Fél év a szivárvány színű napszemcsimben

Itt vagyok most már egy picit több mint fél éve. Ha visszagondolok április 6-ra, nagyon messzinek tűnik. Olyan mintha legalább 1 éve lett volna. Eközben az idő gyorsan elrepült. Felszálltam Ferihegyről, átszálltam Prágában, majd New Yorkban landoltam. Emlékszem, hogy az orientációra vittek minket egy busszal, Queensnél mentünk egy külvárosi részen és azon gondolkoztam, hogy biztosan jó ötlet volt-e ebbe az egészbe belevágni. Közben nagyon messziről, félig ködben, de láttam Manhattan csillogó épületeit. Furcsa volt, hogy itt vagyok, ahogy Dóri barátosném szokta mondani: szürreális :)
Miért szivárvány színű a napszemüvegben látom ezt a fél évet és pl nem rózsaszínben? Mert mindenféle dolgok történtek. Már megkaptam azt, hogy én a blogomban csak a jó dolgokat írom le és rózsaszínben szemüvegben éldegélek itt Brooklynban. Ezt csak olyanoktól hallottam, akikkel még életemben nem találkoztam. Abban van igazság, hogy sokszor a rózsaszín üveg kerül fel a napszemcsimbe, de én így szeretem. Susan, a tanárom szokta mondani: lehet a negatív oldaláról nézni a dolgokat és a pozitívról is. Mindkettő a valóság. Melyiket választod? (Imádom, mikor ezt mondja :) ) Az, hogy a blogom egy pozitív hangvételű íromány és nem panaszkodom hétről hétre arról, hogy pl. mennyire sz*r a család, a ház, a kaja..stb (egyik sem sz*r amúgy), az csak azt mutatja, próbálom élvezni a jó dolgokat. Még a rózsaszín szemcsi nélkül is a jó dolgok vannak itt többségben, ha nem így lenne, akkor hazamennék.
Mint mindenkinek, nekem is vannak rosszabb pillanataim, napjaim, és hazudik az, akinek még sohasem fordult meg a fejében a családváltás gondolata (talán 10-ből 1 au pair). De otthon is ugyanennyi rossz pillanatom/napom..stb lenne, eggyel sem több vagy kevesebb. Akik tényleg ismernek tudják, hogy ilyen vagyok. Akinek ez nem tetszik, az olvasson más blogot, van még jópár a www.aupair.lap.hu-n. Mindenkinek más tetszik, valaki a jó kis magyar panaszkodós au pair blogra vágyik. Azt is megkaphatja, van itt minden :) Lehet jó kis „minden második mondatban káromkodós” vagy „negatív oldalról többet nézős” naplókat is lelni.
Fél év New Yorkban… Az én ötletem volt ez az egész au pairkedés. Amikor kitaláltam, hogy kijövök az USA-ba, akkor épp nem voltam túlságosan happy, de tudtam, hogy ez kell. Nem tudom, mi lett volna ha otthon maradok, de ennek így kellett történnie. Brooklyn, 3 gyerek és az au pair program segítségével szerzett új barátok. Először Teoval találkoztam, még otthon. Elmentem Győrbe, beültünk egy kávézóba a Széchenyi tér mellett és órákon át mesélt nekem, kérdezgettem őt, képeket mutatott. (Ő 2008 szeptemberében jött haza 1 év után). Aztán végig tartottuk a kapcsolatot, msn, talik és ő is kijött ide március végén, talán 2 héttel előttem. Tudtam, hogy csak 3 hónapot fog maradni. Nagyon jó barátok lettünk, sok közös dolog van bennünk és nagyon hiányzik. Rossz volt elbúcsúzni a reptéren tőle, ő volt az akivel majdnem mindennap beszélgettem, találkoztam. Annyi hülyeség történt mindkettőnkkel, hogy külön blogot kellene hozzá nyitni :) De Teo albérletéről valóságshow is készülhetett volna: két kis ázsiai DJ srác, egy meleg feka pasi aki éjjelente énekel és hangosan sikongatva telefonál hajnalban a barátjával, és nem utolsó sorban Ketty, Teo szobatársa :) Itt kint taliztam Dórival is, akivel sokat Skype-oztam és msn-eztem előtte. Milyen „véletlen”, hogy az anyukáink ismerik egymást. Évi pedig emailben keresett meg és aztán a küldött pénzecskéjéből be is fizettem őt a floridai útra. Vele is vannak közös ismerőseink otthon :) Zsófi pedig most itt lakik a szomszédomban, aminek nagyon örülök!!! A külföldi barátok közül Priscilla és Leila már hazamentek, Ifath és Francesca még itt vannak – illetve 1 hónapja jött elég sok au pair, akikkel most „ismerkedünk”. Zhelma (argentín au pair) valószínűleg tud velem jönni a februári karibi nyaralásra. Éljen! Nuci és Mono nagyon sokat segítettek nekem, mielőtt kijöttem, köszi Csajok!

