West Coast Trip - Part 2/3

4.nap

7-kor keltünk fel Monterey városkájában a bérelt autónkban. :) A helyi Starbucksban kezdtük a napot, ahol átöltöztünk, fogat mostunk, reggeliztünk, neteztünk. Monterey a jazz fesztiváljairól híres csak, különben egy csendes kis óceánparti “aprajafalva”. 9-kor indultunk útnak és egy kicsit aggódtunk a hűvös, ködös idő miatt. Hamar elszállt minden félelmünk, mert Monterey-ből kiérve, mintha elvágták volna a ködfelhőket, szikrázó napsütés és kék ég fogadott minket az 1-es úton.

A legendás Pacific Coast Highway-en vezettünk le dél felé, amiről már nagyon sok szépet hallottam. Ilyen környéken még nem vezettem sosem. Az út kicsit kanyargós volt, bal oldalunkon a hegyek, jobb oldalon a Csendes-óceán és a sziklás partvonal nyújtott fantasztikus látványt. Amikor én ültem a volán mögött, akkor minden rendben volt, de mikor Dóri átvette a kormányt, akkor az anyósülésen kicsit féltem a kanyarokban. Alattunk szakadék volt... és tériszonyos vagyok :) Többször is megálltunk fotózni. Egyik alkalommal megállt mellettünk egy rendőrautó. Egy cuki, nagypapi korú sheriff szállt ki belőle és megkérdezte, hogy minden oké-e. Mondtuk, hogy igen. Erre a válasza: “Nem láttam fényképezőt a kezetekben, azt hittem lerobbantatok!” :) Beszélgettünk vele egy kicsit és csináltunk egy közös képet is. Kölcsönadta a távcsövét és megmutatta hol napoznak a fókák a sziklákon. Mentünk tovább és a rádió helyett hallgattuk az előre összeállított “california cd-nket”. A Megasztár 6-ban sem fogunk indulni, de azért jól szórakoztunk éneklés közben :) Azt hiszem a két nyerő szám, amik az út nagy slágerei voltak és mindig énekeltük őket: “Katy Perry - California girls” és “Rihanna ft. Eminem - I love the way you lie” voltak. Egy kis autózás után megérkeztünk egy olyan partszakaszra, ahol fókák napoztak a homokban. Nem mentünk közel, egy kis sétányról néztük őket. Annyira édesek voltak! Voltak, akik folyamatosan szórták a hátukra a homokot,, két fóka “kergette” egymást, a többiek csak élvezték a sunshine-t. Hát igen, nem olyan volt mint az állatkertben, ahol be vannak zárva szegénykék.

A fókanézés után tovább indultunk és délután 4 körül megérkeztünk Santa Barbarába. Ez is egy kis óceánparti városka pálmafákkal, éttermekkel. Nincs különösebb látnivaló. Igazából itt ebédelni/vacsorázni álltunk meg. Mily meglepő, egy mexikói étteremre esett a választás, még mindig nem unjuk - ti Olvasók már lehet :) Én spenótos sajtos enchiladas-t ettem guacamole-val és egy margaritát ittam hozzá - happy hours volt :) Azt hiszem Zsófi is ugyanezt ette, csak ő limonádét kért, mivel Los Angelesig ő volt a sofőr. Dóri sajtos quesadilla-zott, Szilvi és Teo pedig valamilyen húsos ételt rendeltek. Kisétáltunk a homokos partra, Zsófi és Szilvi lecsekkolták az óceán hőmérsékletét - azt mondták hideg :) Fényképezkedtünk, elénekeltük Szilvinek (becenevén Lujzinak) a Boldog szülinapot című dalt, majd visszamentünk a parkolóba és irány az Angyalok Városa! :)

Este 8-ra értünk Los Angelesbe, út közben próbáltuk fürkészni a Hollywood feliratot, de csak nem láttuk meg. A szállásunk a Hollywood Boulevard-on volt és a Banana Bungalow névre hallgatott. Ez is egy diákszálló, Lysann, a német au pair barátnőm ajánlotta. Ingyen tudtunk parkolni a belső udvarban, becsekkoltunk, elfoglaltuk a szobánkat. 3 db emeletes ágy volt, csak mi öten voltunk. Tartozott hozzá egy konyha és egy fürdő is. Szilvi hiányolta a banánt, mint welcome csomagot, ha már Banana Bungalow a hely neve. Ezen az estén csak a sarki éjjel-nappaliba mentünk le egy kis üdítőért, vízért, majd álomra hajtottuk a fejünket.

