Lencseleves, Shut up, LEGO, Columbus Day

Sziasztok!
Először is köszönöm a kommentáradatot az előző bejegyzéshez, e-mailben is kaptam visszajelzést ismeretlenektől. Örülök, hogy nemcsak a barátaimnak tetszik a blog, hanem másoknak is.
Nagyon kevés dologra emlékszem a múlt heti hétköznapokból…három lényeges dolog maradt meg. Lencseleves, „can you please shut up” és a cukrászda, úgyhogy most csak ezekről írok. :D
Lencseleves: most főztem itt először lencselevest. Mindennap reggel vagy délelőtt sms-ben megkérdezem anyukát, hogy ma főzhetek-e valamit. Egyik nap írta, hogy igen, van egy kis dobozban nagyon apró szemű fekete lencse és nagyon örülne, ha főznék egy fini levest belőle. Küldött egy receptet interneten. Követtem az utasításokat és szuper lett! Még mielőtt vacsiidő lett volna, azért lecsekkoltam :) Mindenkinek ízlett, milliószor megköszönték, hogy ilyet főztem, a szülők másnap vittek belőle a munkahelyükre is :) Büszke voltam magamra. :)
„Can you please shut up”: azt hiszem csütörtök reggel volt, 7 óra 50 perc, amikor is el szoktunk indulni kocsival a lányok sulijába. Először O-t dobom ki 8.20 körül, aztán B-t 8.35-kor. 7.50-kor már bent ültem B-vel az autóban, látom hogy O. rollerezik a ház előtt. Kiszóltam neki az ablakon, hogy: „O., gyere mert induluuuunk!”. Nem foglalkozott vele, tovább rollerezett. 1 perc múlva elindítottam a kocsit és kiálltam vele az út közepére, nagy nehezen beszállt az autóba, kivételesen hátra ült mögém – amúgy mindig előre ül. Becsukta az ajtót, de nem elég erősen és maradt egy kis rés, a hiper-szuper LCD kijelzős műszerfal el is kezdett csipogni. Mondtam neki, hogy csukja be az ajtót mégegyszer, erre az volt a válasza, hogy már csukva van. O.K. De nincs rendesen becsukva, itt villog ez a hülyeség és csipog a műszerfalon, úgyhogy légy szíves zárd be mégegyszer. Semmi reakció. Kiszálltam a kocsiból, hogy akkor majd én bezárom, nem telik 10 másodpercbe sem. Amikor kinyitottam volna az ajtaját, belülről bezárta és nem tudtam kinyitni. Szegénykém nem normális… Aztán B. végül gyorsan odanyúlt, megnyomta a gombot, én pedig villámsebességgel kinyitottam az ajtót és jól becsaptam :) Elindultunk 10 perc késéssel, a szomszéd utcában jártunk, amikor még mindig nem csatolta be magát O. Megkértem őt:
„Can you please buckle up?” / Becsatolnád magad, légyszíves?
Erre mi a válasz? :
„Can you please shut up?” / Elkussolnál, légyszíves?
Erre én:
„No” és elkezdtem hangosan röhögni. Láttam a fején a visszapillantóból, hogy ez baromira nem tetszett neki, de hát sajnálom, nekem sem tetszik a szóhasználat. Mikor kiraktam a kocsiból, akkor direkt elfelejtette becsukni az ajtót :) Szép idő volt, kiszálltam, élveztem a „sunshine”-t és 5 másodperc múlva már vissza is huppantam az ülésbe. Utána végre bekapcsolhattuk a rádiót B-vel és tudtunk beszélgetni is.
Cukrászda: pénteken este munka után Zsófi, Ifath, Francesca, Évi, Bertram és én elmentünk egy cukrszádába, ami Greenwich Village-ben van Manhattanben a Bleecker Street-en. Évi ajánlotta nekünk, ő már volt itt egyszer. Én már előre eldöntöttem, hogy cheesecake-et (túrótorta amerikai változata) eszem. Egy kis keresgélés után meg is találtuk a cukit, beültünk és strawberry (epres) cheesecake-et kértem vaníliás cappucinoval. Mindekettő isteni volt, íme egy kép a tortaszeletemről:

Ja, azt kifelejtettem, hogy egyik nap Park Slope-ban (Brooklyn) csináltam pár képet az üzletekről és az utcákról, az albumoknál megtaláljátok őket, de itt van egy kis ízelítő.

