Au pair hétköznapok

Sziasztok!
Ez egy rendhagyó bejegyzés. Soha nem emlékszem, hogy mi történt hétfőtől péntekig. Most mindennap leírtam, hogy miket csináltam, ezt olvashatjátok. Semmi extra, csak au pair hétköznapok. :)

Hétfő

A reggeli készítése közben láttam, hogy O-nak be van kötve a jobb kezén a középső ujja. Kiderült, hogy hétvégén ráesett a kosárlabda és azóta is fáj neki. Délután B-t elvittem a balett órájára – már szereti – és miközben ott volt, találkoztam Zsófival. Ő is Park Slope-ban volt, mert a nagyobbik host gyerekét vitte pszichológushoz és addig a kicsivel egy játszótérre mentek. Odamentem én is 20 percre, beszélgettünk egy kicsit, aztán hazaugrottam O. zene könyvéért, mert 5.30-tól jazz zenekari próbán volt. Kidobtam a könyvet, felvettem B-t, aztán J-t és anyuka is a környéken volt. Hazamentünk, anyuka elkezdte főzni a vacsit, ami quesadilla volt. Ez egy mexikói étel. Két puha tortilla lapban van mindenféle töltelék (zölségek, sajt, néha husi) és ezt kell átmelegíteni egy serpenyőben egy kiskanál olívaolajon. Salsa szósszal szokták enni és tejföllel/natúr joghurttal. 7.30-kor fel kellett vennem O-t a jazz zenekaros próbáról, 7.50-re értem haza. 8-kor elindultunk Zsófival és két gurulós bőrönddel Bertramhoz, aki New Jersey-ben lakik, mert felajánlotta, hogy odaadja nekünk a kettlebell-jeit. Aki nem tudja mi ez, az google-n nézze meg :) Elmentünk a 2-es metroval a World Trade Center helyéig, innen indul a PATH nevű „vasút/metro” New Jerseybe. 1.75 dolcsi egy útra. Az első megállónál kellett leszállni. Kiértünk a felszínre, előttünk volt a Hudson folyó és mögötte Manhattan, a sok kivilágított irodaházzal. Nagyon szép! Az Empire State Building teteje ezen a napon pezsgő színű volt. Megérkeztünk Bertramhoz, nagyon szép kis apartmanban lakik a 12.emeleten. Évi már ott volt, nemrég érkezett. Csinált nekünk teát, de nem akármilyet: anyukája küldött otthonról Gárdonyi Teaházas teát – ez a kedvenc teamárkám. Köszönjük Évi anyukája!!!! :) Bertram is készült, vett nekünk csokit. Én nem ettem, de Évi elfogyasztott egy táblával :) A csajok odaadták nekünk a szuvenirt, amit még Bostonban vettek. Mondták, hogy kicsi lesz és hülyeség, de mindekire illeni fog :) Dórinak még adósak vele. A lényeg, hogy kitűzőt kaptunk, az enyémre az van írva, hogy TOFU és tofuszeletek tarkítják a csodálatos barna hátteret :) Bertram fotósat kapott, vajon miért? :) Dóri pedig nem mondom meg hogy mit, mert meglepi lesz. Én ki is tűztem rögtön a pulcsimra. Ezután elkezdődött a kettlebell oktatás, aminek még mai napig érzem a hatását…. 11-kor hazaindultunk és Zsófival fél 2-re értünk haza.

