Utolsó TOEFL class, Hálaadás

Sziasztok!

Péntekkel fejeztem be az előző bejegyzést. Végül elmentünk este egy bárba - ugyanabba, ahol Halloweenkor is voltunk - mozzarella sticks-ek és pár pohár ital kíséretében elbúcsúztunk Bertramtól. Azóta már tudom, hogy épségben hazaérkezett. De nem maradok itt Amerikában a magyar barátaim nélkül, ugyanis Gaby most vasárnap repül az USA-ba :) Nem itt lesz New Yorkban, de meg fog látogatni egy hétvégére majd. Nagyon örülök neki! Karácsonykor pedig jön Vera és Andi! Helgától kaptam egy nagyon szép képeslapot Prágából! Mégegyszer köszi!

Szombaton volt az utolsó TOEFL Preparation órám. Én voltam csak ott 10-re, amikor az óra kezdődött, mindenki késett. Azt tudtuk, hogy páran nem is fognak tudni jönni, de azért meglepődtem :) Susan azt mondta, hogy amíg nincs itt senki, addig válasszam én ki, hogy miről tanuljunk. A kiejtés gyakorlását mondtam neki. Azt mondta, hogy szerinte nekem jó a kiejtésem. Persze mindenkién lehet csiszolni még, hiszen nem ez az anyanyelvünk. Úgy vettem észre, hogy a magyarokat elég jól értik az amerikaiak beszéd közben, a mi akcentusunk más mint a többi nyelvé. Pl. spanyol anyanyelvűek általában lehagyják a szavak végét és mindenkinél van valami probléma. Én most az "a" hangot szerettem volna gyakorolni. Egy példa: THEN és THAN. Szerintem az angolt beszélő magyarok többsége ugyanúgy ejti mindkét esetben a magánhangzót, E. Pedig ez nem így van (a "TH" hangról meg már nem is beszélek, amit ugye nem D-nek mondasz itt, hanem a nyelvet a két fogsor közé kell rakni, de csak egy picit :) ). A THEN-nél tényleg "e"-t kell ejteni, a THAN-nél pedig egy nyitottabb "e" hangot ami az E, A és Á között van valahol :) és ez ugyanígy van az összes ilyen szónál ahol A van és magyarul E-nek ejtenénk (can, and, dad..stb) Ez onnan indult, hogy B-vel gyakoroltam a "salary" (fizetés) és "celery" (zeller) közötti különbséget :) Nem mindegy. Közben aztán beszállingóztak a többiek, de így sem voltunk sokan. Én nem is bántam. Susan sztorizgatott is, mindenki szereti hallgatni a történeteit és azt ahogy beszél. Óra után csináltunk egy csoportképet, de egy valaki nincs rajta. A másik kép pedig a suli folyosóján készült. Nem ronda :)

Balról jobbra: Francesca (olasz), Csilli, Duygu (török), Susan, Belina (lengyel) és Miriam (mexikói)

Az asztalon a táskám, a reggelim és a tejeskávém van. Itt szoktam reggelizni óra előtt. Az óra végén rendeltem Susan-től egy relaxációs CD-t, amit azóta meg is kaptam postán, nagyon jó! Ő beszél alatta, lefekvés előtt hallgatom meg. Magas vérnyomású, stresszes au paireknek hatványozottan ajánlott :) Amúgy meg mindenkinek. Óra után elindultam, hogy keresek szürke táskát magamnak. Perszen me találtam semmi jót. Ezután hazamentem, mert estére meghívott Michaela, a szlovák au pair bulizni és aludtam egy picit. Még a buli előtt átmentem Zsófihoz egy picit, elmesélte, hogy lesz egy háziállata a családnak: 100 lábú hernyó..már nem tudom az angol nevét :) Olvassátok az ő blogját is és megtudjátok. Azóta kiderült, hogy 3 is jött a kukacból - postán :) A buliba 11-re kellett menni, velem volt Francesca és Évi is. Lényeg a lényeg, hogy majdnem 1 órát vártunk a bejutásra, már megfagytunk, meguntuk és felmentünk Éviék lakásába - amit most láttam először, pedig már sokat mesélt róla. Au pairként persze minden lakás elmegy, mert tudod, hogy nem ez a te igazi otthonod és csak egy ideig leszel itt, de én nem tudnék itt így lakni mint ők. Évi mondta is, hogy a gyerekek is jobban szeretik a long islandi nyaralójukat, mint a manhattani lakást. Egy hatalmas stúdió van az alsó szinten, ahova a felső szintről nyílnak az ablakok. Mondjuk nem sokat vannak itt, az biztos, ők is késő estig dolgoznak. 3-ra értem haza éjjel.
Vasárnap volt a Washington DC kurzus utolsó órája, a Metropolitan Museum-ba mentünk. De kiderült, hogy semmi köze nem lesz Washingtonnak az egészhez. Kaptunk kb. 15 oldalt, amit ki kellett tölteni egy amerikai fotós kiállításának nézegetése közben. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem bugyuta és unalmas kérdések vannak. Pl verset kellett írni az egyik képhez, meg volt amelyiket le kellett rajzolni. Mi van??? Én nem versíró meg rajzkurzusra jelentkeztem. A városról akartam többet megtudni. Mindegy, elszórakoztunk a német csajokkal. 4 után hazamentem, este átjött Zsófi és filmeztünk. (Fűrész sorozat)

