It's getting hot in here...

Sziasztok!

Van egy "régi" szám, amiben a refrén így kezdődik: It's getting hot in here, so take off all your clothes.... Hát, körülbelül így éreztük magunkat New Yorkban múlt héten is, de a madarak csiripelték, hogy Magyarországon sem volt más a helyzet. Én azt mondom, hogy ez még mindig jobb, mintha hideg- vagy eső rekordok születnének. Akkor az lenne a baj, hogy nyár van, de hideg/csapadékos az idő.

Anyuka múlt héten szerdán ment el Kanadába egy újabb business trip-re (üzleti út), most nem Torontóba, mint tavaly, hanem Calgary-ba. Minden rendben volt, csend és nyugalom - ahogy múltkor is. Most keddre várjuk haza. Apuka olyan, mint egy szellem, mintha itt sem lenne. :) Reggel és este köszön, megkérdezi, hogy hogy vagyok és megköszöni azt, amit aznap csináltam. Néha még mindig nem értem amit mond, olyan halkan beszél. Viszont a hét egyik nagy híre: vett kávéfőzőt! Éljen! Évente 2-szer vesznek valamilyen új háztartási/konyhai gépet, az előző egy "panini-maker" (olasz melegszendvics sütő) volt. :) Azért egy kicsit hiányzik anyuka, ő itt a "hangulatfelelős" :) Ha jó kedve van, akkor minden szuper, ha nem akkor reggeli/esti veszekedések, viták zajlanak a házunk falai között.

Az alagsorban van a szobám, ezért mindent hallok. Érdekes, mert lefelé terjed a hang, felfelé viszont nem. Példa: a szobám fölött van a nappali. Ha ők TV-znek, akkor hallom, de ha én hallgatok hangosan zenét, azt nem lehet fent hallani. Tudja valaki ennek a magyarázatát?! Miért nem ilyeneket tanultunk fizikából? Ennek több értelme lett volna, mint képleteket magolni, amiből senki nem emlékszik semmire (kivéve a v = s/t-re).

Múlt héten B. science camp-be járt (természettudományi tábor), mindennap összesen 3 óra volt az út kocsival, mivel Brooklyn déli részén van a tábor (egy út 45 perc). Reggel 9-re vittem és délután 3:30-kor vettem fel. Mindennap jól érezte magát, tetszett neki. O-nak 4 napos focitáborja volt Manhattanben, azon a részen, ahol kajakozni szoktunk ingyen. Őt anyuka/apuka vitte reggel és egyedül jött haza. Egyikőtök írta a kommentben az előző bejegyzéshez, hogy lehet hogy ő sem engedné el az ilyen korú gyerekét egyedül metróval, mert Budapesten is nehéz néha kiigazodni, hogy hol-hogyan szállj át, nem hogy még itt New Yorkban. Itt sokkal több metróvonal van (huszonvalamennyi), ennek ellenére szerintem átláthatóbb és egyszerűbb az egész, minden ki van táblázva, csak követni kell a jeleket. Rengeteg a segítőkész ember, akiket bármikor meg lehet kérdezni. És itt mernek is kérdezni az emberek. (Azt is megkérdezik, hogy hol vettem a táskám/szoknyám..stb, ha tetszik nekik :) ) Plusz az első napon anyuka elkísérte őt és hazahozta, utána egyedül is tudta, merre menjen. Host fiamnak nem volt tábora, ő mindennap délig aludt, utána pedig a barátaival lógott Park Slope-ban. (Park Slope Brooklyn egyik kerülete, ami közel van hozzánk).

Kedden délután ment haza Dóri és Helga. Képzeljétek, Ferihegyen nem volt meg a bőröndjük, amiket feladtak a repülőre, viszont másnap házhoz vitték őket. Valószínűleg félrepakolták még itt New Yorkban vagy az átszálláskor Rómában. Hazaküldtem 1,5 bőröndnyi téli cuccomat és könyveket, ennyivel kevesebbel kell majd hazamennem. Persze még így is van egy csomó cuccom, de majd a California túra után Teo-nak is adok egy bőröndöt és megkérem hogy vigye haza - természetesen kifizetem a plusz bőrönd díját. Mikor kijöttem, 2009 áprilisában, a legtöbb légitársaság engedélyezte a 2 nagy bőrönd ingyenes becsekkolását a tengerentúlra, a legtöbbnél már csak egyet lehet, plusz a kézipoggyász. Most 50 dolcsit fizettem az egyikért, amire még azt mondom, hogy elfogadható ár - mégiscsak 23 kg ruha volt benne :)

