West Coast Trip - Part 3/3

És a befejező rész...

7.nap

Pénteken reggel korán keltünk - utoljára a Banana Bungalow-ban. Összepakoltuk a cuccainkat, ettünk egy gyors reggelit, majd taxiba szálltunk. Ezúttal egy örmény származású taxisofőr társaságához volt szerencsénk. Megkérdezte, hogy honnan jöttünk és mikor meghallotta, hogy “from Hungary”, rögtön megmutatta a jobb vállán levő tetoválását: “Veszprém 1978”. Kiderült, hogy 2 évig volt katona Magyarországon és azóta is emlékszik a nagyobb városok neveire, illetve egy rendkívül fontos mondatra: “Pajtás! Forint van, probléma nincs!” A csajok szakadtak a röhögéstől, én a fájó bölcsességfogam miatt csak magamban nevetgéltem. Kérdezte, hogy hova megyünk, mondtuk, hogy Vegasba, aztán Dóri és Zsófi Hawaii-ra. Milyen meglepő, egy hónapja volt Hawaii-on a feleségével és kiderült, hogy ugyanabban a hotelben szálltak meg, ahol aztán Dóriék is. Kicsi a világ! 13 éve él Los Angelesben, az angolja botrányosan rossz, viszont nagyon jófej volt! :) Kaptunk egy kis kedvezményt is az árból. Megérkeztünk a Greyhound busztársaság los angelesi termináljához, ahol beváltottam a kinyomtatott jegyeket, majd leültünk a váróba.

Laza 1,5 órás késés után megjött a buszunk. Hatalmas örömujjongás volt, de a King Kong méreteket öltő feka buszsofőr nem sietett annyira, ezért 20 percbe telt egy kb. 35 fős busz megtöltése. A légkondi maxon ment, és hiába öltöztem fel rendesen, még így is fáztam, szerintem itt már hőemelkedésem is volt. Megálltunk egyszer fél órára ebédelni, akkor megkértem csoki bácsit, hogy a kicsit mérsékelje a légkondit, ha lehet, mert megfagyunk. Mondta, hogy jó. Mindenki megrohamozta a kajálós helyek egyikét, én a kínaiba mentem. A sofőr megmondta, aki nincs itt időben az itt marad a sivatag közepén, ő nem fog létszámellenőrzést tartani :) Mindenki vissza is ért pontosan, indultunk tovább. Először nagyon jó volt a hőmérséklet, de aztán azt éreztük, hogy kezd egyre melegebb lenni. A végén már a takaró sem kellett és hosszúujjú felsőben is izzadtunk. Hátrakiabált a sofőr, hogy elromlott a légkondi :) Félrehúzódott, hátrasétált, kinyitotta a tetőablakokat, így mentünk tovább. Csodálkozom, hogy nem lett nagyobb balhé, az amcsik nagyon rosszul viselik ha nincs "hideg". Baromi meleg volt, a 2 tetőablakon csak a forró, száraz levegő jött be. Ekkor már átértünk Californiából Nevada államba, sivatagos környéken szeltük a mérföldeket. Próbáltam aludni, de inkább csak csukott szemmel pihentem. Egyszer csak Teo nyújtott egy dobozos szénsavas üdítőt, Zsófi kapta egy melletük ülő texasi nénitől. Jéghideg volt, úgy örültünk neki Teoval, mintha már 2 napja szomjaznánk :) Ismeretlenül is köszönjük a néninek, nagyon kedves volt tőle! 6 óra utazás után megérkeztünk Las Vegasba! Halleluja!