Kedd

A reggel balhéval kezdődött, ugyanis O. panaszkodott, hogy fáj az ujja és nem akar suliba menni. Persze anyuka rögtön mondta, hogy ez nem kifogás, ha nem is ír az órán, attól még be kell ülnie és hallgatnia amit a tanár mond. Ők fent veszekedtek az emeleten, addig én B-vel álltam lent a bejárati ajtónál indulásra készen. O. elkezdett sírni, akkor már kitalálta, hogy a hasa is fáj. Anyuka nem tudta lerángatni, ezért feladta…ma O. otthon marad, de TV-t nem nézhet. Nem nagyon örültem neki, de nem volt mit tenni. Elvittem a kicsit suliba. Hazaértem, O. lejött, hulla fehér arca volt, mondta, hogy adjak neki valami gyógyszert, mert már a feje is fáj. Adtam neki Motrin-t (ez itt a fájdalomcsillapító). Utána különben nekem is elkezdett fájni a fejem…biztosan front volt. Mivel nem nézhette a TV-t, dél körül bekapcsolta a számítógépet és azon nézett meséket, nem hülye a gyerek :) Megsétáltattam a kutyusokat és fél 3-kor indultam B-ért. 4.30-ra elvittem őt táncra, amíg ő ott volt, addig én vettem pár cuccot a Key Food nevű supermarketben, mert apuka elfelejtett bevásárolni hétvégén. Zsófival kitaláltuk, hogy egyik nap csinálunk mákos gubát, úgyhogy vettem két hosszú kiflit és sikerült mákot is találnom elég jó áron. Táncóráról haza, anyuka már otthon volt, elkezdte csinálni a vacsit, mondta, hogy én elkészíthetem a salit. Ő valamilyen rákos cuccot csinált, amit aztán megsütött a sütőben és tésztával összekeverte a végén. Én a saliba raktam szép zöld salátaleveleket, kígyóubit, lilahagyma karikákat, vékony zöldalma szeleteket, diót és pisztáciát. Jó kis őszi saláta. Anyuka összedobott hozzá egy fini öntetet. Közben O. megkért, hogy segítsek neki kivagdosni pár képet, amik a spanyol házijához kellenek – Puerto Ricoról kell csinálni egy kis könyvet. Jó hangulatában volt – én ezt annak tulajdonítom, hogy nem kellett suliba mennie – és legalább 6szor megköszönte, hogy segítek neki. Azt kérem karácsonyra, hogy mindig ilyen legyen :) Megjött minden családtag, együtt leültünk az asztalhoz. Rég volt már ilyen. Épphogy csak elkezdtünk enni, megszólalt a mobilom a konyhában. J. szólt, hogy csörög a telefonom, de mondtam neki, hogy mindegy, biztosan nem fontos, majd visszahívom vacsi után. Mondta, hogy ez tetszik neki, hogy nem ugrok rögtön a telefoncsörgésre. Ezután J. kihúzta anyukánál a gyufát, mert megkérte, hogy hívja fel az egyik szomszédot most rögtön, mert blablabla. Anyuka mondta, hogy nem, mert most ült le enni és szeretné először befejezni a vacsorát. Pont ekkor megszólalt anyuka telefonja, de nem vette fel. J. közben mondta neki, hogy vedd fel anyu, mert biztos a szomszéd hív. Ezután a szomszéd a vonalas számot hívta :) Ha csörög a vonalas telefon, akkor B. mindig ugrik és odahozza. Most is így volt, elfutott érte a nappaliba, de nem hallotta, hogy közben anyuka azt mondja neki, hogy nem kell idehoznia. Már visszarohant a konyhába vele, J. kikapta a kezéből és felvette gyorsan. anyukát keresték és J. odanyomta az anyja füléhez a telefont. Anyuka csak ennyit mondott: „Szia Robert! Most éppen vacsorázom, szeretném befejezni és majd visszahívlak. Bye.” és kinyomta. :) J. kiakadt, hogy miért nem tudott vele beszélni, anyuka meg azért volt mérges, hogy J. miért vette fel a telefont. Anyuka megkérdezte apukát, hogy ő mit gondol erről, szóljon már hozzá :) Ő annyit mondott: J. én veled értek egyet, de azzal nem, hogy itt veszekedtek az asztalnál. Erre az anyuka odafordul hozzám: Már látom, hogy miért nem szoktál velünk vacsizni :) Ez tök vicces volt. Különben legtöbbször azért nem vacsizom velük, mert ha annyit és azt enném mindennap este amit ők, akkor úgy néznék ki, mint egy hordó. Ezért én általában kihagyom és eszem egy gyümit vagy elmegyek és talizok a barátokkal.