Videó a Pacific Coast Highway-en tett utazásunkról:

5.nap

Reggel korán keltünk, elmentünk reggelizni a hostel hátsó kertjébe, ami nagyon hangulatosan volt berendezve. Szilvi bánatára banánt most sem adtak, de volt müzli és pirítós. Vaj, lekvár és mogyorókrém volt a választék még. (mikor mogyorókrémet írok, ne fincsi nutellára gondoljatok, hanem sós földimogyorókrémre...) Én ezen a reggelen cseréltem Dórival, mert nem szeretem ezeket a tejben ázott müzliket, így ő megkapta az enyémet, én pedig az ő pirítósát. (amikor kenyeret írok, ne a finom otthoni kukoricás, ropogós héjú 1kg-os kenyérre gondoljatok, hanem egy előre szeletelt, cukrozott, “olyanpuhahogymindjártszétesik” kenyérre amire még azt is rá merészelik írni hogy teljes kiőrlésű. Vicc.)

Los Angeles (spanyolul azt jelenti: Az angyalok) egy majdnem 4 milliós nagyváros, röviden csak LA-nek hívják. Az ország egyik legnagyobb bevándorlási központja, etnikailag és kulturálisan rendkívül sokszínű.

A napot a belvárosban, vagyis downtown-ban keztük. Először az Olvera Street-en néztünk körül, ami egy kis sétáló utca közép- és dél-amerikai árusokkal. Újra Mexikóban éreztem magam :) Mivel még korán volt, nem volt semmi nyüzsgés. Elindultunk a városháza felé, megnéztük a Los Angeles Police Department-et és a Walt Disney Concert Hall-t. Ez utóbbi tetszett a legjobban, ilyen épületet még sosem láttam. Walt Disney özvegye, Lillian Disney ajándékozta ezt a 240 millió dolcsit érő koncerttermet a városnak. Kedves volt tőle :) 2003-ban adták át ezt az ólommentes acéllal borított, futurisztikus csodát. Olyan mintha összegyűrtek volna egy gigantikus alufólia darabot. Ezzel szemben áll a Dorothy Chandler Pavilion, ahol szintén koncerteket adnak. Visszasétáltunk az autóhoz és belebotlottunk egy híradós forgatásba. A műsorvezető tuti híres volt, de mi nem ismertük :) Nekem downtown nem tetszett, nagyobbra és nyüzsgőbbre számítottam. Ami furcsa és meglepő volt, hogy embert nem lehetett nagyon látni, kihaltnak tűnt az egész.

Következő állomásunk a Hollywood felirat volt. Nem tudtunk felmenni autóval, csak egy bizonyos pontig, innen csináltunk képeket. Ez már Beverly Hills-hez tartozik, a Santa Monica Mountains tetején áll. Nagyon szép házakat láttunk útközben. A 14 méter magas fehér betűk 1923-ban kerültek ide.

Visszamentünk a Hollywood Boulevard-ra, ahol vettünk egy térképet a sztárok címeivel. Ilyen túrára be is lehet fizetni, de nekünk volt autónk és GPS-ünk is, úgyhogy magunk indultunk a hírességek házaihoz. Első megálló Hugh Heffner playboy villája volt, ahol csak a kaput és a kertészt láttuk, illetve visítozás hallatszott a kertből :) Szilvi szerint ezek állatok voltak, mert Heffner nagypapinak állítólag állatkertje is van. Ez már sosem fog kiderülni :) Ezután már pontosan nem tudom mi volt a sorrend, mert sokszor megváltoztattuk, de pl David és Victoria Beckham háza előtt elidőztünk egy kicsit. Nekik is körbe van kerítve az egész ház hatalmas borkokkal és növényekkel, csak a kaput láttuk - de az szép volt :) Kijött a házból egy harmincas szőkésbarna hajú nő, szerintünk golfoktató vagy a babysitter volt :) Ahova be is láttunk egy kicsit, az a jazz énekes Ella Fitzgerald háza volt. Rihanna, Madonna és Elvis régi házát is a sövény takarta :)