Las Vegast, becenevén Sin City (Bűnök városa), 1905-ben alapították. A várost a Mohave- sivatag veszi körül, ezért egész évben száraz és viszonylag meleg idő uralkodik. Amikor mi voltunk ott, 38-40 fok volt, ami soknak tűnik, viszont egy kisebb felüdülés volt a párás new yorki meleg után. Vegas egy kicsit úgy néz ki, mint a Hotel nevű társasjáték. Van egy hosszú utca, itt "The Strip" a neve, és mellette sorakoznak a különlegesebbnél különlegesebb hotelek. Egy nap alatt be tudod járni New Yorkot, Egyiptomot, Velencét, Párizst :) Mindegyik hotel más témára készült, szinte versenyeznek egymással, hogy melyik a szebb és jobb. Nem tudnék választani... Mi az Imperial Palace-ban laktunk, ami a Caesar Palace-szel van szemben van. Ez volt a legolcsóbb és legközpontibb helyen fekvő hotel. Mindenkinek ajánlom, aki Vegasba látogat. Vegas a szerencsejátékokon és kaszinókon kívül a rengeteg kis "wedding chapel"-jéről (házasságkötő kápolna) is híres. Itt percek alatt összeadnak, ha házasodni van kedved.

Tehát megérkeztünk a buszállomásra, ahol fogtunk egy taxit. Igazából ez nem is taxi volt, csak egy feka csávó kibérelt autója, amivel hétvégenként (illegálisan) pénzt keres. Jó business, lehet hogy nekem is ezt kellett volna csinálnom Brooklynban és akkor most egy zsák pénzzel mehetnék haza :) Ő is nagy arc volt, mesélt nekünk Vegasról, majd előkapott egy fotóalbumot amiben az ő képei voltak fellépések előtt - nőnek öltözik és úgy énekel :) Ezen már meg sem lepődtünk :) Megérkeztünk a hotelhez, behúztuk a bőröndjeinket a lobby-ba, beálltunk a sorba, hogy becsekkoljunk. Én itt már éreztem, hogy elég rosszul vagyok, egyszer melegem volt, egyszer rázott a hideg, köhögtem, náthás voltam, fájt a fogam, le kellett guggolnom, nem tudtam állni. Csoda hogy még élek :) Végül kaptunk a két szobát, amik egymás mellettiek voltak, nem máshol mint a legfelső, 18. emeleten :) A lobby-tól a szobánking kb. 10 perc volt az út lifttel és gyaloglással. Én bevettem a gyógyszereimet és lefeküdtem aludni, a lányok elmentek felfedezni a várost. Csak annyira emlékszem a sztorijaikból, hogy Teo magassarkúban és fekete miniruciban tipegett Vegas főutcáján az egy kiló kenyérrel, sajttal és sonkával, amik egy nejlonzacsiban voltak. Ezt vették ugyanis a Grand Canyon túrára élelemnek. Kérdeztem is, hogy hol a hagyma meg a paprika?! :)

8. nap

Hajnali 1 órakor fogtunk egy taxit és irány a reptér autókölcsönzője. Nem azért ilyen korán, mert nem szeretünk aludni, hanem csak így volt arra esélyünk, hogy korán odaérjünk a célállomásunkhoz és találjunk parkolóhelyet. Kisebb nehézségek árán felvettünk az autónkat, ami most nem volt olyan nagy, mint az előző, csak 5 személyes. Múltkor a csomagjaink miatt kellett a minivan. GPS-t most is kértünk, a Teri nevet kapta. :) 5 óra alatt értünk oda a canyon déli pereméhez, South Rim, ez már Arizona államhoz tartozik. Ismét felváltva vezettünk, először Teo, aztán én, majd napfelkelte után Zsófi. Összesen 25 dolcsit kellett fizetnünk a belépésért, ezzel a jeggyel akár 7 napot is maradhattunk volna. Leparkoltunk és megrohamoztuk a visitor centert, illetve a mosdót. Ezután felpattantunk az ingyenes buszjáratra, ami a canyon déli részen megy körbe-körbe. Autókat nem engednek be ide. Az első megállónál leszálltunk és kisétáltunk a fák mögötti részre, ahol a kilátóteraszról elénk tárult a GRAND CANYON!!!

