Az év 39. hete New Yorkban

Sziasztok!
Először is azzal kezdeném, hogy tegnap (október 6.) volt fél éve, hogy itt vagyok! Éljen! :) Erről lehet hogy külön bejegyzést fogok írni..még meglátom, hogy mennyi időm lesz, stb. Addig is folytatom onnan, ahol abbahagytam...Nem tudtam jobb címet írni....a 39. hét összefoglalója jön:
Szeptember 28-án, hétfőn, szünet volt a gyerekeknek a suliban valamilyen zsidó ünnep miatt – Yom Kippur – de ne kérdezzétek, hogy mi ez, fogalmam sincs. Hiába nem zsidó valaki, akkor se kellett suliba menni :) Elég jó napom volt, mert B. átment a szomszédba játszani, O. is az egyik barátnőjénél volt, J-t meg egész nap szokás szerint nem láttam. Este Zsófival és Ifathtal elmentünk a Tea Lounge-ba, vittem a laptopomat, ücsörögtünk a süppedős kanapén (ha egyszer leülsz, nagyon nehéz felállni), ittuk a jeges tejeskávét és jól éreztük magunkat. Szeretem ezeket az estéket. Szerintem én voltam már megint az egyedüli az egész helyen akinek nem Apple gépe volt :) Hazasétáltunk Zsófival, mert annyira szép idő volt este, hogy nem akartunk metrózni.

Kedden mikor B-ért mentem a tánc órájára, ott volt egy másik kiscsaj babysittere, Dawn, a 13 hónapos kisfiával. Csoki bőrű, cuki arcú, egy tünemény a bébi. Mindig mosolyog, barátságos. Pici műanyag tálból evett a kis kezével tésztát és megkínált, odanyújtotta nekem. Nem tud még beszélni, de adni akart nekem egy pasta-t....alig múlt 1 éves...én ilyet még nem láttam :) Mondtam neki, hogy nem kérek és továbbra is nyújtotta. Megzabálom :) Rá ingyen is vigyáznék :) Este átmentünk Leila-hoz még utoljára elköszönni, vettem egy jó kis Asti pezsgőt az egyik liquor boltban. (Ja, azt nem tudom, hogy említettem-e már, de itt nem lehet supermarketben pl whiskeyt venni, liquor store-ba kell menni.) Zsófinak mondtam, hogy nem kell sietni, Ifath mindig késik – úgy volt hogy az Atlantic Center Starbucks-jában talizunk és onnan megyünk hárman Leilához. Most az egyszer nem késett Ifath, mi kb 8 percet, de szegény azt hitte, hogy otthagytuk és írt sms-t mindkettőnknek, amit viszont nem kaptunk meg, mert metron ültünk :) Fél 9 körül megérkeztünk Leilához, ettünk egy kis sütit, megittuk a pezsgőt és arról beszélgettünk, hogy mindenképp meglátogatjuk egymást. Úgyhogy tervben van Brazília és Costa Rica :) Mondtam is Leilának, lehet hogy csak 15 vagy 20 év múlva, de egyszer ott leszek :) Elbúcsúztunk tőle, ő most valahol Californiában tengeti a napjait, aztán megy haza. Várja őt a barátja, családja, haverok.

Szerdán reggel balhé volt itthon. A fiú nem találta a foci cipőjét, amiért az anyját hibáztatta, O. szintén üvöltözött, hogy utálja a sulit és ma nem fog bemenni…stb. Anyuka kiborult és sírva jött be a konyhába, hogy ma reggel mindenki olyan „mean” és ő ezt már nem bírja. Pont mosogattam, de megöleltem, szegény nagyon kész volt – amit nem csodálok. Mondta, hogy ma már nem is megy be dolgozni. Közben megirattam vele egy csekket, mert Zsófi meginvitált az október végi au pair talijukra, amikor is a Mamma Mia-t nézik meg a Broadway-en! Már nagyon várom, 50 dolcsi volt a belépő. Délelőtt elmentünk J. sulijához, anyuka lecsekkolta a portát és lám, lám, meglett a gyerek cipője...valahol elhagyta, valaki megtalálta és ide rakta. Közben apuka már majdnem vett neki egy újat 150 dolcsiért..

