Betegségek, rendőrök, mozi, goodbye party

Sziasztok!

Jó kis hetem volt, azt leszámítva, hogy egy kicsit fájt a torkom és folyott az orrom, de az otthonról hozott Strepsils és Neocitrán megtette hatását - ma már semmi bajom :) Apuka is megfázott, de ő köhög is, hiába szedi ezeket az amcsi gyógyszereket, semmi változás azóta sem. Viszont az én kis magyar házipatikámból nem adok neki, az tuti :)

Azt már a múlt héten is írtam, hogy Zsófi itt lakik tőlem 1 percre, a másik utcában, de ugyanabban a "block"-ban. Kedden átmentem hozzá 10 körül, megnéztem a házukat, ami szinte majdnem ugyanolyan elrendezésű mint a miénk, a szobája neki is a basementben (alagsor) van. 11 körül hívott J., hogy menjek érte a suliba, mert valami baja van. Nem értettem, hogy mi, de gondoltam, hogy valamilyen betegség. Zsófi is behuppant a kocsiba, ott voltunk 10 perc alatt, J. már a suli előtt várt. Beült a kocsiba, kérdeztem tőle, hogy pontosan mi a baja és azt mondta, hogy: "I have lice". Eddig nem tudtam, hogy mi ez, de kiderült, hogy lice=fejtetü/hajtetü. Felhívta anyukát, aki mondta neki, hogy menjünk el egy gyógyszertárba és vegyünk tetüírtót. :) A Flatbush Avenue-n levő gyógyszertár volt a legközelebb, nem volt semmi parkolóhely, úgyhogy kiraktam a vészvillogót és "double parking"-oltam (az út mellett parkoló többi kocsi mellé álltam). Mindig ezt szoktam csinálni amikor pl. felveszem B-t a suliban vagy viszem táncórára. J. megkért, hogy menjek be vele - nem tudom miért, mert végül ő kért segítséget az eladóktól is, én semmit nem csináltam - Zsófi a kocsiban maradt, mondtam neki, ha bármi gáz van akkor hívjon. 4 perc múlva Zsófi hív, hogy valaki ki akar állni a kocsijával és menjek gyorsan. Ott voltam rögtön, de a szélvédőn már egy szép piros papír lebegett....és egy rendőr nő írogatott valamit. Zsófi mondta, hogy mostmár késő, a büntetést megkaptuk, pedig beszélt a rendőrrel, de elég bunkó volt. Aki ki akart mellőlünk állni, őt viszont annyira nem érdekelte, hogy még fél percet kell ülnie a kocsiban, jófej volt. Lényeg a lényeg: 115 dolcsira büntettek meg. J. jött 2 perc múlva, hazamentünk. Megkért, hogy miután bedörzsölte a fejét a tetüírtó oldattal, fésüljem át és bogarásszam ki az állatkákat :) Kb 8 db kis fehér pöttyöt találtam (ami szerintem korpa volt, nem tetü). Közben hív anyuka, hogy O. rosszul érzi magát a suliban, fáj a hasa, és érte kellene menni. Mondtam, hogy oké, csak befejezem J. fejét és már indulok is. Hozzátettem azt is, hogy büntetést kaptam és nagyon sajnálom. 1 körül már indultam is O. sulijába, felmentem érte, látom, hogy a barátnője K. is ott ül, ő is "rosszul van" - kicsit sem feltűnő, de nem baj :) Ki az aki még nem csinált ilyet?! :) Mentünk az autóhoz, látom jön K. anyja, megvártuk őket, mert metróval mentek volna haza és mondtam, hogy kidobom őket a házuk előtt. 2-re értem haza O-val, megsétáltattam a kutyusokat, aztán mentem B-ért. Neki tánc volt 4.30-5.30ig és felhívtam Leila-t, hogy nem mehetnék-e át hozzá ebben az egy órában, mondta hogy igen! Végre talizhattam a host gyerekével, Tyler-rel, már sokat mesélt róla. 2 és fél éves, göndör hajú, tündéri kisfiú. Játszottam vele egy kicsit, megmutatta az összes játékát, közben Leila pakolta a bőröndjeit, csütörtökön megy haza. :( Megbeszéltük, hogy szombaton goodbye-party lesz az egyik brooklyni bárban. 5.30-kor felvettem B-t, hazamentünk, elkezdtem csinálni a vacsit. Ezen a napon sült csirke volt krumplipürével és párolt spárgával. Csak hogy tudjátok hogy miket szoktam itt főzni :) Anyuka hazaért, de nagyon rossz hangulata volt (4 hetenként mindig ilyen, vagy azért mert megjön neki vagy peteérése van, én nem tudom :) mindenesetre a naptáramban már előre becsillagoztam az év végéig ezeket a napokat) Adott pár dolcsit, amivel még tartozott nekem és mondta, hogy még egyszer ne forduljon elő ez a büntetéses dolog, J. egyedül is be tudott volna menni a gyógyszertárba. Mondom: oké. Erre ő: komolyan mondom! Erre én: oké. Nem tudom, mit gondolt, már bocsánatot kértem érte, több mint 5 hónapja itt vagyok, nem törtem össze a kocsit még egyszer sem és büntetést sem kaptam. Aztán kiment a konyhából, folytattam a mosogatást. Nem igazán érdekel, ők is kaptak már itt büntetést, túlélik a 115 dolcsit most az egyszer. Azt hiszem szerdán reggel, de lehet hogy ez még hétfőn volt, vittem O-t reggel a suliba kocsival és egyszer csak elkezdett ömleni a vér az orrából. Gyorsan kikaptam egy zsepit a tasimból és megálltam a kocsival az út szélén. Mondta, hogy ez mostanában elő szokott fordulni, de nem ilyen mennyiségű vérrel. Találtunk még zsepiket, sajnáltam szegényt, mert nem múlt el neki, de közben már vezettem újra a suli felé. Mire odaértünk már majdnem teljesen elállt. Ugyanezen a délutánon főztem a konyhában, apuka épp hazaért és hallom hogy O. kiabál. Először nem hallottam, hogy mit, mert ment a szagelszívó, de rájöttem, hogy zsepiért kiált - vittem az egész konyhai papírtörlőt, gondoltam, hogy vérzik az orra. Közben már apuka is ott volt, a törtfehér színű szőnyegen egy hatalmas vérfolt virított - ami még a mai napig ott díszeleg. Lehet szavazni, hogy mikor viszik el tisztítóba, én 2 hónapra tippelek legalább, de inkább fél év. :) Csütörtökön aztán anyuka elvitte őt dokihoz, aki azt mondta, hogy vazelinnel kell belülről kenegetnie az orrát és minden ok lesz. Remélem. Csütörtökön J-nek volt egy focimeccse, mert most focizni is jár suli után, de elég gáz edzőjük van. Állítólag rengeteget futtatja őket edzés előtt, közben és után, szinte nem is játszanak. Felvettem őt a pálya mellett, kérdeztem őt, hogy hogy sikerült az első meccsük, mondta hogy 0-0 lett. Jól játszott az ellenfél, ők pedig gyorsan futottak, bár a labdába nem tudták, hogyan rúgjanak. :) "Actually, we ran really fast but we didn't know how to kick the ball" :) Szakadtam a röhögéstől :) B-vel a héten a házijával szenvedtem, más típusú feladatokat kap, mint az előző sulijában, ő nehéznek találja őket...pedig segítek neki amennyire csak lehet. Mindig a fogalmazásos házival van problémája, sosem tudja, hogy mit írjon, pedig egy halom ötletet adok neki. Ja, van még egy rendőrös sztorim :) Vezettem haza O. sulijától egyik reggel és a kétszer 3 sávos sugárútról kanyarodtam balra a 39.utcába. Elég sokáig álltam a kanyarodó sávban egy teherautó mögött, mert a túloldalon a kocsik nem engedtek el minket. Kanyarodás után látom hogy int egy rendőr - az út szélén áll a rendőrautó. Először nem tudtam, hogy mi van, mert be voltam csatolva, nem mentem gyorsan és itt az USA-ban csak úgy nem állíthatnak meg igazoltatni mint otthon, kivéve ha elkövettél valamilyen szabálytalanságot. Félrehúzódtam, lehalkítottam a rádiót, és lehúztam az ablakot, gondoltam nem szállok ki, csak ha kéri. Ez történt:

Rendőr: Kérem a papírokat.
Én: (odaadtam neki a magyar jogsim és a fonnyadt salátához hasonlító nemzetközi jogsimat - még Miami-ban ázott el a strandon utolsó nap)
Rendőr: Mi ez? (ránéz a magyar jogsira)
Én: A magyar jogosítványom.
Rendőr: Mi?
Én: Magyarországról jöttem, magyar vagyok, magyar jogsi :) (nem értette a hungarian szót)
Rendőr: Te kanyarodtál be a teherautó után a 4th Avenue-ról?
Én: Igen.
Rendőr: De ott nem lehet bekanyarodni, van egy tábla.
Én: Elnézést! Nem láttam táblát, mert előttem állt a teherautó és most vagyok először ezen a környéken (hazugság :) )
Rendőr: a tábla szerint délelőtt x órától délután y óráig nem lehet személyautónak bekanyarodnia itt, csak blablabla.....Ez legközelebb x száz dollár büntetésbe fog kerülni.
Én: Elnézést, legközelebb nem fog előfordulni! (never ever :) )
Rendőr: Mióta vagy itt?
Én: Áprilisban jöttem, J-1 tanuló vízummal.
Rendőr: Hol laksz?
Én: Brooklynban.
Rendőr: Ok. Mindig figyelj a táblákra, ha bekanyarodsz, blablabla...
Én: Okay (mosoly)
Rendőr: Bye.
Én: Bye. (ablak felhúz, napszemcsi visszatesz, zene visszakapcs és indulás haza)
A buszmegállóban mindenki engem nézett :)