“Égnek meredő sziklatornyok és meredek falú szurdokok gigantikus labirintusa. A Grand-kanyon méretei oly hatalmasak, hogy a képződményt még az űrből is látni. 440 kilométer hosszú, közel 30 kilométer széles és 1600 méter mély. A Föld egyik legmélyebb szakadékvölgye, amelynek falai merőlegesen hasítanak bele a Föld kérgébe. A Colorado folyó kevesebb, mint ötmillió év alatt átvágta magát bolygónk kétmilliárd éves történetén, rétegről-rétegre feltárva a geológiai korokat.” (forrás a National Geographic oldaláról) Ennél jobban én sem tudtam volna összefoglalni. Lélegzetelállító a látvány, nehéz szavakba foglalni. Amikor először pillantottam meg, olyan volt, mintha egy nagy poszter lett volna. Néhány percbe telt, hogy felfogjam, ez valóságos. Hasonló érzésem volt, mint Mexikóban a Chichen Itza-nál. A képek és a videók szerintem nem tudják visszaadni azt az élményt, mint amikor ott vagy. Egy szobor vagy egy épület igen, de ez nem. Ez egy olyan hely, amit mindenkinek a saját szemével kell látnia, vegyétek fel a bakancslistátokra.

A shuttle busszal tovább mentünk, leszálltunk a következő megállónál, ahol egy túra útvonal kezdődött, a Bright Angel Trail. Ez a legkönnyebbek egyike volt, nem másztunk le a canyon aljára, csak a peremén mentünk végig egy kb. 2 km-es szakaszon. Útközben mindig megálltunk, fényképeztünk, videóztunk, majd egy fa alá leültünk és nekiláttunk a tízórainak. A Vegasban vett kenyér összezsugorodott eredeti állapotának egyharmadára és felvett egy meghatározhatatlan alakzatot. A lap sajtok (amik szerintem életükben nem láttak sajtot) megolvadtak, a sonka pedig tuti megromlott - bár utóbbiból csak Szilvi és Teo evett. Szilvi volt a konyhásnéni, ő osztogatta az adagokat. :) Ezen a napon is éreztem a bölcsességfogam, nem igazán tudtam harapni sem, az egész állkapcsom fájt, nehéz volt artikulálva beszélni. Zsófi adott gyógyszert a fájdalomra, de sokat sajnos nem használt. Azért köszi Zsófi!!! Végigmentünk az útvonalon, Zsófi és Szilvi többször is kiálltak a sziklák szélére és úgy pózoltak, mintha épp leesnének vagy lelöknék egymást. Én ezt nem tudtam nézni :) Amúgy mindig van olyan turista aki leesik és olyanok is, akik eltévednek, mert nem visznek térképet magukkal a túrákra, illetve kevés folyadékkal indulnak el és kiszáradnak a hőségben. Évente több ilyen halálos eset van, a legfiatalabb egy 4 éves kislány volt 3 éve... Az útvonal végén felültünk újra a buszra, továbbmentünk, és a legközelebbi kilátónál vettünk egy kis ételt, italt, megebédeltünk. Találtunk padokat és asztalokkal, itt lefeküdtünk aludni 2 órára. Már hajnali 1 óta fent voltunk és elfáradtunk :) 7-kor volt a naplemente, a Mohave Point nevezetű részhez mentünk, mert a buszsofőr azt mondta, hogy szerinte itt a legszebb. Csodálatos volt, narancssárga és vörös színbe borult a táj, olyan volt, mintha egy filmet néznénk. Amikor eltűnt a nap, a táj színe újra megváltozott. Ha ide jöttök, akkor a naplementét ne hagyjátok ki! Ez volt a legeslegszebb. 8-ra értünk vissza az autónkhoz, és korom sötétség fogadott minket a parkolóban, foglamunk sem volt, hogy hova parkoltunk. Semmilyen világítás nem volt. Egymást nem láttuk, nemhogy a sötétkék/fekete autót. Nagyszerű...:) A buszsofőr viccelődött erről a buszon, hogy itt nem lesz világítás, de azt hittük, poén. Hát nem. A mobiljaink fénye volt az egyetlen amivel világítani tudtunk. Végül egy negyedórás keringés után meglett. :) Hazafelé Szilvi és Teo vezettek. Hajnali 2-kor leadtuk a vegasi reptéren a kocsit, majd hazamentünk aludni.