Szombaton reggel suli volt. Azt már talán írtam, hogy a Wall Street-nél szoktam leszállni a metróról – már fél 10-kor ott állnak a turisták és villognak a vakuk :) A sulim épülete előtti rész le volt zárva, forgatás volt. Múlt héten egy modellt fotóztak itt, népszerű környék :) Bementem az aranyszínű forgóajtón, segítetettem a recepciósnak a telefonjában kinagyítani a képet (megvolt a napi jótett) és kérdeztem őt, hogy tudja-e, hogy mit forgatnak itt. Mondta, hogy egy filmet Mark Wahlberg főszereplésével és ő is itt van. Hát mondom akkor kimegyek, megint megnézem :) Mindenki feketében volt, de Mark ott állt szinte a bejárat előtt tőlem 2 méterre. Ja…ő az?! Oké... Igen, a sztárok is emberek, ugyanúgy néznek ki mint mi. :) Aki nem tudná, hogy ki ő, annak itt egy kép -> (amúgy Oscar-díjra jelölt színész, filmjei: A tégla, Félelmek iskolája, Reneszánsz ember, Sivatagi cápák, Viharzóna, régebben egy fiúegyüttes tagja volt és egy testépítő filmet is kiadott.)

Ismét fantasztikus órát adott Susan. 2-kor, amikor végeztünk, ottmaradtunk még páran beszélgetni vele és meghívtuk magunkkal ebédelni. Végül aztán az ő egyik kedvenc helyére mentünk a Chambers Street környére (Dél-Manhattan). Susan-on kívül egy pakisztáni és egy perui csajszi jött még. Én egy finom olasz panini melegszendvicset ettem, mozzarellával, paradicsommal, pestoval. Hatalmas adag volt, nem is tudtam megenni. Nagyon jól elbeszélgettünk. Ebéd után (már 5 óra volt) elmentem a pakisztáni csajjal, Durgával, egy cipőboltba… A legjobb New Yorkban. Megláttam álmaim csizmáját 80 dolcsiért, és nem volt a méretemben. Majd legközelebb…az sem lenne hátrány, ha olcsóbban találnék :) Durga hazament, én felhívtam Ifath-ot, hogy mit csinál. Zsófi és Évi Bostonban voltak, Dóri meg Stamfordban maradt. Mondta Ifath, hog otthon van, menjek át hozzá nyugodtan, a host családja amúgy is lelépett a long island-i nyaralójukba. 7 körül érkeztem meg. Ifath a nappaliban ült és az asztalra borított legókat válogatta. Kitalálta, hogy rendszerezi a gyerekek legóit, mert összekeverték és ez így nem jó. Senki nem kérte meg, ezt ő gondolta ki. Segítetettem neki…11-kor még mindig válogattunk. Közben végig beszélgettünk. Egyik beszélgetés:
Csilli: Ifath, mikor kezdted el válogatni a legókat?Ifath: Ma délután.(2 másodperccel később)
Ifath: Csilli. Meg kell mondanom az igazságot. Tegnap hazaértem a cukrászdából és elkezdtem a rendszerezést és 4-kor feküdtem le aludni, de akkor is csak azért, mert mondtam magamnak: Ifath, aludnod kell :)Csilli: Ifath, te megőrültél :)Ifath: Tudom Csilli…tudom, hogy ez nem oké….Jaj, nem találod azt a pici szürke kardot a kalózos legóhoz? Basszus, basszus, nem találom….Csilli: (nevet) Ifath nyugi :)Ifath: (nevet) Csilli, nekem ez a boldogságom, hogy rendszerezem a dolgokat :) Normális vagyok?Csilli: nem :)Ettől kezdve elkezdtünk röhögni, de úgy, hogy Ifath már feküdt a földön és folytak a könnyei :) Szegénykém rendszerező-mániás, mondta, hogy az anyukája ilyen még, az 5 testvére közül egyik sem. Éjjel 1-kor fejeztük be, nem mentem haza, hanem nála aludtam.