Szerda

Szerdán reggel minden gyerek elment a suliba, de anyuka mondta, hogy elviszi délután O-t dokihoz, mert lehet hogy eltörött az ujja. Nagyon szép idő volt, 10-kor átjött Zsófi és elsétáltunk a Prospect Parkon keresztül Park Slope-ba. Láttunk egy pasit, aki egyszerre 8 kutyát sétáltatott. Lefényképeztem hátulról:

A Bank of Americaba mentünk, de nem volt bent az ügyintéző akit kerestünk. Elmentünk a Key Foodba, ahol még vettünk vaníliás pudingport a mákos gubához. Délután a szokásos időpontban felvettem B-t. Gyorsan megcsinálta a háziját, aztán Youtube-on nézett videokat Peruról :) Most erről tanulnak és érdekli – ráragasztottam a földrajz-mániámat, már csomó fővárost tud :) Fél 6 körül megérkezett J., anyuka és O. még a dokinál voltak, úgyhogy anyuka küldött egy üzit, ha ma csak a két gyereknek csináljak vacsit. B. kedvence a mac ’n cheese (sajtszószos tészta), úgyhogy azt csináltam. Egy kis besamelmártásba olvasztottam cheddar sajtot, főztem tésztát, összekevertem a kettőt és kész. B. kevert bele borsót is. Ízlett nekik. Ezután J. házit csinált, B-vel pedig lementünk a szobámba és azt játszottuk, hogy ő a fodrászom, mindenféle őrült hajat csinált nekem, a felét majdnem kitépte miközben fésülte. Én kivasaltam a haját, ami nagyon tetszett neki, mert így hosszabbnak tűnt.

Csütörtök
Eljött a várva várt nap: mákos gubát készítettünk Zsófival. Átmentem hozzá 9.30-kor reggel, miután átálltam a kocsikkal és elkezdtük a mákos guba gyártást.:) Sajnos a két kifli amit vettem már nem volt puha, de a vaníliás tej megtette a hatását. Nagyon finom lett a végeredmény, még biztosan fogunk ilyet csinálni. Képek:

Délben hazamentem, beszélgettem Skype-on egy kicsit Verával, kifestettem a körmeimet, kutyát sétáltattam és elindultam kocsival felvenni a lányokat. Mire hazaértünk, anyuka már a konyhában aprította a zöldségeket turbó üzemmódban :) Mindent gyorsan csinál és hatalmas rumlit hagy maga után - amit persze én pakolok el a végén. Kb. 10 percet töltöttem otthon, amikor írt host fiam egy sms-t, hogy vegyem fel. Anyuka adott pénzt, hogyha már elmegyek, vegyek 2 kis doboz Haagen Dazs fagyit (egyik legjobb márka itt, vannak boltjaik is) és egy narancslevet. Végül J. vett, addig én a kocsiban maradtam. Az egyik fagyi amit választott csokis süti ízű, a másik mentolos cukorka ízű :) Hazaértünk, és anyuka megkért, hogy csináljak sushi-t, mert szerinte én jobban csinálom mint ő, pedig ő már évek óta készíti, de mindig szétesik. Én eddig talán 6-szor csináltam :) De rájöttem, hogy az övé azért esik szét, mert kapkod, siet, én meg nyugiban csavarom fel a norit. (nori = sötétzöld vékony algalap, amiben a rizs és a töltelék van, a sushi külső része) Csináltam olyat is, amiben lazaccsíkok vannak, és olyat is amiben csak zöldségek - avokádó, uborka, répa. Lefényképeztem a végeredményt:

Közben hazajött apuka, de csak 5 percet volt itthon, mert ment Washington DC-be egy üzleti útra. B. ezért elkezdett sírni, üvölteni, hiába mondtuk, hogy holnap hazajön. Fél 8-kor átmentem Zsófihoz, és újra New Jersey felé vettük az irányt. Bertramnak vittünk mákos gubát, ő képeket és videokat mutatott nekünk, aztán megnéztünk egy filmet: The Remains of the Day (1993. Anthony Hopkins és Emma Thompson). Jó volt, csak hosszú, így végül 1-kor indultunk haza, és fél 3-ra értünk Brooklynba...már nagyon álmosak voltunk Zsófival.

Péntek

Ma reggel anyuka azzal fogadott a konyhában, hogy itthon fog dolgozni, elviszi reggel a lányokat suliba és utána bevásárol. Csak annyi segítségre lesz szüksége, hogyha megjön a boltból, akkor segítsek neki elpakolni az egy tonnányi cuccot. OK. Az, hogy délután mi lesz, egyelőre rejtély, soha nem lehet tudni. Tervezünk még egy utolsó összejövetelt Bertrammal, Évi is tudna jönni ma és Zsófi is. Remélem összejön.

Jövő héten folyt.köv.