Csütörtökön anyuka hív délután, hogy vegyem fel a lányokat suliból, aztán menjünk a dokihoz, mert influenza elleni oltást kapnak. Először B-t vettem fel, ő teljesen beparázott mikor elmondtam neki. Felhívta a telefonomról anyukát, aki beígért neki egy „American Girl Doll” babát jutalomként. Felvettem O-t is, aki ezt meghallotta és felhívta apukát, hogy ő is kér valamit, ha már B. kap egy ilyen drága babát. Nem hallottam, hogy apuka mit mondott neki, de a lényeg az, hogy először O. egy nyuszit akart, apuka nagyon ellenkezhetett és a vége az lett, hogy O. kap 75 dolcsit. Basszus… én is beoltatom magam :) Amúgy nem fogom, anyuka kérdezte, hogy nem akarok-e oltást, de én ismerem magam, soha nem vagyok influenzás és nem is leszek. Este átmentem Zsófihoz beszélgetni, a konyhában ültünk, amikor megláttam egy egeret…befutott a kanapé alá. :) Utána kifutott, majd a konyhában jelent meg… Zsófi el akarta kapni, de nem tudtuk, hogy hova bújt. Aztán megjöttek a host szülei is, én meg hazamentem.

Pénteken a szülőknek volt a házassági évfordulója, azt hiszem a 15., megkértek, hogy maradjak otthon egy kicsit tovább, de nem volt gáz, mert már 9-re hazaértek.

Szombaton suliba mentem. Tudom, hogy mindig leírom, de annyira imádom a tanárunkat, Susant! :) Találtam egy képet róla a neten, íme ő az: (imádom ahogy olyan Ariell hableányosan fésüli a haját :) )

Most a beszélgetéses részt gyakoroltuk. Suli után hazamentem, és hamarosan Dóri is megérkezett hozzám. Egész nap nem tudtam használni a telefonomat, azt hittem a szülők elfelejtették befizetni a számlát :) Erre kiderült, hogy csak szolgáltatót váltottak (Verizonról AT&T-re) és új telefont kaptam :) Egy oldalra szétcsúsztathatós, billentyűzetes LG-t. Jól néz ki, bár én nem ilyet vennék, ha választani lehetne. Kérdeztem anyukát, hogy új-e a telefon, mondta hogy igen úgyhogy ne veszítsem el. MI VAN?! Ők vesztenek el mindig mindent…őrült ez a nő :) Csak annyit válaszoltam, hogy én nem szoktam elveszteni a mobilomat. 5-re mentünk a Brooklyn Museum-hoz, anyuka el tudott minket vinni kocsival. Ingyenes volt a belépés, mert minden hónap első szombatján ingyen be lehet menni és résztvenni a programokon, előadásokon. És milyen szerencsénk volt: ezen a szombaton félig magyar est volt :) Az első fellépő a Dallam-Dougou folklór zenekar volt. Ami az érdekesség, hogy a magyar zenét ötvözték a nyugati afrikai zenével :) Volt egy afrikai énekesnő és egy afrikai ütős hangszeren játszó pasi, a többiek magyarnak tűntek :) A zenekar vezetője félig magyar, itt született már kint, de nagyon aranyosan elég erős akcentussal felolvasott egy szöveget magyarul :) Volt amit nem értettem, de nem ez számított :) Nekem tetszett a zene, csináltam pár rövid videot, elég rossz minőségűek sajnos. Nem tudom miért, de annyira örültem, hogy magyar vagyok és igazi magyar zenét hallgatok :)