Szerdán Milana (lett au pair) írt egy sms-t, hogy nem megyünk-e át hozzá egy kicsit, mert a host szülők elmentek valahova vacsizni, ő pedig egyedül van otthon, a 3 gyerek meg alszik. Már nagyon rég nem láttam őt, mert sokat utazik a host családjával a long island-i nyaralójukba. Siobhan-nal mentem, most voltunk először nála. Nagyon szép házban laknak. Hasonló mint a miénk, de nagyobb és egybe vannak nyitva a terek, félszintes eltolással. És nincs kupi. :) Ittunk egy kis vörösbort, ettünk hozzá sajtot és dumcsiztunk. Megbeszéltük, hogy hétfőn és kedden is átmegyünk hozzá, mert akkor teljesen egyedül lesz a házban egész nap, kikölcsönzünk DVD-t, viszünk vacsit és MOVIE NIGHT! :) Én sushi-t akarok csinálni, de majd meglátom, hogy lesz-e rá időm, mert hétfőtől a kicsinek nincs tábor és egész nap vele leszek.

Csütörtökön aludtam egy kicsit dél körül, pont akkor jött meg a család kettővel ezelőtti au pair-e, M. Afganisztáni származású, de Németországban nőtt fel. Tavaly januárban volt itt utoljára látogatóban, de akkor én még nem voltam a családnál. A barátjával jött és az egyik szomszédunknál laknak, mert itt már túl sokan lennénk :) Nagyon aranyos lány, megbeszéltük, hogy elmegyünk majd bulizni együtt.

Pénteken reggel elvittem B-t a táborba, de aznap már nem kellett felvennem, mert az egyik osztálytársánál aludt és az ő anyukája vette fel őt délután. O. viszont itthon maradt, mert a tábor végetért csütörtökön. Egész nap olvasott. Ült a nappaliban az egyik kanapén és semmi mást nem csinált aznap. Én örültem neki, mert tudtam a saját dolgaimat csinálni - mosás, szobám rendberakása, Skype, MSN, email-ek. Host fiam is csak 2-kor kelt. Úgy volt, hogy ezen a napon költözik ide anyuka legjobb barátnője, Stephanie, a két lányával, de aztán csak szombaton jöttek. Válik a férjétől, eladták a házat, de még nincs albérletük. A pasinak már igen. Most egy kicsit sokan vagyunk, de én is befogadnám a legjobb barátnőm ilyen helyzetben, szóval no problem. A lányai aranyosak (12 és 14 évesek) és Stephanie is egy tündér. Ezen a napon sokáig dolgoztam, mert O-nak pottery-je volt (kézműves szakkör). Este 7-re kellett vinnem és 9-kor felvennem, de csak 9:50-kor jött ki... 50percet vártam rá, ilyenkor mindig mindenkit felhívok és csacsogok :) Apuka és a fiú Yankees meccsre mentek, későn jöttek haza.

Szombaton reggel Évi sms-ére keltem, hogy mégsem elfoglalt délután, csak este, és talizhatnánk. Taliztam volna vele, de már megígértem Lysann-nak, Siobhan-nak és Michaela-nak, hogy velük megyek Coney Island-re egy ingyenes koncertre és múltkor is lemondtam, mikor Évivel végül shoppingoltunk Manhattanben. De megbeszéltük, hogy este 7-kor talizunk egy thai étteremben és felköszöntjük végre Zsófit, akinek 3 hete volt a szülinapja, de az ajándékát még nem kapta meg :) 2-re mentem Coney Island-re, egy Dunkin Donuts-ban talákoztunk. Ez egy ilyen fánkos-bageles-kávézós hely. Tehát minden nagyon finom, de egészségtelen :) Én itt jegeskávét szoktam inni, olcsóbb mint a Starbucksban és nagyobbak az adagok. A koncertek a Siren Music Festival keretein belül zajlottak, most 10. alkalommal rendezték meg Coney Island-en. Két színpad is volt egymástól nem messze. Két bandát néztünk meg, az egyik jó volt, a másik nem. Képeket nem csináltam, pedig elvittem a fényképezőt... 5:30-ra értem haza, gyors zuhi, ruhacsere és 6:20-kor Zsófival elindultunk a Borough Hall-hoz, ahol 7 után taliztunk Évivel. Elmentünk az étterembe (Joya), rögtön kaptunk asztalt. Átadtuk Zsófi ajándékát, odaképzeltük magunk mellé Dórit is :) Zsófi nagyon rendi volt, hozott nekünk a Bahamákról szuvenirt, delfines hűtőmágnest! Köszi Zsófi :) Megvacsiztunk, ezután én siettem, mert már késében voltam a másik ingyenes koncertről, ami Williamsburg-ben volt (ez Brooklyn egyik északnyugati kerülete, imádom!). Elbúcsúztam Évitől és Zsófitól, majd találkoztam Siobhan-nal és Mariana-val. Mariana az új mexikói au pair és nagyon aranyos, jófej. Fog minket spanyolul tanítani! :) Beálltunk a buszmegállóba, vártunk a buszra. Közben kaptam egy hangposta üzenetet, Lysann hívott, hogy most lett vége a koncertnek, úgyhogy ők már mennek is haza, ne menjünk. Sajnáltuk, mert utólag mondta, hogy szuper volt... Kitaláltuk, hogy kisétálunk a promenade-ra, ami az East River melletti sétány és Manhattanre nyílik csodás kilátás. Ez az egyik kedvenc helyem New Yorkban, benne van a TOP 5-ben :) Csináltam pár képet, de nem a legjobbak, mert nem raktam le a gépet a korlátra, ezért nem lettek élesek. Ide a blogba azért jók:

Itt leültünk egy padra és 11-ig beszélgettünk, amikor jött egy üzim Évitől és megláttam az időt. Azt hittünk még csak fél 10 körül van. Hazamentünk, hogy másnapra kipihenjük magunkat.

Vasárnap ismét Coney Island, de most Brighton Beach. Lebarnultam - magamhoz képest. :) A többi emberhez képest még fehér vagyok, de én látom a különbséget a bikini vonalánál és ez a lényeg :) Most a 100-as naptejet a 30-assal kombináltam, beosztottam, hogy melyik testrészre melyiket rakom :)

Írtam az előző bejegyzésben, hogy már tudom hogy mikor fogok hazarepülni. Ezzel kapcsolatban mindenki máshogy érez, valaki visszaszámolja a napokat és már tűkön ül, hogy leteljenek a hetek, valaki szomorkodik, hogy ne kelljen hazamenni és még egy csomó variáció van. :) Én most (még?) semmit nem érzek. Élem a szokásos hétköznapokat, egyelőre nem hajkurászom a helyeket a városban, ahova még el kell mennem, mert sosem voltam. Lehet, hogy azért, mert egy kicsit messzebb van, nem tudom. Mielőtt kijöttem, sokkal izgatottabb voltam - persze, teljesen új környezetbe kerültem, nem tudtam mi vár rám pontosan, csak New York lebegett a szemem előtt és naponta néztem a Google Earth-öt. :) Most visszamegyek a megszokott környezetbe, minden a régi lesz. Várom, hogy találkozzak az otthoniakkal, de ha még fél évig nem tudnék velük talizni, akkor sem lennék depis, annak ellenére, hogy nagyon szeretem őket és szuper lesz újra látni mindenkit. Viszont még plusz fél évig nem akarnék au pair lenni, szóval megyek :) Azóta sem bántam meg hogy nem mentem haza a majd' 1,5 év alatt, örülök, hogy ezt a pénzt és a vakációs heteimet itteni utazásokra fordítottam. A legtöbb au pair nem utazik ennyit mint mi (Évi,Dóri,Zsófi és én), vagy ha igen, akkor azért mert a host család viszi magával vagy több szabad hetet kap mint mi. Otthon még bármennyit lehetek. Akik nagyon-nagyon ki szerettek volna jönni hozzám, azok megtették és örültem hogy megmutathattam nekik New Yorkot. A többieknek küldtem képeslapokat karácsonyra, szülinapokra és a nyaralásaimról is. Sajnos pár lap elveszett útközben, egy-két csomag is a több mint 1 év alatt. MSNeztünk, Skype-oztunk, e-maileztünk, nem veszítettük el a kontaktot. Ezt a blogot is azért írom többek között, hogy a barátok tudják, hogy épp mit csinálok itt kint, ha nem beszélünk egy ideig.

Évi írta ezt a blogjában, biztosan megengedi, hogy bemásoljam: "Idióta képzelgéseim/ábrándJaim vannak, hogy majd otthon szeptemberben az egyetemen pont jön egy vendég-előadó Amerikából, aki felajánlja, hogy egy hallgató elmehet New Yorkba egy szemeszterre, és én leszek az első aki felugrik, hogy "Igen, én vállalom".Tudom, röhejes... :)" Na, ilyesmi már nekem is megfordult a fejemben, csak nekem munkával kapcsolatban, mivel a főiskolát már befejeztem. Szuper lenne, ha a munkám révén visszajöhetnék ide, akár csak egy kis időre.

Ettől a héttől ráállok a California túra szervezésére, mert még mindig nincs se szállásunk, se bérelt kocsink és egyáltalán semmilyen útiterv a városok sorrendjén kívül. Nem ismerek magamra :) Úgyhogy ennek neki kell állnom és a TOEFL-re (angol teszt, amit nyelvvizsgává szeretnék honosíttatni otthon) is készülni akarok. Ezt is mindig halogatom... Bár a héten a kicsinek nincs tábor, ezért reggeltől estig dolgozni fogok...de majd rábeszélem, hogy tanuljon velem együtt. Például a szóbeli részt tudom vele gyakorolni - beszélgetünk :)

Mindenkinek szép hetet!

Puszedli

Ps: a Chicago videóm lassan kész, beszúrom majd ide a bejegyzés alá pár napon belül és a videók link alatt is ott lesz.

ÉS KÉSZ :) ----->