Santa Monica-ra mentünk a Beverly Hills-ben elkapott “lesifotók” után és a napsütésből megérkeztünk a ködbe és a szélbe. California furcsa egy kicsit...egyik helyen mintha nyár lenne, a másikon ősz. :) Beültünk gyorsan pizzázni egy helyre, aztán sétálgattunk a 3rd Street Promenade-en, ahol nagyon jó kis üzletek voltak. Lementünk az óceánpartra is, hogy meglessük, tényleg annyian görkoriznak-e, mint a filmekben. Lehet hogy a rossz idő miatt, de görkorisokat nem láttunk, szörfösöket viszont igen. Kint voltak a Baywatch-ból ismert életmentő tornyok azokkal a narancssárga műanyag levegővel teli izékkel, amikkel futnak be a vízbe. (Ennek mi a neve?! :) ) A mólóra is kisétáltunk, megtaláltuk a Route 66, vagyis a híres 66-os út végét. Milyen jó, hogy voltunk már a kezdőpontjánál, ami Chicagoban a Buckingham Fountain-nál van és most itt is. A következő az lesz, hogy végigvezetünk rajta - a kérdés hogy mikor. Egyszer majd biztos, de az elkövetkezendő pár évre már megvannak a nyaralási úticéljaim és ez egyelőre nem szerepel köztük.

Vissza a kocsiba, átvezettünk Venice Beach-re is, hátha ott süt a nap, de nem jártunk szerencsével. Azért itt is kisétáltunk a parthoz, találtunk egy jó kis gördeszka parkot. Nem deszkáztunk, csak néztük a többieket :)

Este 8-kor leadtuk az autónkat, Christ, és könnyes búcsút vettünk Jolitól, a GPS-ünktől. Taxival mentünk haza, most egy afrikai származású sofőr vitt minket vissza a hostel-be. Ezen a napon volt Szilvi 22. születésnapja, aminek alkalmából lementünk bulizni a Banana Bungalow földszintjére. Karaoke est volt ingyen sörrel. Én a sört nem szeretem, úgyhogy a sarki liqour shop-ban beszereztünk egy üveg vodkát és narilevet. Poharaink voltak a konyhában, azokkal együtt lesétáltunk a buliba. Csomóan énekeltek, volt egy, azt hiszem ausztrál csapat, akik fiúkból és lányokból álltak. A fiúk úgy néztek ki mint a Backstreet Boys tagok 10 éve, és a hangjuk is olyan volt. Énekeltek is egy számot tőlük, az “I want it that way”. Emlékeztek?! :) Volt egy fekete lány, aki tök jó számokat énekelt, kicsit India Arie-s hangja volt és egy koreai csaj is, ő inkább csak lassú, szerelmes számokat dalolt. A műsorvezető, aki a diákszálló egyik recepciósa is volt egyben, tudta, hogy Szilvinek ma van a szülinapja, ezért elénekelte a Happy Birthday-t neki. Whohoo! Ezután a csajok kitalálták, hogy ők Eddát akarnak énekelni. Persze a listán nem volt magyar szám, de a “DJ” megoldotta úgy, hogy Youtube-ról kivetített egyet. Én voltam a camerawoman és az egyetlen az egész teremben, aki ismerte a számot és tudta is hogy miről énekelnek a csajok :) Jó volt egy fős rajongótábornak lenni, annyira drukkoltam nekik, hogy a videó elején elbotlottam a színpad előtti hangfalakban - ezt majd úgyis látjátok a videóban, ha a lányok megengedik hogy feltegyem.

Ps: Az röhögjön rajtam először, aki még egyszer sem botlott meg hangfalban egy buliban videózás közben, miközben táncolt és miután alkoholos italt fogyasztott :)

6.nap

Ezen a napon kétfelé váltunk. Szilvi és Teo Santa Monica-ra mentek, Dóri, Zsófi és én a Universal Studios-ba. A hostel-ben lehetett befizetni, kaptunk 8 dolcsis kedvezményt és egy minibusz vitt minket el a helyig. A sofőr elmesélte, hogy azért jobb LA, mint San Francisco, mert ha itt földrengés van, az vízszintes irányban történik, San Francisco-ban pedig fel-le mozog minden :) Oké.