Boldog vagyok, hogy itt vagyok, imádom a várost. Brooklynt talán egy kicsit jobban szeretem, mint Manhattant, de nem tudok dönteni. A legjobb lenne, ha egyik héten itt, a másik héten ott lakhatnék. :) Szerencsésnek érzem magam, hogy pont innen kaptam az első telefonhívást még decemberben. Ez volt az álmom és sikerült! New York Cityben lakhatok! Más az, amikor az ember valahol 1 hétig csak turistaként van. Amennyire tudtam, már megismertem a várost, de még mindig nem fedeztem fel az összes pontját - ahhoz talán egy élet is kevés - pedig minden hétvégén megyünk valahova. Így utólag azt mondom, hogyha mégegyszer jelentkeznék, akkor ragaszkodnék New York Cityhez, addig várnék host family-re, amíg valaki innen nem jelentkezik. Valakinek jó a kisváros is, nekem nem. Kell a nyüzsgés, az hogy éjszaka sem alszik a város, biztonságban hazajutok metróval hajnali 3-kor és mindig van hova menni, akár hétköznap éjfélkor is, mindig van új hely. A másik - amin viszont változtatnék - az, hogy vállalnék 2 éven aluli gyerkőcöt is, de akkor csak egyet, testvér nélkül. Lehet, hogy ezeknek az au paireknek tényleg le kell dolgozniuk a 45 órát hetente, de ahogy észrevettem, ezek a kicsik még feltétel nélkül szeretik az embert és lehet változtatni a szokásaikon. Én már nem tudok változtatni O-n és utál engem - plusz az egész családját - hiába vagyok kedves. Nekem pont most mondta a host apám, hogy ilyen türelmes au pairük még soha nem volt, eddig mindegyik ordibált O-val, volt hogy vörös fejjel és sírva jöttek haza a lányok. Ilyen velem soha nem fog megtörténni. Mondhat bármit, tehet bármit, elhatárolódom tőle. És most lehet hogy felteszik páran azt a kérdést, hogy akkor miért vagyok még mindig ennél a családnál, ha idegbeteg a középső gyerek és még ablak sincs a szobámban?! Egyszerű (és nagyszerű) a válasz: NYC. Nekem ez többet ér annál, minthogy elmenjek egy kisvárosba egy másik családhoz, ahol bár lehet hogy lenne 10 db 3 méteres ablak a szobámban, de a családdal megint lenne valami baj. Mint ismeretes, minden családnak van valami hülyesége. Csak gondoljatok bele...Ti akarnátok a családotokkal egy "idegen" fiatal lánnyal együtt lakni aki eszik a hűtőtökből és ott ül minden este a vacsoránál? Hát én biztos nem...ők igen. Itt kezdődik az első baj :)... és akkor nem is sorolom a többit, amiket hallok minden héten az au pairektől. Hiába aranyosak a gyerekek, akkor a szülőkkel van valami probléma. :) A másik pedig az, hogy nem kockáztatnám meg azt, hogy nem találok itt családot, csak valahol messzebb a citytől. Úgyhogy bízom benne, hogy a host family-m tartja azt az elhatározását, hogy hosszabbítanak velem fél évet és csak utána lépnek ki a programból. Még egy tavasz, még egy nyár New Yorkban....már alig várom! Még mindig nem unom és soha nem is fogom. Amit szeretek - legyen az egy város, vagy barát, akár egy étel - azt nem unom meg. Emlékszem hogy valaki mondta: 3 hónap után majd elmúlik a lelkesedés. Végülis..tévedni emberi dolog :)