Nem emlékszem pontosan, hogy mi volt hétfőn és kedden. Szerdán, vagyis tegnap, reggel elvittem B-t suliba, utána felvettem a kisördögömet, O-t egy régi osztálytársának a házában, mert előző nap ottalvós szülinapi bulit csinált. Rögtön azzal fogadott, hogy mi a francot csinálok itt, túl korán jöttem. Persze nem akart suliba menni. Mondtam neki, hogy sajnálom, anyád azt mondta, hogy 9-kor kell felvennem téged. Szerencsére ott volt a házigazda anyukája, és ő is megkérte O-t, hogyha anyuka azt mondta, hogy mennie kell, akkor menjen. Direkt lassabban vezettem, mint szoktam, hogy később érjen be a suliba. Kiszállt és kért egy kis pénzt tízóraira. Akkor már kedves hangja volt - ha pénzt kér, akkor mindig ilyen. Hazamentem, kitakarítottam a nappalit, mert estére áthívtam pár au pairt vacsira. A host familym köztudottan hatalmas kupiban él. Anyuka korábban hazajött, azt mondta, hogy még soha nem látta ilyennek a nappalit és az házat. Mondtam neki, hogy össz-vissz 1,5 óra volt, pakolással, törölgetéssel és porszívóval együtt, közben még mostam is. Délután ő vette fel a lányokat. A fiúnak nem volt suli, ő moziba ment a Twilight új részét megnézni. Hát nem volt elájulva tőle, de kérdeztem és már az első sem tetszett neki annyira. Akkor minek nézte meg a másodikat? :) Nekem sem tetszett az első, ezért nem költök pénzt a másodikra. Felvettem őt a film után, hazamentünk. 4.30-kor az egész család beült a régi kocsiba (az újban csak 5 ülés van) velem együtt és irány a LaGuardia reptér - a család Észak-Karolina államba utazott a Hálaadásra apuka rokonaihoz. Odafelé apuka vezetett, visszafelé én. Én előzetesen a Google Maps-en lecsekkoltam hogy merre kell menni, felírtam egy papírfecnire és próbáltam memorizálni az útvonalat. A család félt, hogy el fogok tévedni, mert odafelé más úton mentünk, amúgy is sötét volt, esett az eső, no GPS. Mondtam, hogy engem nem kell félteni :) Megtaláltam az első autópályát rögtön, tök örültem, utána 10 perc múlva a másodikat is. Itt egy tábla fogadott: 45 miles/hour a sebességhatár. Láttam előtte a kígyózó sort, a pici piros pontok a végtelenségig értek, úgyhogy nevettem a 45 mérfödön, mert az 5-öt sem léptem át. :) Így volt 1 óra 20 perc amíg hazaértem. Nagyon unalmas volt....... Vittem fényképezőt magammal, hogy lefényképezzem távolról Manhattant, de esős és párás idő volt, nem lehetett látni. Szerencsére megtaláltam a hazafelé utat, pedig még tényleg sosem jártam errefelé. Hazaértem, és rögtön hívtam Zsófit és Dórit, hogy jöhetnek ha akarnak. A többi au pairnek azt írtam, hogy 8.30-ra jöjjenek. Dóri hozott répatortát, amit eredetileg Évinek sütött, de ő nem jött, így mi ettük meg. Megfőztem a kedvenc ételemet, ami egy mascarpone-s tejszínes brokkolis tészta. Nem volt mascarpone a boltban, így ricottát, tejszínt és krémsajtot kevertem össze. Csináltam hozzá sushit, sütöttem lasagnat is, vágtam fel mozzarella szeleteket paradicsommal és raktam ki sárgadinnye szeleteket. Lassan megérkeztek a többiek: Laura, Eva, Milana és egy magyar lány, Zsuzsi. Találjátok ki, hogy hol lakik? Tatabányán, ahol én is :) Én már nem csodálkozom ilyeneken. Nagyon aranyos, tök jó hogy megismertük. Ő Long Island-en lakik egy magyar családnál, úgyhogy csak hétvégenként tudunk majd összefutni. Mindenki azt mondta, hogy ízlett a tejszínes/ricottás..stb tésztám, nem is maradt sok szósz. Dóri répatortája is fini volt, nagyon pihe puhi volt belülről (nincs répaíze). Utána Eva és Milana hazamentek, mert másnap dolgoztak, Laura és a magyar csajok itt maradtak. Mivel senki nem hozott DVD-t, kerestünk egyet...Garden State - ezt kezdtük el nézni egy kis vörösbor kíséretében. Úgy emlékszem, mindenki bealudt rajta :) Én arra keltem, hogy Laura öltözködik és megy haza, de akkor már elmúlt éjfél. Lekapcsoltuk a filmet, nem is tudom pontosan hány óra volt...de fél 4-kor feküdtem le aludni. Addig pakolásztunk, beszélgettünk.