Vasárnap reggel 9-kor keltem, hazamentem, és fél 11-kor átmentem Zsófihoz, majd együtt mentünk az au pair meetingre. Az egyik counsellor lakásán gyülekeztünk. Itt mindenkit megkérdeztem arról, hogy megkapták-e az emailemet a februári nyaralásról. Zhelma, az argentín au pair lány volt az egyetlen aki szinte 100%-ra mondta, hogy tudna velem jönni!!! Annyira örültem neki! Fél egy körül elindultunk a Brooklyn híd lábánál levő mólóhoz, ahonnan a Governor Islandre indulnak az ingyenes hajók. (Mondtam már, hogy imádom itt ezt a sok ingyenes dolgot? :) ) Ez a kis sziget Manhattan és Brooklyn között helyezkedik el. Megérkeztünk, egy kicsit nézelődtünk, de nagyon fújt a szél úgyhogy hamar vettük az irányt Manhattan felé. Azért csináltunk pár képet:

Manhattanben taliztunk Ifathtal, költöttünk egy kis pénzt a Sephora-ban (a Douglas amerikai változata), megebédeltünk egy olasz helyen és mentünk haza…fáradtak voltunk.
A hétfői napot is leírom, mert ez nemzeti ünnep volt és nem kellett dolgoznom. Éljen a Columbus Day! Kolombusz Kristóf állítólag 1492. október 12-én érte el Amerika partjait. Én ezen a reggel elindultam Greenwich Villagebe. Vittem két útikönyvet, a fényképezőmet és felfedeztem ezt a részét is Manhattannek. Itt egy kis leírás erről a városrészről: Greenwich Village egykor egy New Yorktól különálló vidéki kistelepülés volt, utcái elhelyezkedése nem hasonlít a Manhattan többi részére jellemző sakktáblaszerű elrendezésre, melyet az 1811-es városrendezési terv hagyott jóvá. Greenwich Village megtarthatta utcaszerkezetét, ebből követezően ma élesen elüt a többi városrész rendezett alaprajzától. Több utcája keskeny, és némelyik igen érdekes szögben kanyarodik. Manhattan többi részétől eltérően az utcákat nem számozzák, hanem nevet adnak nekik.Én leginkább a Bleecker Streeten és a Bedford Streeten barangoltam. Megtaláltam egy 1799-ben épült hat házból álló „lakóparkot” és a terület legkeskenyebb házát, ami mindössze 3 méter széles – és most épp árulják. Ha majd a képeket nézitek, akkor nem Manhattan fog beugrani, pedig ez is Manhattan. Csak ide nem jön annyi turista, mert itt nincs „látványosság” és itt nincsenek magas irodaházak. Nekem olyan angliai hangulata volt, talán a sok tégla épület miatt. Felraktam a képeket az albumokba, de itt van néhány:

A sétám közben Évi hívott, hogy a Fifth Avenue-n (ötödik sugárút) az 50. és 80. utca között Columbus napi felvonulás van. Én felugrottam a metróra és már ott is voltam 20 perc alatt. Az 59. utca sarkára mentem, itt van a Central Park délkeleti csücske. Volt egy derékig érő kordon az út mellett, ott álltak az emberek. Hála a jó égnek, nem voltak sokan, az első sorban álltam végig. Nem volt nagy szám a parádé, de csináltam videokat. Sok volt az olasz, mert ugyebár Kolombusz olasz volt. Na a szavak helyett inkább beszéljenek a videok:
Évi hívott, hogy ő később jön, én viszont 1 óra álldolgálás után a hidegben eluntam magam, és felhívtam őt, hogy keresek egy Starbucks-ot ahol egy kicsit felmelegszem és tudok angolozni is. Starbucks után Ifath-hoz mentem megint, találjátok ki, hogy mit csinált? Legózott….:) De most a gyerekekkel. Én is beálltam, aztán náluk vacsiztam és 8-kor elindultunk a Tea Lounge-ba. Zsófi is velünk tartott, hozta az új laptopját, nagyon édes, én is akarok ilyet :) Szép pici fehér MacBook. Beszélgettünk, én ittam egy nutellás forrócsokit, a lányok is azt hiszem valamilyen csokis finomságot és 11-kor hazasétáltunk.

xoxo