2009. december 3., csütörtök

Washington D.C.

Sziasztok!
Elég hosszú bejegyzés lett, 2 napig írtam és szerkesztettem. Témakörökre osztottam, úgyhogy mindenki elolvashatja azt, ami érdekli..de azt is, ami nem :) A bejegyzés végén van egy video. Jó szórakozást!

Irány Washington DC
Pénteken reggel 6.30-kor keltem, 1 óra alatt elkészülődtem, reggeliztem, bepakoltam a cuccaimat a bőröndbe és irány a főváros! Nem tudtam pontosan, hogy aznap hogyan járnak a metrók, mert előző nap Hálaadás volt, úgyhogy rászámoltam egy órát, amíg Manhattanben a Herald Square-re érek. Végül fél óra alatt megérkeztem. I love Q train! Felértem a felszínre a kis gurulós bőröndömmel és látom hogy mindenki Victoria’s Secret, H & M, Forever 21 és Old Navy szatyrokkal rohangál. Black Friday volt, a hatalmas leárazások napja. Mivel volt még cirka 1 órám a busz indulásáig, bevetettem magam az H&M-be :) Nem volt akkora tömeg, mint amire számítottam, és sikerült beszereznem 2 darab pihe-puha sálat összesen 5 dollárért és egy lila garbós, combközépig érő pulcsit 10-ért. Nem próbáltam meg, de jó lett a méret.
Utazás a fővárosba
A buszhoz már a nagy zacskóval, a bőrönddel és a válltáskámmal mentem. De nem én voltam az egyetlen, aki plusz szatyrokkal jött :) Felszálltam a buszra, elég sokan voltak már fent, mellém egy német lány ült, akit nem nagyon ismertem. (Az összes ismerős már valaki mellett ült.) Azt hiszem Anja volt a
neve, nem szólt egy szót sem az út alatt, hallgatta az Ipod-ját – én meg csacsogtam a többiekkel. Körbeadtam egy papírt azzal a szöveggel, hogy februárban készülők nyaralni, Mexico lenne a cél, akit érdekel, az írja fel magát a lap hátuljára. Hamar visszaért a papír és 2 név is volt rajta, nagyon boldog voltam! Egy svéd lány, Monique, és egy német, Sarah, írta fel az email címét és telefonszámát. Később aztán beszéltem velük, a svéd csaj szerintem nem tud jönni, de a német igen. Persze még nem 100%, de elég nagy esély van rá! Hát mostmár kíváncsi vagyok, hogy mi lesz…a héten el kellene döntenie. Addig nem is akarom nézegetni a mexikós oldalakat. Az út 4 órás volt, kétszer megálltunk. A túra vezetője, Jane, ugyanaz volt, aki a Niagara túrára is jött velünk. Az ő utazási irodája áll kapcsolatban a BMCC-vel és ő szervezi a túrákat. (Akit érdekel: http://www.culturalhiways.com/) 55 éves körüli lehet, régebben counsellor volt és 6 évig volt au paire is – ennek ellenére nagyon jófej :) Bemutatta a buszsofőrt, Bob-ot, aki Donald kacsa hangon tud beszélni :) Kaptunk egy borítékot, tele minden fontos információval – éttermek, metrovonalak, szórakozóhelyek..stb. 3 óra körül értünk a fővárosba, első utunk az Arlington National Cemetery-be vezetett.
Arlington National Cemetery
Az Arlington Nemzeti Temető Virginia államban van, Washington DC-től a Potomac folyó választja el. Az amerikai polgárháború alatt hozták létre ezt a temetőt, ahol több mint 300 ezer katona és hozzátartozóik vannak eltemetve. 70 részre osztották fel a területet, a 60-asban például az Irakban és Afganisztánban elhunyt katonák vannak nyugalomra helyezve, míg a 21-esben a különböző háborúk alatt áldozatul esett nővérek. Egy óránk volt körbesétálni, úgyhogy nem tudtuk megnézni az egészet. A sírkövek 99%-a ugyanakkora méretű és fehér színű.