Pénteken anyuékkal beszéltem Skype-on, és írt anyuka, hogy úton van hazafelé, mert kitalálta, hogy itthon fog dolgozni. Én ennek örültem, mert tudtam, hogy így biztosan hamarabb szabad leszek. És így is lett :) Fél 1 körül hazaért, elmentünk együtt vásárolni egy nagyobb supermarketbe, ami a brooklyni IKEA mellett van. Ő vezetett, tök jól elbeszélgettünk az úton. Rég beszéltem vele ilyen sokat :) Mondtam neki, hogy februárban vagy márciusban szeretném kivenni a második hét szabadságomat, mondta, hogy ez oké, mert február 15-től a két lánynak 1 hetes szünet van és akkor ő is ki fog venni egy hét szabit. Ennek nagyon örültem, csak aztán utólag Évi mondta, hogy neki valószínűleg pont ez a hét nem lesz jó...hát majd kitaláljuk. Mexikót terveztem és remélem összejön! Mondtam anyukának, hogy gondolkozom azon, hogy hosszabbítok fél évet - ekkor egy új infot osztott meg velem: utánam nem lesz több au pair-ük, babysittert fogadnak. Még nem döntötték el, hogyha hosszabbítanék, akkor azt "megvárnák"-e, de hamarosan kitalálják és szólnak. Várom...

Hazaértünk anyukával, megsétáltattam a kutyusokat, ő elment a lányokat felvenni a suliból és mondta, hogy szabad vagyok. Odaadta a kincset érő mertokártyáját és rövid készülődés után az Atlantic Centerbe mentem. Vettem egy kis őszi cipellőt, egy türkizkék pulcsit, egy lila és egy vanília színű szemhéjpúdert (utóbbival nem vagyok megelégedve). Zsófival taliztam 8 óra körül, beültünk a Starbucksba egy tejeskávéra, aztán indultunk is az UA Court Street Stadium nevű moziba - Brooklynban van. Az egyik francia au pair, Eva, is csatlakozott hozzánk, megnéztük a Love Happens című filmet (Jennifer Aniston, Aaron Eckhart). Arról szólt, hogy a pasi egy olyan könyvet írt, amiben azt tanítja, hogy hogyan lehet átvészelni valamilyen szerettünk elvesztését, tart egy csoportterápiát is. Találkozik Anistonnal Seattle-ben, aki virágkötő, tetszik neki, de idő közben rájön arra, hogy még nem tette túl magát a felesége halálán. Nem csúcsszuper film, én jobbra számítottam, de egyszer nézzétek meg. Ebben a moziban még nem voltam, elég nagy, a mi termünk az ötödik emeleten volt. Kértünk egy nagy popcornt és két közepes italt. Az italok kb 750 ml-esek voltak, de lehet hogy megvolt az 1 liter is :) A popcornt meg sem tudtuk enni, pedig nem volt annyira rövid film. This is America - minden nagy. A film után Eva elment a mosdóba, addig Zsófival egy kicsit beszélgettünk magyarul, láttam féloldalról, hogy hallgat minket egy pasi. Mikor megjött Eva és elindultunk, odaköszönt hozzánk egy kis akcentussal: "Jó estét!" Biztosan felismerte a nyelvünket (ami itt ritka, mert általában németre, oroszra vagy lengyelre tippelnek) és a beszélgetésünk alatt azon gondolkozhatott, hogy hogyan tudna köszönni :) Elég későn értünk haza, de tök jó, mert végre nem kellett egyedül mennem, Zsófi is ugyanarra jött :) Nagyon örülök, hogy itt lakik!