Most pedig jöjjön egy kis összegzés a kinti dolgokról, egy-egy pozitív és negatív példával, az egyensúly kedvéért. Ezek csak az én tapasztalataim (nem muszáj hinni nekem), én ezt látom a szivárványos napszemcsin keresztül =>
Au pairkedésPozitív: úgy élhetsz legálisan az USA-ban maximum 2 évig, hogy van fedél a fejed fölött, kapsz kaját, fizetik a biztosításodat és van évente 500 dolcsid arra, hogy egy főiskolán vagy egyetemen tanulj valamit. A 13. hónapodban akár körül is utazhatod az országot, ha van kedved és pénzed, mert a J-1es vízum egy hónapot enged még pluszban.
Negatív: egy „idegen” családdal kell együtt lakni, akiknek lehet hogy teljesen más szokásaik vannak mint neked. Ez sokszor idegesítő. Példa: az én host familym házában hatalmas rendetlenség van mindig és mindent elhagynak, majd rajtam keresik. Vagy: Buli előtt itt nem lehet gyülekezni egy kis pezsgőzésre, mert alszanak a gyerekek.
NyelvtanulásPozitív: anyanyelvi környezetben tanulhatsz angolt, rádragad egy csomó kifejezés és szleng.
Negatív: au pairként egész nap gyerekekkel vagy, akikkel mindig ugyanarról beszélgettek (suli, játék, kaja), nincsenek munkatársaid akikkel társaloghatnál. Lassabban fejlődik az angolod, mint gondoltad előtte (abban az esetben ha egy erős középfokkal jöttél ki)
New York CityPozitív: rengeteg hely van ahova el lehet menni, kültéri/beltéri egyaránt, minden korosztály megtalálja ami érdekli. Szeretem a magas épületeket, a Brooklyn hidat, azt amikor este kivilágítják a várost és az irodaépületekben égnek a lámpák, a sok parkot ahol a fűben lehet ücsörögni, a cigimentes szórakozóhelyeket, az ezerféle embert az utcán, azt hogy itt bárki lehetsz és nem bámulnak meg ha pl. gumicsizmát veszel az estélyidhez. Múzeumok, ingyenes programok, óceánpart.
Negatív: a nevezetességek környékén rengeteg ember hömpölyög az utcán. Klausztrofóbiások kerüljék a Times Square-t. Az utcánkban heti 4-szer takarítják az utat (és Brooklyn nagy részén is), ami azt jelenti, hogy heti 4-szer délelőtt 9.30-kor és 11.00-kor át kell állni a kocsival az út másik oldalára.

SubwayPozitív: nagyon átlátható a metróhálózat, szerintem nem igazán lehet eltévedni akinek egy kicsi tájékozódási készsége is van. Tetszik az hogy metrókártya van és nem jegy.
Negatív: sokszor változik a menetrend és bár mindig jelzik, ennek ellenére elkéshetsz. Nyáron megfagysz a légkondi miatt és néha elfut a sínek között egy-egy patkány.
New Yorkerek (emberek)Pozitív: nagyon segítőkészek, nagyon-nagyon kevesen cigiznek és elég torelánsak (szerintem a sok bevándorló miatt is)
Negatív: nem indexelnek, dudálnak akkor is ha nem kell, túl sok különórára járatják a gyerekeiket és munkamániások.

Ételek

Pozitív: minden nemzet ételét meg tudod kóstolni is (magyar étterem is van), sok az olasz étterem, amit imádok :) A csicseriborsó krémet (Hummus), a hot oatmeal-t és a bagel-eket kérem otthon is a boltokba.