Jane, a túravezetőnk elvitt minket először a „Tomb of the Unknown Soldier”-hez (egy ismeretlen katona sírköve). Egy domb tetején áll, ahonnan csodaszép kilátás nyílik Washingtonra. Először csak 1 katonát temettek ide, de aztán még 3 másik is ide került, ezért a név megváltozott „Tomb of Unknowns”-ra. A katonák akik itt vannak, 4 különböző háborúban estek el: 1. világháború, 2. világháború, koreai háború és vietnámi háború. E mögött található egy amfiteátrum, ahol különböző megemlékezéseket szoktak tartani. Az idő hol napos, hol felhős volt, a szél nagyon fújt és 5 fok körül lehetett a hőmérséklet..mindenki vacogott. Elsétáltunk 2 sírkőhöz, ahol olyan űrhajósoknak állítottak emléket, akiknek az űrhajója felrobbant még a földet érés előtt… Az egyik ilyen űrhajós emléket az 1986-osSpace Shuttle Challenger”-nek állították, a másikat a 2003-as „Space Shuttle Columbia”-nak. A sétánk utolsó állomása az 1963-ban elhunyt John F. Kennedy és családja sírjánál volt. Egy örökláng van a sírkő mellett. Innen is gyönyörű panoráma nyílik a városra.

Szállás
5 óra környékén megérkeztünk a szállásunkra, ami szintén Arlingtonban volt, a Hiltonban.

Ez már önmagában is jó, de ami még plusz pontot ért, hogy metro és buszmegálló van a hotel mellett, illetve egy bevásárlóközpont. A bevásárlóközpontba a hotelen keresztül vezet át egy fedett híd. Tökéletes hely au paireknek. Ki sem kell lépni a hotel ajtaján ahhoz, hogy shoppingolj! :) Volt egy kis időnk a 1,5 órás éjszakai busztúráig, úgyhogy megnéztünk a boltokat…elég ha annyit mondok, hogy nem tértünk vissza üres kézzel. Ami rögtön feltűnt, hogy a Starbucks-ban olcsóbb minden mint New Yorkban. Ez nem fair! :) Most van a Starbucks-nak pár ünnepi itala, az egyik a kedvencem lett: Caramel Bruleé Latte…isteni! (Megnéztem most interneten, hogy mi az a brulée..azt jelenti franciául hogy égetett) Én két brooklyni német csajjal voltam együtt, akiket már ismertem: Lysann és Birte, valamint egy Johanna nevű svéd lánnyal – ő is rendi volt. Tudtátok, hogy Tiger Woods (a világ elsőszámú golfosa) felesége egy egykori svéd au pair? :) Találtunk egy szuper pékséget is a plázában, itt ettük szombaton és vasárnap is a reggelinket. Volt olyan sajtos bagett, mint a magyar Intersparban, el sem hittem :)
Jefferson Memorial & White House by night
Az éjszakai buszos túra 8-kor indult a hotelből. Ez is benne volt az árban. Most már az eddiginél is jobban felöltöztünk, kiderült utólag, hogy aznap éjjel mínusz 2 Celsius fok volt. Én meg azt hittem, hogy Washingtonban tuti jobb idő lesz, mint New Yorkban. Hát ez nem jött be – ilyen hideg amióta itt vagyok, még nem volt. Felültem a buszra, és találkoztam egy magyar lánnyal, Gabival. 1 hónapja érkezett, New Jerseyben lakik és ő is ír blogot. Sokat beszélgettünk, őt is érdekli Mexikó! Juhuu! Először az 1943-ban épült Jefferson Memorialhoz mentünk, amit az Egyesült államok 3. elnökének, Thomas Jefferson-nak a tiszteletére építettek. Nekem nagyon tetszett az épület, neoklasszikus stílusban épült.