A Universal Studios bejárata előtt egy kisebb “város” van felépítve, itt sétáltunk végig először. Mesebeli zene ment, ami nagyon megadta az egész hangulát, olyan érzésem volt, mint mikor tavaly Disney World-ben jártunk. Megérkeztünk a kapuig, ahol természetesen vörös szőnyeg volt leterítve, és egy forgó gömbön díszelgett a Universal Studios felirat. Úgy izgultam, mint egy kisgyerek :)

A parkban többfajta attrakció van, mi a Studio Tour-ral kezdtük Évi javaslatára. Nem is kellett sokat sorban állni, hamar felszálltunk a kis nyitott oldalú vonatokba/dottókba. Végigvittek minket a forgatási helyszíneken, valódi díszleteket láttunk, közben a buszon levő tv-kben bejátszottak jeleneteket azokból a filmekből, ahol épp körülnéztünk. Hihetetlen, hogy tényleg felépítenek mini városkákat a semmi közepén. Egyszer csak a kisvonatunk megállt egy sötét barlangban, megkérték, hogy vegyük fel a 3D-s szemcsit, amit kaptunk. A barlang ekkora belülről egy dzsungellé változott és King Kong jött velünk szembe, közben jobbra-balra rázkódtunk, spricceltek vizet is közénk. Nagyon jó volt! A másik ilyen beltéri rész az volt, mikor egy katasztrófa filmet imitáltak. Újra megállt a kisvonatunk egy alagútban, ami egy metróállomásnak volt berendezve. Egyszer csak elkezdett rázkódni minden (mi is), leszakadt az utcaszint - nekünk a mennyezet - ahonnan becsúszott egy kamion és majdnem nekünk ütközött, ezután befutott egy metró, ami nem tudott fékezni, majd kettétört. A másik oldalról jövő árvíztől vizesek lettünk. Nagyon jó volt ez is!!! Mikor elindult a vonatunk kifelé, a díszlet elkezdett visszarendeződni :) Voltunk egy Halálos iramban résznél is, ahol volt tűz és víz is, áthaladtunk egy cápás tónál, ahol hirtelen felbukkant a cápa és meg akart enni minket, láttuk a Lila akác közt, vagyis a Wisteria Lane-t. Csak egy szakaszát, a többi le volt zárva...pedig ez a kedvencem. Nem baj, a sorozatot úgyis mindig nézem.

A Studio Tour után egy olyan show-t néztünk meg, ahol speciális effekteket mutatnak be. Önkénteseket kértek (itt az USA-ban nem kell könyörögni, a fél közönség felteszi a kezét) és rajtuk mutatták be a különböző trükköket. A legtöbb a green screen-re épült, vagyis a zöld vásznas trükkökre, volt egy olyan is, hogy elvágták egy nő kezét egy speciális késsel - de nagyon valódinak tűnt :) Hihetetlen, hogy mennyi mindenre képes ma már a technika, többre mint gondolnánk. Ez is nagyon-nagyon tetszett.

Ezután bementünk egy Terminátor-os show-ra, majd a Jurassic Park díszletei között hajókáztunk végig. Néha jöttek dínók, újra jött egy kis vízspriccelés - nekem egy kicsit uncsi volt, lehet hogy azért mert a Jurassic Park sem a kedvencem?! A végén a hajó amiben ültünk beért egy sötét részbe és lezuhant 25 méter magasból egy folyóba...én egy kisebb szívrohamot kaptam, levegőt tuti nem...ez egy 8 emeletes ház magassága....szerintetek?! Örültem, hogy élek. :) Mindenki csurom víz lett, ekkor megállapítottuk a csajokkal, hogy a Universal Studios egy vízipark, mert eddig mindenhol vizesek lettünk, kivéve a spec. effeketeknél. Valaki már rutinos volt és esőkabátban ült fel a hajóra :) Átmentünk a Múmia című filmhez tartozó attrakcióhoz. Én először nem tudtam, hogy ez hullámvasút, annyi volt kiírva, hogy “Mummy”. Mondjuk akkor vált gyanússá, mikor megláttam hogy a táskáinkat be lehet zárni kis szekrényekbe... Itt is egy kisebb szívinfarktust kaptunk :) Sötétben ment végig a hullámvasút, soha nem tudtad, hogy most lefelé, felfelé vagy épp visszafelé fogsz-e menni. Közben végig félelmetes zene ment, volt hogy a skarabeusz bogarak jöttek, ekkor levegőt fújtak a lábunkhoz - Zsófira gondoltam pont, hogy él-e még, de nem láttam őt a sötétben, pedig kettővel mellettem ült. Egyszer megálltunk, akkor egy nagy vásznon Imhotep, a múmia szelleme jelent meg és kiabált valamit egyiptomi nyelven, gonosz hangon. Innentől kedve mentünk menetiránnyal hátra. Rövid volt, de intenzív. Vicces volt visszanézni a fotót, amit csinált rólunk a kamera :) Állítólag ez a hullámvasút szembesít 6 féle félelmünkkel - félelem a: sötétségtől, haláltól, gyorsaságtól, magasságtól, bogaraktól és a gonosz szellemektől. Túléltük :)