Videó a Grand Canyonban tett látogatásunkról:

9. nap

Másnap már nem emlékszem pontosan, hogy hánykor keltünk fel, de talán dél körül lehetett, vagy később. Kiderült, hogy Teo és Szilvi ekkor már ébren voltak és lementek a szálloda medencéjéhez csobbanni egyet. Én még mindig nem voltam a topon, de azért összeszedtem magam. Teo ezen a napon ment haza, mert szerdán már dolgoznia kellett Budapesten és csak így volt repjegye. Először megebédeltünk, aztán irány a hotelunkkal szembeni Caesar Palace. A Caesar Palace-ben 3348 szoba van és egy hatalmas kaszinó, ami szerintem akkora mint egy kisebb magyar város. Az egész design az ókori Rómát mintázza, nagyon szépen megcsinálták az egészet! Külön koncertterme is van, Colosseum névre hallgat, itt szokott fellépni Cher és Celine Dion is. A filmekből is ismerős lehet, itt forgatták az Ocean’s Eleven-t, a Hangover-t, az Iron Man-t, a Dreamgirls-t és a Rocky 3-ból is részeket. Igazából itt az összes hotelbe ki-be lehet járkálni, mert mindegyik földszintjén egy kaszinó van. Nem kell kiöltözni sem, a legtöbben rövidnaci - póló kombinációban ültek a játékgépek előtt. Persze voltak olyanok is, akik koktélruhában flangáltak fényes nappal a főutcán - de ez Amerika, és legfőképpen: ez VEGAS, szóval itt semmi sem ciki :) Feltűnően sok nagymami és nagypapi korú ember játszott a kaszinókban, azon röhögtünk, hogy épp az unokák karácsonyi ajándékra félretett pénzt játszák itt el :) Amúgy mindenféle korosztály volt, Vegas az a hely, ahova bármelyik életkorban érdemes jönni, kivéve ugye 21 év alatt. Itt az utcán is lehet alkoholt fogyasztani, sokan vittek a kezükben nagy színes koktélos poharakat - ekkor elhatároztam, hogy ilyet én is fogok inni, bármi is legyen benne! :) A Ceasar Palace után a híres Bellagio Hotelhez mentünk. Ez a hely is flancos volt, csak olyan boltok mellett mentünk el, ahol egy táska ára többe került mint a komplett 10 napos túránk összesen. :) Az utcán itt is árultak “ice cold water”-t (jéghideg vizet) 1 dollárért, ami nagyon jól jött a forróságban. Teotól hamarosan elköszöntünk, ő kiment a reptérre és nekivágott a Las Vegas-Salt Lake City-New York-Genf-Budapest 2,5 napos repülőútjának. Jól hangzik, ugye? :) Nagyon örültem Teo-nak, hogy sikerült eljönnie velünk és ezer hála amiért hazavitte 1,5 bőröndnyi cuccomat! Miután elbúcsúztunk tőle, visszamentünk a szobánkba, letusoltunk, átöltöztünk, majd visszamentünk a Strip-re. 3 olyan látványosság is van a turistáknak, ami ingyenes és a Strip-ről lehet megnézni. Ebből kettőt láttam ezen az estén, a harmadikat másnap. Az első egy vulkánkitörés volt a Mirage Hotel előtt, aminek a melegét mi is éreztük, majd egy kalózos showt is megnéztünk a Treasure Islands Hotel előtt. Ez utóbbi nekem annyira nem tetszett. Ekkor megint rosszul éreztem magam és úgy éreztem hogy muszáj hazamennem lefeküdni, bármennyire is maradnék a csajokkal. Komolyan, nem emlékszem, hogy utoljára mikor éreztem magam ennyire rosszul. Én sosem vagyok beteg, max 2-3 napos nátha ami Neocitránnal el is múlik. De láz, levertség...soha. Erre még rátett egy lapáttal a fogfájás, ami miatt a fejem is fájt néha. Egyáltalán nem örültem, hogy pont a nyaralás alatt volt ez az egész...de nem tudtam mit tenni. Szóval én hazamentem busszal - ahol nem tudtam jegyet venni, mert nem láttam jegyautomatát de szerencsére nem jött ellenőr. :) Kicsit messzebb rakott le a hotelunktól, ezért láttam esti kivilágításban a Paris-t, a Párizs mintájára épült hotelt az Eiffel torony másolatával és a diadalívvel együtt. Lepihentem, bevettem a gyógyszereimet és elaludtam. Ezalatt Zsófi, Dóri és Szilvi végigsétált a Strip-en egészen a Stratosphere Tower-ig. Ez egy torony, egy hotel, egy kaszinó és egy kisebb vidámpark is egyben. De az érdekessége, hogy a vidámpark a torony tetején, 335 méter magasban van. Itt vannak a világ legmagasabb "ride"-jai. Csak 3 attrakció van, de Dóri és Zsófi mindegyikre felültek. Ki kellett várni a sort, ehhez Szilvinek nem volt kedve és idő közben hazajött. Ja, azt kihagytam, hogy ezen a napon valamikor délután kipróbáltuk a nagy koktélos poharakat és nagyon fincsi jégkásás, alkoholos, gyümölcsös italok közül lehetett választani.

