Hétköznapok, babysit, suli, Top of the Rock

Sziasztok!
Gondoltam erőt veszek magamon és nem várom meg a következő hetet, hogy összefoglalót írjak, mert úgyis kihagynék valamit. Szóval…ez történt az elmúlt héten:
Hétfőn reggel a gyerekek elmentek suliba, én otthon voltam egész délelőtt. Mosás, szobám takarítása, blogírás, egy kis msn, kutyasétáltatás…és máris 2.30 volt. (Így telt majdnem az összes hétköznap délelőtt) Délután felvettem B-t a sulinál, snack-ként (uzsi) kapott egy jégkrémet, persze az egész arca olyan lett. Mondtam neki most is, hogy próbálkozzon úgy enni, hogy ne kenje szét az egész fagyit a fején, mégiscsak 8 éves, de erre azt mondta, hogy ő egy gyerek és ezért ez így oké. Hát…ha a szülők nem szólnak érte, akkor én nem fogok neki könyörögni. Bár szerintem harmadikos koromra én már tudtam úgy enni, hogy utána nem kellett az orromtól az államig megmosakodnom. Hála a jó égnek, ennél nagyobb problémám nincs vele (még annyi, hogy nagyon válogatós az ételekben). Hazamentünk, segítettem neki a háziban egy kicsit. Mondta, hogy az egyik órán mindenki húzott egy papírcetlit, amin rajta volt az egyik osztálytárs neve. Ez az osztálytárs lesz a héten a „secret buddy” (titkos barát) és mindennap kell egy jó dolgot tenni érte. De nem szabad egymásnak elmondani, hogy ki kinek a secret buddy-ja, csak pénteken. B. egy Iman nevű kislányt húzott. Az egyik házi az volt, hogy meg kellett tervezni, hogy melyik nap milyen jó dolgot tesz vele. B. ezeket találta ki: kedd: melléülök ebédnél, szerda: játszom vele a szünetben, csütörtök: megdícsérem a ruháját, péntek: elhívom játszani hozzánk. Sajnos pénteken Iman nem jött suliba, úgyhogy a meghívás elmaradt…na nem baj, majd jövő héten :) B-nek nagyon tetszik az új iskola, nem úgy mint O-nak. Mint tudjátok, ő nem könnyű eset, és akkor még finoman fogalmaztam :) Bár ha barátokkal van, akkor egész normális. A bökkenő az, hogy új a suli és nem ismer senkit 1 ismerős lányon, Kyra-n kívül. Utálja az új iskoláját, szerinte hülyék a tanárok, rosszak az órák és unalmasak, blablabla… Az ő hozzáállásával nem lesz könnyű a beilleszkedés, az biztos. Múlt héten azt kihagytam, hogy beteg volt és apuka küldött neki egy gyümölcsökből álló - "virágcsokrot". Baromi jól nézett ki, megettük még aznap este az egészet :)

J. ugye maradt a régi sulijában, vele semmi probléma – azon kívül, hogy még mindig szétszórt és a héten pl otthon hagyta véletlenül a foci cuccát és egy nagyon fontos esszéjét is, amit délelőtt 11.30-kor kellett neki bevinnem. Nagyon örültem, mondhatom… Visszatérve a hétfő délutánhoz … B-nek 4.30-tól kezdődött a táncórája, amire már tavaly is járt, plusz ettől az évtől a balettet is elkezdte – a tanár javaslatára. Először félt tőle, hogy milyen lesz, de nagyon tetszett neki és már várja a következőt. O-nak a foci edzője egy másik pasi lett – akit természetesen nem szeret – és most focira se akar nagyon járni. A xilofon tanár szerencsére maradt. Focija kedden és csütörtökön van 5.45-től 7.30-ig, xilofon szerdán 4-től 5-ig. Októbertől pedig hétfőnként 5.30-6.30-ig egy jazz zenekarban fog játszani. Úgyhogy most ősszel is taxi sofőr vagyok inkább, mint au pair. Ja, és J. hétfőnként este 6.30-8.30-ig középiskolás felvételi felkészítőre jár. B. zongoraórája csütörtök 6.30-7.00, de ez szerencsére otthon van. Plusz O. és J. a délután folyamán mindig felhívnak, hogy mikor és hova menjek értük, mert haza akarnak jönni. A metrohoz lusták. Láthatjátok, nem unalmasak a délutánjaim :) A vacsit kihagytam, azt is kell főznöm heti 4szer kb., de ez eddig is így volt. Itt egy kép, amin B. ráadta a kutyára a cipzáros pulcsiját :)