Most csütörtök van, boldog Hálaadást mindenkinek aki ünnepli. A történet: 1620. december 21-én ért partot a híres Mayflower Plymouthnál, fedélzetén több mint száz utassal: az első amerikai telepesekkel, akik vallási menekültként érkeztek az Újvilágba. Az első tél kegyetlen volt: a telepeseknek nem volt elég élelmük, rendes házaik, szervezetük nem ismerte a helyi betegségeket, így aki nem az éhség, vagy a hideg miatt halt meg, azt a tüdőbaj, vagy a skorbut vitte el. Ezekben a nehéz időkben a Wampanoag indiánok segítettek nekik: megtanították őket a kukoricatermesztésre, a juharszirup kinyerésére, és halászatra-vadászatra. A tavaszt a telepesek kevesebb, mint fele érte meg, ők azonban egész nyáron keményen dolgoztak, s ősszel a termés bőséges volt. A vezetőjük, William Bradford ezért ünnepet rendezett, amelyre az indiánokat is meghívták, és amellyel hálát adtak Istennek az új életükért. A lakomán a helyi és a magukkal hozott angol étkezési szokásokat vegyítették: vadpulykát ettek kukoricakenyérrel, vörös áfonyával. Nemcsak az Egyesült Államokban tarják meg a hálaadás napját: Kanadában október második hétfőjén ünneplik. Ez az egyik legfontosabb ünnep itt az USA-ban, ilyenkor összegyűlik az egész család és a közeli barátok, hazautaznak a felnőtt gyerekek is a szüleikhez, hogy együtt ünnepeljenek. A nap fénypontja természetesen a vacsora, ahol a főszerepben a pulyka van mindenféle töltelékkel. Holnap: Black Friday. A magyarok talán csak úgyis ismerik ezt a napot, hogy ekkor szoktak valaki mindig halálra taposni Amerikában a boltokban. Igen. A Black Friday, vagyis fekete péntek, a hálaadást követő péntek elnevezése az USA-ban, ami itt a hagyományos karácsonyi bevásárlási szezon kezdete. Sok bolt már hajnalban kinyit és sok elvetemült - és szerintem nem normális - ember a boltok előtt letáboroz már éjfél körül és várja a nyitást (hogy aztán összetapossák egymást és 50 dolcsiért olcsóbban megvegyék a fényképezőgépet vagy bármi mást. A fekete péntek kifejezés arra utal, hogy a kereskedők ekkor kezdenek a pirosból (a veszteség színe a könyvelésben) átmenni a feketébe (vagyis nyereséget termelni). A mai programom: semmitnemcsinálás, beszélgetés a barátokkal MSN-en, blogírás, emailek, pihenés. Ilyen napom már nagyon rég volt..talán nyár elején. De mindig megyek valahova..kell egy kis pihi. Holnap korán kelek, megyek Washington DC-be. Az időjárás előrejelzés szerint pénteken reggel lesz eső (az nem baj, mert buszon leszek), szombaton és vasárnap napsütés felhőkkel, 10-15 fok körül. Jó lenne. Most jutott eszembe, hogy Zsuzsit meg sem kérdeztem a februári nyaralásról, hátha tudna velem jönni. A francia lány nem tud, mert a családja meggondolta magát. Úgyhogy ha az égből nem küldenek valakit, vagy Zsuzsi nem jön velem, akkor nem megyek Mexikóba, hanem valahova máshova. Ja, azt kihagytam, hogy anyuka nekem adta az 1 hete vásárolt fehér bőrkabátját, mert rájött, hogy neki túl fiatalos, rajtam viszont tetszik neki :) 45 dolcsiért vette akciósan. Nagyon örültem neki! Mondta, hogy lehet hogy azért majd kölcsönkéri néha :)
Szép hetet Mindenkinek!