10.nap

Hétfőn reggel Dóri és Zsófi elindultak Hawaii-ra, ezért elbúcsúztunk tőlük korán. Szilvivel 11-kor kicsekkoltunk, kértünk közösen egy olyan nagy limonádés koktélszerűséget és kifeküdtünk a medencepartra. Délután sétálgattuk a Strip-en, megnéztük Vegas legnagyobb hoteljét, a Venetian-t. A 40 emeletes szálloda köré egy mini Velence van felépítve, még gondolázni is lehet egy kis pénzért. Nem tudom...én inkább majd az igazi Velencében akarom ezt kipróbálni, itt olyan mű lett volna. Mindenesetre, ez is nagyon szép volt. Szilvivel megláttunk egy kétszintes épületet egy ufo szerű hatalmas árnyékolóval a tetején - kiderült, hogy egy kis bevásárlóközpont akadt az utunkba. Mivel nincsenek véletlenek, a sors akarta azt, hogy itt lyukadjuk ki, nem kellett magunkat sokáig győzködni, hogy bemenjünk :) Megtaláltuk a Forever 21-t is, ahol bevásároltunk, de csak azért, mert olyan ügyesen gazdálkodtunk a pénzünkkel, hogy még maradt. Visszafelé megnéztük a Paris-t és a Bellagio Hotel fantasztikus szökőkút show-ját. A hotelünkben ettünk egy jó kis olasz vacsit, majd indultunk a reptérre. A taxisunk most is iszonyat jófej volt, vicces sztorikat mesélt a turistákról, plusz kiderült hogy igazából new yorki, csak 5 éve lakik Vegasban. Sokszor van olyan eset, hogy annyira részeg valaki, hogy a 20 dollárost 100-asnak nézi és a 13 dolcsis végösszegből csak 5-öt kér vissza. Vagyis taxisunk nyert 85 dollárt :) Hiába figyelmezteti az adott embert, őt nem érdekli. Kiértünk a reptérre, itt is lehet még játékgépezni, ha maradt egy kis pénzed. Nekünk nem maradt :) Sikeresen becsekkoltunk, megvolt az átvizsgálás, kicsit várakoztunk, majd felültünk az éjjel 11:20-kor induló gépükre, amivel new yorki idő szerint 7:25-re érkeztünk meg a Nagy Almába.

Szilvitől elbúcsúztam, nagyon jó útitárs volt, sokat nevettünk. Köszönjük Lujzikánk, hogy eljöttél és hogy veled ünnepelhettük a 22. szülinapodat!!! Még találkozunk, az is lehet, hogy újra Vegasban - de addigra tuti kihúzatom az összes bölcsességfogamat :)

Videó Las Vegas-ról. (Zene: INXS - Pretty Vegas)

Itt a vége. Nagyon szuper volt a nyaralásunk, de a fogam miatt az utolsó pár napot nem tudtam felhőtlenül élvezni sajnos.

Köszönöm a Csajoknak is, remélem legközelebb is a Csilli Tours-t választjátok! :)

Puszi

Ps: pontosan egy hét múlva megyek haza.... :) :( ... még a héten írok bejegyzést az elmúlt napokról