Ezután Zsófi és Dóri felültek egy Simpson-os hullámvasútra, én pedig benéztem a House of Horrors-ba, mert horror film rajongóként ezt nem hagyhattam ki. Már a bejáratnál az 1931-ben Lugosi Béla által játszott Drakula képe fogadott. Most is beigazolódott, hogy a magyarok mindenhol ott vannak, még Hollywoodban is :) Ebben az épületben az volt a lényeg, hogy haladtunk sötét keskeny folyosókon, hidakon, sejtelmes zenét hallgatva, majd néha kiugrottak “halott” emberek, szörnyek a semmiből. Előttem egy latino apuka ment 3 tinilányával, akik végig sikongattak és ha előugrott valaki a sarokból, akkor el is futottak. :) Végig egymást szorongatták, én meg végig röhögtem :) Már csak ezért érdemes volt bejönni. Vízspriccelés itt is volt, mire pont megszáradtam, újra vizes lettem.

Ezután elmentünk a Shrek 4D-re, ami nekem egy kicsit csalódás volt. Megnéztünk egy 3D-s filmet, ami alatt a székünk néha rázkódott és megint kaptunk egy kis vizet az arunkba az előttünk levő ülés támlájáról.

Az utolsó hely ahova mentünk a Water World volt. Ez egy hatalmas medence díszlettel, körülötte félkörben a lépcsőzetes nézőtér terül el. 5-kor kezdődött a show és amíg gyülekezett a nép, addig a műsorban szereplő katonának/harcosnak öltözött szépfiúk locsolták a közönséget vízzel. Nem ültünk az első sorba :) Ezután elkezdődött az előadás, ami egy kis 20 perces mini kaland/akciófilm volt mindenféle veszélyes dologgal megspékelve, mint például, robbanás, magasból leugrás, repülőgép becsapódás :) Nekem nagyon tetszett!

Csináltam egy videót azokról az attrakciókról, amiknél tudtunk kamerázni...

Ezután vett fel minket a kisbuszunk és visszamentünk a szállásra. Szilvi és Teo még sehol sem voltak, gondoltuk jól elvannak Santa Monica-n a vízimentőkkel, ezért mi inkább lefeküdtünk aludni. Nem is tudom hánykor keltünk fel, csak arra emlékszem, hogy én akkor már nem éreztem jól magam, fájt mindkét bölcsességfogam helye, a torkom, fújtam az orrom és valamelyik attrakción meghúzódhatott a nyakam, mert nem tudtam jobbra fordítani és lázasnak éreztem magam. Így indultunk neki a Walk of Fame-nek.

A Walk of Fame a Hollywood Boulevard-on van, a hírességek sétánya, ahol szinte már majdnem mindenki kapott egy csillagot...több mint 2000 ilyen fekete gránitkövön tudunk végigsétálni. Az elsőt 1960-ban tették le Joanne Woodward amerikai színésznő tiszteletére. (ő egyébként Paul Newman özvegye) Tele van ajándékboltokkal, én nem találtam egy szép mágnest sem, ezért inkább nem vettem. Megérkeztünk a Kodak Theater-hez, ami 2002. óta otthona az Oscar-díj átadásnak. A hatalmas előadó termen kívül egy csomó drága üzlet van az épületben. Én itt elég rosszul éreztem magam a torkom és a fogam miatt, ezért elsőnek értem vissza a hostel-be. Összepakoltam a bőröndbe a cuccaimat, mert másnap reggel már indultunk a Bűnök városába, Las Vegasba. :)

Videó Los Angeles-ről. Zene: "Lenny Kravitz - California" című száma és a "Beverly Hills 90210" című kedvenc tinisorozatom betétdala :)

A nyaralás befejező része a jövő hét elején következik...