Negatív: rengeteg gyorskaja van, a supermarketekben hatalmas részen vannak a fagyasztott áruk. Mindenre rá van írva, hogy NO FAT, NO TRANSFAT, NO SUGAR, NO HIGH GLUCOSE SYRUP és a legfontosabb: ORGANIC (bio), amiből - szerintem - a fele sem igaz.

Utazás

Pozitív: a környező városokat be lehet járni hétvégenként busszal vagy kocsit bérelve, a repjegy az USA-n belül nem annyira drága, 1 év alatt is sok helyre eljuthatsz ha tudsz spórolni.

Negatív: 2 hét szabadság van csak, ami nagyon kevés...jól át kell gondolni, hogy hova megy az ember. A második évedben nem mehetsz külföldre.

Telefonálás

Pozitív: (én úgy tudom, hogy) minden hálózatnál hétköznap este 9 után és hétvégén egész nap ingyen van a beszélgetés bámilyen hálózatba.

Negatív: a hívás és sms felét te fizeted (ha hívnak vagy hívsz/sms-t küldesz vagy kapsz). Nincs térerő a metrón.

Most hirtelen ennyi jutott az eszembe. Még valami, amit ígértem...:

Ki ne jöjjön ki (SZERINTEM) au pairnek?

- aki sok pénzt akar keresni

- aki nem szereti a gyerekeket és semmi tapasztalata nincs velük

- aki azt hiszi, hogy gyerekekre vigyázni nem munka

- akinek nincs jogsija

- aki nem tud legalább egy középfokú szinten angolul

- aki szerelmes

- 21 év alattiak

- akinek honvágya van 2 hét nyaralás után

Ki jöjjön ki (SZERINTEM) au pairnek?

- aki szeret utazni és kíváncsi Amerikára (és nem lenne elég neki ha csak nyaralni jönne ide 2 hétre)

- aki meg akar tanulni jól angolul

- aki nem szereti a brit akcentust :)

- aki tisztában van vele, hogy 100-ból 1 normális host family van csak

- akinek egy kis környezetváltozásra van szüksége

- aki itt akar férjet találni, majd ezáltal zöldkártyát szerezni :)

- aki jól kijön a gyerekekkel és a türelem egy kis szikráját felfedezi magában (itt úgyis megtudja mindenki hogy mit jelent ez a szó)

- aki az indulás előtt le tud fogyni 10 kilót, hogy itt aztán visszahízza :)

Tudom, ez nem sok, és csak összedobtam az egészet, de ezek jutottak eszembe most vasárnap este az elmúlt fél évről. Majd az egyéves beszámolómban jobban összeszedem magam. :) (Van egy kis notesz a táskámban, amit mindig magammal hordok és ha eszembe jut valami New Yorkról, vagy látok egy vicces embert/dolgot, azt beleírom. Erről majd akkor lesz egy lista.) Kíváncsi vagyok áprilisban miket fogok írni, addigra már túlleszek a 2. hét vakációmon is, ami remélhetőleg Mexicoban lesz. Most arra koncentrálok nagyon, de közben már a jövő nyáron jár az eszem..California túra.. Most november végén Washington DC...és esetleg egy kis hosszú hétvégés Chicago-t is beiktathatunk április vagy május körül, csak győzzük pénzzel :) Az utazós hónapomban még nem tudom, hogy hova fogok utazni..lehet hogy rögtön haza :), mivel én nem tervezem, hogy hazautazom a 1,5 év alatt. Se időm, se pénzem. Inkább itt utazom el azt a pénzt, amit megspóroltam a hosszú hónapok alatt. Magyarországon még sokat lehetek. Aki akar látni, az jöjjön ide! Ugye Vera?! :)

Egy jó kis idézettel zárnám a bejegyzést, ami egy bizonyos Jerry Rubins nevű emberkétől származik:

"Every person on the streets of New York is a type. The city is one big theater where everyone is on display."Szerdán vagy csütörtökön jövök az új bejegyzéssel. Előzetesként mondom, hogy láttam egy filmsztárt :)

Szép hetet, puszi Mindenkinek

*PEACE*