Orientáció - 1.nap

Sziasztok!

Ismét köszi a kommenteket, nem gondoltam, hogy ennyi "ismeretlen" is olvas :) Köszi, hogy így drukkoltok nekem! :)

Raktam fel videot az előző repüléses bejegyzés végére! Nem lett túl jó, de a Picasa-ra nem tudtam feltölteni őket..

Mivel én mindent részletesen leírok, arra gondoltam, hogy az orientáció történéseit is napokra bontom. Képeket és videokat majd csak a legvégén teszek fel, pénteken, ha már a családnál leszek és van időm.

ORIENTÁCIÓ - 04.06. hétfő

14.30-kor megérkeztem az ukrán lánnyal a repülőtérre. Minden rendben ment, neki is megvolt a bőröndje. Körülnéztünk, de nem láttunk Au Pair in America-s táblát fogó emberkét. A brossúrában, amit az ügynökség küldött, az szerepelt, hogy az érkezés után várjuk meg az ügynökség egyik emberét, aki ilyen táblát tart a kezében és csak akkor menjünk el vele, ha van egy listája a nevünkkel. Mondtam az ukrán csajnak, hogy vigyázzon a bőröndökre, én addig körülnézek, hátha csak rossz helyen állunk. Körbenéztem, de sehol senki..aztán 2 perc múlva megjelent egy feka nő a táblával és a listával a kezében, ő volt Liz. Innentől kezdve rohantunk..nem is tudtam fényképezni semmit, mert szinte futnunk kellett a nő után. :) Liz egy kicsit őrült, de nagyon édes. Kérdezte, hogy hol fogok lakni, mondtam hogy Brooklynban, erre ő: úristen, én mindig Brooklynban akartam lakni :) A JFK reptéren van egy csomó terminál és a terminálokat egy olyan vasút köti össze, ami magasan van..inkább nézzétek majd meg a képen pénteken, mert ezt így nem tudom elmagyarázni :) Szóval ezzel mentünk át a 3-as terminálra, ahol mondta Liz, hogy üljünk le erre a padra és meg ne moccanjunk..ha mégis, akkor valaki maradjon a bőröndökkel..nehogy azt higgyék, hogy BOMBA :) Vártunk-vártunk, eltelt fél óra, Liz sehol. Közben próbáltam a telefonommal hálózatot keresni, de nem talált (ÉS AZÓTA SEM!!! szóval nem tudtok hívni és én sem tudok a mobilról telefonálni. De mindegy mert a család úgyis ad nekem.) Kb 45 perc múlva Liz megjelent 3 au pair lánnyal: Bianca és Ilonka (igen, ez a neve) németek és Sabine osztrák. Aztán a maradék 3 óra alatt, amit ott töltöttünk a reptéren, megérkeztek a thaiföldi lányok és a dél-afrikai lányok is. A Samantha nevű dél-afrikai csajnak eltűnt az egyik bőröndje..állítólag már Fokvárosban elfelejtették felrakni a gépre..szegény. Végülis nem volt nagy baj, mert a másik bőröndje megvolt és másnap küldték is az orientációra az elveszettet.

Megjött értünk a busz is és kisütött végre a nap. 1 óra alatt értünk Stamfordba (CT állam), autópályán mentünk végig, New Yorkból semmit nem láttunk…vagyis..Manhattan körvonalait igen. Nagyon jó volt látni..még akkor is ha messze volt és halvány :) Amerikában tényleg minden NAGY. Már az ország alapból hatalmas, nagy autók vannak, nagy házak..stb Furcsa volt a buszon...akkor jött elő ez, hogy: "MIT KERESEK én AZ USA-ban?" Már az indulás előtt is gondolkoztam ezen..aki itt van az tudja, hogy ez milyen érzés. A többiek (ismeretlen olvasóim, au pair-jelöltek) meg majd ha kijönnek, akkor megtudják :)

A hotelben egy John nevű feka srác fogadott minket, ő volt az aki a bőröndünket felvitte a szobánkba..végig viccelődött. Először egy terembe mentünk, ahol Jody Landon, az orientáció vezetője volt. Kb 55-60 éves nő és nagyon kedves, jófej, már az ügynökség alapítása óta itt dolgozik, szóval sokmindent látott 23 év alatt. Elmondta röviden, hogy mire számíthatunk a következő napokban, megadta a vezeték nélküli internet jelszavát és mondta, hogy őt bármikor kereshetjük a szobájában, akár hajnali 3-kor is, bármi van, ő örül, ha segíthet :) Bár azt hozzátette, hogyha ilyen időben keressük, akkor reggel lehet hogy nem fog emlékezni arra amit mondtunk :)

A 301-es szobát kaptam a 3. emeleten. Mivel nem egyszerre érkezett az összes au pair, először egyedül voltam a szobában. Nagyon szép a szoba és a fürdő is - végülis ez egy 4 csillagos hotel. Leraktam a bőröndöket, elmentem vacsizni (fini olasz tészta volt 3 féle mártás közül lehetett választani és desszert), zuhiztam és 9-kor elaludtam, mert akkor már majdnem 24 órája fent voltam..az időeltolódás miatt. (Ja, ezen az estén még nem jöttem rá, hogy hogyan kell melegvizet engedni, szóval megfagytam) Este 10-kor megjött az egyik szobatársam: Anais, Franciaországból, neki még köszöntem és be is mutatkoztam. De aztán a 11-kor érkező bolíviai lánynak, Alejandrának, már csak reggel. Hallottam, hogy megjött, de nem volt erőm megszólalni sem, nemhogy felkelni az ágyból. Ja az ágyak olyan magasak, hogy nehéz rájuk felmászni is és ha lelógatom a lábam akkor nem ér le a földre :)

Folyt.köv.