Az épület közepén Jefferson majdnem 6 méteres bronz szobra áll, a falon pedig különböző idézetek vannak - az egyik a függetlenségi nyilatkozatból. Fényképezgettünk, nézelődtünk és siettünk vissza a buszra. A túra másik állomása a Fehér Ház volt, a mindenkori elnök lakó- és munkahelye. Ami egy kis érdekesség, hogy a 20 dolláros hátulján a Fehér Ház képe van. Úgy tudjuk,hogy Obama otthon volt aznap este a családjával – persze nem láttuk őket. Égetek a lámpák több szobában is, de nem nagyon láttunk be, mert a kerítéstől elég messze van a ház. Nem nagy, de bőven elég a 4 tagú családnak és az irodáknak. 8 évig építették, 1800. november 1-én fejezték be és John Adams, akkori elnök, költözhetett be először. Itt is csináltunk pár éjszakai fotót, és buszoztunk is haza.


Washington DC
Szombat reggel 9-kor újult erővel indultunk Washington DC-be. Mielőtt elmesélném, hogy mi mindent láttunk, egy kicsit írok a város történetéről. Washington D.C. a nevét az ország első elnökéről, George Washingtonról és Amerika felfedezőjéről, Kolombuszról kapta. (DC = District of Columbia) Az 1790. július 16-án alapított Columbia kerület az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya által definiált szövetségi kerület. Nem tartozik egyik államhoz sem, és nem egy állam. Kakukktojás. A szövetségi főváros létrehozásáról az Alkotmány rendelkezett, amely szerint egy bizonyos államok területéből kivágott, 100 négyzetmérföldnél nem nagyobb területű kerület legyen az Egyesült Államok kormányának székhelye. Az új „szövetségi várost” a Potomac folyó északi partján építették fel. A városon belülre került két korábbi község: Alexandria és Georgetown. Washington DC terve jórészt Pierre Charles L’Enfant francia születésű építész, mérnök és várostervező munkája, de végül a McMillan-tervet véglegesítették 1901-ben. A terv alapján újraformálták a Capitolium és a Mall látképét, új szövetségi épületeket és emlekműveket emeltek, eltüntették a nyomornegyedeket és az egész városra kiterjedő parkrendszert alakítottak ki. Nekem nagyon tetszik az elrendezése a városnak, főleg a sok füves terület. Több mint 500 ezren laknak itt, de szinte csak turistákat láttam az utcán. Hol vannak az emberek?


Marine Corps War Memorial
A busz először a még Arlingtonban található, 1954-ben átadott, Marine Corps War Memorial-nál állt meg. Az Egyesült Államok Tengerőrségének emlékére építették, akik 1775-ben haltak hősi halált az országuk megvédése közben.

Lincoln Memorial
Átkeltünk az egyik hídon a Potomac folyó felett, ami Virginia államot és Washington DC-t köti össze. A híd túloldalán már láttuk a Lincoln Memorial-t, amit az Egyesült Államok 16. elnökéről Abraham Lincolnról neveztek el.

1922-ben fejezték be az építését. Az épület téglalap alakú és 36 darab 10 méter magas dór oszlop tartja. Az épület beljesében Lincoln szobra áll, egy széken ül és fölötte a falon van egy felirat. 1963-ban az afro-amerikai származású Martin Luther King, Jr. polgárjogi harcos és politikai aktivista tartott itt egy beszédet többek között a rasszizmus és diszkrimináció ellen.