Közben befutottak a késők: Évi és Ifath, de Évi aztán elég hamar lelépett, ő az Atlantic Centerbe ment shoppingolni, megunta a magyar-afrikai zenét. Ifathtal és Dórival 7-kor beültünk egy magyar filmre…gyerekek…nem tudom a címét, de katasztrofális volt. Nem tudom miről szólt, senki nem értette, nem volt benne párbeszéd, egy nő énekelt néha a magyar Operaházban, ázsiai lányok álltak mellette….jajjjjjjjjj, miért nem az Indul a bakterházat adták?!?! :) És most nem ment az A/C (légkondi), pedig itt mindig nyomatják és olyan lábszaga volt valakinek… Na, ezután felmentünk Ifath-hoz, aki szemben lakik a múzeummal, és 9 körül beültünk egy görög étterembe enni. Nagyon kis hangulatos hely, úgy éreztem, mintha nyaralnánk valahol Görögországban (leszámítva hogy kabát volt rajtunk). Én spenótos sajtos lepényt ettem tzatzikivel. Múltkor valaki csodálkozott msn-en hogy nem eszem húst. Igen, tényleg nem eszem és nem is tervezem hogy enni fogok :) Akik meg nem tudják elképezelni azt, hogy milyen kajákat eszem, azokat egy kicsit sajnálom is, mert ezek szerint ők nem esznek annyi féle kaját mint én. De mindegy, ehhez egy külön blog kellene. :) Visszamentünk a múzeumba, ahol már party volt. A harmadik emeleten egy hatalmas tánctér alakult ki, egy DJ csaj nyomta a zenét. Azt írták a programújságban, hogy jön Yonderboi is Magyarországról, de őt nem láttam, lehet hogy túl későn érkeztünk. Közben lehetett sétálgatni a galériákban, nagyon szuper volt! Ma nem mentünk bulizni, hanem hazamentünk aludni..fáradtak voltunk. Itt egy nagyon rövid video a buliról:

Vasárnap kimentünk Dórival és Ifathtal a Brooklyn hídhoz fotózni, gyönyörű napsütéses idő volt, kár hogy a fényképezőm olyan képeket csinált, hogy minden fehér…én nem értem…automatikus beállításon és programozottan is (pedig alacsonyra állítottam az ISO-t, stb) Újat kell vennem. Itt van azért pár kép, ami annyira nem katasztrófa:

Elmentünk a Washington Square-re is, ez Manhattanben van. Nekem az egyik kedvencem lett. Az északi bejáratánál egy nagy diadalív van, a közelben található a New York University. Akik látták pl. az August Rush című filmet, azok emlékezhetnek erre a parkra. Egy nagy szökőkút, egy körbekerített kutya-játszótér, sok pad, virágok, fák, sakkozós asztalok székekkel, utcai zenészek teszik a parkot olyanná, amilyen. A szökőkút mellett egy hatalmas körben emberek álltak, a kör közepén pedig két fekete srác nyomta a poénokat :) Csinálam videot, nem sok minden hallatszik és a minőség is rossz, de jobb mint a semmi:

Ezután felmentünk az 55. utcáig metróval, taliztunk Zsófival, elmentünk a LOVE felirathoz fényképezkedni – nemcsak Philadelphiában van, ott ráadásul kisebb is.

Bementünk az Apple Store-ba nézelődni, aztán a Central Parkban üldögéltünk egy kicsit, addigra Ifath már hazament. 8-kor elkísértük Dórit a Grand Centralhoz. Út közben Dóri szólt, hogy: "Nézzétek, az előttünk álló emberkék jól bevásároltak!" Én először semmi különlegeset nem láttam, csak fehér megtömött szatyrokat. (jaj de furi ez a szó, szatyrok :) ) Aztán Dóri mondja, hogy igen ám, de ők az "almás boltban" vásároltak....jaaa :) Akkor így már más. :) Mi Zsófival még ettünk egy kis pizzát vacsira (tök jó, hogy ő sem eszik húst :) és Dóri sem :) ) aztán hazamentünk. Beestem az ágyba…..másnap kezdődött a munka reggel 7-től...

Megyek aludni... Az eddigi fél évemről meg csak akkor írok összefoglalót, ha akarjátok = ha írtok kommentet hogy legyen, akkor összeszedem magam és leírom, hogy miért gyertek vagy ne gyertek ki au pairnek :) 
Puszi