Kedden anyuka elment Detroitba, mert ott kellett interjút készítenie valakivel. Szerdán már jött is haza, és így el tudott menni apukával a szülői értekezletre B. új sulijába. Itt az a divat, hogy mindkét szülő megy. 9-re értek haza, úgyhogy most tovább dolgoztam, mint ahogy szoktam. Ugyanez volt csütörtökön is, csak O. iskolájában. Ezen a napon átjött L. és A. (róluk már régebben írtam), ők tesók. Mindketten nagyon jófejek, az apjuk megkért, hogy vigyázzak rájuk a mi házunkban, amíg anyukáék haza nem jönnek a szülőiről, aztán átmentem az ő házukba, ami a szomszéd utcában van. L. elaludt 9.30-kor, A-val tv-ztünk. Apuka megjött 11-kor, kaptam 35 dolcsit azért, hogy igazából semmit nem csináltam. Megkérdezte, hogy holnap este is tudnék-e jönni este 7-től 11-ig, mert mennének valahova a barátnőjével. Mondtam, hogy persze, ráérek (kell a pénz :) ) Pénteken volt a zsidó újév, a host szüleim félig zsidók és mindig megemlékeznek ezekről az ünnepekről. Igazából csak egy nagyobb vacsora volt, amin én már nem is tudtam résztvenni, mert átmentem a gyerekekhez. Megnéztük a Hihetetlen családot, én már másodszor láttam és most sem tetszett.:) 11-kor jött meg az apuka, megkaptam a pénzem, hazamentem, gyors körömfestés és alvás.
Szombaton reggel 8-kor keltem, mert 9-kor már indultam is a suliba. Újra diák vagyok :) A BMCC – Borough of Manhattan Community College – „TOEFL Preparation” kurzusára járok. De azt hiszem, ezt már írtam az előző bejegyzésben. Délelőtt 10-től délután 2-ig tart. A 2-es metroval elmentem a Wall Street-ig, itt pont egy reklám forgatása zajlott, és hamar megtaláltam a címet: 25 Broadway. Ez egy elég magas épület, nekem a 8.emeletre kellett mennem. Kiléptem a liftből és odamentem a recepcióhoz, ahol már állt 2 lány – ők is erre a kurzusra jöttek. A tanár pont utánam érkezett meg és együtt bementünk a terembe. Páran késtek, de a végén 19-en lettünk. Képzeljétek, Francesca, az olasz au pair is erre a kurzusra jár, úgy meglepődtünk, mikor megláttuk egymást :) A tanárom, Susan, fantasztikus! Talán ilyen jó tanárom még soha nem volt, ide New Yorkba kellett hozzá jönnöm :) 35 éve tanít külföldieket angolra (mindenféle kurzus), emellett profi énekes, tanult színészetet, pszichológiát, dietetikát és most végzett el egy főiskolát..de már nem emlékszem milyen szakon. Kb 55-60 éves lehet, de nagyon jól néz ki, hosszú szőke hajú, kis smink, szép körmök, csinos ruha. Egy energikus, életvidám nő, aki tud nevetni magán, humoros és hisz a pozitív gondolatok teremtő erejében – ahogy én is. Nagyon örülök, hogy ő a tanárom! Érthetően és tisztán beszél, mondta, hogy 10 évig lakott Olaszországban és ő tudja, hogy milyen úgy élni valahol, ahol nem az anyanyelvedet beszélik, ő is sokat küzködött az elején. 4 órás volt a kurzus, de elrepült az idő. Utána találkoztam Dórival és Évivel, boltokban nézelődtünk, Barnes and Noble könyvesboltban vettem egy szinoníma zsebszótárat (Susan kérte), aztán elmentünk egy másik könyvesboltba is, amit Évi ajánlott. A receptkönyveknél rögtön kiszúrtam a Culinary of Hungary-t (vagy valami ilyesmi volt a címe), volt benne túrós rétes, lángos, töltött káposzta, minden :) Évi hazament, mert fáradt volt, mi Dórival még elmentünk egy ékszerboltba, de végül nem vettünk semmit. Ugyanez az ékszerbolt volt Miami-ban is, de ott jobb dolgok voltak. Még vettem gyorsan egy túrós batyunak látszó dolgot, ami ízében egy kicsit hasonlított az otthonira :) Hazamentünk, pihiztünk, átöltöztünk és indultunk a Union Square-re, mert megbeszéltük, hogy este 11-kor ott találkozunk azokkal, akik jönni akanak bulizni. A Q merton beszélgettem Dórival, mikor odajött hozzánk Zsófi – egy új au pair, Évi ügynökségével, és a mellettem levő utában lakik tőlem 1 percre. Hihetetlen! :) Augusztus végén jött ki, de azt hiszem Fire Islanden volt az érkezése utáni héten. Őt Évi hívta meg a buliba, és egy kocsiba szálltunk a metrón, hallotta, hogy magyarul beszélünk és így jött oda hozzánk :) A Union Square-en végül elég sokan lettünk, mindenki tudott jönni akiket hívtam. Név szerint: Dóri, Évi, Zsófi, Ifath (costa ricai), Francesca (olasz), Milana (lett), Fernanda (mexikói), Zhelma (argentín), Alice (francia), Lana (orosz). Azt hiszem senkit nem hagytam ki. Egy járókelőt megkértünk, hogy csináljon rólunk csoportképet :) Ismét 1 dollárért bejutottunk a Webster Hall-ba, kiderült, hogy Angelo igazi neve Frankie :) Most is nagyon édes volt, tőle kértük a tequilát. Táncoltunk, jól éreztük magunkat, és 3-ra azt hiszem már otthon is voltunk. Mindenki fáradt volt és a zene is kezdett lassulni.