1964-ben ő volt a legfiatalabb férfi, aki elnyerte a Nobel-békedíjat. Az egyik lépcső kövén ott áll az „I have a dream” (Van egy álmom), Martin Luther King, Jr. neve és a dátum. Itt van néhány híres idézet, amit a beszéde végén mondott:
- I have a dream that one day this nation will rise up and live out the true meaning of its creed: "We hold these truths to be self-evident, that all men are created equal."
- Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.” (az utolsó mondat a Függetlenségi Nyiltakozatban szerepel)
- I have a dream that one day on the red hills of Georgia, the sons of former slaves and the sons of former slave owners will be able to sit down together at the table of brotherhood.
- Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé.
- I have a dream that my four little children will one day live in a nation where they will not be judged by the color of their skin but by the content of their character.
- Van egy álmom: négy kicsi gyermekem egy napon olyan országban fog élni, ahol nem a bőrük színe, hanem a jellemük alapján fogják megítélni őket.
- I have a dream today! I have a dream that one day, down in Alabama, with its vicious racists, with its governor having his lips dripping with the words of "interposition" and "nullification" -- one day right there in Alabama little black boys and black girls will be able to join hands with little white boys and white girls as sisters and brothers.
- Van egy álmom a mai napon! Van egy álmom: hogy egy napon Alabama államban, ahol a kormányzó ma szünet nélkül csak a beavatkozásról és a hatálytalanításról beszél, megváltozik a helyzet, de úgy, hogy fekete kisfiúk és fekete kislányok testvérként, kézen fogva járhatnak a fehér kisfiúkkal és kislányokkal.
Vietnam Veterans Memorial
Nem messze a Lincoln Memorial-tól a vietnámi háború alatt elesett amerikai katonák emlékre állítottak egy emlékművet – ami egy hatalmas L alakú fekete gránit fal, tele az elhunytak neveivel.

A fal mellett van két szobor, az egyik 3 katonát ábrázol (egy fehér, egy afro-amerikai és egy latin-amerikait). Olyan mintha ők néznék a falat, az elvesztett társaik neveit. A másik emlékmű a vietnámi háborúban szolgált nők tiszteletére építették, akik többségében nővérek voltak.
National World War II Memorial
Felültünk a buszra, és elindultunk a következő emlékműhöz. Washington DC-ben rengeteg emlékmű van, egy négyzetkilométeren talán ebben a városban van a legtöbb. :) A National World War II Memorial-hoz mentünk, ami a második világháborúban elhunyt katonák és civilek emlékére épült. Egy hatalmas szökőkút köré 56 darab oszlopot állítottak, az államok neveivel, 2004-ben adták át. A város tökéletes tervezésének köszönhetően, innen nagyon szépen lehetett látni a Lincoln Memorialt, a Washington Monument-et és a Capitolium-ot is. Sajnos a hideg idő miatt a Lincoln Memorial és a világháborús emlékmű közötti hosszú „medencét” leeresztették, pedig itt nagyon szépen visszatükröződnek az épületek. Washington Monument
Az USA egyik szimbóluma ez a homokszínű 169 méteres obeliszk, mely George Washingtonnak állít emléket. Nem mentünk közel egészen a lábához, messziről csináltunk fotókat. Nekem olyan mint egy nagy ceruza, de tetszik :) United States Capitol
Vagyis a Kapitólium. Szerintem ez a legszebb, engem egy nagy tejszínhabos esküvői tortára emlékeztet :) Itt üléseznek a politikus és hozzák meg a törvényeket. Nem mentünk be sajnos, mert nem volt időnk, de legközelebb ha megyek, mindenképpen benézek.Múzeumok
Megnéztük a Fehér Házat mégeszer, most már napfényben, aztán a buszos/idegenvezetős túra után szabadprogram volt, úgyhogy ellátogattunk 2 múzeumba is. Az összes múzeum, tudomásom szerint, ingyenes Washington DC-ben, és elég sok van egy helyen, nem kell sokat sétálni. Mi az Air and Space és a Museum of the American Indian-t néztük meg. Ennyire futotta az időnkből. Ebédre igazi indián ételt ettünk, finom volt nagyon, de drága. Egyszer ki kellett próbálni.

