig magyar est volt :) Az első fellépő a Dallam-Dougou folklór zenekar volt. Ami az érdekesség, hogy a magyar zenét ötvözték a nyugati afrikai zenével :) Volt egy afrikai énekesnő és egy afrikai ütős hangszeren játszó pasi, a többiek magyarnak tűntek :) A zenekar vezetője félig magyar, itt született már kint, de nagyon aranyosan elég erős akcentussal felolvasott egy szöveget magyarul :) Volt amit nem értettem, de nem ez számított :) Nekem tetszett a zene, csináltam pár rövid videot, elég rossz minőségűek sajnos. Nem tudom miért, de annyira örültem, hogy magyar vagyok és igazi magyar zenét hallgatok :)

Közben befutottak a késők: Évi és Ifath, de Évi aztán elég hamar lelépett, ő az Atlantic Centerbe ment shoppingolni, megunta a magyar-afrikai zenét. Ifathtal és Dórival 7-kor beültünk egy magyar filmre…gyerekek…nem tudom a címét, de katasztrofális volt. Nem tudom miről szólt, senki nem értette, nem volt benne párbeszéd, egy nő énekelt néha a magyar Operaházban, ázsiai lányok álltak mellette….jajjjjjjjjj, miért nem az Indul a bakterházat adták?!?! :) És most nem ment az A/C (légkondi), pedig itt mindig nyomatják és olyan lábszaga volt valakinek… Na, ezután felmentünk Ifath-hoz, aki szemben lakik a múzeummal, és 9 körül beültünk egy görög étterembe enni. Nagyon kis hangulatos hely, úgy éreztem, mintha nyaralnánk valahol Görögországban (leszámítva hogy kabát volt rajtunk). Én spenótos sajtos lepényt ettem tzatzikivel. Múltkor valaki csodálkozott msn-en hogy nem eszem húst. Igen, tényleg nem eszem és nem is tervezem hogy enni fogok :) Akik meg nem tudják elképezelni azt, hogy milyen kajákat eszem, azokat egy kicsit sajnálom is, mert ezek szerint ők nem esznek annyi féle kaját mint én. De mindegy, ehhez egy külön blog kellene. :) Visszamentünk a múzeumba, ahol már party volt. A harmadik emeleten egy hatalmas tánctér alakult ki, egy DJ csaj nyomta a zenét. Azt írták a programújságban, hogy jön Yonderboi is Magyarországról, de őt nem láttam, lehet hogy túl későn érkeztünk. Közben lehetett sétálgatni a galériákban, nagyon szuper volt! Ma nem mentünk bulizni, hanem hazamentünk aludni..fáradtak voltunk. Itt egy nagyon rövid video a buliról:

Vasárnap kimentünk Dórival és Ifathtal a Brooklyn hídhoz fotózni, gyönyörű napsütéses idő volt, kár hogy a fényképezőm olyan képeket csinált, hogy minden fehér…én nem értem…automatikus beállításon és programozottan is (pedig alacsonyra állítottam az ISO-t, stb) Újat kell vennem. Itt van azért pár kép, ami annyira nem katasztrófa:

Elmentünk a Washington Square-re is, ez Manhattanben van. Nekem az egyik kedvencem lett. Az északi bejáratánál egy nagy diadalív van, a közelben található a New York University. Akik látták pl. az August Rush című filmet, azok emlékezhetnek erre a parkra. Egy nagy szökőkút, egy körbekerített kutya-játszótér, sok pad, virágok, fák, sakkozós asztalok székekkel, utcai zenészek teszik a parkot olyanná, amilyen. A szökőkút mellett egy hatalmas körben emberek álltak, a kör közepén pedig két fekete srác nyomta a poénokat :) Csinálam videot, nem sok minden hallatszik és a minőség is rossz, de jobb mint a semmi:

Ezután felmentünk az 55. utcáig metróval, taliztunk Zsófival, elmentünk a LOVE felirathoz fényképezkedni – nemcsak Philadelphiában van, ott ráadásul kisebb is.

Bementünk az Apple Store-ba nézelődni, aztán a Central Parkban üldögéltünk egy kicsit, addigra Ifath már hazament. 8-kor elkísértük Dórit a Grand Centralhoz. Út közben Dóri szólt, hogy: "Nézzétek, az előttünk álló emberkék jól bevásároltak!" Én először semmi különlegeset nem láttam, csak fehér megtömött szatyrokat. (jaj de furi ez a szó, szatyrok :) ) Aztán Dóri mondja, hogy igen ám, de ők az "almás boltban" vásároltak....jaaa :) Akkor így már más. :) Mi Zsófival még ettünk egy kis pizzát vacsira (tök jó, hogy ő sem eszik húst :) és Dóri sem :) ) aztán hazamentünk. Beestem az ágyba…..másnap kezdődött a munka reggel 7-től...

Megyek aludni... Az eddigi fél évemről meg csak akkor írok összefoglalót, ha akarjátok = ha írtok kommentet hogy legyen, akkor összeszedem magam és leírom, hogy miért gyertek vagy ne gyertek ki au pairnek :) 
Puszi