Másnap reggel sajnos Dórinak korán kellett kelnie, mert a host szülei megkérték, hogy dolgozzon. Én 11-kor keltem és beszéltem Monoval, mert mondta, hogy bejön és megnézhetjük a Roosevelt Island-et. Évinek is tetszett az ötlet. Fél 2-kor taliztunk az 59-utca és 2nd Avenue sarkánál, de Mono írt egy sms-t, hogy félrenézte a vonatját Jersey-ből és kicsit később ér be, addig mi menjünk át a szigetre. Libegővel mentünk át, szuper volt :) Azt kell tudni a szigetről, hogy az East Riveren van, Manhattan és Queens között. Hosszú és keskeny sziget, a legszélesebb pontjánál is csak 240m. A szigeten van New York egyik legrégebbi háza, a Blackwell House, ami 1796-ban épült. Először bementünk egy kis információs házikóba, ahol kaptunk ingyenes tájékoztatót a szigetről és be lehetett jelölni egy falon levő térképen, hogy honnan jöttünk. Gyorsan megfogunk egy-egy gombostűt beszúrtuk Magyarországhoz, Évi írt egy kis könyvbe is (itt jártunk, blabla :) )

Megebédeltünk (pizza, plusz starbuckos süti) és Mono már meg is érkezett :) Felültünk egy szigetet körbejáró buszra – 25 cent volt a jegy – aztán már csak sétálgattunk, és beszélgettünk egy padon mindenféléről.

5 óra körül indultunk el és az F metroval elmentünk a 34. utcáig – Herald Square. Sál vadászatban voltunk, de aztán mégsem vett senki :) Mono hazament, mi pedig Évivel elindultunk a 49. utca irányába, ahol a Rockefeller Center (is) van. Ifath azt mondta, hogy ott lesz 6-ra, persze késett :) Végre megtörtént amire már régóta vártam – felmentem a TOP OF THE ROCK-ra. Ez a neve a kilátós résznek. Csodálatos volt, végignéztük a naplementét és ahogy besötétült az égbolt, kigyúltak a város fényei. A déli irányban az Empire State Building magasodott előttünk, amit aznap zöld fény borított, a távolban a Brooklyn Bridge, Szabadság szobor, Lower Manhattan, délkeletre Brooklyn. Észak felé nézve a hatalmas Central Parkot láttuk, gyönyörű volt. Egész más innen nézni New Yorkot. Csináltunk képeket és videokat. A minőség nem a legjobb, mivel egyikünknek sincs profi gépe sajnos…így nem fogja visszaadni a látványt. Ezért mindenképp el kell jönnötök ide, hogy Ti is a saját szemetekkel lássátok ! :)
A fényképezés és nézelődés után hazamentünk, mindannyian fáradtak voltunk.

A philadelphiás képeket most akartam volna feltölteni, de Picasa-n valami nem oké...úgyhogy arra még várni kell egy kicsit.
Puszi