Szórakozás

Szombaton este elindultunk 7-en Georgetown-ba bulizni. Christina (osztrák), Shiri (izraeli), Yael (izreali), Sophie (thaiföldi), Simone (dél-afrikai), Sandra (német) és én. Először egy bárba akartunk beülni vacsizni, mert már 9-re ott voltunk. Be is mentünk az egyikbe és mondta a pincér, hogyha nincs nálunk az útevél, akkor nem ihatunk alkoholt. Nem értettük az egészet, hiszen még soha nem volt ebből probléma és az orientáción is azt mondták, hogy az útlevelet soha ne hordjuk magunknál, mert nem fogják kérni. Ha elveszítjük, akkor gáz van. Azt mondta a pincér, hogy sorry, de itt DC-ben szigorúbbak a szabályok. Hát, jó, továbbmentünk egy sarokkal és beültünk oda - itt már nem kértek útlevelet...érdekes. Éjfélig voltunk itt, ettünk, borozgattunk, koktéloztunk, majd átmentünk egy clubba bulizni, ami nagyon jó volt!!! :) Taxit hívtunk és csak 10 dollár volt összesen, elosztottuk - majdnem hogy olcsóbb volt, mintha busszal mentünk volna. 3-ra hazaértünk, alvás 10-ig.

Good bye Washington DC

Hazafelé úton még gyorsan megnéztük a Pentagon épületét. Nem nagy szám, de jó volt, hogy láttuk. Hatalmas forgalom volt az autópályákon, mindenki ment haza vasárnap a Hálaadás után. Ezt belekalkulálta Jane, a túravezetőnk, 2 filmet is megnéztünk a buszon, és 7 óra(!!!) alatt értünk New Yorkba. Mire hazaértem, a host családom is itthon volt.
Washington DC egyedülálló az országban, de talán a világon is. Nem tudom, hogy van-e ehhez hasonló főváros, amit ennyire alaposan megterveztek. A tanárunk mondta, hogy minél többet tudsz Washington DC történelméről, annál kisebbnek érzed benne magad. Én ezt akkor éreztem, amikor Martin Luther King, Jr. beszédének helyét jelölő követ néztem. Mindenképpen vissza fogok még jönni ide, mert nem láttam mindent. Washington DC-re is azt mondanám, mint amit New Yorkra mondanak: Ez a város nem olyan mint Amerika többi része, de Amerika nem lenne Amerika enélkül a város nélkül. Bár New York és Washington DC totál ellentétei egymásnak, mert teljesen mások, mindkettő hangulata magával ragadó és éppen ezért szeretjük őket!

Szép hetet Mindenkinek!

7 megjegyzés:

  1. Szia, köszi a sok hasznos infót, szépek a képek. köszi!
    Ági

    VálaszTörlés
  2. És most kiderült, hogy még sok mindent kell megnéznem Washintonban, mikor legközelebb vsszamegyek :).
    Nagyon tetszett a film!
    Évi

    VálaszTörlés
  3. Jó volt a beszámoló és a videó is! Irigyellek, hogy ilyen jó helyeken jársz :)

    VálaszTörlés
  4. Újra egy nagyszerű bejegyzést kaptunk..köszi..
    A New Jersey-i Gabi ,blogjához hozzáférünk valamikor?Légyszives engedélyeztesd vele...,köszi

    VálaszTörlés
  5. Szokásos alapos bejegyzés :) Hogy hol vannak az emberek? Hát mennek el hétvégére :) Tudod, mint New Yorkban :) Gyere minél előbb látogatóba!! Puszi

    VálaszTörlés
  6. Szia Csilli!

    Jó kis kirándulás lehetett,szép képeket gyártottál ismét!A Caramel Bruleé Latte tényleg fincsi lehet!Itthon creme brullét lehet kapni,az is istei,kicsit a(lágy)pudinghoz
    tudnám hasonlítani.Ma adtam fel postán neked levelet:) azt mondták 1 hónap míg odaér,de naggggyon remélem,hogy nem így lesz!!!Olvastam Évi blogján,hogy neki 3nap alatt haza ért a csomagja,akkor nehogy nekem 1 hónap legyen!
    Puszi

    VálaszTörlés