Szombaton 8-kor kellett sajnos felkelnem, fáradt is voltam, mert egész héten mindig elég későn feküdtem le aludni és nekem legalább 9 óra alvás kellene. Gyorsan összedobtam magamnak egy reggelit, beraktam egy zárható műanyag zacsiba, megcsináltam a Neocitránt is és indultam Manhattanbe a suliba. Pont elment előttem a 2-es metro, úgyhogy várnom kellett 15 percet a következőre (hétvégén ritkábban járnak). Időben beértem a suliba, a fél csoport viszont elkésett - Francesca is :) Most a "listening"-et gyakoroltuk és csomó kérdésnél eltaláltam a választ! A tanár, Susan, még mindig szuper! 2-kor indultam el dél-Manhattanből és a Columbus Circle-höz mentem ahol már Dóri és Évi várt. Évi terve az volt, hogy felfedezi az Upper West Side-ot (a Central Parktól nyugatra levő terület), de pár utca után inkább leültünk, beszélgettünk egy kicsit. A Starbucks-ot sem hagytuk ki. Én Caramel Apple Spice-ot ittam. Olyan mintha almás rétest INNÁL. :) Nagyon fini! Vissza dél-Manhattanbe, a Century 21-ba. Évi parfümöt szeretett volna venni, volt is nála egy illatminta, DKNY - Red Delicious. Ezt kerestük, de nem találtuk. Az eladótól is megkérdeztük és mondta, hogy csak a Be Delicious van nekik. Itt nem lehet teszterekből fújogatni csak úgy, mint otthon, hanem a pult mögött levő eladót kell erre megkérni. Megkérdeztük, hogy hol van a közelben parfüméria, ahol esetleg ilyet találhatnánk, és mondta, hogy a Sephora itt van a szomszéd sarkon. Dóri a Century 21-ban maradt nézelődni, Évivel átmentünk a Sephorába. Lehet hogy nekem inkább Dórival kellett volna maradnom.... :) Olyan mint otthon a Douglas vagy Marionnaud. Itt végre lehetett fújkodni a parfümöket, a polcokon voltak a teszterek. Én meg is találtam pár kedvencemet, amiket otthon mindig csak illatolgattam, de nem vettem meg. Évi nem találta a Red Delicious-t, végül úgy döntött, hogy a Be Delicious is tökéletes lesz :) Én pedig megvettem a TOP 5 parfümjeim egyikét: Versace - Bright Crystal. Gyönyörű az üvege, főbb illatjegyei: lótuszvirág, liliomfa, magnólia, gránátalma, pünközsdirózsa, pézsma, ámbra. Nagyon boldog vagyok, hogy ez az enyém! :) Dórival aztán hazamentünk, lepakolta a cuccát, ettünk egy kis vacsit, átöltöztünk és indultunk Leila búcsúbulijába. Volt egy kis keveredés a metróval, lényeg a lényeg, hogy más helyen mint ahol megbeszéltük, taliztunk Évivel és elsétáltunk az irish pub-ba (ír bár). Brooklynban van a Smith Street-en, nekem nagyon tetszett a hely hangulata, karaoke est volt. Leila már bent volt Lauraval (costa ricai au pair) és Evaval (francia). Ők azt hiszem söröztek, Évi vodka narancsot kért, Dóri martinit, én borocskát - chardonnay-t. Hiába kérte el a pincér csajszi az ID-t (igazolvány), Dóri már megint ihatott, hiába underage :) Megérkezett lassan Francesca, Ifath, két au pair akiknek a nevét már nem tudom és Bertram is. Leila, Dóri és Laura elénekelték Bon Jovi-tól a Livin on a prayer-t, szerintem tök jó volt! Egész este karaoke volt, és voltak nagyon jól éneklő emberkék, bár a számok felét nem ismertem. :) 2-kor mentünk haza, szegény Leila dolgozott másnap és hát mi sem voltunk a topon.

Kép: balról jobbra - Laura, Eva, Dóri, én, Leila, Francesca (photographer: Évi)

Leila, I'm gonna miss u so much! See u in Brazil!

Vasárnap dél után keltünk fel. Hívtam Évit, hogy mi a terve mára, mondta, hogy esős idő van, ő a Century 21-ban keres cipőt magának, aztán mehetünk az Atlantic Centerbe körülnézni. Hívtam Zsófit is, és a másik Dórit, aki most New Jerseybe költözött DC és San Diego után. A héten beszéltünk telefonon és mondta, hogy bejön a citybe. Igazából semmi különöset nem csináltunk, jártunk egyik boltról a másikra, Dóri ajándékot keresett a host gyerekeinek, Zsófi vett két sálat, közben megérkezett a másik Dóri :), mesélt az új családjáról, a helyről ahol lakik, aztán arról is, hogy miket csinált még mielőtt kijött - nem semmi sztorik voltak :) Nem tudom, olyan lassú nap volt ez..lehet hogy az idő miatt vagy mert fáradtak voltunk..8-ra értem haza. Pont ekkor kezdődött az ABC-n a Született feleségek 6. évadjának a nyitó epizódja..de J. nézte a tv-t, szóval én lementem a szobámba, nem mondtam neki, hogy kapcsolja át. (azóta már megnéztem :) )
A Phillyben készült képekből már feltettem párat az albumokba. 

Szép hetet! ;)